Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-16 / 16. szám

Letette a gitárt Néha még felismerik az utcán a huszonévesek, akik­nél megvan még egy-két le­meze. A lányok, akik a toll­tartók fedelében hurcolták a képét, akik visongtak ér­te a rock meg a shake szü­neteiben. A magyar beatze­ne születésekor érkezett, és a hatvanas évek közepe tá­ján magasba dobta a siker. Neményi Béla sztár volt; az elsők között a magyar beat történetében. TlZ KILŰT FÖLSZEDETT A lakótelepi kis lakás ab­lakán alig lehet kilátni. Rá­telepszik a filodendron, a datolyapálma, a dús. ápolt szobakert. Ha ezt a hajdani felháborodott felnőttek lát­nák! Akik egy nemzedék jö­vőjét féltették tőle. Ha lát­nák ezt a józan, felnőtt, ag­godalmasan rendes összkom­fortot! Süppednek a fotelok, és a szőnyegeken csak a ven­dégnek engedélyezett az ut­cai cipő. A háziasszony ká­vét főz, a gyerek uszonná- zik, Béla lehalkítja a tévét. Az arca, a haja, a mozgá­sa a régi, csak nyugodtabb egy kicsit, csendesebb, ko­molyabb. Tavaly múlt har­minc éves. Tíz kilót fölsze­dett az utóbbi öt évben, de állítólag ez a normális sú­lya. Azelőtt nyúzott volt a kimerültségtől. Egyébként is úgy érzi: mostanában kezd rendeződni az élete. 1969. óta, mióta letette a gitárt, és anyagbeszerzői állást vál­lalt egy termelőszövetkezet­ben. Jó munka, mellette a Külkereskedelmi Főiskolát is végezheti esti tagozaton. A felesége műanyag-kisipa­ros; csendesen élnek. Az estéket Zsoltival töltik, vagy a tévé előtt. A beat? Külön világ, nem ismeri már ki magát benne. A kamasz-sztár nyomtala­nul eltűnt. A sublót tetején egy KISZ-kuIturális díj meg egy régi Beatles-kép, azzal kész. A hanglemezeit most próbálja majd összegyűjteni; egyet sem őrzött meg belő­lük. Cjságcikkek sincsenek, bekeretezett fotók sem a fa Ion. Egy fényképalbum ke­rül elő végül; évek óta most nyitják ki először. Közöm­bösnek véljem? Vagy sértő­döttséget, csalódást jelez ez a tüntető nemtörődömség? Ha egyszer-egyszer zenélni támad kedve, az anyjához megy játszani. Mikor új la­kásba költöztek. Béla elad­ta még a zongorát is. MAGÄTÖL RÁJÖTT Azt mondja, harminc éven túl nem érdemes ezen a pá­lyán maradni. Csak a zsenik és megszállottak csinálhat­ják tovább; más embert megtör a hiábavaló erőlkö­dés. Ezért ajánlatos még a csúcson, a fénykorban vala­mi civil foglalkozást kinéz­ni. Aki későn ébred, nagyon ii-n-'áľhat ja Neményi Béla „fénykorá­ban“ Béla nem volt zseni, Még csak megszállott sem, és er­re magától is rájött. Továb­bá arra, hogy aki nyugodt, otthon ülő embernek szüle­tett, annak nem öröm egy mikrobuszon rohangálni szerte az országban. Olyan fáradt volt néha. hogy be­szélni sem tudott, csak zu­hant bele éjjel, hajnalban az ágyba. Délelőtt próba, dél­után az együttest kellett ad­minisztrálni — ahogy hajtot­ták őket, úgy romlott szé­pen, csendesen a színvonal. Talán azért is bajlódott any- nyit a srácokkal. Jöttek, mentek, cserélődtek; átjáró­ház lett az Atlantisból. A kegyelemdöfést egy technikai gikszer hozta. 1968 elején eladták a szere­lést és újat rendeltek kül­földről. A szállítmány éppen egy év múlva érkezett meg; Neményiék addigra menthe­tetlenül lemaradtak. Gj stí­lus kellett volna, a régi, nagy sikerek túlhaladása, de ehhez már nem volt erejük. Béla otthagyott mindent, és hazament családapának. Ogy érzi, megtalálta önmagát. Arra azért büszke, hogy a hőskorban volt zenész. Ma­napság, ha jól szólnak az erősítők, ha van egy kis visszhangosítás. már menő­nek képzelik magukat a gye rekek. Nem sajnálta tőlük a szerelést, de mintha blöfföl­nének néha, legalábbis ide- ig-óráig. A hatvanas évek e- lején Béláék maguk farag­ták a gitárt, tekerték a pick-up tekercseit, a nagy­dobot háton utaztatták a vil­lamos peronján. És hét wat­tal úgy felsrófolták a han­gulatot, hogy koncert után fél óráig dübörgött a vas­taps. Azt persze tudjuk, hogy Neményi Béla, a boldog családapa Zoltánkával akkoriban nem sok kellett egy félórás vastapshoz. Ha a Beatles-nótákat egy-két sa­ját számmal is megtoldot- ták, nem lehetett kibírni a közönséggel. Az első gimná­ziumi bál után azonnal a színpadon találták magukat, a rádióban, a lemezgyárban. Nem üzlet volt az még, nem profi produkció. Inkább a sikertől lázas, nekivadult, naív kamaszzene. Béla a kel­lő pillanatban vette kezébe a gitárt, és megérezte, mit kívánnak tőle. FÉLRE ISMERTÉK A hivatalos szakma is be­fogadta; simán, gyorsan be­futott. Nem anyagilag, az akkor még nem tartozott szorosan a műfajhoz. Rosz- szul öltözött, és sem autóra, sem lakásra nem futotta a jövedelméből. Kezdetben egy reggelig tartó bálért 260 fo­rint járt a zenekarnak. Egy lemezért mindig 22 fillér, ha sláger lett, húszezer pél­dányt is kinyomtak belőle. A bevétel körülbelül ötezer forint. Azért csodálatos idők vol­tak, sohasem bánja meg, hogy belevágott. 18—20 éves sztárokból akkor még kevés szaladgált az országban. Emlékeztek a fülbemászó, friss, kedves dalokra? Foxi Maxira, aki matróz lett, a drága bakter úrra, vagy az elégedett zsebpénznótára? Persze, ha pol-beat jött di­vatba, ő készséggel belebújt a fekete bőrzekébe is, és re­kedten sikoltotta, hogy „Ki ölte meg Kennedyt?“ Elját­szotta a szerepeket, amelye­ket a tinédzserek ráruház­tak, de a hagyományokat t csak a felszínen lépte túl. Gimnazista kamasz maradt végig, aki véletlenül egy ze­nei forradalomba csöppent, és szinte akaratán kívül so­dorta magával a divat, a si­ker, a népszerűség. Nem véletlen, hogy a könnyűzenei szakma min­den ellenállás nélkül befo­gadta. És az sem, hogy a magyar beat kiemelkedő képviselői sohasem számítot­ták maguk közé. Zeneileg valahogy a hagyományos tánczene és a beat határán egyensúlyozott. Tnlajdonképpen cserencsé- sen csúszott vissza az isme­retlenségbe. Más alkatú em­bert összetör az ilyesmi. Be­lőle olyan „civil“ lett, olyan privát ember, amilyen — ta­lán mindig is volt. R. Székely Julianna 85 éves az örök nevettető „EMELD FEL AZ ARCODAT!“ AZ ÖRÖK CHAPLIN Cliaplin-reneszánsz világszerte. Hosszú sorok kígyóznak a mo­zipénztárak előtt: sorozatban ve­títik a „klasszikus kisember“ leg­jelentősebb filmjeit. A Modern i- dók hónapokon át megy zsúfolt nézőtér előtt. Ez a voltaképpen félig-meddig „néma“ hangosfilm a maga pokolian mulatságos — és csak hellyel-közzel szentimen­tális — eszközeivel a modern ka pitalizmus. az elgépiesedő világ, az elidegenedés tökéletes leleple­zése, pontos elemzése. Filmtörté­neti és társadalomtörténeti re­mekmű. S nemrégiben bemutatták a so­rozat második darabját. A diktá­tort. 1940. október 15-én — amikor a Wehrmacht katonái már Párizs utcáin sétáltak; a náci repülőgé­pek Londonra szórták gyilkos ter­hüket, s horogkeresztes zászló lengett a norvég fjnrdok fölött — a New Yorki Capitol-mnziban filmbemutatóra gyűlt össze a vá­ros „krémje“ a fényes társaság. Charlie Chaplin új filmjét min­denki izgatottan várta: voltak, a- klk lelkesen, s voltak, nem is kevesen, akik rosszalló előítéle­tekkel ültek be a nézőtérre. Az ekkor még semleges Egyesült Ál­lamokban is dolgozott a náci ötö­dik hadoszlop; de az üzleti kö­rök, a be nem avatkozás hívei, akik elsősorban keresni szerettek volna a háborún, és németorszá­gi érdekeltségekkel is rendelkez­tek, sem maradtak tétlenek. A Canitol mozi vásznán pergő film a forgatás első percétől kezdve a támadások kereszttiizébon állt. S mégis, a finom előkelőségek, a rosszalló előítéletekkel teli urak és hölgyek előtt is, hatalmas si­kert aratott. Hiába tombolt Hit­ler, hiába szívta a fogát a wa­shingtoni német nagykövet, a diktátor megkezdte diadalútját a világ országaiban. Cikkek, tanulmányok, könyvek születtek, amelyek tudományos i- génnye] elemzik jelentőségét, he­lyét Chaplin életművében. De ha­tását, a mindent elsöprő siker tit­kát mégis aktuálitásában kellett keresni. Nem véletlen, hogy a New York-i bemutató után a Dai­ly News azt írta, hogy Chaplin a kommunizmus ujjával mutogat a közönségre; az emberi hala­dás ellenségei nagyon is jól ér­tették a bátor antifasiszta szavak lelkesítő hatását, megsemmisítő erejét. A nevetségesség öl. S Chaplin a legtöbbet tette, amit tehetett: nevetségessé tette a „nagy diktá­tor“, Hynkel-Hitler s általában a diktátorok pózait, politikai fogá­sait. Nevetségessé tette, leleplez­te demagógiájukat, . s olyanoknak mutatta őket, amilyenek valóiában voltak: veszedelmesen nagyra nőtt, félelmetes hatalommal ren­delkező. kisstílű pozőröknek, szűk látókörű. Öntelt. hiú poiácáknak. S ez akkor, amikor a félelmet á- rasztó náci hadigépezet győzel­meinek árnyékában sokan való­ban a látványos és hatásos náci blöffök hatása alá kerültek, fel- szabadítóan hatott. Az emberek kinevették Hynkelt, s vele együtt kinevették saját gyengeségüket. Most, hogy közel negyedszázad után újra láthatjuk a filmet, s a filmvásznon a hátborzongatóan nevetséges diktátor alakját, u- gyanúgy nem vonhatjuk ki ma­gunkat a mű hatása alól, mint egykor, régen, amikor még fris­sen élt bennünk a fasizmus min­den borzalma, s felszabadítólag hatott ránk a nevetés. Mert bár­milyen szomorú: a nevetségessé tett Hitler, Mussolini, Göring és Gobbels már régen eltűnt a tör­ténelem süllyesztőjében, de ma­gatartásuk leleplezése ma is ta­nulságos. S bármennyire is meg­öregedtek egyes filmen belüli megoldások, bármennyire idejét múlta néhány akutális utalás, ma­ga a film — mint minden igazán jelentős mű — ma is időszerű. Hisz ma is figyelmeztetően hang­zanak, hozzánk is szólnak a dik­tátorral összetévesztett borbély végső, megrendítő beszédének szavai: „...Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Se­gíteni szeretnék mindenkin, ha le- h$t. — zsidón, árján, fehéren feketén. . . . Kapzsiság mérgezi rekeszti a világot, nyomo- az ember lelkét, gyűlöletbe rúságba és várontásba ma- síroztat bennünket... A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk... A gépesítés mel­lé emberség kellene... Ne veszít­setek el a reményt... A gyűlöl- ség elmúlik, meghalnak a diktá­torok. a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre... a szabadság nem pusztulhat el... Harcoljunk az új világért, amelyben az em­ber dolgozhat —■ amely a fiatal­nak jövőt, az idősnek biztonságot ad... A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk — barátságosabb világ kü­szöbén, ahol az ember felülemel­kedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Emeld fel az arcod Hanna! Emeld fel az ar­codat!“ 9. TINA AUMONT: Olasz szí- nésznő 1946-ban született Hol­lywoodban. Apja francia, anyja amerikai színész. Rendszerint kalandfilmekben Játszik fiatal szépségeket,. csábító asszonyo­kat alakít, de jelentős szerepet kapott Fellini „Satyricon“ című alkotásában is. Nálunk Az alibi című filmje került bemutatásra. 8. FRANCOISE ARNOUL: Francia színésznő. 1931-ben szü­letett Algériában, s a Színiaka- dömiát Pátizsban végezte öl. Nagyon fiatal kora óta mint­egy rtegvsdszázada filmez. Von­zó fiatal lányok megtestesítője. Remek jellemábrázoló drámai a'kat s nem kevésbé erotikus személyiség, aki mind külsejé­vel, mind alakításával rászol­gált arra, hogy a közönség megszeresse. Legismertebb ná­lunk bemutatott filmje az Ör­dög és a tízparancsolat. Ha­zánkban mintegy tíz filmje ke­rült vászonra. Eddig minden szerepe jelentős. Körülbelül harminr filmben szerepelt. FILMLEXIKON FILMLEXIKON 7. NATASA ARINBASZAROVA: szovjet-kirgiz színésznő. Balett­iskolát végzett, majd színház­hoz került. Filmezni csak ez­után kezdett. Kevés filmben játszott, de emlékezetes alakítá­saival jó nevet szerzett magá­nak A Csingiz Ajtmatov kisre­génye nyomán készült „Első tanító“ című filmben mutatko­zott be, s rendkívül érizékany alakításaival óriási sikert ara­tott. Ezért az alakításért meg kapta a Velencei Filmfesztivál legjobb női alakításának a dí­ját. Elragadó külsejű, bűbájos keleti szépség. További jelentős filmjeit nálunk Is játszották; Dzamilla szerelme, Egy falai kenyér, A tónál, Dal Mansutt- ról. r % ,4) O >CB >-}-w _ c3> *■ O CB >>U c <5 N Q, JJ) Rupert Davies, a népsze rű angol színész sok sok é • ven át alakította' Maigrei felügyelőt a Tv-kamerák e lőtt. A különben is sok bűn ügyi filmben és tv-játékban szereplő művészt, aki fanyar humoráról is híres, az egyik Maigret-epizód forgatása közben megkérdezte állandó partnere, a Lucas őrmesteri alakító Euren Solon: — Rupert, tulajdonképpen ki is most a gyilkos? Davies rácsodálkozott: — Hát honnan tudjam én ezt, drága barátom, hiszen még c$ak most érkeztem a helyszínre... oOo Különös feliratú táblát ál­lítottak fel a houstoni Roc- ky-étterem elé. Ez áH raj­ta: ,,Nehogy, elváljon a fele­ségétől, ha az nem tud főz­ni. Egyen nálunk, az asz- szonyt pedig tartsa hobby- ként.“ OoO Kim Novak, a hajdani nép­szerű színésznő, noha még ma is nagyon szép, vissza­vonultan él kaliforniai vil­lájában. Azért vonult visz- sza — mint mondia —,mert mindenkiben csalódott. Nem rég elárult egy titkot: — Mindig olyan férfiről álmodoztam, akinek termé­szete olyan, mint a meg­gyilkolt Kennedy elnöké, in­telligenciája, mint Orson Wellesé, szenzibilitása, mint Marion Brandóé, s olyan rokonszenves, mint Dear. Martin. Mivel ilyet nem ta láttam, inkább a magányt választottam. És nem bán tam meg. oOo Kínában a „Zs'enminzsi- pao" című központi lap he­ves támadást intézett né­hány klasszikus zeneszerző zseni ellen. Beethovent a lap „német kapitalistának“ nevezte, aki „az emberi ter­mészet kapitalista teóriáját hirdeti". Schubert Befeje­zetlen szimfóniáját a lap cikke „nagy mérgező gyom­nak“ tartja. Enyhítő körül­ményként említi ugyan, hogy „a mű leverő hangulata a zeneszerzőnek a feudalizmus által történt elnyomását fe­lezi ki". Ám „egy igazi for­radalmár kétségtelenül befe­jezhette volna a szimfóni­át“. Hiába, bolond lyukból, bo­lond szél fújI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents