Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-16 / 16. szám
H arald Sprenglernek J61 Jövedelmező fogkrémgyára volt, egy úszómedencével és szaunával ellátott remek kis villája, meg egy 60 000 márkát érő autója. És néhány hónapja gyönyörű, fiatal felesége is, csodálatos alakú, szemet gyönyörködtető asszonyka. Sprengler minden szabad idejét arra használta fel, hogy fényképeket készítsen ifjú feleségéről, mégpedig aktfotókat. Ez volt ugyanis a hobbyja. Nadia egyetlen fehér fürdősapkában felbukkant az úszómedence partján. Lerázta magáról a vizet, és kacéran megkérdezte: — Nem akarsz rólam néhány szép felvételt készíteni? — Dehogynem! Mindjárt hozom is a fényképezőgépet. Kinn van a kocsiban. Három perccel később Sprengler dühösen rohant vissza: — Ellopták! — A fényképezőgépet? — Nem, 'az autót. Egyszerűen elhajtották a ház elől! — Akkor vegyél egy másik autót — vonta meg a vállát Nadia. —• Még mit nem! Nem tudod, hogy gazdasági válság van? Takarékoskodnunk kell. — Hát akkor menj a rendőrségre. Egy ilyen feltűnő gépkocsimodell nem veszhet el nyom nélkül. A rendőrségen azonban csak a fejüket csóvál ták: — A legtöbb ellopott gépkocsi soha nem kerül elő, Sprengler úr! Átfestik és külföldre csempészik őket. Forduljon talán a biztosító társasághoz. Feltételezem, hogy e,jy ilyen drága gépkocsit biztosított. — Na, igen. De tudják önök, hogy mennyi bonyodalommal, papírháborúval jár, amíg az ember kipréseli a biztosítási díjat? XXX Sprengler másnap késő estig dolgozott. Az e- gyik mérnöke több hónapi kísérletezés után végre feltalált valami újféle fogkrémalapanyagot. Hat óra elmúlt, mire fáradtan hazatért. És volt mit NICO BARSTEIN: Autótolvajok látnia! A villa előtt ott állt a 60 000 márkát érő gépkocsi, sértetlenül, tisztára mosva. Az első ü- lésen, celofánba burkolva egy gyönyörű, drága orchideacsokor feküdt. Mellette egy fehér boríték. Sprengler feltépte. Ez állt benne: ,,lgen tisztelt Sprengler úr! Tegnap igen nyomós ok miatt, amelyről egy úriember kénytelen hallgatni, drága és feltűnő gépkocsira volt szükségem. Egy hölgyet kellett megkocsikáztatnom. Voltam bátor kölcsönvenni tetszetős gépkocsiját, és most köszönettel visszaszolgáltatom. A tartályt teletöltöttem benzinnel, és hálám jeléül fogadja tőlem ezt a két jegyet az operaház gála- bemutatójára. Még egyszer kérem, ne haragudjon.“ — Egy őrült lehetett, egy beszámíthatatlan alak! — mondta Sprengler a feleségének. — Mindenesetre elbájolóan udvarias őrült. Most jut eszembe, gyakrabban vásárolhatnál nekem virágot!. — És két jegy az operába — mormogta Sprengler. Nadia pedig felsikoltott, és szája elé kapta a kezét: — Te jó isten, nincs mit felvennem! XXX Az operabemutatón a legnagyobb sikere Nadia új estélyi ruhájának volt. Az előadás után vacsorázni mentek, utána kitűnő hangulatban indultak hazafelé. Otthon azonban kellemetlen meglepetés várt rájuk. Az egyik ablak be volt törve, ismeretlen tolvajok minden értékes dolgot elloptak. — Micsoda körmönfbnt gazfickók! Hát ezért küldtek jegyet az operába. Ni csak, még a fali páncélszekrényt is kirámolták. — Az ékszereim! — jajongott Nadia. — A bundáim, a porcelángyűjteményem. — Adj egy whiskyt — nyögte Sprengler. XXX — Ez már a harmadik Ilyen eset — mondták Sprenglernek a rendőrségen. — A banda mindig ugyanezzel a trükkel dolgozik. Ellop egy gépkocsit, jegyet küld a tulajdonosnak valami előadásra, és kirabolja a lakást. És az a legnagyobb baj, hogy sehogy sem tudunk a nyomukra bukkanni. Egyetlen áruló nyomot sem hagynak maguk után, tehetetlenek vagyunk! — Hát ezzel nem vigasztaltak meg — mondta Sprengler, és dühösen elköszönt. XXX Másnap este tíz óra tájban csengett a telefon. Egy rekedt hang beszélt: — Sprengler úr? — Igen. Kivel beszélek? — Örömmel állapíthatom meg, hogy elfogadták az operajegyeket. Mi közben rövid, de gyümölcsöző látogatást tettünk a házában. És többek között találtunk egy tucatnyi figyelemre méltó fényképet is. A kedves nejét ábrázolják, ruha nélkül Meg vagyunk győződve, hogy nem szeretné, ha ezek a képek megjelennének a lapokban! — Csak azt ne! — kiáltott fel Sprengler. — Mennyit kérnek? — Kereken százezer márkát. — Ennyi pénzt nem tudok egy pillanat alatt előteremteni — morogta Sprengler. — Ezt mi is tudjuk. Negyvennyolc óra időt a- dunk. Holnapután este tízkor a fácánoskertben várjuk a pénzt, kis címletekben. xxx Negyvennyolc órával később a három betörő bilinccsel a kezéji üldögélt a fácánoskertben. Két rendőrautó húzódott meg a sötétben a fák alatt. Brändel rendőrfelügyelő hálásan szorongatta Sprengler kezét. — Végre a kezünk közé kerülifek a fickók — mondta boldogan. — Ha valaki másról lett volna szó — nevetett Sprengler —, nyilván nagy sikere lett volna a zsarolásnak. Az urak azonban nem tudták, hogy a feleségem azelőtt fotómodell volt, és aktfényképeit valamennyi lap közölte, még a külföldiek is! M történelem hajnalán az embe- mJL rek gyalog jártak. Telt-múlt az m midő, valaki kitalált egy kör a- lakú alkalmatosságot, melyet keréknek neveztek el. Ezzel a kerékkel kezdődött. A föl- dön megjelentek mindenféle egyéni és közhasználatú szállítóeszközök. Pontosabban — autók. Ezek a jármüvek hatalmas közlekedési erővé váljak. Nemcsak segítenek az embernek a helyváltoztatásban, egyúttal tekintélyesebbé, méltóságteljesebbé is teszik. fegor Ivanovics sokat mesélt nekünk az autók jelentőségéről, s egy alkalommal a gyakorlatban is bebizonyította szavainak igazát. Mielőtt belefognék e történetbe, még csak azt kell előrebocsátanom, hogy az az ifjú pár, amely szintén szerepel e mesében, boldogan és elégedetten él ma is új lakásában, egy új lakóházban. Most már nem térek el á tárgytól, elmondom, mi ás történt. A fent említett két fiatal ezen a télen elhatározta, hogy összeházasodik. Anatolij, a vőlegény művezető az óragyárban, a menyasszony mintázó egy ruhagyárban és pokolian csinos.. Elérkezett az esküvő napja, az ősz- szes meghívott ott szorongott a házasságkötő teremben, felhangzott Mendelssohn nászindulója, a házasulandók összecsókolóztak, s a helyt fotográfus annak rendje-módja szerint megörökítette ezt a történelmi pillanatot. Kiáradt a násznép az utcára, ahol már várták utasaikat az erre a célra rendelt géperejű járművek. Az első kocsiba természetesen az ifjú pár szállt bé s néhány ismerős, köztük az a bizonyos fegor Ivanovics, akiről már szóltam. Az ifjú férj apjának legjobb barátja ő, együtt harcoltak a fronton, most már mindketten nyugdíjban vannak. Bár az ifjú házasok kocsija állt az első helyen, mégis előbb indult el az a három Volga, amely a szülőket s a legközelebbi j/iozzátartozókat szállította. Így volt ésszerű, érjenek a- zok hamarabb haza, készítsenek elő mindent, mire a fiatalok és a meghívottak megérkeznek. — Hol épül a ház? — faggatózott tovább fegor Ivanovics. — Rövidesen elhaladunk mellette — felelte Anatoltj. Valóban, pár perc múltán az autóból kitekintő már meg is pillanthatta az épülő házat. A látvány inkább lehangoló volt, mtntsem üdítő. Az életnek, a mozgásnak vajmi kevés jele mutatkozott az állványokon. — Kérem — szólt fegor Ivanovics a sofőrhöz —, legyen szíves hajtson oda és álljon meg a telek sarkánál. BORISZ LASZKIN: Új lakóház Végre aztán a nászutasok autója is nekivágott az útnak. — Gondold csak meg, Mása — szólt kisvártatva Anatolij —, milyen pompás volna, ha most nem a szüléidhez kellene hazamennünk, hanem már kész volna a mi saját, külön, vadonatúj lakásunk! — Álmodozz csak, álmodozz — felelte szomorkás mosollyal Marika. Az öreg, aki elől ült a sofőr mellett, kíváncsian fordult hátra. — Tényleg, mi van a ti új lakásotokkal? — Az van — válaszolta a kérdezettek helyett az autó negyedik utasa, egy Vologya nevű fiatalember —, hogy eredetileg márciusban kellett volna elkészülnie, aztán az átadási határidőt áttették májusra, de azt sem tartották meg, hisz már tél van. Miközben a gépkocsivezető végrehajtotta az utasítást, fegor Ivanovics azt mondta Vologyának: — Van magánál valami jegyzetfüzet-féle?... Igen? Pompás. Fogja a golyóstoliamat. Maga velem fog jönni. Mindig egy lépéssel mögöttem. Ne kérdezzen semmit. Magának az lesz a feladata, hogy tiszteletteljesen hallgat és buzgón jegyez. Pilágos? Mellesleg időközben az építkezésen is felfigyeltek arra, hogy a telek sarkánál megállt egy gépkocsi, két férfi szállt ki belőle: egy szikár, idősebb és egy kövérkés fiatal. fegor Ivanovics gyors léptekkel sietett az épülő házhoz, ahol egy sportsapkás ember és két másik várta. fegor Ivanovics egy pillantást vetett az állványzatra, majd így szólt: — fó napot, építömunkás elvtár- sakl — fó napot — felelték. — Melyik vállalat építi ezt a házat? — kérdezte fegor Ivanovics. A sportsapkás — alighanem ő volt a munkavezető — katonásan jelentette: — A negyvenötöts Városi Építő. •— A vállalat igazgatójának 'neve? Andrej Mihajlovics. fegor Ivanovics intett Vologyának, hogy jegyezze aj adatokat. Aztán összevonta szemöldökét és azt kérdezte: — Átadási határidő? Vologya ezt is felírta. — A negyedév vége. — Kérem —, mondta halkan, de szigorúan fegor Ivanovics —, közöljék Andrej Mihajloviccsal, hogy személyesen fogom ellenőrizni, betartja- e a szavát. A művezető lekapta a sportsapkát a fejéről. —Értettem. Jelenteni fogom. Most pedig enaedélyt kérek, hogy a mun-. kát folytathassuk, szorít a határidő. Az öreg biccentett. — Sok sikert. Folytassák a munkát. Sarkonfordult és indult az autó felé. Mögötte fél lépéssel Vologya a notesszel, tisztele!t\dó arccal. Még oda sem értek a kocsihoz, a sportsapkás már bent volt a szomszédos telefonfülkében, már hívta is a vállalat vezetőségét. Hadonászott, magyarázott, miközben az új házasok autója felgyorsult, elszáguldott. Nem száguldott, valósággal repült. Minthogy történetesen feketén csillogó nagy Csajka gépkocsi volt. • „Vándor-Moldava“: A szándék kevés a jó vershez! A „Hogy az ember ember legyen“ című versében, amit mondani akar, az szép, kedves, még igaz, is, csak egy a baj, hogy nem tudja verssé izzítani. A sorok, s bennük a gondolatok elfolynak, elsiklanak, széthullanak, prózaként „zörögnek“. Talán ha novellában dolgozná fel a témát, nagyobb sikere lenne. Így csupán a sokszor elmondott, megírt gondolatok rossz utánzata. Többi versének Is csak egy- egy jó sorát dicsérhetjük (Ilyen például: de arcodon a mosoly már nem élt. stb.) Mindent túlmagyaráz, túlír, és semmi újra nem hívja fel bennük a figyelmünket. Sokszor elmondtuk már, hogy a vers a „világ“ újjá- és újrateremtése. önnek is, ha verset akar írni, a már meglévőhöz kell hozzátenni, nem pedig elvenni belőle. Tanuljon! • f,. E. Szepsi: „Versecs- kéi“ inkább csak rigmusok, azoknak se a legjobbak. E- lőször talán azt kellene tisztáznia magában, hogy mit is akar a világnak elmondani. Ideje van, hiszen még nagyon fiatal. Tanuljon, olvasson sokat. „A líra az a műfaj, amelyben a legközvetlenebbül ölt testet és a legintenzívebben kifejezi magát a költészet. • „Soha“: „Fölfelé“ című. írását figyelmesen elolvastuk, de elolvastuk a levelét is, amelyben elmondja, hogy egy karrierista útját akarta benne megrajzolni... Nos, hogy egy írás hiteles legyen hús-vér embereknek Ítéli benne szerepelniük, akik ráadásul az írás .természetéből adódóan, elfogadható, hihető környezetben élnek. Az ön által alkalmazott „csak fehér“ és „csak fekete“ ábrázolás lerontja az í- rása hitelét. Mit is mond Szimonov a karrierizmusról: „Ha a karrieristák nem tudnának sikereket, olyankor nagy sikereket is elérni é- letpályájukon, talán a karrierizmus fogalma nem létezne... Mellesleg a karrierizmus egyik legveszélyesebb vonása: a karrierista különleges ügyessége a hatalomhoz vezető úton; ő bátran él saját „mindenevő“ mivoltával, és alkalmazkod- kodni tud bármilyen politikai időjáráshoz.“ Gondolkodjon el ezenl melyek meg akarták változtatni a világot Iff 18. CTLEVEI.ES gyilkosok Alfréd Helmut Naujocks- nak különleges foglalkozása vult. Magasképzettségü, hivatásos gyilkos volt. A náci mozgalomban nem egy o- iyan feladatot hajtott végre, amely példásan kitervelt és megvalósított bűnügyként vonult be a történelembe. 1934 első napjaiban Heyd- rich magához rendelte Nau- jocksol és rémes feladattal bízta meg. Az SO bűnügyi osztályának főnöke Naujocksszal a- laposan áttanulmányozta a szálloda környékének térképét, átadta Formis mérnök fényképét, és megvitatta a feladat végrehajtásának tervét. Helyesebb lesz, ha nem egyedül megy a kirándulók számára épített szállodába, hiszen víkendre általában párosán mennek az emberek. Naujocks Karlsbach E- ditet, a feltűnően szép, szőke, kék szemű, tornatanárnőt választotta partnerének. Két, három bőrönd, élelmiszerek, egy sötétkék Mercedes és kétpár síléc kellett az útra. Mindketten sportosan öltöztek, amikor a kocsi elhagyta a havas berlini utcácskát és rátért a drezdai műútra. Naujockson nem először haladt végig e- zen az úton. járt már előbb is Prágában, amikor Heyd- rich utasítására Otto Stras- sert, Hitler külföldre menekült vetélytársát akarta meggyilkolni. Akkor eredménytelenül tért vissza, s kegyvesztett lett, most azonban helyre hozhat mindent. A CSÁBÍTÓ SZŐKESÉG Minden nehézség nélkül W. Goetsche jutottak át a határon és este már Prágában vacsoráztak. Mint „fiatal házastársak“ a Wilson-szállóban béreltek lakosztályt, de már másnap elhagyták Prágát, és a Moldva mentén folytatták útjukat. Stechovicén egy kis magánszállodában aludtak. Másnap gyalog folytatták útjukat, mert a Záhorí-szálló- hoz vezető utat befújta a hó Ott csakhamar összeismerkedtek Formis mérnökkel. Formis úgy tudta, hogy Müller kereskedő, hogy nászúton van a feleségével és Stechovicén szálltak meg. Amikor a két siléces kirándulótól elvált, már összemelegedett velük, és megígér lék egymásnak, hogy ismét találkoznak. Másnap Naujocks Berlinbe repült és jelentette, hogy összeismerke- dett Formissal. Még azon a napon pontos utasításokkal és egy revolverrel a zsebében visszautazott Prágába Este már ismét Stechovicén volt, ahol a „felesége“ tü relmetlenül várta. Naujocks valószínűleg ja nuár 19-én találkozott Goet schével Prágában a Wilson- szálló bárjában. A találkoA. Naujocks zón jelen volt Edit is és reggelig együtt mulattak. Január 23-án este Naujocks Mercedese nem mesz- sze a Záhorí-szállótól parkolt le Goetsche az autónál maradt, Naujocks és Edit gyalog közelítették meg a szállodát. Mindketten sportos öltözékben, hátizsákkal és sllécekkel léptek be a szállóba. Szobát foglaltak és a vacsoránál találkoztak Formis mérnökkel, aki odaült az asztalukhoz. Feltűnően szófián volt. Este kilenckor Naujocks felállt és fejfájásra hivatkozva felment a szobájába. Edit Karlsbach egyedül maradt Formis mérnökkel. Miközben ők együtt szórakoztak, Naujocks erős kötelet kötött az ágya lábához és a végét kidobta az ablakon. Ezen a kötélen mászott be Goetsche a szobájába. Tíz óra körül Naujocks meghallotta Formis lépteit és ajtajának nyitódását. Fel kelt és átment a szobájába. Formis egy fotelben ült a sarokban és revolvert szegezett az érkezőre. Naujocks rávetette magát, de Formis lövései megsebesítették a karján és a lábán. Goetsche a szomszéd szobában meghallotta a lövéseket, átfutott, felrántotta az ajtót és azonnal lőtt. Formis megsebesüli és Naujocks kiütötte kézé bői a fegyvert. Ezután Nau- jockson hidegvérrel végzett a menekülni próbáló For missal. (Folytatjuk) \ l
