Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-09 / 15. szám
f a *f* ? 8 UJlfpg t r i p 4 í/yV(? K Hát így tnrtpfi a dolog... nyázzanak? — kérdezte E-eh önnön szellemességén vidáman kuncogva. I — Mi van ezen nevetnivalô? — kérdezte a nyughatatlan U-uh. — Már régen gondoltam arra, h»gy jobb lenne Itt, a barlangunkban közelében r* tenyészteni a disznókat. Itt tartanánk I és etetnénk őket, és mindig lenne bőven hús a háznál! — Tisztában vagy azzal, hogy mit I beszélsz? — üvöltött fel E-eh. — Tu- I dód, hogy hívják azt, amit te java- I solsz? — Hogy hívják? — kérdezte U-uh. — Állattenyésztésnek! Ügy bizony! I A csavaros eszeddel megbolondítod az egész törzset! Csak nem hiszed, hogy az Ég Fiai butábbak nálad? kinő és kalászba szökken, és a kalászban sok mag lesz. Ugye?... — Lehetséges... felelte E-eh kitérően. — És ha azután sok magot vetünk el, mi történik? — Ki tudja, mi történik... — felelte E-eh óvatosan. — Hát én tudom! Akkor sok kalász nő, és sok kalászban igen sok mag terem meg. És törzsünknek mindig lesz kenyerei — Fogjátok meg emberek, és kötözzétek meg! Akasszátok fel a fára, de fejjel lefelé! — kiáltotta E-eh. — Megsérti az Ég Fiait! Azt hiszi, hogy az ég lakói butábbak nála! — Nem, nem, nemi — tiltakozott U-uh ijedten. Tudományos — és féltudományos — körökben létezik egy olyan tétova, vagy — egyszerűen szólva — merész feltevés, hogy valamikor a messzi múltban földünkre látogattak más bolygók civilizációjának képviselői. Sőt ml több, e látogatások alkalmával az Idegen bolygóról érkezett vendégek megtanították a messzi múltban élő, barlanglakó őseinket bizonyos, alapvető ismeretekre Is. Ma már, persze, nincs tanú arra, hogyan történt mindez. Viszont arra sem találunk tanút, aki az ellenkezőjét bebizonyíthatná. így hát a tudományos viták egyelőre eredménytelenül folynak. Nos, mondjuk, hogy én meg vagyok győződve arról, hogy a dolog valóban úgy történt. De lettet, hogy nem... És ha igen, akkor hát voltaképpen így történt a "dolog. Bár persze, aligha... XXX Hajnalodott. E-eh, az öreg neander-völgyi ember kinyitotta a szemét, nagyot ásított, és szőrös mellét vakargatva, kiment a barlangból, hogy megnézze, nem ért-e még véget az átkozott jégkorszak. A jég azonban, szemmel láthatólag, még nem olvadt el, és E-eh, a hidegtől borzongva gyorsan visszamászott a barlangba. A tűz alig pislákolt. „Világít, de nem melegít“ — gondolta magában az öreg töprengve, és rozsét dobott a tűzre. A barlang falán árnyékok táncoltak, a barlang megtelt füsttel, ás végül mégis melegebb lett. E-eh barlanglakótársai elégedetten mocorogtak álmukban. zetl Az Igazi tüzet a villámok csinálják és nem a magadfajta csupasz állá fickók! Akkor a tüzet közös erővel, kövekkel fojtották el. Majd miután négyszer feljött és lement a hold, az égből villámlás és lángok közepette egy furcsa szikla ereszkedett alá, A- mikor a villámlás és mennydörgés elcsöndesedett, a sziklában nyílás támadt, és a benne levő barlangból addig sohasem látott, áttetsző fejű lények jöttek elő. Körbejárták sziklájukat, majd levetették áttetsző fejüket és alóla közönséges, nem áttetsző fej bukkant elő. A Neandervölgy lakói megköny- nyebbülten lélegzettek föl: nem szerették a szokatlan és érthetetlen dolgokat. Az ég küldöttei igen szívélyes és békés emberek voltak. Megtanították a barlanglakókat tüzet gyújtani és azt is, hogyan kell a tűzre vigyázni. Azóta a barlang sokkal lakályosabb lett, a tűz soha ki nem alszik benne, és az öreg E-eh sohasem felejti el, hogy a bölcs égi lakókat hálával ne emlegesse. Elsőnek megint csak U-uhnak jutott eszébe, hogy a tűzbe egy nagy darab nyers húst dugjon. Rátűzte a húst egy bot végére, a tűz fölé tartotta, majd amikor megsült, a szájába vette. ízlett neki a sült hús. E-eh azonban szörnyen megharagudott: — Láttad-e már valaha is, hogy a húst tűzön süssék meg? — kérdezte az öreg fenyegető hangon. — Azt akarod talán, hogy a tűz megharagudjon ránk és kialudjon?! — Miért haragudna meg? — ellenkezett U-uh. — Hiszen hússal kínálom meg! — Nemi Nem! Már hogy hinném? — tiltakozott U-uh megrémülve. — Hát akkor mondd meg nekem, hogy a mindentudó és mindenható égi lakók miért nem tanácsolták nekünk, hogy tenyésszünk állatokat, te pedig minek javaslód? U-uh szánta-bánta bűnét és hallgatott. Majd amikor a hold harmadszor kelt föl és ment le, beállítottak újra az Ég Fiai. — Egy jó ötlet jutott eszünkbe — mondták. — Miért nem tenyészt a ti — Hát akkor miért nem az Ég Fial tanácsolták nekünk, hogy gabonát vessünk, és te hogyan mered ezt javasolni? U-uh rémülten elhallgatott. Aztán Idővel az Ég Lakói megmagyarázták E-ehnek, hogyan kell vetni és aratni. S az ősemberek törzsének vezére álmélkodott az idegen bolygóról érkezett emberek nagy bölcsességén és mindent tudásán! E-eh sem haragudott. Ugyanis közben már azon törte a fejét, hogyan alakíthatná át a kőkorszakot bronz„Mlcsoda szerencse — gondolta az öreg E-eh — micsoda szerencse, hogy az Ég Fial megtanítottak bennünket arra, hogy a tűzre vigyázzunk! Nélkülük megfagytunk volnál“ E-eh öreg volt már, és ezért elfelejtette, hogy jóval az égi lakók megjelenése előtt a fiatal, semmirekellő U-uh kijelentette, tudja, hogyan kell tüzet gyújtani. — Nézzétek, nézzétek, milyen egyszerű! — és U-uh a megdöbbent barlanglakók szemq. láttára tüzet gyújtott. — Megörültén — flörmedt rá E-eh dühöngve. — Felgyújtod az egész barlangot! Azonnal oltsd el ezt a tüE-eh azonban nem kedvelte a hosz- szadalmas vitákat. Felkapott egy vastag botot, és a semmirekellő U-uh hátán törte szét, majd a tűzbe dobta a bot forgácsait. — Mit akarsz még? Jobb, ha elmégy vadászni! És te is, menj, meg te Is, meg te is! — adta ki az utasításait. — Megint vadásznunk kell! — nyögte ki a fiatal neandervölgyi U-uh. — Ha vadászni kell, mindig engem küldesz! Három nap az út oda és három nap vissza, és gyalogosan kell megtennem! — Talán azt szeretnéd, hogy a kövér vaddisznók Itt, a barlangban tatörzsetek háziállatokat? Mi? jól bevált, hasznos dolog! S az öreg E-eh hálás szívvel köszönte meg az égi lakók határtalan jóságát, és bölcsességét. — Mit csinálnánk mi nélkületek, Ég Fiai? — kiáltotta E-eh. — Ne feledkezzetek meg rólunk, és ne vonjátok meg tőlünk bölcs tanácsaitokat! S akkor az ősemberek hozzáfogtak az állattenyésztéshez. S boldogan éltek, nem éheztek. Csak a semmirekellő U-uhnak nem volt nyugovása. Megint a fejébe vett valami ostoba gondolatot. — Ha a magot a földbe ültetjük, korszakká. Sőt, mi több, már tudta is, hogyan kellene a dolgot végrehajtani. De mukkanni sem mert róla! XXX Mert hát az égi lakók nélkül is a- kadt nálunk egy s más találmány, megfelfedezés. Az Ég Fiai azonban, amint látjátok, segítettek őseinknek, éspedig alaposan segítettek, mi/il az ő segítségük nélkül az ég világon senki sem bírt volna zöldágra vergődni egy o- lyan neander-völgyi fickóval, mint E- eh. Senki ám. S egy ősember legkevésbé. Karig Sára fordítása ■ „Léva": Verseit figyelmesen elolvastuk, de a legnagyobb jóindulattal se találtunk bennük költészetet. Elnagyolt, felszínes gondolatszegény sorok csupán. Nézzünk talán egy példát: / hallod az órát, hogy ketyeg? / kergeti, kergeti a perceket. I mennek, mennek / egyre mennek, / eltűnnek, sehol sincsenek. / Minden irodalmi alkotástól — így a verstől is —, azt várjuk, hogy hasson, neveljen, okítson, s nem utolsósorban „gyönyörködtessen“ is, hogy gondolatokat tolmácsoljon. Ha a költő ezeknek a kívánalmaknak nem tud eleget tenni, a vers élvezheteľlen. A tanulást ajánlanánk! Nem ártana, ha a verstant is át lapozgatná közben... És még valamit: a zavaros, az értelmetlen, még nem feltétlenül modern is, sőt e- gyáltalán nem az... ■ „Fehér rózsa“: Ojabb versei is naivak és kezdetlegesek. Pontosabban, túlságosan gyerekesek, iskolás í- zűek! Nézzünk egy példát: I Az én kiskutyámat Gömbinek hívják, / Nem is oly kicsike, hisz megnőtt ő már! / Okos szemeivel rámnéz hűségesen, / Mely fekete bogárként sugárzik melegen. / stb. Egyelőrp csak a tanulást ajánlanánk! Olvasson! Talán idővel rájön, hogy mit akar mondani a világnak... ■ „Postaláda“: Egyetlen verse alapján nem tudunk véleményt mondani. Egy tanácsot azonban adnánk: jő lenne, ha előbb tisztázná magában, hogy mit akar a világnak mondani... ■ „Budai“: Csak jó verseket és nem hízelgést várunk öntől! Hogy is mondta József Attila: „Aki dudás akar lenni / pokolra kell annak menni, / ott kell annak megtanulni / hogyan kell a dudát fújni. / — Verseiben e- gyelőre keveset markol, s azt Is rosszul, felszínesen tolmácsolja, mondja! Hiányzik verseinek a logikai váza, felépítése; gondolat ts csak itt-ott, elvétve található bennük. Többet olvasson, művelje magát! 17. GYILKOSOK A ZÁHORISZ&LLO SZOBÁIBAN A főpincér egész úton futott, és teljesen kimerült mire a csendőrség kapuján bekopogott. Alig tudott beszélni. — Halott fekszik az egyik szobánkban — mondta az őrsparancsnoknak minden bevezető nélkül, majd hozzáfűzte: — Valószínű, hogy Karls- bachová a tettes. Egész éjszaka ki se mozdulhattam, mert azt mondta, hogy telő, ha világosodás előtt kimozdulok... Reggel a főnököm nyomban útnak indított... De jeges az út, és már fél tíz... — Magának mi a neve? — Karel Fleiger, a Záho- H-szálIó főpincére vagyok. — Szépen sorjában mondjon el mindent, hogy hol, mikor, mi történt! De semmi „fölöslegeset“ nem akarok hallani. A főpincér elmondotta, hogy az éjszaka lövöldözést hallott az emeletről, s amikor felrohant, a német vendégek megfenyegették, hogy agyonlövik, ha virradat e- lőtt kimerészkedik a szobájából. Az őrsparancsnok telefonon jelentette az esetet, és így két órával később már csendőrök vették körül a szállodát. A kivizsgálást Vit őrnagy, a kladnéi rendőrség nyomozója vezette. ZáhoM-szálló Amikor az első csendőr kivont fegyverrel az emeleti folyóséra lépett egy férfi hullájába botlott. — jézusmária! Hiszen ez Formis mérnök úr! — kiáltott rémülten a főpincér, a- mikor felhivatták. Az első kihallgatások után kiderült, hogy a gyilkossággal az a három vendég gyanúsítható, akik éjszaka eltűntek a szállodából. Vagyis az alacsony, sötét hajú, e- nergikus Hans Müller, a magas, unott képű Gerd Schubert és a csábítószemű, szőke tornatanárnő Edit Karlsbad!. . v A TITKOS RÄDIÖLEADÖ Hitler a „hosszú kések éjszakáján“ meggyilkoltatta egykori barátait, akik a hatalom megszerzése után kényelmetlenné váltak számára. Közéjük tartozott Georg Strasser is, akinek az öccse sikeresen megmenekült és Csehszlovákiába szökött. Innen próbálta folytatni a harcot a barna diktátor ellen. Prágában Hitler-ellenes csoportot alakított, amelynek Fekete Front volt a neve. A csoport újságot adott ki, de modernebb eszközöket is bevetett a harcba. Titkos lea- dójuk volt, amely ugyanolyan hullámhosszon közvetített híreket, mint a berlini hivatalos adó. Leleplezte Hitler politikáját és piszkos szándékait. A rádióadót Rudolf Formis mérnök kezelte. Formis kitűnő rádiós szakember volt. Híradós tisztként szolgált az első világháborúban, és neves feltaláló volt. Hitler uralomra jutása után a stuttgardi rádió technikai igazgatója lett. Egy alkalommal, amikor Hitler beszédét közvetítették, álítólag elszakította a közvetítő kábelt, és a vezér beszédének adása megszakadt. Formist letartóztatták, és a Gestapá tíz napig kínozta. Mivel a lakásán tiszti pisztolyt és kardot találtak, titkos fegyvertartásért internálták. A táborból sikerült megszöknie, ás igazolványok nélkül Csehszlovákiába menekült. Prágában tagja lett Strasser Fekete Frontjának, és mint kitűnő szakemberre, rábízták a titkos adó felállítását és kezelését. ZÁHORÍ-SZÁLLO A szálloda gyönyörű helyen feküdt. Hitler ellenfelei azért választották rádiójuk számára ezt a helyet, mert egyaránt közel voll Prágához és a német határhoz. Amikor Formis kibérelte a két szobát, nyíltan megmondta Gráf igazgatónak, hogy mi * a szándékuk. Az igazgató megkérdezte, hogy van-e engedélyük. — Természetesen! — felelte Formis. Formis november végén érkezett a szállodába, és e- gyetlen hét alatt felállította a tltkns adót. Adásait remeA meggyilkolt Formis mérnök kül fogták az ejjész német birodalomban. A prágai német nagykövet már december tizenkettedikén jegyzéket nyújtott át a csehszlovák kormánynak, amelyben tiltakozott, hogy Csehszlovákia területén kalóz rádióadó működik. Az adó pontos helyét német területről nem tudták bemérni, ezért a jegyzék csupán annyit említett, hogy Prágától nyolcvan kilométerre működik. A pontos helyet később tudták meg valamelyik áruló emigránstól. Hitlerék nyomban akcióba léptek. (Folytatjuk)
