Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 3. szám
f • Ul 3 Ez év telén negyedszer utaztam a Szovjetunióba. A Szlovákiai Írók Szövetsége háramtia- gú küldöttségének tagjaként Helena K ri žan óvá - Brin dz óvá és Vincent Šikula társaságában szálltam be a vonatba, és már jóelőre izgultam, hogyan telik el a csaknem kétnapos út? E- lőzöleg repülővel jártam Moszkvában; az Il-62-es két óra alatt, tíz kilométeres magasságban röpített Prágából a szovjet fővárosba. Alig ettük meg a va- osorát, amikor már leszálláshoz készülődött a gép, s alattunk Moszkva fényei ragyogtak, A kétnapos, hosszú úttól való aggodalmam csakhamar szertefoszlott. Vincent Síkul«, a fiatal szlovák prózaíré, aki szintén negyedszer Indult útinak a Szovjetunióba, elmesélte, hogy három esztendővel ezelőtt Szibériába járt, és oda éppen hat napon át tartott vonattal az útja. Ez a két nap tehát csekélység. A kétszemélyes fülkék tulajdonképpen ágyaikból állnak: a megfáradt utazó bármikor végigheverhet a „priccsen“, vagy ha kedve tartja, ehet valami különlegességet az étkezőkocsiban. Ezeknek az utazás aknák azonban mégiscsak az a legnagyobb érdemük, ha a szórakozás közös út alatt egymáshoz szelídülnek az utasok, és végül összemelegednek, hogy régi Ismerősök módjára búcsúznak el megérkezéskor egymástól. Számom™ örvendetes, hogy utunk során megismerkedhettem JuriJ Surgtonall, az APN bnatislavaii munkatársával. A szovjet újságíró hat napra hazaruccant moszkvai kislányát meglátogatni. A szomszédos fülkében kapott helyet, csakhamar beszédbe elegyedtünk. A szlovák nyelvet szinte tökéletesen elsajátította már, nyelvi nehézségeink így nem voltak. Súgóin személyében nagyszerű beszélgető partnerre leltünk. Órákon át mesélt például az orosz konyha különlegességeiről. ö maga 1« főzöget, receptjeihez azonnal mellékelte a ,„technológiái eljárást“ Is, s mindezt olyan étvágygerjesztő és fantáziagyújtó módon tette, hogy azonnyomban kedvünk szottyant megkóstolni a főzt- jét. Sugrln egyébként jól ismeri a szlovák és a magyar ételeket ts; szakértője a boroknak, tisztában van a csehszlovák sörök minőségével és sehol másutt nem érezhető erómájá- val. A legnagyobb sikert mégis azzal érte el, ahogy a teafőzésről beszélt. Ez a beszéd akár székfoglaló Is lehetett volna a világ valamelyik híres egyetemén. KI gondolta volna, hogy egy egyszerű teafőzés Is milyen bonyolult művelet, ha be akarjuk tartani azokat az előírásokat, amelyek nélkül a Jó tea el sem képzelhető. Minden más részlet helyett csupán egyetlen dolgot a tea- fözés titkai közül: Sugrln — -és általában a teakedvelő oroszok — véleménye szerint eleve nem lehet Igazi, Illatos tea az, amelyet nem kútlvízből főztek. A nagyvárosok lakosai tehát nem készíthetnék Igazán Jó teát. Milyen az Igazi Jó tea? Nemcsak a színek és az Illatok harmonikus egysége, hanem — elsősorban — csodálatos ü- dltő ital, amely valósággal átmossa az agyat, és újabb munkára serkenti még akikor Is, amikor későre Jár, és az ember legszívesebben pihenni térne. Utunk során bőven ittunk teát. A Prága—Moszkva vonalon közlekedő nemzetközi gyors el sem képzelhető e nagyszerű 1- tal nélkül. És azt is hozzáte- hetem azonnal, hogy a minőséggel nem volt semmi baj. A mintegy huszonöt kocsiból álló szerelvény végighaladt Ukrajnán, majd az Orosz Szocialista Köztársaság területére ért. Egyre több lett a nyírfa, egyre szebbek az erdők. Nekem az Is élmény volt, hogy utunk során végig havazott. Az utóbbi telek hó nélküli kopár- ságot hoztak; Ukrajnán és az orosz területen végig hullott a hó, nagy, bolyhos pélyhékben, mintha a természet szándékosan tette volna velünk ezt a csodát. Mintha kárpótolni a- kart volna hószegény telekért. Moszkvában csaknem negyvenórás út után, estefelé érkeztünk meg. JuriJ Sungftnt a szülei és a kislánya várta a pályaudvaron, bennünket Lusz- Ja Slroka, az idegenvezetőnk. hu9zjárói először azt hittem, Moszkvában tanuló szlovák diáklány. Gyönyörűen beszélte a szlovák nyelvet, azaz nemcsak helyesen, hanem meglepően jó kiejtéssel Is. Később tudtam mag, hogy huszonnégy- éves lány az egyetem szlovák szálkán végzett Moszkváiban. É- venként legalább egyszer ellátogat Szlovákiába, hogy Ismerkedhessen az Itteniekkel és gyakorolhassa a nyelvet, és olvashassa kedvenc szerzőjét, Vincent Štkulát, akiről diplomamunkáját Is készítette. Moszkváiban Is gyönyörű hó várt, és Igazi tél. Igaz, aznap csak tizenöt fokot mértek, és ez ottani viszonylatban nem hideg, de a magunk fajita utazóknak sok. (folytatjuk) BATTA GYÖRGY ^ mióta megírtam az „Ebek lázadása“ clA mű regényemet, mindig kedvem lett volna egy kutya temetőt meglátogatni. A regényben szereplő kutyatemetőre Egon Ervin Klsch egyik amerikai riportjában a- kaditam rá. Én magam személyesen azonban most jártam először Ilyen helyen. Elég fáradságos út volt, amíg eljutottam oda, mert a kutyatemető Párizson túl, Asmlenes elővárosában egy kis félszigeten, hatalmas fák között, romantikus környezetben található. Egyetlen múzeumban, egyetlen állandó kiállító- teremben sem oly magas a belépődíj, mint Itt, Nem kevesebb, mint négy franlk. De nem sajnálom, hogy eljöttem, egyrészt egy vasat sem fizettem az Idős díjbeszedő hölgy nagy bánatára, mert nálam volt az újságíró-igazolványom, másrészt, mert Ady is egyik párizsi cikkében beszámol egy kutyakiállítá9Pól. Ez a párizsi kutyatemető a múlt század végén, 1899-ben nyílott meg. Azóta a hűséges állatok százai nyugosznak Itt, kis sírhantjuk és sírkövük alatt. Nagy emlékművet csak annak a Szent-Bernét-hegyi kutyának emeltek, amely negyven ember életét mentette meg. A negyvenedik mentésnél, már nem tudott segíteni, mert 6 Is ott lelte halálát. Az életmentő, hűséges állatot Barry- nak hívták. A nagy emlékmű osúosán kutyasao- bor, amely hátán egy gyermeket cipel. Ha másért nem, Barryért volt érdemes felkutatni ezt a ritka, különös temetőt. Ami az első percekben a látogató szemébe ötiáik, az a rengeteg virág, amely a kis sírokat díszíti. A mürózsák között rengeteg a most vágott élő virág is. C9ak azok a régi sírhantok csupaszok, virágtalanok, amelyeknek a gazdája is, valahol sírhant alatt nyugszik. Érdekes az, hogy már vannak családi kutyasírok is. így az egyik „előkelő“ sírban négy kutyageneráció alussza öRin tin tin sírja PÁRIZS KÖRNYÉKI KUTYATEMETŐ rök álmát. Van sírkő, amelyen az eltemetett hűséges eb fényképe látható. A sírkőszöveigek nemcsak a kutya, hanem a gazda hűségéről is számot adnak. így például az egyiken a következő vallomás olvasható: „Itt nyugszik Bili testvér, az Igazi barát. Tragikus szerencsétlenségnek esett áldozatul.“ Egy másik sírkőszöveg: „NICKY, drága kicsi hűségem, sosem ' fogunk téged elfelejteni.“ Élt 13 évet. A sok kutyasírhant közt, Ismerős sírjára bukkanok. Nagy művész, filmcsillag volt, délceg tartáeú, szép megjelenés: Rln tin tin-nek hívták. Azt hiszem, azok az olvasók, akik velem egykorúak, mély megrendülést éreznek majd, ha nem Is Rin tin tin sorsa, hanem az elmúlt évek felett. Kis sírhantján, a fehér négyszögű márványla- pon a "következő kopott szöveg olvasható: „Itt nyugszik a jó kutya Rin tin tin. A mozi nagy művésze volt egykor. Te aki nézed a sírját, gondolj a bátor állatra, ki kevésbé volt kutya, mint más.. A következő kutyát Mopslmak hívták, élt 12 é- vet. Sírkövén gazdája bánatát így fejezi ki: „Drága Mopsik mindig bátor és szeretetreméltó voltál, sokkal Jobb és különb nálunk. A te gyengéd és nemes hűségedért mi megölettünk téged, Idós, öreg voltál. Rengeteget szenvedtél, és ml teveled. Mopsik bocsáss meg gazdáidnak leírhatatlan fájdalmukat. Sosem fogunk téged elfelejteni.“ Még folytathatnám, de azt hiszem, az eddigi szövegek Is képet adnak a kutya páratlan hűségéről, és a gazdák fájdalmáról. örökzöld bokrok, sűrűlomtoú gesztenye- és a- káofák árnyékában nyugszanak a hűséges, jómódú állatok, amelyek közül sokan jobban éltek, jobb bánásmódban részesültek, mint millió és millió ember. Ha rosszat tettek, gazdájuk parancsának engedelmeskedtek, ha jót, akkor is gazdájuk felszólításának tettek eleget. Minden tehát a gazdájukon múlott. Most mind halott. A temetőben eigytlen elő kutyát sem látni, mintha a tapintatos gazdák kímélni akarnák kedvenceiket a gyászos, tarkavirágos temető látványától. Mondják — egy asszony is állította, aki kannával öntözte kedvence virágos sírját —, hogy a kutya sincs jó viszonyban a halállal. Közelségét megérzi, szinte megsziimatolja, és gyászos vonítással jelzi, mintha gazdáját védeni, menteni a- kamá. SZABÓ BÉLA A bernáthegyi kutya sírja BUDAPESTI BESZÉLGETÉS CIGÄNYNÉPZENE- KUTATOVAL PERGETÉS ÉS RITMUS — Mióta foglalkozik a cigányzene-átutalással? — kérdeztük VÍG RUDOLFOT, a Magyar Tudománya« Akadémia munkatársát. — 1958 karácsonyán szülőfalumban magyar népdalok után kutattam. Újévkor cigányok jártaik házról házra énekes köszöntőikkel!. Az 6 diailaillkat vettem először magnetofonná. Később Kodály biztatására folytattam ezt a munkát. Azóta több száz helységben jártam: Győr-Sopron megyétől Szabó los-Szatmáirig, Nógráditól Békésig. Saját anyagomon kívül a korábbi kéziratos feljegyzéseket Is öszegyűj- töttem. ÖTVEN DALLAM — Mióta beszélhetünk Magyarországon oigánynépdal- gyűjtésről? —• Már a századfordulón lejegyeztek néhány dalszöveget. Az első dallamfel- jegyzéseket azonban Bartók Béláinak és Kodály Zoltánnak köszönhetjük. Az a mintegy öt ven dallam, melyet 1914-ben a cigányok é- neke után leírtaik, bizonyosan nem mérhető a más népek körében végzett gyűjtésekhez. A dallam alá fonetikusan írták a cigány nyelvű szöveget és annak magyar fordítását. Kodály az eddig Ismeretlen gyűjtést halála előtt bocsátotta rendelkezésemre, s gondozásomban jelenik meg a közeljövőben a „Studia Mus.1- cologíca“ című folyóiratban. Bartók és Kodály a tudatlanság és tájékozatlanság ellen emelt szót, amely népdalnak hitte a műdalt, „cigányzenének“ a városi, népies magyar műzenét, csak azért, mert cigányzenekarok terjesztették. A zenész ci- i gúnyok csaknem teljesen I elhagyták őseik hagyományát. A közhiedelemmel ellentétben a cigányok több- , sége nem játszik semmiféle i hangszeren. Ellenben csodálatosan gazdag, élő dalhagyományt őriz. INDIAI ÖRÖKSÉG I — Igaz, hogy a cigányok dallamkincse nem önálló, s csak más népek dalait kölcsönzik, variálják? — Nem igaz. Nálunk is i találhatunk dal la mát vételeket, de ebben nincs semmi kivetnivaló, különösen, ha figyelembe vesszük vándorlásaikat, szétszórtságukat. Sokkal fontosabb, hogy kialakítottak egy feltűnőién egységes népzenei stílust, mely összetéveszthetetlenül ! az övék. Talán egyész Kelet- i Európában Magyarországon él még legjobban a népzene. Naponta tanűi lehetünk dalok születésének vagy újrateremtésének. — Nyelvükhöz hasonlóan kimutatható-e az indiai ö rökség dalaikban? — Kétszer jártam Indiában, s ott hallottam olyan éneklést technikát, mely meghökkentően hasonlít cigányaink táncdalainak sajátos, szótagoló előadásához, a „pengetéshez“. Párhuzamot lehetne vonni az indiai ütőhangszer-kíséretek és a cigányok „szájbőgőzés“ ritmuskísérete között is. Mégis korainak tartom még a genetikai származtatásokat. Cigányaink dalkultúrájának e- redetisége sem csökken, ha bebizonyosodik, hogy ezen az égtájon alakult ki. — Mennyire ismeri a közönség ezt a népzenét? — A néptáncmozgalom és a szórakoztató zene lévén egy-egy „romanóta“ néha már az elcsépelésig Ismertté vált. Sajnálatos, hogy mennyire, ritkán hallani a rádióban hiteles előadásban falusi cigányok énekét. — Tervei? — Szerkesztésemben nemsokára megjelenik egy cigány népköltészeti antológia, amelyben magyar nyelvű műfordításokkal szeretném bemutatni a cigány népdalok költői világát. \ MOSZKVÁBAN, TÉLEN
