Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-16 / 16. szám
A Csehszlovák Testnevelést Szövetség elnökségében jó néhány ismert nevet találunk. JiH Skoblát nem kell bemutatni az olvasónak: a súlylökő a csehszlovák atlétika büszkesége volt, most pedig a legjobb csehszlovák edző ebben a sportágban. Az ő irányításával készül jel például Brabeg is. Mit mond JiH Skobla a csehszlovák sport mai helyzetéről? Hogyan látja ő az élsport és tömegsport kapcsolatát? A montreali olimpia itt van már a küszöbön. Ha ez az esztendő elszáll, már csak egy év marad a felkészülésre. Jobban heľyt- állnak-e sportolóink Kanadában, mint Münchenben, a- honnan két bajnoki aranyéremmel tértek haza? — Véleményem szerint a Csehszlovák Testnevelési Szövetség központi bizottságának az a legfontosabb feladata, hogy az élsporttal törődjön. A tömegsporttal is nagyon fontos foglalkozni, de arra vannak más intézmények. Az ember nem is hinné, milyen szoros az ösz- szefiiggés az élsport és a tömegsport között. Élsport nélkül alig van tömegsport. Ellesik ugyanis az az ösztönző hatás, amel^ a felnövő fiatalokat útjukon elindítja. Érdekes például megfigyelni, hány fiatal teniszezik az utóbbi időben. Kodešék nemzetközi sikerei pozitívan hatnak a mai serdülőkre, sokan szeretnék őket követni. Én úgy vélem, engem azért választottak be a Csehszlovák Testnevelési Szövetség elnökségébe, hogy kamatoztassam tapasztalataimat a versenyzők és a tisztségviselők körében. Elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolataim vannak a legtöbb országban és mindent megteszek azért, hogy segítsem a csehszlovák sportot a lehető legmagasabb színvonalra emelni. Jirí Skobláról azt is na- < gyón jól tudjuk, hogy a Dukla Praha sportegyesületében dolgozik, sok fiatallal van kapcsolatban. Örömmel vennénk, ha erről a kapcsolatról is szólna. . — Ha egy fiatalember berukkol, és addig csupán rekreációs alapon sportolt, nálunk, a katonaságnál akár aktív versenyzővé is fejlődhet, ha kedve van hozzá. Persze jól tudom azt is, hogy a fiúk nem azért rukkolnak be, hogy élsportolókat neveljenek belőlük. Az elsődleges feladat, a legfontosabb cél az, hogy megismerkedjenek a katonaélettel, elsajátítsák azokat a lényeges tudnivalókat, amelyeket alakulatuk parancsnoksága ős az egész társadalom megkövetel tőlük. így is van azonban módjuk arra, hogy a napi munka u- tán sportoljanak, főleg akkor, ha a parancsnokuk sportszerető és megértő ember. A Dukla és a Rudá Hvézda sportegyesületek országszerte ismertek. Elegendőnek tartja-e számukat Jirí Skobla? Nem kallódhat-e el egyetlen, katonasághoz érkező tehetség? — Azt hiszem, teljes mértékben elégedettek lehetünk a katonai sportegyesületek hálózatával. Az viszont, hogy elegendő létesítményünk van, még nem jelenti minden esetben azt is, hogy a sportolók ténykedése körül nem lehetnek problémák. Ha ugyanis a fiatal tehetséget nem sikerül úgy beosztani az alakulathoz, hogy Mit szól hozzá Zsolt István, az egykori játékvezető? .4 Magyarul: játékvezető, angolul, franciául bíró. Nem lenne-e helyesebb magyarul is inkább bírónak titulálni a játékvezetőt? — Igazán időszerű téma. Világszerte elterjedt az a futball, amelyet enyhén szólva férfiasnak, az igazságot közelítve pedig kegyetlennek, erőszakosnak lehet nevezni. Véleményem szerint az úgynevezett mutatós labdarúgás 1966- ban az angliai világbajnokság esztendejében kimúlt. Ott kapták meg Angliában a leckét a brazilok is. De tanultak belőle: a következő vébéig, a Mexikóig vezető úton ők is tudomásul vették, hogy a labdáért való küzdelemben „övön felül" szinte már mindent szabad. Megértették, hogy csak azért, mert egy játékos az összecsapáskor elesik, már nem sípolnak a bírók. Modern labdarúgás született — modern bíráskodással. Játékvezetői szemmel ez azt jelenti, hogy tért hódított az a felfogás, miszerint a küzdelmet a lehető legkevesebbszer szabad megszakítani, azaz igazi dirigens, aki szinte nem is használja a sípját. Ha a magyar játékvezetők — ugyanúgy mint a labdarúgók nemzetközi szinten is eredményesen akarnak szere pelni, ezt a felfogást kell követniük. A magyar labdarúgás lemaradását a stopperóra kegyetlenül bizonyítja. A tiszta játékidő meglehetősen kevesebb idehaza, mint például a szigetországiaknál. A versenyt csak úgy lehet újra felvenni, ha megszűnik a sok-sok holtidő, redukálódnak a semmittevéssel eltöltött percek, amelyek elsősorban a reklamálásokból, a partdobásoknál mutatkozó kivárásokból, az előrelovaglásból, a sorjai lassú elrendezéséből, a hátulról történő lerántásokból adódnak. A fordulatosabb, gyorsabb, talán még kifejezőbb, pergőbb mér kőzések megszervezésében az említett csapnivaló jelenetek felszámolásával egyre nagyobb feladat hárul a játék vezetőkre. Induljunk ki abból, hogy a csatárok a legtöbb gólt úgy szerzik, hogy beverekedik magukat a tizenhatosraott még cselezniök kell, s csak azután lőhetnek. Nem is olyan ré gén a bírók számára tabunak számított a tizenhatos, mész sziről kellett ítélkezni. Még korábban a bírók átlós vonal ban mozogtak a pályán. Ez a fajta helyezkedés bizony azt jelentette, hogy negyven-ölven méterről avatkoztak közbe a játékvezetők. Manapság szinte a csatárral együtt kell behatolni a büntetőterületre, s közben arra is vigyázni kell, hogy a bíró ne keveredjen bele az akcióba, nehogy a leperdült lap dák irányt változtassanak rajta. Aki erre a feladatra vállalkozik, annak gyorsabbnak, ál- \ lóképesebbnek, s nem utolsó sorban jobb reflexszel kell rendelkeznie, mint korábban működő kollégái. Olyan játék vezetőkre van szükségünk, akik hétfőtől hétfőig sportem berek, tehát kitűnő az erőnlétük. Ebből a követelményből jutottunk arra a következtetés re, hogy az elsőosztályú keret valamennyi tagjának heten te kétszer edzésen kell részt vennie A mi szakmánk már eleve nem tartozik a közkedveltek közé, hiszen az egyik csávát már szinte eleve elégedetlen Igazi elismerést csak nemzetközi színtéren lehet kivív ni. ehhez viszont nyelvtudásra van szükség Sok múlik a külföldi mérkőzések előtti és utáni ötpercektől, amikor a vendégeskedő bíró barátságot köthet kollégáival, és szak tudásával, modorával elismerési harcolhat ki maradjon elég ideje és ereje az edzésekre, akkor baj van. ň Dukla sportegyesületek afféle kis sportközpontok is. Milyen a tapasztalata ezekkel kapcsolatban? — Jó, hogy vannak ilyen kisp kzöno kis központjaink, de nem vagyok annak híve, hogy mindenáron óriás központokká építsük ki őket. Inkább specializálódnunk kellene. Ne törekedjünk arra, hogy egy-egy központban szinte minden sportoló és sportág otthonra találjon. Inkább válasszuk ki, melyik sportág képviselői tudják a leginkább kihasználni. egyes létesítményeinket és azoknak teremtsünk meg minden feltételt az igazán jó és nyugodt felkészüléshez!? Íme, ezek Jirí Skobla mondatai. Ettől az edzőtől sokat várunk. (klochan) F új a szél, forgószél támad a néptelen sta» dionban és felkapja a cigarettavégeket ét papírpoharakat, a műsorfüzet-maradványokat. Fúj a szál, meg-megnyikordul a korhadozá, fából épített roskatag tribün, amely olyan látványt nyújt akár a századeleji angol iparvárosok fut- ballpályái. Ez a fatribün és ez a gidres-gödröa gyepszőnyeg a VSS Košice csapatának házatája. És ez Tamás László balhátvéd második otthona. A fiatal futballista 1953-ban született, a közeli Moldava nad Bodvou (Szepsi) adta őt a csehszlovák labdarúgásnak. Nem az első — és valószínűleg nem az otolsó ligás focista ő, akit e kisváros magáénak mondhat. Kozmán, Turcsányi, Tóth Tibor, hogy csak néhányat említsünk elődei közül — mind itt kezdték. Tamás László a košicei (Kassa) magyar tannyelvű ipariskolában érettségizett. Közben tagja volt a VSS ifjúsági ligás csapatának, innen került át az „egy“ keretébe. Eredetileg a középcsatár posztján szerepelt, aztán, annyi más társához hasonlóan, védőt faragtak belőle az edzők, de a fiatal labdarúgó őszintén bevallja: nem ez az igazi helye! T amás — iparista korában — sportfelelősként működött az ifjúsági szervezetben. Visszaemlékszik-e még vajon az iparira? - — Természetesen. Különösen Ferjentšik tanár elvtársnőre emlékszem vissza, de valamennyi tanáromra szívesen gondolok. Az osztályfőnököm Nógell Tibor volt. — Tulajdonképpen mikor játszottad első ligás mérkőzésedet? — Idegenben szerepeltem először a sárga-kék színekben. Teplicén játszottunk, és l:7-et értünk el. — Hogyan sikerült kiszorítanod Štovčíkot? — Egy kissé közrejátszott a véletlen is, Stov- čík megsérült. Később azonban maggyógyult, és amikor én itthon a Slovan ellen „leégtem“, ismét ö került be a csapatba. Aztán vetélytársam újból a sérültek listájára került, és nekem azóta van helyem a csapatfőn. — Milyen tapasztalataid vannak a jobbszélsőkkel? — Mindegyik gyors, mindegyik veszélyes. Játszottam már a trnavai Masrna ellen, a két Veselý is ez embereim közé tartozott. A jobbszél- sók között nincs ó. n. gyenge játékos. — Augusztusban töltőd be huszonegyedik életévedet, a junior-csapatból kiöregszel. Hogy érezted magad Musil együttesében? — Nagyon jól, Musil rokonszenves edző, mindenkivel megtalálja a megfelelő hangnemet. A csapata is jő, eddig mindössze egyetlen vereséget szenvedett! — Vezetsz-e naplót liga-mérkőzéseidről? — Igen. A liga szombatom ismét folytatódik. A VSS két mérkőzést játszik otthonában, egyik izgalmasabb lesz, mint a másik, hiszen a két bajnokjelölt lesz az ellenfeletek, az Ostrava és a Dukla. Néhány napilap már a te csapatodat is a bajnokjelöltek között tartja számon. Mi erről a véleményed? — Mi nem gondolunk a bajnoki cfmre. Igyekszünk jól játszani, z H étfő van, kezdődik a hét. A VSS pályáján a gyep, amelyen néhány nap múlva óriási mérkőzéseket játszanak, olyan, mint egy elkopott, rongyos szőnyeg. Az, aki akar valamit jelenteni a csehszlovák labdarúgásban, ezeken a hétköznapokon dolgozik meg keményen a sikerért. Jó munkát, Tamás Laci. Batta György Mindjárt bevezetőben eláru- — Minden sportolónak van lom, hogy Natasa Dekanováról, egy példaképe. Ki az öné? a TJ Lokomotíva Bratislava ko- — Én Helenka Zvolenskát sárlabdázóinak nagy erősségé- választottam példaképül, ő ak- ről lesz szó, aki volt szíves né- kor fejezte be válogatottságát, hány kérdésünkre válaszolni amikor én elkezdtem. Nemcsak egy csésze fekete mellett. mint sportoló, hanem mint eni- Első kérdésünk az volt, mit bér és becsületes jellem. üzen olvasóinknak, mint kivá- — A sport terén lehetősége ló sportoló? nyílott sok város, hely mégis— Mindenekelőtt azt taná- mérésére.. Hol mindenütt fórt csolom nekik, hogy sportolja- már? nak. Nem szükséges, hogy ver- — Hát elsősorban Is a szo- senyszerűen űzzék, elegendő ciali^ta tábor országaiban, az- csupán felüdülési céllal, hogy tán Olaszországban, Franciaor- testtleg, lelkileg frissek legye- szágban, Svédországban, Hőinek, s nem utolsósorban, hogy landiában, Nyugat-Németor- megszabaduljanak felesleges ki- szágban, Kubában, Brazíliában, lóiktól. Hiszen a sportolás a sőt még Izraelben is. legjobb fogyókúra. — Mivel tölti a szabad ide— Hogy érzi magát a T] Lo- lét? komotívában? ' — Szeretek olvasni. Szívesen — Megelégedett vagyok, mert olvasom Hemingway és Stein-. jó a csapat szakvezetősége, és beck könyveit. És szívesen fő- megfelelőek a felkészülési le- zök Is. hetőségek is. — Mi a vágya? Mit szeretne — Ügy hallottuk, hogy lo- elérni az életben? vább tanul. Milyen szakon? •— Mint minden sportolónak, — A közgazdasági főiskola nekem is az a vágyam, hogy hallgatója vagyok. Tanulni eljussak a montreali olimpiára, nagyszerű dolog, eddig eredmé de előzőleg a világbajnokságra, nyesen haladtam, és legfőbb cé melyet Kolumbiában fognak lom sikeresen befejezni a ta- megrendezni, nulmányaimat. — Milyen felejthetetlen él— A jó kollektíva már fél ménye volt? siker. Így van ez önöknél is? Örökké emlékezetes marad — Igaza van Együttesünk számomra a brazíliai VB, ahol valóban jó. megértjük egymást, a második helyen végeztünk és .— Emlékszik az első váloga- még inkább a moszkvai Univer- tottságára? zlade. Ez utóbbi gyönyörű él— Természetesen!. Ilyesmit meny volt. Mindig emlékezete- nem felejt el az ember. Ju sek maradnak számomra a goszlávia együttese ellen ját Moszkvában töltött napok, a szott a válogatottunk. Engem világ minden részéről érkezett nagyon kedvesen fogadtak a Iá diákokkal-fiatalokkal kötött hányok így a kezdeti elfogultsá rátság. gom hamarosan feloldódott. —-riz — «
