Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-28 / 22. szám

iskolám Néhány mondat Sokszor írtunk már az Új Ifjúságban az Ipart kap­csán: milyen nagy szerepe van Itt a hagyományoknak, a hagyománytiszteletnek. ír­tunk arról a légkörről, a- melyben jó érzés dolgozni és tanulni. Boda Páltól, az iskola igazgatójától azt kér­deztem: mi is tulajdonkép­pen ez a hagyománytisztelet a gyakorlatban? — Mindnyájan tiszteljük, szeretjük és ápoljuk a ha­gyományokat, és ez kiderült a százéves jubileum kap­csán is, amikor sok anyagot gyűjtöttünk össze Iskolánk történelméből. Különösen Kováts Miklós tett sokat. Sokkal több anyagunk van mint amennyit a nyilvános ság elé tártunk. Mi tulaj donképpen nem alkalomsze rüen, hanem mindig gyüj tünk, mindig kutatunk, a varázskörébe kerültünk en­nek a múltfeltárásnak, mert olyan érdekes anyagokra bukkantunk, hogy csaku­nány ti sztéléiről gyan érdemes őket átbön­gészni, hiszen tanulni, okul­ni is lehet belőlük. Ki akar­juk deríteni, mitől élt olyan óriási szakmaszeretet ezek­ben az emberekben, miért tisztelték és szerették any- nyira iskolájukat és a gépé­szetet. Mi valahogy nem is tudunk úgy nézni a múltba, mintha az külön szakasz lenne, mindnyájan egy óriá­si család tagjainak érezzük magunkat, s azt folytatjuk tovább, amit a többiek el­kezdtek. Ha egy régi és egy új technikus, két valamiko­ri íparista összekerül, rög­tön megvan a közös témá­juk, az iskola. Az ott el­töltött évek összekötik ő- ket. Talán azért is, mert mi itt csakugyan az életnek neveljük a diákokat. Az el­összefonódása. A múltból, hagyományainkból elsősor­ban ezt a példás szakma­szeretetét szeretnénk átmen­teni a mába. Tudjuk, nehe­zebb helyzetben vagyunk, mint elődeink, mert közben nagyot változott a világ. Az amber nevelése is sokolda­lúbb, bonyolultabb ma, de nekünk mégis az a célunk, hogy a szakma tiszteletére és szeretetére neveljük di­ákjainkat, mert ez a legna­gyobb biztosítéka annak, hogy jól megállják majd a helyüket az életben Is. Még most is akadnak diá­kok, akik — bár régen vé­geztek — felkeresik egyko­ri tanáraikat, például Veres Józsefet, mert emberi szem­pontból is olyan sokat kap­tak tőlük, hogy szívesen és méleti oktatással párhuza- szeretettel emlékeznek visz­mosan folyik a gyakorlati képzés; a műhelyek kicsi­ben az üzemek, a gyárak. Nálunk természetes dolog az elmélet és a gyakorlat sza rájuk. Ez lenne talán dióhéjban a hagyományok­ról és a hagyománytiszte­letről elmondott vélemé­nyem. Az iparisták ügyes kis lapot szerkeszte­nek, az Acéltollat. A lap hátsó oldalán, a „tirázsban" ezt olvashatjuk: „Kiadja az MTKI SZISZ-szervezete. Felelős szerkesztő: Gyii- re Lajos t. e. Szerkeszti: Zolczer János és Lakatos Ferdinánd. Technikai munkatárs: Nyárfás Károly t. e. Illusztrálta Kovács Pál. A felvételeket Hammerschmidt János és Baráth László készítette.“ Az Acéltollat születése óta ismerem, és azért tartom „ügyes kis lapnak", mert szá­mos eredeti cikket közöl, nem vesz át dol­gokat. hanem maga állítja elő anyagát. Az ez évi hetedik számban például vezércik­ket találunk a könyvhónappal kapcsolato­san (Farkas István), az Arcképek sorozat­ban Lukács Mária tanárnőt mutatja be La­f, AZ ACÉLTQLL katos Ferdinánd, Zolczer János kis karco­latban köszönti a tavaszt. Érdekes az SZNF egyik harcosáról írott cikk is, szerzője Zol­czer János, akit lapunk olvasói is megis­merhettek már néhány Írása révén. Van az­tán a lapban vers, elbeszélés-részlet (Haj­dú Ilona, Cakó Lajos, Zolczer János), foto- pályázati felhívás, színikritika, sporttárgyú írás, stb. Mint ahogyan a tantestület egyik tagja, Kováts Miklós mondotta, sokat tett a lapért Bencsik Gyula, aki most érettségizik és így már kevesebb ideje jut a szerkesz­tésre. Az „Acéltoll „ügyes kis lap“, reméljük, nem esik vissza sem színvonalban, sem ter­jedelemben. A felvételen balról a második Boda Pál, az ipari jelenlegt igazgatója, ö Schulz Györgytől (szemüvegben) vette át a stafétabotot. Reméljük, éppen olyan szívósan és lelkesen dolgozik majd, mint elődje. Balról az első Albert Sándor tanár, Boda Pál és Schulz György között pedig Galambos Béla látható, ö az a futó, aki a világhírű, kassai Békemaratonon Magyarország színeiben versenyzett, és a legtöbb egyéni győ­zelmet szerezte. , BENCSIK TAMhS felvétele Az iskola legjobb tanulója! ’©roiies Miroslav Középtermetű, piros arcú fiú. Minden szünetben lót-fut, intézi az osztálya ügyeit, ugyanis ő az ösztályelnök. A nagyszünel- ben azonban sikerül néhány szót válta­nunk. A IV. D-osztályba jár, tanulmányi át­laga a félévben 1,09 volt. — 1957-ben születtem Vágsellyén. Az a- lapiskolát Vágkirály fán végeztem, ott. lak­nak a szüleim. — Milyen elhatározással jöttél az „ipa Hba“? — Azok, akik ismernek, mind tudják, hogy szívesen mondok verset, beszélek tár­saság előtt, „szónokolok“. Az ts igaz a- zonban, hogy a humán tantárgyak mellett nem tartom unalmasnak a fizikát és a ma­tematikát sem. Az alapiskola első osztá­lyától az volt az elhatározásom, hogy ta­nító leszek, azaz párosítom az előadást és a műszaki tantárgyak iránti érdeklődése­met. Iskolánk erre kiváló lehetőségei ad, azért jöttem ide. — Hogyan készülsz az órákra, milyen a tanulási módszered? — Igyekszem az anyaghoz minél köze­lebb kerülni, és nem „magolok“ sokat. Próbálom minél jobban megértent és érdek­lődéssel foglalkozni vele. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy figyelek az Órá­kon. Hiányozni nem szeretek. Másolni nem másolok, a leckét mindig egyedül írom meg. Sokat segít az is, ha másoknak se­gítve elmagyarázom az átvett anyagot. — Mivel töltötd a szabad idődet? — Igyekszem minél többet olvasni, fő­leg szépirodalmi müveket. Különösen ked­velem a világ nagy embereinek életrajzre­gényeit. Érdeklődéssel fordulok a képzőmű­vészet felé. és ez többek között abban nyilvánul meg, hogy fényképezek. Sportot aktívan nem űzök. Mivel távol lakom, a legtöbb hétvégét itt töltöm Kassán. A vá­ros nagyon jó lehetőségeket nyújt a műve­lődésre, tárlatok, múzeum és színház láto­gatására. Amint már mondtam, sokat olva­sok, és beszélgetéssel, vitával töltöm el a szabad időmet. Mindezt persze csak akkor, ha rajzunk vagy egyéb munkánk nincs. — Kedvenc tantárgyad? — Nehéz választani. A magyart kedve­lem, érdekes a matematika, elektrotechni ka, műszaki rajz. A nyelvek között aztán igazán nem tudok választani. Az iskolán kívül még a kassai nyelviskolába járok, né metet tanulok. Alig melegedtünk bele a beszélgetésbe, máris megszólal a csengő. Kezdődik a kö­vetkező Óra. Miroslav elsiet, mert mint em­lítette, nem szeret az órákról hiányozni.-ezer. mám AZ IPARIBAN JÁRTUNK. Utunk gyümölcsét most tesszük az olvasó asztalára 1 ízlelje meg, merítsen belőle erőt, hitet. Egy magyar tannyelvű szakközépiskolát mutaítunk j be néhány kis írásban. Iskolát, amely az ország bár- I mely szakközépiskolájával felveszi a versenyt Ezt szám- I tálán, a gyárakból, üzemekből érkező köszönő levél bi- I zonyítja. Végzős kilencedikesek! Benneteket is vár ősszel ez | a nagyszerű iskola, jöjjetek minél többen, mindenün- 9 nen, szíves fogadtatásban részesültök! Az oldalt összeállította BATTA GYÖRGY. Gc mdjaiiik! Arról, hogy nincsen tor­natermünk, már említést tet­tünk. Gondot okoz azonban az is, hogy a városnak ke­vés az internátusa, és ezért sok diák kénytelen albér­letben lakni, illetve a Lenln- utcai diákotthonban o- lyan körülmények között élni, amilyenek közepette nagyon nehéz tanulni. Van­nak szobák, amelyekben harminc-negyven diák lakiki Gondot okoz továbbá az étkezés ts. PAkelne a város központjában egy középis­kolás étteremi Az ifjúsági szervezetnek egyelőre nincs megfelelő klubhelyisége, de ezt a hi­ányt pótolni fogja az isko­la vezetősége. arxewt“-» hkz: tbljif mc Állandó Sebő Hihetetlen, de így van: NINCS TORNATERMÜNK Az Ipariból már számos országszerte Ismert sporto­ló került ki. Csak néhány név: Slrola Pál négyszer nyert országos bajnokságot a férfi tőrvívásban. Ki ne Ismer­né a labdarúgó Strausz, Kozmán, Csákvárl, Battyányt és Tamás nevét? Valamennyien Ide jártak. De kikerültek Innen atléták, úszók, birkózók, öklözök, sakkozók is. (Jó lenne egyszer egy dicsőséigtáblát összeállítani belő­lük.) És ennek a nagy Iskolának nincsen tornatermei Stromp László mérnök, Igazgatóhelyettes a közel­múltban személyesen járt Csehországban terv ügyé­ben. Boda Pál igazgató mondja: „A tervet ebben az esztendőben hagyják jóvá, és jövőre megindulhat az é- pítkezés. Reméljük, nem csigatempóban dolgoznak majd az építészek!“ Szakiskolában irodalom! Talán kevesen tadják, hogy Duba Gyula, hazai magyar írónk, az Irodalmi Szemle főszerkesztője is iparista volt. Mindez azt bizonyítja, hogy ebben a szakiskolában érdeklő­dést tudnak kelteni a tanárok a humán tárgyak iránt is. Az ipari jelenlegi tantestületében is akad két író: Kováts Miklós, tanulmánykötete már megjelent a Madách gondo­zásában, Gyüre Lajos, verseskötete az év második feléberf kerül az olvasók asztalára.- emlékkiállítás SZAKTERMES OKTATÄS FOLYIK Ez az iskola mindig is tisztelte a haladásért küzdő­ket. Ezért rendezték be az egyik emelet folyosóján Schönherz Zoltán antifa­siszta emlékkiállítását ts. Az érdeklődök megtekinthe­tik a kassai születésű for­radalmár leveleit az egyko­ri újságokat és néhány fényképet. Kép: Rozinán László Az iskolával szemben min­dig változnak a közvélemé­nyek, — mondja Boda Pál i- gazgató. Rövidebb Idő alatt nagyobb anyagot kell átven­nünk. Ezért tértünk át 1973 szeptember elsejétől a szak- tantermes oktatásra. Korszerű segédeszközökkel demonstrál* {ok a különböző érák anya- gát. Hogy terveinket meg tud­tok valósítani, hogy építhet tünk és idejében el is készül­tünk a munkával, az nemcsak fülfittes szerveink érdeme, ha­nem » tantestület tagjainak, a szőlő’ szövetségnek és az iskola ifjdsigl szervezetének az érdeme ts. Sok ezer bri­gádérát dolgoztak le szülék és diákok iskolájuk épftésén. Megértet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents