Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-16 / 16. szám
Új ifjiíság 5 Űjabb sš Kevés bemutatót előzött meg olvan várakozás, mint a Ttiálin Színpad legutóbbi premierjét Az érdeklődés érthető. Örkény István darabját bemutatta már a Magyar Televízió, filmet is készítettek belőle, a közönség nagyrésza mindkettőt látta. Nagy balszerencsének tartom, hogy az eredeti időpontra ki tűzött premier a színészek megbetegedése miatt elmaradt. A kezdeti zsongás kissé alábhn- eyott, s egy hónap múlva, az első bemutató előadás közönsége kissé hűvösebb volt, mint vártuk. Visszaemlékszem arra az interjúra, amelyet Beke Sándor rendezővel készítettem két hét lel az eredetileg kitűzött be mutató időpontja előtt. '„Arra törekedtem, hogy a befejezés ne legyen abszurd vagv telje sen groteszk. Hitelesnek érzem Tót viselkedését, miután megöli a viszatérö őrnagyot.“ Aki nem ismerné a Tóték tartalmát: folyik a második világháború, amikor a frontról vendége érkezik a Tót-családnak. Katona fiúk fölöttese, az őrnagy jön el a festői környezetű falucskába, hogy rövid szabadsága alatt kipihenje magát. Tóték mindent megtesznek azért, hogy az őrnagy jól érezze magát, mert azt remélik, hogy ezzel saját fiuknak teszkér: A TÖíÍK nek jót: elviselhetőbbé válik számára a háború. A darab kulcsszereplője — úgy érzem, ez Beke rendezésének sarkpontja — az őrnagy. Az a fiatalember. akit a háború — sajnos — már a saját képére formált, aki másként látja már a világot, mint a háború előtt, aki majdnem a halálba hajszolja megkínzott idegei „jóvoltából“ a kis családot is. Ebben a szerepkörben Boráros Imrét láthatjuk. Ügy érzem, 6 nyújtotta a legjobb teljesítményt, látéka mindvégig magas színvonalon mozgott, még legkisebb mozdulatában is ott vibrált <> gész egyénisége. Sajnálatra méltó egyént játszott el, akit tönkretett a háború, akiből egy mindenkire gyanakvó, mindenkitől félő ember lett, aki pisztolyával még az éra kakukkmadarát is agyonveri. Boráros Imre pályájának legtisztább stílusú alakítása az őrnagy. Tótot Kovács József formálta meg. Már a bemutató előtt úgy éreztük, ennek a színésznek kitűnő fizikai adottságai vannak e szerep megformálásához. Játékában nem csalódtunk. Az örkény-darabnak tulajdonképpen már csak két főszereplőié maradt Tófűét V Szabó Tót és az őrnagy. IKovács József és Boráros Imrej Rózsi, Ágikát Kövesd! Szabó Marika játszotta. Mindketten jól beleilleszkedtek a darab at- moszéfrájába, bár az ő szerepeik nem voltak olyan atraktí- van megírva, mint partnereiké. A többiek villanásnyi^ időre bukkantak fel a színpadon. Lengyel Ferenc, Csendes Lász ló, Érsek György, Gyurkovics Mihály, Horváth Lajos, Gombos Ilona 'és Kusiczky Gyula élénk színei voltak annak az összképnek, amelyet Örkény darabjából Beke rendező kevert. Külön említem Várady Bélát a postás szerepében, játéka — különösen a nyitó részben — élményszámba ment, pedig csak „kis szerep“ volt. És még valamit: szívesen lát nánk Horváth Lajost nagyobb feladatkörben. Eddigi „kis“ szerepeiben sorozatosan bizonyította, hogy rátermett, ügyes színész, aki mindig hozzáálmodik figurájához valami érdekeset és szépet. Kíváncsi lennék — és valószínű, hogy ezzel az óhajommal nem állok egyedül — hogyan birkózna meg Hor- “vátb egy nagyobb feladattal? Sokszor írtuk már, zárszó ként Ismét ide Illesztjük: a Thália .Színház a kezdeti lelkes kis társulatból erős művészi egységgé vált Az elkezdett úton — remél jük — nem állnak meg és továbbra is azt a stílust művelik, amelvet ma már jellemzőnek mondhatunk, ha játékukról e- sik szó. Batta György A közművelődés szolgálatában A napokban ellátogattunk a bratislavai Stúr utcai magyar nyelvű népkönyvtárba. Frlcká Éva, a könyvtár vezetője fogadott bennünket. Elsősorban a könyvtár múltja felül érdeklődtünk. — 1953-ban költöztünk be ebbe a helyiségbe — mondta a vezetőnő. — Tavaly egy úi, nagyobb helyiséggel bővült a könyvtárunk. Jelenleg 1100 olvasónk van, ebből 261 diák. Évente 40 ezer könyvet kolesönzünk ki. Pillanatnyilag 18 000 könyvünk van, többnyire szépirodalmi, ismeretterjesztő s ifjúsági művek. Könyveink hetven százaléka magyar nyelvű. — Egy újításról hallottunk... — Igen, nemrég vezettük be a könyvtári tevékenység új formáját. Ogynevezett „ké zikönyvtárt“ hoztunk létre, azaz olyan könyveket csoportosítottunk, amelyek a magas áruk miatt nemigen jutnak el a legszélesebb tömegekhez. Ilyen például a Nagy Szovjet Enciklopédia (53 kötet), az Angol gramatika könyve (ára 850 korona), Dickens összes művei. Szándékunk kedvező visszhangra talált az olvasók körében, ezért egyre bővítjük a ..kézikönyvtárunkat“. Jelenleg 400 kötettel rendelkezik — Milyen a napi látogatottság? — Átlagosan 80 olvasó látogat el hozzánk naponta, s 200 könyvet visznek el. Főleg a délutáni órákban nagyobb a forgalom. Sokan bejárnak folyóiratokat is olvasni. Jár egy francia képes gyermekújság, a PIF, úgyhogy gyermeklátogatóink is vannak. Leghűségesebb olvasóink az idősebbek, a nyugdíjasok, de sok a fiatal is, akik közül bizony néhány csak a kereset* könyv tartalmát, vagy egy-egy részletét ismeri. Nagy segítséget jelent nekünk Grek Klára néni, aki már 25 éve dolgozik itt, s nagyon jál ismeri a könyvtár anyagát. — A kölcsönzésen kívül még milyen tevékenységet fejt ki a könyvtár? — Tevékenységünket nemcsak a könyvkölcsönzés jelenti, gyakran rendezünk különféle összejöveteleket is, A Madách Könyvkiadó e- gyik dolgozója például ar ról tartott előadást az olvasóknak, „Mi újat olvashatnak ebben az évben?“ A napokban fejeződött be a gyermekkönyvflk kiállítása, most pedig azokat a könyveket mutatjuk be, amelyek ebben az évben jelentek meg. A közeljövőben tervezünk egy előadást „A SZNF a szovjet irodalomban“ címmel. Júniusban Szabolcsi tanár fog tartani előadást az „Üj magyar irodalom“ címmel. Az SZNF 30. évfordulója tiszteletére elhatároztuk, hogy minden könyvünket, amelynek témája az SZNF, egy helyen csoportosítjuk. — Milyen könyvek a leg- olvasottabbak? — A nők főleg a szerelmi, a férfiak a háborús témájú regényeket kedvelik. Nagyon népszerűek Berkesi András, Duba Gyula, Németh László, Fehér Klára, Palkov- szki, Fegyin, Szilvásy, Jókai Anna. Szabó Magda könyvei. Természetesen nagyon sokan olvassák a klasszikusokat is. Mindig úgy cseréljük a könyveinket, hogy az egyes aktuális évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódjanak, s minél több kötet álljon az olvasók rendelkezésére. — Terveik? — Szeretnénk a művészetekről szóló könyveinket gyarapítani. A közeljövőben 80 ezer korona értékben vásárolunk majd új könyveket. Az egyik sarokban lemezjátszó, másutt magnetofon, rádió, székek, asztalkák. Szép, rendezett környezetben, szakképzett, kedves könyvtárosnők adnak tanácsot az olvasni vágyó közönségnek. Zolczer János / ■ Uj 175 évvel ezelőtt, 1799. Mihály. Jobhágysnrbói küzdötte fel magát politikusként. íróként, országgyűlési képviselőként a nép: a jobbágyság, később a munkásság ügyeinek szószólójává. Fiatal korában takácsmesterséget tanult, s mint mestericgény járta be az iparilag fejlett kapitalista országokat: Angliát, Németországot és Franciaországot. Nyugat-európai útja során ismerkedett meg az utópista szocialisták nézeteivel. 1846 -őszén hazatért, s a hazai viszonyok láttán írásaival sürgeti a radikális társadalmi változásokat. Követeli a jobbágyrendszer minden váltság nélküli felszámolást, a nemesi előjogok megszüntetését, a népképviseletet. Röpiratait (Sajtószabadságról nézetei egy rabnak; Népkönyv) a cenzúra miatt külföldön adta ki, sajtóvétség elmén mégis elítélték, s börtönéből csak az 1848. március 15-i forradalom szabadította ki. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idején a siklósi kerület országgyűlési képviselőjeként szoros kapcsolatban maradt a paraszti tömegekkel. A szabadságharc sikereinek, győzelmének ügyét szolgálta lapjával, a Munkásság Újságjával. Vezetője volt o fővárosi nyomdászok bérmozgalmának, amelynek eredményeként 1848 májusában megkötötték az első kollektív szerződést Magyarországon. A szabadságharc leverése után bujdosott. 1849-ben távollétében halálra ítélték. Nyolc évig Pesten rejtőzködött, s fáradhatatlanul dolgozott. 1857-ben kegyelmet kapott, de 1860-ban felségsértés címén újra, ezúttal 15 évi börtönre Ítélték. 61 éves volt ekkor, s tele mondanivalóval az emberek számára. A börtönben, hol, Wesselényi is szemevilágát vesztette, látása egyre romlott, de fáradhatatlanul rótta a sorokat egy általa megálmodott, modem, levegős, sportpályákkal, sétányokkal tarkított Pest-Budáról. 1867-ben amnesztiát kapott. Az abszolutizmus éveiben írta legradikálisabb munkáit, melyekben a fennálló kormányzati rendszer erőszakos megdöntésének és a magántulajdon eltörléséneek szükségességét hirdette Bár betegen újra bekapcsolódott a politikai életbe; országgyűlési képviselő, szerkesztője az „Arany Trombita“ című lapnak, mely az Általános Munkás Egylet lapjaként vált ismertté. 1880 tavaszán részt vett egy Frankel Leó által szervezett munkásgyüléseen, majd cikket írt a Népszavába, amelyben állást foglalt az alakulóban levő Magyar- országi Általános Munkáspárt és egyben az „új társadalmi rendszer“ mellett. 85 éves korában halt meg. A BA LASSI - LÍRA ISMERETÉÉRT KÖZÉP-EURÓPAI SZLÁV RENESZÁNSZ STILUS CSANDA SÁNDOR: BALASSI BÁLINT KÖLTÉSZETE ÉS A Csanda Sándor legújabb műve stílmonográfia. Noha Balassit az irodalomtudomány eddig is világi líránk megteremtőiéként, régi irodalmunk legnagyobb nyelv- művészeként tartotta számon, stílusáról eddig nem jelent meg összefoglaló értékelés. Csanda Sándor, vállalva az áttörés hálás-hálátlan feladatát, a maga teljességében, komplexitásában igyekszik áttekinteni Balassi stílusát, melyet egyaránt vizsgál az irodalomtörténész, az adatgyűjtő filológus, a komparatista és a stiliszta látószögéből. Költőnk stílusában Csanda három réteget különböztet meg: a) a régebbi magyar hagyományét, b) a korabeli reneszánsz líra stílusát, c) az egyéni újításokat, „balassizmusokat“. A legtöbb figyelmet a b- csoportnak szenteli, komparatista szemlélete és filológusi adatgyűjtő szorgalma itt érvényesül a legjobban. Csanda, összevetve lírikusunk stílusát a lengyel Kocha- nowsklével, valamint a cseh és szlovák reneszánsz iíöl- tőkével, arra a következeteésre jut, hogy Balassi stílusában egyéni leleménynek kell tekintenünk a végvári élet és a harcok fogalomköréből származó hasonlatokat, metaforákat, ezek tudniillik a korabeli reneszánsz költészet általánosan elterjedt konvenciózus formanyelvé- ben nincsenek meg, illetőleg csak gyéren fordulnak elő. Kevesebbet olvashatunk a régebbi magyar hagyomány hatásáról, a belső magyar irodalmi kontextus fölvázolása — a közép-európaival szemben — korántsem teljes, néhány fejezetben pedig el Is marad. Pl. Balassi képi- ségét vizsgálva a szerző csupán annyit állapít meg, hogy nagyobb számban használ metaforikus kifejezéseket, mint az őt megelőző Tinódi. Itt csupán a szerzőt végkövetkeztetést kapjuk meg, az egzakt statisztikai kimutatást, az adatokat viszont nem, s ebből következően a gondolatmenet árnyaltságát biztosító részlétproblémák vizsgálatlanul maradnak. A Tinódi—Balassi párhuzamban föltétlenül rá kellett volna mutatni olyan lényeges kérdésekre, mint például a konkrét és elvont ha- sonló-hasonlított egymáshoz való viszonya és elö.ordulá- st aránya a két életműben (a konkrét-konkrét kapcsolatot erősebb képzettartalmúnak, szemléletileg telítettebbnek érezzük. Nem kapunk választ arra a kérdésre sem,-milyen a hasonlat és az implicit metafora költő kénti „megterhelése“. Egy esetleges vizsgálat fényt de rithelne a képzetkoncentráció fokozataira, s kimutathatná, hogy a Balassi stílust nem föltétlenül azért é rezzük képszerübbnek, mert több benne a metaforikus kifejezés, hanem azért, mert máshogyan használja a Tinódiétól eltérő fajú eszközöket. Azaz: hiányoljuk a funkcionális szempont érvényesítését, a minőségi különbségtevéseket. A nyolc fejezetből állő monográfia áttekinti a költő teljes stllustárát. Balassi versformáit vizsgálva Csanda — Eckhardttal szemben — a rövidebb verssorok mellett tör lándzsát, s a pergőbb ritmikai Balassi egyéni újításnak tartja, amely elüt a régebbi hagyománytól. Csanda érvelése meggyőzően hat. A tagolás alapjának a belső rímeket tartja, de más mikrostiltsztikai eszközök elemzésével Is bizonyítja, hogy a költő gyakran ritmikai szempontokból, az ütemhatárok és sorvégek betartása végett élt az inverzióval, a közléssel, a kiemeléssel, tu datosan tolva így a dalverset a szövegvers és egyúttal a líraibb forma irányába. A műfaji sajátosságokról szóló fejezetben a szerzó megállapítja, hogy Balassi életműve a lírai, az epiko- lírikus és a drámai-lírikus verskategóriákba sorolható be. E hármas felosztással egyetértünk, a szerző verselemzései meggyőzően hatnak. Maga a fejezet azonban kevésbé homogén, mint az előbbi, s több, egymást zavaró szempont érvényesül benne. A „hasonlatokat kifejtő vársek“ például már nem műfaji, hanem szerkeze ti osztályozás alapján kerültek-keveredtek ide, a „könyörgő, alkudozó versek“ pedig Inkább tartalml-hangvé- teli elbírálás alá esnek, így magához a műfajhoz nincs sok közük. Másrészt: a „könyörgő vers“ mint megneve zés nem irodalomelméleti kategória, ? ilyen osztályoz- gatásokkal akár végtelenre Is növelhetnénk a verstípusok számát, (ózsef Attila keserű kései szerelmes verseire gondolva pl. beszélhetnénk „átkozódó versről“, „fenyegetőző versről“, „szomorú versről“ stb. Zavarónak érezzük a „szerelmi monológ“ megnevezést Is. A líra mint én-forma eleve „monológ“. Ez a típus szerintünk egyszerűen a lírai versek közé tartozik. A „Versmondattani és nyelvhasználati sajátosságok“ ctmfí fejezet a mikrostilisztikat kelléktárat vizsgálja, de utal a ritmikai elemzésre Is. A szerző bebizonyítja, hogy a közölés, az áthajlás (enjambement), az inverzió, a szócsonkítás és a töltelékszó-használat is hozzájárult a sajátos Balassi ritmika és strofika megteremtéséhez. ..Különösen hasznosnak tartjuk a „Sző- és szólásrnagya rázatok" című alfejezetet, melyben Csanda a költő ar- chaizmusait „forditja'le“ mai magyar nyelvre. Balassi verselnek szerkezetéről szólva a szerző nem ért egyet az eddigi szakirodalom állításával, miszerint, a költemények hárompillérű kompozícióra épülnek. Kimutatja, hogy a klasszikus retorika szerkezeti eljárásait követik, s ezen belül lehetnek haladványosak (a gondolat előrehalad a kifejtésben), variációsak (a gondolat — kiegészülve, gazdagodva — ismétlődik) és a témában adott szkémára épülők (pl. az ajándékküldő költemények). A szerző jő érzékkel emeli ki, hogy a Balassi - vers — szemben régebbi költészetünk termékeivel — már élő szervezet, dinamikus struktúra, melyben a gondolat „mozgását“ az összerakó, a haladványos, és az ellentétes szerkesztésmód biztosítja. A költő szóképeivel foglalkozó fejezetről már elmondtuk a fenntartásainkat. Persze pozitívumokat is felsorolhatunk: a képek „leltára“ sokat elárul Balassi élet- és világszemléletéről, műveltségéről s azokról a forrásokról — virágénekek, klasszikus mitológia, természetélmény, biblikus frazeológia —, amelyekből merített. Ez a fejezet a hagyományos irodalomtudományi gondol kodás terméke, hiányzanak belőle a funkciós szempontok és a „stllisztikaibb“ elemzések. A szerző pl. egy kalap alá vesz Ilyen hasonlatokat: „Fejér ruhájában, mint szép fejér páva“ és „Ládd-é, minden állat társának, mint örül.“, holott közöttük az ikonikus jegyek (szemléletesség) tekintetében lényeges különbségek vannak, nem Is beszélve arról, hogy az utóbbi csupán „ál-hasonlat“, csak formailag, a mint szócska révén hasonlat, egyébként pedig a „hogyan?, mennyire“ kérdésre felelő fokhatározői mellékmondat. Ilyen melléfogással ebben a részben többször is találkozunk. A hatodik és hetedik fejezet a szlovák és cseh reneszánsz nyelvét, illetőleg a lengyel Kochanowski stílusát veti össze Balassiével. Az összehasonlítás során jől kitűnnek költőnk sajátos egyedi újításai, eredeti, maga teremtette képei. E fejezetek — az utolsóval együtt, a- mely a Fancsali Jób-kődex leírása és a Balassi-Hra utóéletének a vizsgálata — a kötet erősségei közé tartoznak. Csanda Sándor monográfiája, mint a Balassl-stílusró! szőlő eddigi legátfogóbb tanulmány hasznos és jelentős teljesítmény. A szerző fehér foltot térképezett föl. Ebből adódnak művének bizonyos ki nem érlelt fejezetei, vitatható megállapításai, de ebből hézagpótló erényei is. S mivel az utóbbiakból — főleg a sokszempontú probléma-megközelítés révén — jóval több van. olyan művet tett az asztalunkra, amelyből egyaránt meríthet diák, tanár és az irodalomkutatő. ZALABAI ZSIGMQND \ I
