Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-14 / 20. szám

• • O t évvel ezelőtt égy gondolták Krivoslkék, hogy nagyok már a gyerekek, valakivel könnyebb lesz, és talán hozzáláthatnak egy csa­ládi ház felépítéséhez. Az alapozással gyorsan készen Is voltak, aztán a falak, a tető. Ment a munka. Három erős férfikéz... Ogy látszott, észre sem veszik, olyan gyorsan elkészülnek vele. Nem így történt. 1971. május 17. után alvadtak el. Fiatalabb fiúkat, Palkót aznap Patra küldte a mester dolgozni. Féltizenkettőre már készen is voltak a munkával. — Gyere, megfürdunk! — hívta a barátja, és Palkó azután, hogy fejest ugrott a vízbe, már csak magatehetetlen bukott fel a víz felszínére. — Húzzál' kíl — kiáltotta, és ismét alámerült. Nem tudta mozdítani a kezét, a lábát. Megbé­nultak a végtagjai. Beszállították a körzeti orvosi rendelőbe, majd a kórházba. A kórház főorvosa, dr. Rékai gyors sebészeti beavatkozásra határozta el magát. A fiú még ma is emlékszik minden szóra, mozdulatra. — Doktor -úr, görbe a fúró, cseréljék ki! — szólalt meg, miközben a koponyacsontjában ka­limpált, ütött a szerszám. Krivosikéknál ekkor még nem tudtak semmit. A műtét sikerült, és a fiú szüntelen azt ismé­telgette magában, hogy meg fog, meg keli neki gyógyulnia. Amint megengedték, tornázni kezdett. A torna egyelőre nem segített. Dr. Nádvorník í- degsebész tanár is csodának minősítette Palkó baleset- utáni életét. Csoda! A fiú annak ellenére, hogy sem a lábát, sem pedig a- kezefejét nem tudja mozgatni, tanul angolul, énekel, magnózik és nézi a tv-t... Vidám. Barátok, a komáromi szlovák és magyar gimnázium Lenin-klubjának a tagjai járnak hozzá beszélgetni, magnózni, szó­rakoztatni őt, hogy elviselhetőbbé tegyék kegyet­len sorsát, életét. Jó lenne, mindenképpen jó len­ne meggyógyulni, hiszen szeretett sportolni, erős volt. — De hogyan? Fél évig volt Brattslavában. Nádvorník tanár mindent megtett azért, hogy lábra állítsa. Amikor hat héttel a baleset után úgy határoztak, hogy Komárnóból (Komárom) felviszik Bratislavába, a szülők és Palkó hitt abban, hogy életben marad. — Nem, nem bírja ki Bratlslaváig — mondták. Kibírta. Kibírta ezt is. Féléves fürdőgyógykezelés következett Kladrubyban. Ez után valamivel jobb volt. Legalább a kezefejét tudta mozgatni. Üj- ra tanult írni. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal odaha­za van. Édesanyja gondozza, visel! a gondját. Később dr. Nádvorník a szülők kérésére újra megpróbálta, hogy lábra állítsa. Most sem sike­rült. Biztosan meggyógyulok Az anyjának azóta se éjjele, se nappala. Min­den gondolata a fia. Nem is hagyhatja magára, hiszen, ha szomjas, rászorul, ha éhes, az ő keze viszi a szájához az ételt, bekapcsolja a magnót, a tv-t. , Az édesapa dolgozik. Reggel fél ötkor indul munkába: délután fél ötre Jön meg, siet a ház­építéshez. Az anya ír az intézetekbe, a kórházakba. Fi­gyeli az újságokat, keresi benne azokat a hí­reket, .írásokat, amelyek reményt, életet jelent­hetnek a fiának. Egy idő óta barátok, ismerősök is elhozzák a lapokat, figyelmeztetik azokra az írásokra, amelyek hasonló sorsú emberekről szól­nak. — Legalább, ha ülhetne, ha legalább a keze­fejét tudná mozgatni! Leningrádban Ugrjomov professzor, idegsebész megoperált egy nyugatnémet állampolgárt. A mű­tét sikerült, a fiú jár és így ír magáról: • — Nevem Martin Rohe, életkorom 26 év, a Német Szövetségi Köztársaság Düsseldorf városá­ban dolgozom. Gépkocsibaleset ért... Írtam az ország minden zugába: segítséget kértem Lon­donban, Genfben, Hágában. A válasz mindig elu­tasító volt: rajtam már nem lehet segíteni: 1970 év végén a bonni szovjet követséghez fordultam segítségért. Rajtuk keresztül Moszkvába, a Szov­jetunió Egészségügyi Minisztériumába. A válasz postafordultával megérkezett. Majd így fejezi be a vallomását: Amikor Ugrjomov professzor elbo­csátott, azt mondta, te járni fogszl Ha gyakorol­ni fogsz, akkor két éven belül visszaküldőd a mankót. Ne feledd, a mankót csak kölcsön adoml Ugrjomov professzor azóta visszaadta egy má­sik nyugatnémet állampolgárnak, Heinrich Ols- chewskinek is az egészségét. A mama is írt Palkó nevében a világhírű pro­fesszornak. Huszonnyolc napon belül megérkezett a válasz. — Szívesen, bármikor. Küldjék el a lelete­ket. Hogy Palkó kijusson, mégsem olyan könnyű, hiszen most már az egész világból ostromolják a világhírű professzort. Csak nálunk is 'számtalan ember fekszik ágyhoz szegezve. Egy idő óta min­denki benne reménykedik. Palkó is. — Mit gondolsz, meggyógyulsz? — Hi kijutok, biztosan sikerülni fog a műtét: biztosan meggyógyulok! A mama azóta sok felé írt. Mások is Írtak. Nem sokkal bíztatják, hiszen nem 6 az egyedüli. Mégis, mit lehef tenni? Kitartani. Egy idő óta rendszeresen kijárnak a Lenin- klub tagjai, elvállalják a levelezések egy részét, írtak ismét Kladrubyba, fogadnák be újra Pal­kót. A válasz Igenlő, amint felszabadul egy hely, azonnal behívják. A komáromi hajógyár fiatal­jai is jelentkeztek. Készítettek egy kis táblát, a- minek a segítségével olvashat a fiú. Megszerve­zik, hogy gyakorolhassa magát az oroszban. Persze, könnyű mondani, hogy ki kell tartani. Meddig? Meddig? — kérdi mindenki, hiszen tudják, hogy sok, nagyon sok veszély fenyegeti Palkó életét így az ágyhoz szegezve. XXX Ugrjomov professzor sem képes minden benne reménykedőnek visszaadni az egészségét. De, ha lehetséges, Palkó nevében kérem, tegyék lehe­tővé Palkónak, hogy Leningrádba utazhasson. A Lenin-klub és a hajógyár fiataljait arra kérem, segítsenek Krivosikéknak, segítsenek Palkónak. Az új házban Palkó számára is készül a szoba, segítsünk otthonossá, lakhatóvá tenni neki. . Németh István Sikeres kulturális seregszemle Horváth Ferenc, a jNB elnöke ünnepi megnyitó beszédét mondja. Ebben az évben immár hetedszer rendezték meg a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) já­rásban a műkedvelők seregszemléjét, a csallókö­zi kulturális napokat. Héger Károly, a dunaszerdahelyi járási népmű­velési központ igazgatója Így nyilatkozik a ren­dezvényről: — A járás kulturálisügyi szakosztálya, a JNK, a kulturális és tömegszervezetekkel együttműköd­ve, az idén május 6 és 12 között rendezte meg a hagyományos csallóközi kulturális napokat. E hat nap alatt átfogó képet kaptunk a járás kul­turális életéről, műkedvelői mozgalmának állan­dó fejlődéséről, kiteljesedéséről. A mozgalom a- zonkívül. hogy értékes szórakozással, munkával tölti ki az idősebbek és a fiatalabbak szabad i- dejét, egyidejűleg ápolja, őrzi és továbbfejleszti gazdag néphagyományainkat. A kezdetben ez a rendezvénysorozat, csupán a színjátszó csoportok seregszemléje volt, majd i- dővel kibővült, és ma már az egyes csoportok fellépésén kívül különféle szemináriumokat is rendeznek. A hatodikén megkezdett ünnepség Horváth Fe­renc, a jnb alelnöke ünnepi beszédével és a JNK és CSEMADOK helyi szervezete mellett működő énekkar bemutatkozásával vette kezdetét. Az 1378 szereplőt megmozgató rendezvényso­rozat a járás különböző pontjain — Süly, Nagy- megyer. Kürt, Somorja, Felsőpatony, Nyárad, Csallóközcsütörtök, Nyárasd, Vásárét^ Dunaszer­dahely — került lebonyolításra. — Mi volt ezeknek a rendezvényeknek a cél­ja? — Megfelelő szintű szereplési lehetőséget sze retnénk adni az öntevékeny csoportoknak, de­monstrálni a járás kulturális életét, s nem n- tolsó sorban a mozgalom kiszélesítésével minél több embernek kedvet csinálni ehhez a munká­hoz. A kulturális napok gazdag műsorából kiemel­hető esemény közé tartozott a FÓKUSZ irodalmi színpad műsora, a MATESZ Ádám és Éva esete darabjának előadása, a KIS DUNA táncegyüttes fellépése. Nagy volt az érdeklődés a bábcsopor­tok előadásai és a csallóközi költők találkozója iránt. Érdekességként említem meg, hogy első- ízben került sor szemináriumok megrendezésére, mely­nek keretében a színjátszók és rendezők részére tartottak előadást Dráfi Mátyás és Holoczy Ist­ván, a MATESZ művészei. Az eseménysorozatba tartoznak még a képzőművészeti kiállítások, fo­tókiállítások. Meggyőződésünk, hogy e seregszemle a járá­sunkban élő munkások, szövetkezeti dolgozók és a dolgozó értelmiség egységének, szocialista kul­túránk építésében való részvételének tettek ere­jével történő igazolása. Zolczer János- új ifjúság 3 Konferencia 1»» után Néhány héttel a Szocialista If­júsági Szövetség kerületi konfe­renciái után vagyunk, s bizonyá­ra minden SZISZ-alapszervezet vezetősége kidolgozta a munkater­vét a járási és kerületi konferen­ciák irányelvei alapján. Ezeken a konferenciákon nemcsak a közel­múlt eredményeivel foglalkoztak, és nemcsak azt a munkát értékel­ték, melyet az alakuló gyűlések és a SZISZ l. kongresszusa óta végeztek, hanem új célokat — új feladatokat is kitűztek, meghatá­rozva az Ifjúsági alapszeroezetek munkáját. A SZISZ nyitrai járási bizottságán felkerestük Grom Fe­renc elvtársat, a járás falusi és mezőgazdasági szervezeteinek tit­kárát és rövid interjút kértünk tőle. Grom elvtárs tevékenységük melyik szakaszára összpontosít­ják most a legnagyobb figyelmet a járási és kerületi konferencia után? — A mi járásunkban — hason­lóképpen, mint hazánk többi járá­sában — kidolgoztuk a konferen­ciák irányelveit, figyelembe véve alapszervezeteink működési lehe­tőségeit és sajátos problémáit, s a feladatokat minden alapszerve­zetünkkel ismertettük. így részle­tes útba igazítást kaptak az esz­mei-ideológiai nevelés, az érdek­köri tevékenység terén — vala­mint a kulturális munkát illetően is. Ifjúsági szervezetünk tagjai feladatul kapták továbbá a pio­nírszervezettel való együttműkö­dést, segítségnyújtást a pionírok­nak. Nem akarok részletesen fog­lalkozat az irányelvekkel, gondo lom hasonlóképpen feldolgozták ezt hazánk többi járásában is, hisz céljaink közösek és mindnyájan társadalmunk érdekeit akarjuk szolgálni. Egy dologról azonban mégts szólni kell, amiben külö­nösképpen jó eredményeket mu­tathatunk fel, s ami egy kicsit ta­lán jellemző is járásunkra. Ez pe­dig a baráti kapcsolatok elmélyí­tése a szomszédos szocialista or­szágok, a Szovjetunió, Magyaror­szág, az NDK fiataljaival, és az utóbbi időben jó kapcsolatokat te­remtettünk a Lengyel Népköztár­saság és Bulgária fiataljaival is. Ezek a baráti kapcsolatok nem­csak az ifjúsági szervezetek veze­tőségeinek tapasztalatcseréjét szolgálják, hanem arra is törek­szünk, hogy a szocialista országok fiataljai ily módon is megismer­jék egymást. A SZISZ járási bizottságának te­vékenysége főképp azokra a sza­kaszokra irányul, melyeket az t- mént soroltam fel és minden te­vékenységünk az idei jelentős év­fordulók jegyében fog lezajlani. Ez pedig a Szlovák Nemzeti Fel­kelés, valamint hazánk felszaba­dításának 30. évfordulója. Hogyan kapcsolódik be a fel­adatok teljesítésébe a járás ma­gyar nemzetiségű fiatalsága? A nitrat járásban 19 olyan fa­lusi és mezőgazdasági alapszerve­zet működik, ahol a tagság túl­nyomórészt magyar. Ennek a 19 alapszervezetnek kb. 400 tagja van. Ezeknek a tevékenységük a többi alapszervezetéhez hasonlóan a járási bizottság által megsza­bott fő feladatokra irányulj A 19 alapszervezet közül külön emlí­tést érdemel a nitranyi, a Ctfárel, a hostovái és a Vet. Cetín-i alap­szervezet, ahol jól halad a mun­ka. Azt mondhatjuk ezekről a fia­talokról, hogy példásan tevékeny­kednek, szervezőkészségük és lel­kesedésük követésre méltó. Ezek­nél a szervezeteknél sikeresen működik a népművészeti, színját­szó és esztrádcsoport. Gyűjtik és ápolják a népi hagyományokat, hogy megmentsék vidékük nép­szokásait az utókor számára. Szeretném megemlíteni, hogy ezek az alapszervezetek jelentős segítséqet nyújtanak községük vá­lasztási programjának teljesítésé­ben is. jelenleg a Signál 30. moz­galom feladatait teljesítik. Ennek a versenynek a befejezése után ú- jabbra összpontosítják majd a fi­gyelmüket, mely hazánk jelszaba­dulásának 30. évfordulója alkal­mából kerül megrendezésre, s me lyet a SZISZ szlovákiai központi bizottsága „Expedíció 90" "ímen hirdet meg. Havasi Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents