Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-16 / 16. szám

■ui A budapesti Ifjúsági Lapkiadóvállalat Fáklyavivók címmel szemelvényeket közöl a magyar kommunista ifjúsági moz­galom történetéből. Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkára ebben szintén visszaemlékezik az ifjúsági mozga­lomban szerzett néhány élményére. Ezekből ízelítőül leg­alább egyet. V égezetül még egy ese­tet abból az. időszak­ból, amikor én az első lépé­seket tettem ifjúmunkásként a kommunista mozgalom lánglelkű vezérek, hősök és mártírok által megnyitott, az emberiség jövőjébe veze­tő útján. Ezt azonban már egyáltalán nem a múlt, ha­nem a ma kedvéért írom le. 1932 tavaszán, a K1MSZ é- szakl-kerületi bizottsága tagjaként beszélgettem egy kommunista ifjúmunkáslány- nyal, a Selyemárugyár ille­gális alapszervezete tit­kárával. Négy tagja volt ak­kor ottani alapszervezetünk­nek, és már hőnapok óta nem vettek fel új tagot. En­nek oka iránt érdeklődtem. Az elvtársnő azt mondta, hogy azért nem vesznek fel új tagot, mert nálunk csu­pán olyan fiatal lány dolgo­zik, akiket semmiféle ko­moly dolog, mint például a gazdasági helyzetük vagy a politika, nem érdekel. Csak a mozi, a rúzs, a szép ru­hák, a fiúk érdeklik őket — mondta az elvtársnő. És még valami olyasmit is — igen elkeseredett hangon —, hogy nem a legfeddhetetle­nebb erkölcsűek. (Ennél sokkal erősebb kifejezést használt.) Először nem tudtam mit válaszolni, csak néztem szót­lanul és töprengtem. Végül megragadott egy gondolat, ami azóta is mindig felme­rül bennem, ha fiatalokról .’an szó. Nem szabad a fia­talokat a külsőségek után megítélni, meg kell érteni őket. Az ifjúságban nagysze­rű emberi értékek és a jö­vendő nagyszerű emberei rejlenek. A KIMSZ selyem- gyári alapszervezetének tit­kára a beszélgetés időpont­jában hat hónapja volt tag­ja az illegális kommunista mozgalomnak. Hat hónappal korábban pontosán olyan volt ő maga is, mint ami­lyennek a hathónapi illegá­lis múlt fölényes magaslatá­ból letekintve munkatársnőit látta. A mozi, a szép ruhák, a fiúk érdekelték őt is. Dé nemcsak a mozi, a szép ru­hák, nemcsak a fiúk. Hizsen akkor nem lehetett volna kommunistát nevelni belőle! £s milyen bűnt követett vol­na el a mozgalom ellen az a KIMSZ-tag, aki vele nyolc hónappal korábban politikai­lag foglalkozni kezdett, és csak a felszín után ítélve legyintett volna, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni, hiszen ezt csak a mozi, a szép ruhák, és a fiúk ér­deklik. Mikor elmondtam gondolatomat az elvtársnő­nek, elszégyellte magát, és megváltoztatta véleményét. Nemsokára sikerült nem is egy, nagyon derék ifjúmun­kásnőt beszerveznie a KIMSZ illegális gyári alapszerveze­tébe. Ma is érvényes, hogy po­litikai öntudattal még nem bíró fiatalok cselekedeteit és magatartását nem azok az eszmék irányítják, melye­ket még nem, vagy csak felszínesen ismernek, hanem kiforratlan fiatalságuk, szerte-széjjel kalandozó vá­gyaik és érzéseik. Az arra hivatottaknak azonban meg kell látniuk és a felszínre kell hozniuk az ezek mögött rejlő és szocializmust építő, hazánk jövőjét megteremtő nagy értékeket. És segíteni kell őket az első lépéseknél a nagy ú- ton, hiszen hol lennénk, mi magunk is, ha érettebb elv­társaink nem segítettek vol­na bennünket annyi türe­lemmel és szeretettel. Készülő sorozatunk bevezetője FIATALOK A FELKELÉSBEN „Szeretném, ha tudnátok, hogy a hősök nem voltak névtelenek. Hogy emberek voltak név­vel, arccal, vágyakkal és reményekkel. Szeret­ném, ha valamennyien közel éreznétek őket magatokhaz, mint ismerős embereket, roko­nokat, mint saját magatokat...“ A mikor 1944. augusztus 29 én a németek megszáll­ták Szlovákiát, ennek népe a kommunista párt vezetésével ellenállást fejtett ki. Jó néhány helyőrség csatlakozott a partizánokhoz, akiket mindenben hatékonyan segített a lakosság, s így az ellenállás nemzeti felkeléssé szélesedett ki. A Breznótól keletre fekvő országrész — egészen Dob- šináig — fiatalsága a Jánošík-partízánbrigádba jelent­kezett, melynek vezérkara a Ďumbier alatt, a Tran- goškán székelt. A Breznótól nyugatra. Banská Bystri- cáig húzódó terület fiatal önkéntesei nagyobbára a Je- gorov-brigádba léptek be. Kelet-Szlovákia fiatalsága a Csapajev-partizánosztagot erősítette meg, míg Túróc fiataljai a Velicskov-brigéd magvát alkották. Megtalál­hatók voltak azonban a fiatalok valamennyi partizán- alakulatban; azok 65 százalékát a 25 éven aluli fiatal­ság képezte. Ezenkívül volt a fiataloknak harminc harcossal egy öánlló partizánosztaguk is, amely a Lipt. Mikuláš-i kommunista fiatalok harcokban elesett insruktorának, Í Michal Majerníknak a nevét viselte. Ez a partizán­osztag különféle feladatokat teljesített: segített a De- ményfalvai-völgy védelmi rendszerének kiépítésében, gondoskodott a partizánok ellátásáról, ezenkívül ellát ta a futárszolgálatot, továbbá biztonsági és összekötő feladatot teljesített. A fiatal partizánok merész rajta­ütéseikkel sok fegyvert, élelmet és hadianyagot sze­reztek a németektől, valamint, aktívan részt vettek Lipt. Mikulás és vidéke felszabadító harcaiban is. A Michal-partizánosztag fiataljai bátran helytálltak a fa­siszták elleni harcokban és hőstetteikkel örökre beír­ták a nevüket a Szlovák Nemzeti Felkelés történetébe. R észt vett a felkelés harcaiban mintegy 500 főis­kolás is. önálló egységet Is alkottak, mely külön­leges feladatokat kapott. Ennek a különleges fel­adatokkal megbízott osztagnak 160 harcosa volt, kö­zülük tíz életét vesztette. Ezenkívül a felkelés minden frontján harcoltak főiskolások, de tevékeneykedtek a fel­kelők rádiójában és a sajtóban is. _____________________ jelentős segítséget nyújtott a szlovák felkelőknek d cseh nép is, melynek fiai együtt küzdöttek a partizá­nokkal a felkelők hadseregében, vagy pedig otthon fej­tettek ki ellenállást a fasisztákkal szemben. A szlovák népá eme hősi küzdelmében született és acélozódott meg a szlovák és cseh fiatalság harci barátsága. A Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett mintegy 2000 cseh nemzetiségű harcosnak több mint a fele a fiata­lok soraiból került ki. A felkelőknek a legnagyobb segítséget a Szovjetunió nyújtotta, és a szovjet harcosok soraiban is ott talál­juk szép számmal a fiatalokat. Például a Gottwald-bri- gád mintegy 150 szovjet harcosa közül 85 huszonöt é- ven aluli volt, és 11 Komszomol-tag. Az ő bátorságuk­nak köszönhetően semmisített meg a Gottwald-partizán- brigád 23 katonai transzportot, 20 katonai autót, és tett harcképtelenné több mint 500 fasiszta fegyverest. A komszorao'listák, de a többi szovjet fiatal Is a felke­lés során szorosabbra fűzték a szovjet és csehszlovák fiatalok harci barátságát. M agyar antifasiszták is részt vettek a Szlovák Nem­zeti Felkelésben, számuk mintegy 800-ra tehető. Többségben fiatalok voltak a Kozlov őrnagy, a Hruscsovbrigád és a Kisov-osztag harcosai. Voltak az­tán önálló magyar partizán egységek, például a Petö- fi-brigád — Fábri József brigádja. A magyar nemzeti­ségű antifasiszták részvétele a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben nagy jelentőségű volt a magyar-csehszlovák kapcsolatokat illetően. Üj korszak kezdetét jelenti a két nép testvéri együttélésében. Részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben bolgár, jugoszláv, lengyel, francia, német és más nemzetiségű fiatalok is, ami fényes bizonyítéka a fiatalok nemzet­közt szolidaritásának. A vezető szerepet ebben a harc­ban a kommunista párt vállalta, amely a nemzeti fel­szabadító küzdelmet összekötötte a szociális szabad­ságért folyó harccal. És ebben a harcában legagilisabb támogatója éppen az antifasiszta érzelmű fiatalság volt. Sok fiatal áldozta életét a mi szabadságunkért. Mir­ko Nešpor, Viola Valachová. Margita és Kata Chutková, Edita Katzová és a többiek, neve örök időkre beíró- dott népünk szívébe. Nem törte meg őket a fasiszták üldözése, kínzása, sem a börtön, sem a koncentrációs tábor. A szovjet hadsereg segítségével, megbosszulták a fasiszták bűneit és részt vettek hazánk felszabadításá­ban. Dr, JAROSLAV STRAKA CsC. Mária Jezíková húsz éves, vidám fiatal lány. A tren- ííni ruhagyár egyik műhe­lyében dolgozik, mint varró­nő. Mesterségét itt az üzem­ben tanulta ki, s immár má­sodik esztendeje szakkép­zett varrónőként dolgozik. Magáról* nem sokat és nem szívesen beszél, de kevés szóval is meggyőzően tudja bizonyítani, hogy szereti és szívesen végzi ezt a mun­kát. Évekkel ezelőtt kis­lánykorában Is az volt az elképzelése, terve, hogy var­rónő lesz. Természetesen ő is — mint kolléganői közül annyian — babaruhácskák­kal kezdte a mesterséget — valamikor tízesztendős ko­rában. Mária egyik a sok lány és asszony közül, akik a jó­nevű ruhagyár törzsgárdáját alkotják. Két műszakban dolgozik, s ott ül a sok száz zümmögő varrógép egyiké­nél. Férfiruhákat varr — kizárólag nadrágokat s azo­kon is kizárólag egyfajta műveleteket végez. Ilyen a szalagmunka. — .Én mégis szeretem — mondja. — Igaz a műszak végefelé már sajog a hátam, de nem panaszkodhatom, mert nincs rá okom. Mind­annak ellenére, hogy tömeg­áru-termelésben szalagon dolgozom — munkámat mégis változatosnak találom mert, amíg az ember egy munkát jól, jobban és még jobban is el tud végezni, ad­dig az nem válhat unalmas­sá, érdektelenné. Ami pedig a varrónői fantázia és ötle­tesség érvényesítését illeti, azt odahaza a saját varró­gépem mellett tudom meg­valósítani. Amit csak lehet azt én varrom meg magam­nak, s néhány barátnőmnek is. Hogy mit csinál munka közben a két kezem? For­gatja, mozgatja az anyagot a készülő ruhadarabot a gép alatt. Ügyelek a pontosság­ra, a minőségre és termé­szetesen a két kezem épsé­gére is, ami nem kevésbé fontos, hiszen ebben a szak­mában erősen fennáll a bal­esetveszély. Minden érkező ruhadarabot szívesen veszek a kezembe, s még szíveseb­ben adok tovább, mert tu­dom a műhelyben megjárt út után már kész öltöny for­májában indul útjára a szö­vet. S tudom, hogy nemcsak hazánk üzleteibe megy, ha­Csupa A vonaton sokáig figyel­tem. Talán valamilyen csodálatos híd tervét vagy bonyolut gépek matematikai képleteit másolgatja olyan szorgalmasan és elmerülve a füzetébe. Találgattam. — Milyen a kedvenc szí­ne? — Sárga. — Miért? — kérdeztem. — Akkor talán a citrom,... vagy inkább a zöldbab. De megteszi tojássárgája is. A színt én adtam, és ez felháborított arra hogy meg­tudjam, tulajdonképpen mi­hez adtam a színt. — Nyugalom, a fél tálca még üres. Jól vágna ide va­lami sötétkék... Ez u titokzatosság csak növelte kíváncsiságomat, de vártam, hiszen Bratislaváig még legalább másfélórás út állt előttünk. — Szeret főzni? — Igen... egy keveset. — KI akarja próbálni a világ legfrissebb eredeti re­ceptjét? Híres tervező és matema­tikus helyett egy szakács. Na ne tévedjek ennél soha­sem súlyosabbat. Szakács, nem is olyan rossz. De mi­nek ez a sok könyv? — Látja, az emberek csak fakanállal és kuktasapkában tudják elképzelni a szaká­I nem szerte a világba — a Szovjetunióba, Hollandiába, Ausztriába és számos afri­kai országba. Mária naponta több mint egy km hosszúságú cér­nát dolgoz el. Egy évvel ez­előtt kiszámította, hogy a keze által feldolgozott cér­na hányszor érné körül az egyenlítőt. Annak idején még sok kellett a negyven­íj ezer kilométerhez. Azóta i már jóval kevesebb. —li finomat ánk felér egy rossz filozó­fuséval. Alkotunk, akárcsak a művészek. Először így, pa­píron, mint tapasztalhatta. Aztán, ha létrejön egy-egy ilyen Poprád-Bratislava kö­zötti utazás és gondolkodás eredménye, még a kollégák is csodájára járnak. Ha megszólalnék, bizonyá­ra megsérteném, pedig nincs igazam akkor sem, ha hallgatok. Ű az emberek gyomráról, étkezéséről gon­doskodik. Én az újságíró, az emberek szellemi tápláléká­ról. Mindketten szeretjük munkánkat és félek, hogy ő hivatásszeretetért kétszer állt be abba a bizonyos sor­ba. Káplár Géza, a poprádi Hviezda-szálló foszakánsa. Bratislava a szülővárosa, de már két éve a Magas-Tátra vendégeinek főz. 32 éves, járt japánban, Egyiptomban és Kanadi>an. Főztjét töb­bek között Anne-Marie Prell, Ondrej Nepela, Miroslav Horníček, Karel Gott. Va- lentyina Tyersknva. Resse­nyei Ferenc, de sok más közismert személyiség is megkóstolta. — Mil szeret a legjob­ban? — Az üres tányérokat — hangzott Káplár Géza vála­sza. 4 „Első lépések Kádár Jánost VIT jelvénnyel ajándékozzák meg a moszkvai iesztivál küldöttei Kádár János.' .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents