Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-30 / 18. szám
Májusi orgonák faágában történt a második világháború szomorú éveiben, hogy a Gestapo illegális tevékenység gyanújával letartóztatott egy fiatalember. A hosszú és kíméletlen kihallgatás nem vezetett eredményre, így néhány hónap után szabadlábra helyezték. Fiatal doH és erős, gyorsan kiheverte a kínzás következményeit, és ismét munkához látott. Röpcédulákat írt és sokszorosított, harcba hívta polgártársait a német megszállók ellen. Éppen május elseje volt, a kertekben már kinyílt az orgona, a Pet- fin és a vár környékét elborította a fák lombja és virága. Bódító illattal telt meg a levegő. Prága ilyenkor még a szokottnál Is szebb. De kövessük inkább hősünket. Egy külvárost kis ház kertjében épp röp- iratokat ásott el a terebélyes orgonabokor tövébe, majd, mint akt jöl végezte munkáját, hosszan elbűvölve nézte az orgona lila virágait. Szerette a szépet, így hát nem állta meg, hogy legalább egy kis ágat le ne törjön a bokorról, azután elrejtette az ásóját, és elégedetten indult ki az utcára. Eszre sem vette, hogy követik. Néhány perccel később már ismét azon a rendőrállomáson volt, ahonnan nemrégen kiengedték. A megvadult gestapósok ütötték és verték, majd amikor összeseit, taposták és rúgták. Már az élet jeleit sem mutalta, de az orgona megtépázott virágait görcsösen tartotta a markában. A gyilkosok őrjöngtek, bosszújukat most már az orgonán akarták kitölteni. Így büntetés terhe alatt elrendelték, hogy az utcában minden nrgcnabokrot ki kell irtani. Mit volt mit tenni, a kerttulajdonosok, ha kelletlenül ts, nekiláttak a parancs teljesítésének, persze úgy, JÓZSEF ATTILA: hogy legalább a gyökereket meglel méljék. Evek múltak, és elérkezett öí; utolsó háborús tavasz. Az orgonábok- rok addig ismét kinőttek, és különösen az az egy terebélyeseden szét, amelyről a fiatal hős egykor at u-, telsó virágot letörte. Azokban a májust nívókban a prágai nép felkelt elnyomót ellen. Az utcákon íarlkádokai építettek, melyekre ezrével álltak ki az -Iszántt harcosok. A harc törvénye pedig az, hogy áldozatokat is követel. Sokan meghaltak, és még több volt a sebesült. Abban a kertben ts, amely-, ről itt már szó esett, sebesültek je-’ küdtek. Fájdalmukban szemüket az orgonabokor virágain nyugtatták. Es csodák csodája, az egykori lila orgona bokrát most ptrosan virágoztak. Így született azokban a vérrel ft-> zetett májusi napokban Prágában egy szép legenda, amely szájról szájra járt, és amelyet később fitt Marek irodalmi köntösbe is öltötte-1 tett. Ez a legenda futott az eszembe most, amikor néhány nap múlva ünnepeljük május elsejét és a prágat nép felkelésének 29. évfordulóját is. Prágát ezekben a napokban ismét elborítja az orgona, s fővárosunk szebb lesz, mint bármikor máskor. Ügy érzem, nem is igen tudatosítjuk fővárosunk igazi szépségét. Láttam a háború utánt Varsót, amely pórjából kelt fel, mert valóra vált egy jelszó: „Az egész nemzet fővárosát építjük.“ Tudjuk, mit jelent Moszkva a Szovjetunió soknemzetiségű lakossága számára. Legyünk mi is szerényen büszkék, Prágára, amely mindannyiunké. Strasser György MÁJUS A rengő lomb virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak röpülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, — a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ó kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! r
