Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-07 / 19. szám

Kapura lőttem Viktornak A Dukla Praha kapusát nem kell bemutatni, a világ egyik legjobbja, UEFA ás FIFA válogatott, védései él- ményszámba mennek. Ré­gen készültem egy hosszabb beszélgetősre vele: a döntő impulzust Szentmihályinak köszönhetem. Az utóbbi idő­ben a szemem láttára ka­pott néhány „felejthetetlen“ gólt, s a keservesen meg­szerzett labdákat rendre az ellenfél játékosainak dobta vagy rúgta. Hogyan edz Ivó Viktor? Hogyan tanulta meg az any- nyira pontos kirúgásokat és kidobásokat? A szállodában keresem. A Dukla délután bajnoki mér­kőzést játszik, tudom, hogy a játkosok délelőttiének je­lentős része szabad ilyen­kor. Van olyan labdarúgó, aki kimondottan örül, ha i- lyenkor interjút adhat, mert így könnyebben telik az 1- deje. Van persze más típu­sú focista is, aki a percek múlásával egyre idegesebb, és aki nem szívesen felel- get ilyenkor az újságíró kérdéseire. Milyen lesz Viktor? Kilenc óra, a játékosok befejezték a reggelit. Feláll az asztal mellől Viktor is. Modern nadrág, barna kis bőrzakó van rajta. Egész lényéből sugárzik, hogy sportember. Már a mozgá­sát sem lehetne összeté­veszteni másokéval. Odalé­pek hozzá. — Tisztelt Ivó Viktor, szí­vesen csinálnék önnel in­terjút. Rövid leszek a kér- désket elkészítettem már. — Most mindnyájan sé­tálni megyünk de tizenegy­kor ismét itt leszek a szál­lodában. Jöjjön vissza tizen­egyre. Háromnegyed után öt per­cei ott vagyok. Viktornak se híre, se hamva. Két perc­cel tizenegy előtt befut, és máris egymással szemben ü- lünk. — Melyik lapban jelenik majd meg az interjú? — ér­deklődik a kapus. Furcsa helyzetben va- gyök.. Ez a világhírű játé­kos sokszor nyilatkozott már, számtalanszor szere­pelt televíziós adásokban, a hazai lapok is sokszor ír­tak róla. Hogyan magyaráz­zam meg, hogy az Oj Ifjú­ság... — A lap, amelynél dolgo­zom, „kis“ hetilap, magyar nyelven jelenik meg Brati- slavában. Olvasói jó ismerői és figyelői mind a csehszlo­vák, mind a magyar futball- nak. önt nagyon tisztelik, nemcsak a tudása miatt, hanem azért is, mert min­dig korrekt a pályán. A ma­gyaroknak Grosics óta szin­te nincs is kapusuk. Fölté­telezem, hogy olvasóinkat érdekelni fogja egy Viktor- interjú. A játékos figyel, az arca nem árul el semmit. Igaz, amióta megismertem, még nem mosolygott. — Legutóbb én is láttam egy magyarországi mérkő­zést a televízióban. A Ba­yern gólját el Iehettt volna kerülni. Ügy érzem, a kapcsolat megteremtődött közöttünk, adhatom a kérdéseket. Szemben ülök a világ egyik legjobb kapusával. Mintha a tizenhatoson állnék, és ka­pura lőnék neki. Ki ne sze­retne Viktornak kapura lő­ni? Legalább kérdéseimmel bombázom... — Az első kérdést tulaj­donképpen fel is tettem már az imént. Mi az oka annak, hogy Csehszlovákiá­ban ennyi a nagyszerű ka­puvédő? , — A kapus születik. Már születése pillanatában eldől. alkalmas lesz-e később ar­ra, hogy jól védjen. Sok mindent meg lehet tanulni, de a mozgáskultúra, a ref­lexek, veleszületett tulaj­donságok. Nálunk általában mindig voltak nagyon jó ka­puvédők, és nemcsak a fo- cibanl Nézze meg a jégko­rong-csapatokat vagy a ké­zilabdázókat. — A tehetség valóban a- lapvető adottság. De nem hinném, hogy elegendőnek bizonyulna. Önnek hogyan indult a pályája? Mikor fe­dezték fel? — Sternberk, morva város­kából származom. Ott kezd­tem a kölyökcsapatban, per­sze nem mint kapus. De szerencsém volt, mert már itt, ebben a kis városban is akadt egy szakember, aki megsejtette, hogy a kapuba kell állnom, és amikor vé­deni kezdtem, nagyon jó ta­nácsokkal látott el. Nagy­szerű, speciális kapuskép­zésben részesültem. Mintha már itt, Šternberkben fel a- kartak volna készíteni arra, hogy bejuthassak egyszer a j válogatottba. — Atzán a Brno követke­zett. — Igen, és itt is szeren­csém volt, mert Schmucker tartaléka voltam. Schmuc­ker ma lassan harmincöt é- ves, de még mindig nagyon jól véd, akkor különösen jó volt, s engem sok mindenre megtanított. — Voltak-e mindig külön kapusedzései? — Voltak, mindegyik csa­patnál külön foglalkoztak a I kapusokkal is, meg aztán én magam is igyekeztem tanul­ni. —- Mi a helyzet mostani együttesében, a Duklában? — Hetenként egyszer fog- I lalkozik velem egy kapus- edző, egyébként a tartalék­kapussal gyakorolok. — Meghökkentően ponto- I sak a kirúgásai és kidobá­sai. Minek köszönheti ezt? — Angliában láttam elő­ször a kidobásokat. Az an- | goi kapusok gyorsan, pon­Elégedettek az edzővel A tlmafiei (Tolmács) Spartak sportegyesület több sport­ágban ért el szép eredményeket. Hallattak magukról a ke­rékpározók, tekézők, ökölvívók és labdarúgók. A labdarúgó-szakosztály két diák-, két ifjúsági és két felnöttcsapattal képviselteti magát a járási és kerületi baj­nokságokon. A hatalmas gyár mellett szép sporttelep épült fel gyönyörű lelátóval, amely minden vasárnap megtelik lelkes szurkolókkal. A Spartak TImabe a kerületi bajnokságban szerepel, és ott méltó ellenfele mindenkinek, és hogy Tolmácson való­ban jó a csapat, azt a divíziós stúrovői együttes is bizo­nyíthatja: otthonukban szenvedtek vereséget a Spartaktól! Fekete Tibor edző két esztendeje irányítja a tolmácsi fut ballistákat. Saját magával szemben is Igényes ember, akit megszerettek a játékosok. Eddig edzősködött már néhány helyen, de itt, úgylátszik gyökeret ver, mert elégedett a vezetőséggel és a játékosokkal. Csapata tavaly még a ki­esés ellen küzdött, az őszi idényben azonban már olyan jól szerepelt, hogy sokáig úgy látszott, feljebb juthat a divízióba. Ezt a reményt még nem adták fel, bár Senicánuk négypontos előnye is volt már az élen. A jó téli alapozás után a Spartak Trnava B csapata jött Tolmácsra, és az öt elsőligás játékossal felálló együttes csak úgy harcolta ki a döntetlent, hogy két perccel a be­fejezés előtt egyenlített! Fekete Tibor dicséri a vezetőséget, mert tagjai. Bránok, Uhnák, Kosorín, Dopirák és Hansko elvtársak mindent meg­tesznek a sikeres szereplés érdekében. Belányl János------------------------------------------------------­Ján Heinrich: — Elvtársak, a helyzet kritikus — mond­ta a futballszakosztály elnöke. — Egyre ke vesebb néző látogatja a mérkőzéseinket. — Bizony, bizony — bólogatott a pénz­táros —, az elmúlt vasárnap is csupán 37 fizető néző látta a mérkőzésünket, s ez 25,6 Százalékkal kevesebb a két hét előt­ti nézőszámnál. Hiába, valamit tenni kell! — Hiszen már mindenfélével megpróbál­koztunk — kapcsolódott be a beszélgetés­be a titkár. — Emlékezzetek csak rá, mi­lyen rohamosan nőtt a nézőszám, amikor a stadionunkban Aranyjácánt kezdtünk csa­polni. — Az Igaz, de az egész csak addig tar­tott, amíg a szomszédban meg nem nyitot­ták azt az istenverte sörözőt — vetette közbe valaki. Egy pillanatra csend támadt, és a szak­osztály atyát cigarettafüstbe temették gond­terhes fejüket. 1 — Ari hiszem, rájöttem valamireI — tör­te meg a csendet az elnök, és mindnyájan ráfüggesztették csillogó tekintetüket. — Az mmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmmm A kiút emberek ma kultúrára vágynak. Az újság- bódék és a könyvsátrak mindig tömve van­nak. Hozzuk hát el nekik a kultúrát a sta­dionokba. Show a pályán! A mérkőzés szü­netében ismert esztrádművészek és a pop­zene csillagai fogják szórakoztatni a kö­zönséget. — Nagyszerű — helyeselték mindnyájan lelkesen. — Csakhogy elnök elvtárs a két félidő közötti szünetet nem találod egy kis­sé rövidnek ekkora vállalkozáshoz? — Az nem akadály, a játékidőt kétszer tizenöt percre redukáljuk, és ezáltal egy teljes órát nyerünk a kultúra számára. Ekkor feltartotta a kezét a csapat edzöie is, aki eddig szerényen hallgatott: — Az önök igyekezete, elvtársak, figye­lemre méltó, de kérdem én önöket, mi lesz a futballal? — Mit hozakodsz most elő a futballal> — torkolták le egyszerre. — Itt most sok­kal fontosabb dologról van szó, a nézőről' —tó— fordítása | —»■—wii' inmn—n i . nnwm» Ivó Viktor tosan dobták ki a labdát, sokszor az ellenfél térfelén elhelyezkedő játékostársuk­hoz. Elkezdtem itthon gya­korolni ezt a módszer*'. Minden edzésen próbálgat­tam, az edzőmérkőzéseken csakis kézzel röpítettem ki a labdákat. Sikerült megta­nulnom. x Viktor pontosan, jól fo­galmaz, látszik, hogy mes­tere szakmájának, az egész kapus tudomány a kisujjá­ban van. „Elméletben“ is nagyszerű. Kérdéseinkre a következő számban is vála­szol majd. Batto György Egy csillag Bulgáriából: BONEV A bolgár sport világszerte egyre ismertebb. Emlékez­zünk a legutóbbi, müncheni olimpiára, ahol alapos meglepetést szereztek birkózóik, súlyemelőik és atlé­táik. labdarúgói immár negyedszer verekedték ki a világ- bajnokságon való részvétel jogát. Igaz, ebben az esz­tendőben vereséget szenvedtek két olyan csapattól, a- mely viszont nem utazik az NSZK-ba, Magyarországtól és Csehszlovákiától, dehát a bolgárok főcélja a világ­I bajnokság. Arra készülnek minden erejükkel, s az el­szenvedett két vereséget nem veszik tragédiaszámba. A bolgár labdarúgásnak mindig is voltak nagy egyé­niségei. Emlékezzünk Aszparuchovra, akit „Gundi“-nak I becézett egész Európa. A nagyszerű csatár autóbaleset I áldozata lett, éppen akkor, amikor a válogatott csapat szálláshelyére, a mérkőzés előtti összpontosításra haj­tott. Kolev vagy Zsekov ma is tekintélyes nevek. Legújab■ j ban azonban Christo Bonevet emlegetik a szakemberek, ha a bolgár labdarúgásról van szó. Bonev jókötésü, középtermetű csatár, aki főleg a bal- ý szélső vagy a balösszekötő posztján érzi magát elemé­ben. Félelmetes lövő, aki sorsdöntő helyzetekben sem hibázik. Oroszlánrésze van abban, hogy csapata Pjrtu- gáliát megelőzve nyerte meg a csoportelsőséget, és nem Eusébióék, hanem ők lettek tagjai a közelgő labdarú­gó-világbajnokság tizenhatos mezőnyének. A bolgár együttes tizenhárom gólt lőtt a világbajnoki selejtezőkön. Ebből Bonev egymaga hetet. A legveszé­lyesebb ellenfél, Portugália ellen háromszor talált a hálóba. Egyszer Szófiában, amikor 2:l-es hazai győze­lem született, és kétszer Lisszabonban, amikor 2:2 lett az eredmény. Főleg a lisszaboni gólok értek aranyat, hiszen ez a döntetlen jelentette a végső sikert. Érdekes, hogy Bonev klubcsapata, a Lokomotíva Plov­div nem tartozik Bulgária élcsapatai közé. Bonevék csak 1973-ban értek el figyelemreméltó helyezést a li­gában, mert akkor másodikok lettek, de egyébként a középmezőnyben tanyáznak. Bonev mégis hét eszten­deje tagja már a válogatott együttesnek,. Először 1967-ben húzta magára a címeres mezt. Ak­kor tizenkilenc esztendős volt. Sikeresnek mondható szereplés után maradt végleges tagja a csapatnak, és azóta szinte nem is hiányzott. Hetven felé tart már a válogatott szereplések listáján, és ha minden jól megy, még ebben az évben elérheti a nyolcadik válo­gatottságát. Érdekes az is, hogy Bonev hallani sem akart ar­ról, más csapatba lépjen. Bulgáriában kiharcolták a szakemberek azt, hogy két-három erős. igazi élcsapa­tot hozzanak létre, mert ez azt is eredményezheti, hogy a nemzetközi szereplésük sikeresebb lesz. Ekkor tör­tént például, hogy egyesült két szófiai csapat, és hív­ták ebbe a klubba Bonevet, a lövőt, ö azonban mind­máig Plovdivban maradt. Ott nőtt fel, ott van a csa­ládfa, a szülei, ott érzi magát igazán jól. Hűsége ro­konszenves tett, és egyben azt is jelenti, hogy ha va­laki nagyon akar, kisebb csapatban is felfigyelnek rá, Bonev ugyanis háromszor nyerte el az „Ev labdarúgó­ja" címet a Plovdiv játékosaként. jelenleg Christo Bonev minden idők legeredménye­sebb bolgár csatára a válogatottban. Közel harminc gólt lőtt, és ha nem jön közbe sérülés, akár ötven du- gót is elérhet. Klochan Károly BECKENBAUER: „Mintha mezítláb játszanék“... Egyre közeledik a futball világbajnokság kezdetének időpontja, egyre több az iz­galom a szurkolók és a szakemberek körében. Saj­nos, Csehszlovákiában és Magyarországon ezúttal megkíméli a szurkolókat a „szent láz“, de Brazíliában vagy az NSZK-ban már é- rezhetően lüktet a vébé- pulzus. A braziloknál egyelőre nincs sok ok az örömre, a csapat nem ér fényes győ­zelmeket, játéka ellen is a- kadnak kifogások. Ne fe­ledjük azonban, hogy ez így volt Mexikó előtt is. A bra zilok tudnak futballozni, ezt nem kel! magyarázni. Több hete edzőtáborban ké­szülnek, és ők talán az e- gyedüliek a világon, akik taktikáznak még. Nem mu­tatják meg minden kártyá juKat, nagyon jól jön most nekik, hogy nem megy a já ték Zagallo fiainak. Igv leg­alább nem kiáltják ki őket esélyeseknek. A nagy esélyes, a házi­gazda NŠZK-válogatott szin­te a szemünk láttára készül fel. Kétszer láthattuk a Ba­yern csapatát a Dózsa el: len, egyszer pedig magát a nemzeti tizenegyet is. Két­ségtelen, hogy nagyon jón a németek, az utóbbi egy­két évben sokat fejlődtek technikai és taktikai téren. Érdekes, hogy új, mü­I anyag cipőkben játszanak Beckenbauerék. Megszüle­Szentmihályi és Müller. Müllernek nemcsak a remek új cipő segített... tett ugyanis a német labda­rúgás új, különleges fegy­vere, a topstar. A topstar könnyű cipő, könnyű vele a győzelem — harsogja a rek­lám. Az új cipő anyaga műa­nyag, bőr; a stopplik plasz­tikból vannak. Ha az kézbe veszi a remekművet, szinte nem is érzi a súlyát, hisz 125 gramml Vagyis az eddi­gi készítményeknél har­minchat grammal könnyebb. S ha ehhez hozzávesszük a mérkőzésenként többezeres lépésátlagot, megdöbbentő adat birtokába jutunk. A topstar segítségével mérkő­zésenként — enyhe túlzás­sal — 1 tonnával keveseb­bet cipelnek a játékosok. — Ogy érzem magam, mintha mezítláb játszanék — mondta Beckenbauer az NSZK válogatott együttese számára készített új gyárt mányról. És valóban, az NSZK-nak azóta szinte nem is volt „nehéz mérkőzése“!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents