Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-07 / 19. szám
Žilina környékén már 1944. augusztus 29-én, a felkelés első napján nagy harcok dúltak. Elsőkként Re- pašský kapitány egységei vették fel a harcot a né met fasisztákkal Hričov környékén. A felkelés másnapján azonban már a városban, Žilinán harcoltak. Különösen sok vér folyt az akkori leánygimnázium épülete előtt, amelyben^ a németek főhadiszállása volt. Martinbői csakhamar tankok siettek a žilinal felkelők segítségére, és ha csak pár napra is, sikerült el- foglalniok a gimnázium é- pületét. A Banská Bystricáról sugárzó szabad szlovák rádió üdvözölte és buzdította a harcoló žilinaiakat, akik végül kénytelenek voltak a német túlerő elől StreSno irányában visszavonulni. A felkelők állásai azonban állandó bombatámadá soknak voltak kitéve. Annak ellenére, hogy csak négy ágyújuk, három nehéz és tizenöt könnyű gépfegyverük volt, 14 napig védték állásaikat a német túlerővel szemben. Ez a kitartás csak fokozta a fasiszták gyűlöletét és haragját. Bosszújuknak ártatlan emberek estek áldozatul, köztük Anton Sedlá- ček, a II. partizánbrigád biztosa is, akit sok kínzás után akasztottak föl a žili- nai városháza előtt. A város közelében van a Bőrik-erdő, amelynek szélén a szovjet katonák és a felkelés áldozatainak, emlékműve áll. A sírköveken 18- 20 éves fiatalok nevei: Anna Zimenová, Jozef Murá- rik, Jaroslav Kubeš, Vincent Hubín, Mária Cáderová, E- mil Tomáš... Az emlékművet és a hő* sök sírjait a Žilina! fiatalok és pionírok gondozzák, de az arrajárók és véletlen látogatók is virágcsokrokkal róják le kegyeletüket. Az ott nyugvók értünk, midnyájunkért áldozták az életüket. —o— A város jelenéről Rudolf Kekeli mérnökkel, a városi nemzeti bizottság elnökével beszélgettünk: — Harminc évvel ezelőtt 2llina katonai helyőrsége Jozef Dobrovský vezetésével egy emberként a felkelők mellé állt. Aki harcolni a- kart a németek ellen, fegyvert kapott a žilinai kaszárnyákban. A mi fegyvereinkkel harcoltak a francia partizánok is... Mindez ma már emlék, de olyan emlék, amelyet sohasem felejtünk el. — Próbálja összehasonlítani az akkori Žilinát a maival... — Ez egyszerűen lehetet- m len. Harminc év ipari, me zőgazdasági és kulturális fejlődését lehetetlen pár mondatban felmérni. Felsorolok néhány üzemet és Iskolát, amelyek a felkelés i- dejében még nem léteztek. Ilyen a Vágmenti Vegyi Ü- zemek komplexuma, (Považské chemické závody), a Slovena, a Közlekedéstudományi Főiskola, a konzervatórium, a 12 főiskolai inter- nátus, három szaktanoncin- tézet, nyolc óvoda, hét bölcsőde stb. Több egészségügyi berendezéssel is gyarapodott városunk. Közülük szeretném kiemelni a poliklinika befejezés előtt álló épületét, a vérátömlesztö állomást, és a járási higiéniai állomást. Sportolóink űj sporstadiont, jégpályát és ľedett uszodát kaptak az u- tóbbi években. A városban több, Szlovákiai méretben is jelentős üzem működik: Do- prastav, Váhostav, Pamiat- kostav, Geodézia, Elektro- vod, stb. — Žilina ma Szlovákia nagyvárosai közé tartozik. Milyen mértékben veszi ki részét a lakosság a városfejlesztésből? Akik életüket áldozták szabadságunkért. A Szlovák Nemzeti Felkelés hősi halottjainak» és a szovjet katonáknak az emlékműve Žilina mellett, a Búrik-erdőben — A „Z“ . akció eredményeképpen városunk lakosai mintegy 160 millió korona értékű munkával ajándékozták meg Žilinát. Többek kő zott a „Z“ akció keretében épült fel a szabadtéri színpad, a Pihenés és Kultúra Parkja, a Šafárik utcai óvoda és a Közlekedéstudományi Főiskola katonai fakultása. — A város főiskolájával és számos szakközépiskolájával a diákok, a fiatalok városának mondható. Számoltak-e velük a választási programban? — Választási programunk, amellyel 1971-ben Žilina lakosai elé léptünk, mindenekelőtt a fiatalok igényeit szeretné kielégíteni. Gondolok itt a lakásépítkezésre, a közszolgáltatások és az üzlethálózat fejlesztésére, a bölcsődék és óvodák építésére stb. Városfejlesztési programunkban nagy figyelmet szentelünk a turistaforgalom fejlesztésének Szeretnénk, ha városunk nemcsak a Tátrába Igyekvők átutazó helye, hanem megállója is lenne. Köszönjük az interjút. F. Sebaj Mária Ötödször Brnóban Immár ötötdször nyitotta és zárta kapuit az idén Brnóban a közszükségleti cikkek nemzetközi árumintavására. A néhány nappal ezelőtt bejejeződött vásár rendezői — mintegy aláhúzva és megsokszorozva a korábbi évek gyakorlatát — arra törekedtek, hogy a kiállítás elsősorban a KGST tagországok közszükségleti iparának termelését, és a tagálamok kölcsönös árucsere-forgalmát reprezentálja. A kiállítás e szempontnak megfelelően teljesítet te küldetését. Termelők, szakemberek, üzletkötők és látogatók többszázezres tömege fordult meg a vásáron-, egya ránt meggyőződhettek arról, hogy a szocialista országok kölcsönös gazdasági együttműködése, mint a gazdasági élet minden területén, a közszükségleti i- parban is gyümölcsözően fejlődik. Az évről évre fejlődő és bővülő együttműködés nyilvánvalóan érezteti hatását az érintett országok életszínvonalának állandó és gyors emelkedésén. Hazánk s a többi KGST-tagországok közszükségleti iparának termékei száz számra sorakoznak fel a világszínvonalhoz, és mind a hazai, mind a külföldi vásárokon, kiállításokon szocialista termeié sünk és életszínvonalunk méltó reprezentánsai. Figyelmünket nem kerülheti el az a tény, hogy az idei brnói vásár egybeesett a KGST létrejöttének huszonötéves évfordulójával. E negyedszázados időszakra visszatekintve látnunk kell, hogy a kölcsönös gazdasá gi együttműködés mennyire effektiv fejlődést biztosított o szocialista országoknak. Az 1360 és 1972 között eltelt időszakban megkétszereződött a KGST-tagországok könnyűipari termelése. A gépiparban csaknem négyszeres, az autógyártásban pedig énnél is magasabb a termelés emelkedő se. A műszaki-tudományos együttműködésből származó megtakarítások értéke meghaladta a harmincmilliárd rubelt. A vásár igazolta ennek az együttműködésnek nemcsak a jelenét, és múltját, hanem megmutatta a perspektíváit itt. Hazánk könnyűipari termékeinek exportja 1972-ről 1973-ra meghétszereződött. Termékeink kiváló minőségét nemcsak a szocialista országok érdeklődése igazolja, hanem az is, hogy a kapitalista országokba irányuló kivitel az export hétszeres emelkedésének jelentős hányadát képviseli. Szinte mindegyik nyugateurópai országba, az Egyesült Államokba, Kanandába, de még a. távoli japánba is jelentős mennyiségű köny- nyűipari terméket, közszükségleti cikket exportálunk. Pártunk gazdaságpolitikájának legfőbb célkitűzése és irányadója hazánk élet- színvonalának állandó emelése. Könnyűipari termelésünk állandó fejlesztés e célkitűzés szellemét követi, akárcsak export- és import politikánk. A hazai piac ki nálatának folyamatos javulása természetesen nem csu pán a hazai termékek által biztosított. Kereskedelmünk nagy gondot fordít a közszükségleti cikkek behozatalának emelésére. Hogy ez mennyire így van, arról nemcsak az üzletek kirakatai és polcai szólnak meggyőzően, hanem tanúsítják azt a vásáron lebonyolított üzletkötések számadatai is. A vasár látogatóinak érdeklődése természetesen a kiállítás minden területére, minden pavilonjára kiterjedt, hiszen a sok újdonság, a szebbnél szebb divat- kreációk és praktikus cikkek láttán nemcsak gyönyörködni, hanem tervezgetni is lehetett. Nagyrészük elöbb-utóbb megjelenik az üzletekben Is. A legnagyobb érdeklődést talán mégis a bútorok iránt tanúsították a látogatók. Ennek természetesen több oka is van. Az első talán az é- letszínoonalunk hirtelen e- melkedését igazoló új lakáskultusz, a modern lakáskultúra helyes értelmezése és gyakorlata. Az emberek i- gyekszenek szépen, praktikusan, ízlésesen berendezett otthont teremteni maquk- nak. A bútorpavilonban valóban szép és gazdag választék várta a látogatókat. A kiállítóknak itt kellett a leggyakrabban jelelniük a feltett kérdésekre, amelyek természetesen arra vártak választ: mikor és mennyiért lesznek kaphatók a kiálli lőtt bútorok. A gyártók és forgalmazók válaszait mi is tolmácsoljuk: a bútorüzele lekben a már tapasztalhatóan növekvő kínálat a közeljövőben még jobban bővül. A kiállításon bemutatott nagyon ízléses hazai és külföldi bútorok nagyrésze nem marad prototípus, kiállítási tárgy — de a lakások ez"eibe vándorolhat. A bútorok Iránti érdeklődós másik magyarázata, hogy hazánkban rengeteg új lakás épül, s ennek természetes függvénye a vásárló fo- /kozottab bútorigénye. U- gyanakkor mindkettő élet- színvonalunk rohamos emelkedését igazolja. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent láttunk a vásáron. A választék valóban gazdag volt. A bútorról már szóltunk, de hozzá kell tenni, hogy az egyébb lakberendezést tárgyak, valamint a lakástextíliák, a háztartási gépek és konyhafelszere lések kínálata is méltón reprezentálta hazánk, a számos résztvevő ország1 közszükségleti iparát. Természetesen nem kis érdeklődést váltottak ki a ruhák, cipők, a bőr és szőrme és kötöttáruk. Valóban nagyon szép és divatos cikkekben gyönyörködhetett a látogató. A népszerű és világhírű csehszlovák üveg- és bizsuipar termékei az i dén is az élvonalban foglaltak helyet. Számos ország hozta el fekete-fehér és színes tévékészülékeit, rádióit, magnetofonjait. Természetesen ékszert, illatszereket, kozmetikai készítményeket, sportcikkeket, iáié- kokat és járműveket ts számtalan példányban és variációban mulattak be a kiállítók. Nagyon népszerűnek bizonyult az Intermó- da elnevezésű akciósorozat, melynek keretében számos divatbemutatót, szakmai megbeszélést, a vásárlók és termelők találkozását bonyolították le. A vásár küldetésének leg főbb tényezőit azok a szempontok jellemezték, melyek a KGST-tagországok közös és egyéni reprezentációjára koncentrálódtak, s a közszükségleti cikkek gazdag skálájának bemutatásával próbálták helyes irányt mutatni a fogyasztóknak. Természetesen nagyon fontos szempont volt az is, hogy ezáltal elősegítsék hazánk külkereskedelmi vállalatai tevékenységének elmélyítését. A közvetlen bonyomáso- kat nagyon nehéz lenne szóban, írásban közvetíteni. Röviden összefoglalva ismételjük meg; a vásár a várakozásnak megfelelően látta el küldetését. Hazánk külkereskedelmi intézményei közel három- milliárd korona értékű üzletet kötöttek. Kivitelünk értékét több mint másfél mii liárd koronával, a behozatalt még ennél is nagyobb összeggel segítette elő e nemzetközi esemény.-lí. Amit nem lehet Társadalmunk sok anyagi áldozatot hoz a gyermekért, de a legnagyobb áldozatot mégiscsak az édesanyák hozzák. Vállalják a nehéz „kilenc hónapot“, a szülést, a peienkázást, az éjszakázást és az anyai féltés minden minden aggodalmát. A kis ember azonban már születése előtt gondokat okoz az édesanyjának. A kismama viszont gondot -okoz a munkahelyén A terhesség idejére könnyebb munkát kell neki adni, a szülés után hosszabb szabadságra megy, gondoskodni kell a helyettesítésről, és a születési szabadság letelte után biztosítani kell számára a régi munkahelyet, vagy legalábbis annak megfelelőt. Levelet kaptam egy terhes anyától. Az üzem vezetője durván bánt vele, csak azért, mert könnyebb beosztást kért, és amikor nem kapta meg, követelte. Az üzem vezetője a felelőssége mögé bújt: — Nekem mindenné! e- lőbbre való a termelés! E- zek a nők meg. ha nem tetszik nekik a munka, vagy az éjszakai műszak, szülnek egy gyereket, és köny- nyebb beosztást követelnek. Nálunk a munkások 90 százaléka nő, 15 százalékuk állandóan „szül“. £n álljak a megüresedett gépek mellé? Törvényeink védik a terhes anyát az elbocsátástól, biztosítják számára az elfogadható munkakörülményeket, a szülési szabadságot és az anyasági segélyt. De nincs olyan törvény, és nem is lehet, amely előírja az emberséget és az édesanyák iránti, tiszteletet. Tudom, hogy nem könnyű pótolni a kieső női munkaerőt. A termelés gondja azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy értetlen és embertelen legyen a kismamákkal szemben. A haragos indulat senkit sem vetkőztethet ki emberi mivoltából. Sokan egyéni életükben nem érzékelik a gyermekáldás hatását, és ezért nem is érhetik meg a vele járő gondokat. Nincs gyermekük, vagy már túl vannak a gyermeknevelés gondjain. De ha majd egyszer hatvanévesek lesznek és otthagyják az íróasztalokat, vagy leszabnak a gépekről, elhagyják a munkapadokat, ha majd az öregségtől reszkető kezük nem bírja tartani többé a szerszámot, akkor a ma és holnap születő gyermekek fogják megteremteni számukra is a mindennapi kenyeret. Lehet, hogy az, aki ma nem vállal közösséget a kismamával megtagadja segítségét, támogatását, az holnap az ő gyermekei által termelt kenyérből fog élni. A gyermeknevelés gondokkal jár. Álmatlan éjszakákkal, rengeteg lemondással és felelősséggel. Lehet ezt családi pótlékkal eléggé megfizetni, lehet ezt kellően . becsülni, elismerni? Nemi Ezt csak tisztelni lehet és tisztelni kell! Zácsek Erzsébet
