Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

u| ifjúság A Nové Zámky-1 (érsek- újvári I Egészségügyi Szakközépiskola ne­gyedikeseinek kabát­ját december 6ta zöld szalag díszíti, mely nemcsak a reményt, hanem egy kicsit az érettséget és felnőtt­séget is jelképezi. Az iskolába menet egy lány­nyal találkoztam. Látom, zöld szalagos, ezért megkockázta­tom a kérdést: — Fenn vannak már a lá­nyok? — Igen. Ml az, nem lesz „in­terné“? — Az lenne a jé, ha nem lenne? A lány már majdnem biztos a dolgában — tehát, hogy nem lesz — látja, hogy nem tarto­zom az Iskolához, ezért bátran válaszol. — Nem ártana hetente akár két óra is. De ma talán azért mégiscsak elmarad, ugye? A tantárgyhoz tulajdonkép­pen semmi közöm, de a végén bántott, hogy a belgyógyászat mégiscsak elmarad, hiszen a lányok ebból a tantárgyból é- rettséglzni fognak. Elmaradt, mert beszélgetésünk kissé el­MICSODA OSZTÁLY! Motto: „...és érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és Te is tiszta, jé vagy. S egy tekintetűnk elhitesse véled: — szép dolgokért élsz — és érdemes élned." Váci Mihály — Legyetek már egy kicsit komolyak. Miről szoktatok be­szélgetni? — Az Iskolában erre kevés idő jut, a szünetekben tanu­lunk, ha lyukas óránk van, a fiúkról csevegünk. De ez ta­lán csak egyszer van egy év­ben. — Nem mindenki, — vágnak szavába. — Hát jó, vannak, akik elő­ször a jövőjükről, a munkájuk­hetente Érsekújvárba. Negyedi kesek már Lntemátust nem kapnak, ezért kénytelenek al­bérletben lakni. Sok a bejáró, naponta kilométereket utazgató diák. — Megért? — Most még igen, hiszen magunknak tanulunk. Rosszabb lesz a helyzet, ha mér majd mint egészségügyi nővérek és nem diákok leszünk kénytele­nek utazgatni. Éjjeli szolgálat. húzódott, ismételten a doktor úr elnézését kérem. Amikor beléptem, az osz­tályban kemény tanulás folyt. A lányok többsége a belgyó­gyászatra készült. Talán csak ketten-hárman vették észre, hogy nem közéjük tartozom. A sarokban valaki szalagavatói képeket kotort elő a táskájá­ból, ketten egy üveg kofola kinyitásával vesződtek, és egy lány nadrágpróbát tartott. Már igazán azt hittem, hogy sokáig megőriztem Inkognitómet, s járhatok-kelhetek az osztály­ban. Nem mintha ez bántott volna. — Príma nadrág lesz — mondtam —• csak még megkell varrni. — Az nem probléma. Az osz­tályban több lány is varr... H arminckilenc lány, ha fiú lennék, még a tér­dem is remegne. Szá­mukra nem létezik megválaszolatlan kér­dés, vagy válasz, a* mely után ki ne robbanna a jóízű nevetés. ról, az iskoláról beszélgetnek és csak azután a fiúkról. — És milyen fiúkról, mond­jad már, Zita? — Hát... leányideálokról. Ma­gas, kékszemü .fiúkról, olya­nokról, akiken látszik, hogy megértő férjek lesznek. Van humorérzékük, nem iszákosak, tisztelik a hivatásunkat, szíve­sen segítenek a házimunkák­ban, é= megeszik a főztünket. gi, mondd csak, mi- H lyen osztály vagytok? — kérdem az osztály­ig elnököt. m 1 Azt mondja, remek. Az osztályátlag 1,78, legjobb az egész iskolában. Még a leghátsó padokban Is ül­nek jó tanulók. Van csintalan- kodás rogyásig, de amint ta­nulni kell, a könyvnél semmi sem fontosabb számukra. — Azt hiszem, a tanulásban kis belső versengés ^folyik köz­tük, dohát ez egészséges. Az osztálynak egyetlen ér­sekújvári tanulója sincs. Vi­szont vannak olyanok, akik To- mašovból (Féltől J utazgatnak szombat, vasárnap, ünnep, nem ünnep, mindig szükség lesz ránk. Jolán szavai úgy hangzanak, mintha márts elege lenne az egészből. Azt mondja, nagy a megterhelés. Más iskolában nem követelnek ennyit a diák­tól. Sok a tanulnivalő és ne­héz. Azt sem tudják, mi a sza­bad idő. Ha csak egy vasárna­pot ellógnak, akkor a követ­kező héten már kövérebb je­gyeket kapnak. — Ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük, amit ta­nulunk. Ellenkezőleg. Aki erre az Iskolára jelentkezik és el is végzi, az az egészségügyi nővér hivatását valóban hiva­tásnak érzi. Ez volt az első megállapí­tásom, még jóval azelőtt, hogy Jolika kimondta volna. A diák mindig magyarázkodik. Egyszer a tanárra, másszor tankönyvre, harmadszor a „pikkelésre“. A mai diák általában a túlterhe­lésre. Ez nem friss észrevétel, és azon csodálkoznék, ha egy érettségi előtt áldó diák azt mondaná, hogy átültem a négy évet. Rossz fényt vetne az is­kolára. Minden iskolában meg­nőttek a követelmények. Hogy ez mennyire helyes, talán megértitek, ha már pár hónap­ja dolgozni fogtok. De ti is mondtátok, hogy többet akar­tok tudni, mint a tavalyi ne­gyedikesek. L ányok, a ti hivatás­tok igazán humánus jellegű, mély, emberi hivatás. Kötelesség- tek a segítségnyújtás, ez persze mindnyá­junké. Megtörtént, hogy az is­kolán kívül Is gyakoroltatok? Többen mondják, hogy igen. A családban, a rokonságban. — Egyszer tanúja voltam egy közlekedési balesetnek. Az áldozatot, egy idősebb embert sokan körülállták, de 9enki sem mozdult, hogy segítsen. Várták, mikor mozdul egy u- tolsót.... A pulzusa még vert, amikor megfogtam. Azonnal tudtam, hogy mesterséges lég­zést kell adnom. Közben oda­jött egy fiú Is, akiről később kiderült, hogy orvostanhallga­tó, és együtt próbáltunk segí­teni a bácsin. Még akkor is folytattuk a mesterséges lé­legzést, amikor az öreg szájá­ból már vér folyt. Az osztályban síri csönd, a halál még azokból is megdöb­benést vált ki, akik minden e- rejükkel ellene harcolnak. Még akkor is, ha a helyzet már teljeseen reménytelen. Számuk­ra ilyesmi talán nem is léte­zik. A z orvostudomány szinte napról napra fejlődik. Kérdem, mát tartanak eddigi leg­nagyobb vívmányá­nak? —A müszivet. — Azt, hogy tudják gyógyí­tani a tbc-t. — A szervátültetésekéi. — Azt, hogy már csak pár lépés, és a rákot is gyógyíta­ni fogják. Közben több idegen szó is elhangzik, mint megtudom, gyógyszerek, műszerek nevei. Akaratlanul is visszatérünk az iskolához, amely alatt a lá­nyok tanáraikat értik. Azt, hogy tanulnak-e és tudnak-e sokban a tanártól függ. Vártam, hogy majd elmondják „sérel­meiket“, de hiába. Nagyon meglepődtem, amikor a lányok hosszú-hosszú gondolkodás után csak egyetlen hibán tudtak megegyezni: nem tetszik az e- gyik tanár frizurája... Megle­pődtem, mert még egyetlen is­kolában sem tapasztaltam, i- lyen tökéletes összhangot taná­rok és diákok között, diákok és osztályfőnökök között, diá­kok és az Iskola vezetősége között. „...és érezzék egy kézfogás­ról rólad, hogy jót akarsz és Te is tiszta, jő vagy.“ Van egy osztály, amelynek diákjai Váci Mlhálytől kölcsönözték szalagavatói értesítőjük mottó­ját. Biztos vagyok benne, hogy saját magukról kifejezőbb és igazatob mondatokat a IV. B diákjai nem találtak volna. Még az érettségi előtt állnak, de már most elmondhatják ma­gukról, hogy a négy év egyet­len napja sem múlt el felettük anélkül, hogy tudásban ne gazdagodtak volna. Talán a véletlen hozott ebbe a veszé­lyes műveltséggel rendelkező leányoeztályba, talán az Isko­lának, tanároknak, szülőknek köszönhető, hogy ilyen nagy­szerű diákjaik, gyerekeik van­nak. Zácsek Erzsébet Milyen színű a betegség? Orvos! rendelő, mint bár­melyik más. Az orvosok is hasonlóak,, mint másutt, a betegeket vizsgálták. Csak a kivizsgálás módja szokatlan egy kicsit. Az orvos lágy ecsettel koromfekete folya­dékot ken a beteg karja - ra. Amikor a fekete folya­dék megszárad, egy másik ecsettel színtelen folyadék­kal keni be a fekete festé­ket, mely hirtelen különbö­ző színű foltokká változik. „Az ízületek sérültek" — ál­lapítja meg az orvos. Ilyen módszerrel állapít­ják meg a betegséget a G. Jeruszov professzor vezette orvosi intézet klinikáján, l- vanovoban. A betegség rej­tett gócait különleges a- nyaggal — folyékony kris­tályokkal — teszik látható­vá. A folyékony kristályok elnevezésükhöz híven, fo­lyékonyak mint a víz, vi­szont olyan optikai tulaj­donságokkal rendelkeznek, mint a szilárd kristályok. A legfontosabb tulajdonságuk azonban, hogy hihetetlenül érzékenyek a hőmérséklet változásaira. Elég egy szá­zad foknyi hőmérséklet vál­tozás, és a kristályok színt változtatnak. A szervezetben rejlő be­tegség felett — legyen az gyulladás vagy veszélyes daganat — mindig egy ki­csit melegebb a bőr. Ezt használják ki az orvosok a betegségek folyékony kris­tályokkal történő megálla­pításánál. Ha például egy vesegyulladásos beteg dere­kára kenik a folyékony kristályokat, azonnal meg­jelenik a színes folt, amely a vese körvonalaival azonos méretű. Ilyen módon lehet megállapítani a gyulladás gócát a tüdőben, daganatot az agyon, vagy vérrögöt az érrendszer bármelyik he­lyén. A folyékony kristá­lyok érdekes felhasználási lehetőségét fedezték fel a sebészek. A páciens végtag­jainak hőmérséklete alap­ján műtét közben is megle­het állapítani a beteg álla­potát. A páciens lábfejét a műtét előtt folyékony kris­tállyal kenik be. Ha a kris­tályok színe normális hő­mérsékletet mutat, az ope­rált életét nem fenyegeti veszély, ha azonban megvál­tozik a kristályok színe, ez idejében jelzi az életveszé­lyes állapotot, és a sebész megteheti a szükséges in­tézkedéseket. A módszer egyszerűsége és megbízhatósága felkel­tette az orvosok figyelmét. Az ivanovói orvosok mód­szerét átvették a moszkvai, leningrádi és harkovi kór­házak is. Legújabban egy fo­lyékony kristályokkal telí­tett fóliát fedeztek fel, a- mely még jobban egyszerű­síti a fenti módszert. Elég ha az orvos a fóliát a beteg testrészére helyezi, ez már­is jelzi s zínei vál to zásával a betegséget. A folyékony kristályok hőérzékenységé! természetesen nemcsak az orvostudományban, hanem a tudományok és a technika más területein is fel fogják használni. íil EMBEREK HISZÉKENYSÉGE - JÖ ÜZLET... Az emberek a követ csókolgatják, derékig gázolnak a büdös vizben, égő gyertyával a kezükben körmenetekben lépkednek, és tömérdek kacatot vásárolnak. Több mint hárommillió zarándok — Franciaországból és a világ különböző tájairól — árasztja el ezt a Pireneusok lábánál elterülő, 18 ezer lelket számláló kisvárost. Ezen a helyen látta meg 115 esztendővel ezelőtt a szegény mol­nár asztmatikus leánya a Pau-hegyiíolyőcska mentén, a massabielle-i barlangban a fehér lepelbe burkolt Szúz Má­riát. Annak idején, 1858-ban, III. Napóleon dicső uralkodása idején Lourdes környékén éhínség és kolera pnsztított. Soubirous apó, egy tönkrement molnár, nem tudott zöldág­ra vergődni; egész családját az éhhalál fenyegette, közöt­tük 13 éves kislányát, Bernadettet is. A katolikus egyház eleinte bizalmatlanul, a hivatalos közegek pedig szinte ellenségesen figyelték a massabielle-i eseményeket. A politikusok féltek a barlang bejáratánál összetorlódó tömegektől. A püspök is csak nagyon kel­letlenül adta beleegyezését a „csoda“ kivizsgálásához. A vizsgálat eredményén aztán az egyház három teljes évig gondolkodott. A gazdagok és a müveitek kétkedéssel fogadták a cso­da hírét, de a szegény emberek, vakon hittek benne. És mert Lourdes-ban több volt a szegény ember, mint a te­hetős, minden reggel nagy tömeg vonult a barlang elé, hogy el ne mulassza a szűz megjelenését. Hiszen ez nem az a Szűz Mária volt, akit a templomból ismertek. Ez más volt, ez a szegény emberekhez jött, azokhoz, akik é- heznek... ........... Az ellenőrizhetetlen tömegek nyujgtanitották a, hívata Inkát, a plébános ár pedig bossza^godott, mert a bar­langba több hívó járt. mint a I ség is eljárt a misékre, mégse: rültséget elhinni, mert már ezen fejét a „szabadgondolkodás“. Bei is megfenyegették és a barlang riztették. Az illetékesek azonban végül is, ez a Szűz Mária nem semmi leiforgatót, nem követelt kább bűnbánatra buzdított. Tehát vei későbben Neveresben Bernadett zetesi ruhát. Akkor már csak 15 ét 35 éves korában halt meg. asztm. ben. Bár az értelmi- ndó minden ő- I is felütötte a még börtönnel rátát katonákkal Ö- zdtek gondolkodni: ott semmi rosszat, ságosságot, sőt tn- zivitásra! Két év­iára öltötte a szer- háti» az életéből, tumor következte­BÖ VÁLASZTÉK - EMLÉKTÁRGtoKBOL Mialatt Lourdes-ban a jelenésfl| Párizsban a bír a szabadgondol keltett. III. Napóleon — bár volt — rájött, milyen remekül| aknázni. Személyes rendeletére! a nagyközönség számára. Egysf mindenki. Az orvosi fakultás víz által meggyógyult esetek ianak. Az egyház^ ben a püspí^ Az idej a« harcoltak, derültséget ondolkodó a csodát 1 a égy elismert Bt feletti" itatot indított, 5merte a „csodát", városba ér, olyan dolgokat lí a csenek összhaa#|$f BsnigÉWftc Több m atu lajdonosok és kereskedők nagy forgalmat bonyolítanak le. Az utóbbi húsz évben a turisták és zarándokok száma a kétszeresére szökött. Bernadette százéves jubileumának évében több mint 5 millió idegen látogatott el Lourdes-ba. Csoda! Hol is beszélhetnénk csodáról, ha nem Lourdes- ban? Mindössze csupán 22 „csoda“ történt, amikor állító­lag gyógyíthatatlan betegek felépültek. 1924-től 1971-ig. Ami pontos számítások szerint 100 ezer esetből — egy! Az utóbbi években az egyház is távoltartja magát a csodák­tól. 1985. óta egyetlen csodát sem ismert el! A REMÉNY HALHATATLAN A virágzó és hasznot hajtó üzlet, amely Bernadette le­gendája nyomán lendült fel, nemcsak az emberek vallá­sos hitén, hanem kritikátlan hiszékenységükön is alapul. Bernard Power, 19 éves katona, egy véletlen baleset ál­dozata, elmeséli, hogy az orvosok véleménye szerint már sosem fog járni, mégis szentül hiszi, hogy Lourdes-ban meggyógyul. Rajta kívül még 30 ezer katona zarándokolt ide — teljesen elárasztották a várost. Power reménykedik, de ha a víz mégsem segítene, akkor sem lesz csalódott. Haza megy, s otthon bizonyára javulás áll majd be álla­potában... A betegek számára a „lelki hasznon“ kívül hozzájárul még az a gyakorlati tény is, hogy Lourdes-ban szabad­ságon vannak, sokat tartózkodnak a jó, friss hegyi leve­gőn és napsütésben. KARNEVÁL A BETEGEKNEK A mennybemenetel napján 200 papon kívül még nyolc püspök szolgáltatja a latin misét. A lámpák fényében a komor szertartás egyedüli színfoltja a püspökök bfborszi- nü süvege. Annál színesebb viszont a körmenet, ametyet szintén e napon tartanak meg. Valóban gyönyörű, színes karnevál. A betegeket a Rózsa tér körül helyezik el, leg­elői a tolókocsik. A püspökök körbejárják a szenvedés te­rét és megáldják a zarándokokat és betegeket. Nem történt ezúttal sem olyan csoda, amely Anatoie France-ot kielégítette volna. Az író, amikor megmutatták neki az eldobott mankókat, megkérdezte: „Es semmiféle faláb? Akkor miért kell Lourdes-ba utazni Biarritz he­lyett, amikor még 80 kilométerrel távolabb is van?!“ A FÖLDI PARADICSOM HELYETT... Lourdes-ban még van valami, amiről másutt nem be­szélnek, mert nem tartják illőnek — és ez a halál. Az öregek és betegek viszont arra emlékeztetnek, hogy egy szép napon véget ér a mulatság. Az emberek azonban i- gyekeznek elhitetni magukkal, hogy ha itt be is fejeződik, másutt folytatódik. Nem tudják, ugyan hol, de bizonyára így lesz. Valamennyien találkoznak majd egy napos lan­kán és örülni fognak egymásnak, tréfálkoznak. Minden jábarátjukat viszontlátják, azokat is, akik már korábban meghaltak, és nagyszerűen szórakoznak majd, ha elmesé­lik egymásnak, milyen szomorúak voltak a temetés után. Ha már a földön semmi jóban nem volt részük, joguk van hozzá, hogy a másvilágon bepótolják a mulasztottakat. Mindezt elhiszik Lourdes-ban az emberek. Nem is olyan rossz kilátás, igaz? A 100 + 1 nyomán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents