Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-09 / 15. szám

4 ÔÍ «jóság Á FELKELÉS NAPJAI A Szlovák Nemzeti Fel­kelés kitörésének hí­re nem lepte meg a príevldzaíakat. Az illegali­tásban működő kommunista pártnak volt köszönhető, hogy a lakosság egy ember­ként kiállt a felkelés esz­méi mellett. A felső-nyitral illegális partizánmozgalom egyik fő szervezője Ján Svitok volt. A házon, melyben Prievi- dzán lakott, ma emléktábla van. 1944. áprilisában már több partizáncsoport tevékenyke­dett a város környékén, fő­leg a Handlová völgyében és Ráztoőno vidékén. A fel­kelés kitörése után Prievi- dzán Ján Svitok vezetésével a forradalmi járási nemzeti bizottság kezébe vette a ha talmat. Augusztus 31-én a járás területén a forradalmi nemzeti bizottságok az 6 kezdeményezésére teljes mozgósítást rendeltek el. A partizánalakulatok és a kör­nyék lakossága segítségével Jalovec és Ráztoöno között erős védelmi vonalat építet­tek ki, többek között egy 2000 méter hosszú tankel­hárító sáncot is. Hogy megakadályozzák a német katonaság bevonulá­sát a Nyitra-vidékre, 1944. szeptember 9-én megkezdte ténykedését a IV. katonai­taktikai csoport. A felkelők azonban nem tudták sokáig tartani a Nyltra vidéket, an­nak ellenére sem, hogy ha­tékony segítséget kaptak a ján Nálepka partízánbrigád 2. zászlóaljától. A német fa­sisztái túlereje elől Hlbo- kán húzódtak meg. A felkelők visszavonulása után a németek elfoglalták a/ Handlová völgyét. Töme­ges letartóztatások és kivég­zések következtek. A partizánok állandó kap csolatban voltak a lakosság gal, mély élelmiszerrel é>­ruházattal támogatta őket. Nagy károkat tettek a fa­siszták katonai felszerelé­séiben és berendezéseiben, ezzel is segítve a szovjet hadsereg előrenyomulását. A SzV>ak Nemzeti Felke­lés idején majd 300 embert gyilkoltak meg Prievidza környékén. Nagy részüket a vasút és a Handlovka patak közötti tömegsírokban talál­ták meg. Csak a volt Car- pathla-gyár udvarán több mint kilencven személyt gyilkoltak le a fasiszták... NAPJAINKBAN H iába keresnél rozoga trafikot és tejcsarno­kot, vadonatúj Prior- áruház, új postaépület, par­kolóhely és lakóházak szá­zai állnak a régiek helyén. Prievidza ma Felső-Nyitra gazdasági és kulturális köz­pontja. A városi nemzeti bi­zottság elnöke Jankovič Jo­zef azonban mégis a múlt­tal kezdi beszélgetésünket. — Felső-Nyítrán négy par­tizáncsoport működött. Egyi­ket František Hagara vezet­te. A csoport politikai biz­tosa František Mišeje volt... — A felszabadulás után hatalmas ütemben láttunk hozzá a város iparának fej­lesztéséhez. Oj bányaüze­mek, vegyi kombinát és egy villanyerőmű épült Prievi- dzán. A város lakosságának növekedése új követelmé­nyeket támasztott a vezetők­kel szemben. Fejlesztenünk kellett az üzlethállózatot, a szolgáltatásokat, az iskola- hálózatot stb. — Az utóbbi tizenöt év­ben városunkban öt új lakó­negyed épült. Jelenleg a Necpaly lakónegyed kom­plex tervezésével foglalko­zunk. Ennek a lakónegyed nek több mint kétezer la kosa lesz, és nem szerény­telenségből mondom, de ez lesz hazánk egyik legszebb lakótelepe. Megtudtam még azt Is, hogy a lakások után mit 1- gényelnek legjobban a mai prievidzaiak: sportstadiont, tornatermeket az Iskolák­hoz és a távfűtőberendezés modernizálását. A lakosok azonban nemcsak Igényeket támasztanak. Ha szüksé­ges, munkájukkal maguk is szívesen hozzájárulnak a kö­zös értékek előteremtésé­hez. így például a Z-akció keretében építették fel a Kazacsok-éttermet és a nyá­ri fürdőt. Az SZNF 30. év­fordulója tiszteletére és vá­lasztási programjuk teljesí­tése érdekében vállalták a város főterének parkosítá­sát, csinosítását. A téren áll az 1951-ben átadott SZNF-emlékmü. A város vezetőinek nagy problémát okoz a 35 00Ó lakos kultúr- és sportigé nyelnek kielégítése. Igaz, hogy nincs messze Bojnice, ahol a pihenésen kívül szó­rakozni és sportolni is le­het. A város azonban már most hiányol egy központi kultörbázat, ahol nemcsak a fiatalok, hanem az időseb­bek is eltölthetnék szabad perceiket. Ez annál aktuáli­sabb, mivel a lakosság 80 százaléka 35 éven aluli, te­hát fiatal. Különben egyet­len szlovákiai város sem ér­te el a lakosság számáriak olyan nagyméretű emelke­dését, mint Prievidza. 1944- ben még csak 5000 lakosa volt a városnak, harminc évvel később, 1974-ben már 35 000. Es még két lélegzet­elállító adat: 1944-ben a vá­rosnak csak négy iskolája volt, ma 15. Az autótulajdo­nosok száma ötről 1320-ra emelkedett. Mindez — a városfejlesz­tési program, a lakosság í- gényeinek növekedése — ar­ra késztet bennünket, hogy jól megnézzük Príevidzát. Holnap, holnapután már rá sem ismerünk majd. F. Sabaj Mária Prievidza. 35 ezer lakosú város. Holnap, holnapután már rá sem ismerünk... LEHETŐSÉGEK £S IGÉNYEK Madách Ember tragédiájá­nak tizenkettedik, a falanszter­ről szóló jelenete jut eszembe, amikor benyitok a Kontárnói (Komárom) Járási Nemzeti Bi­zottság Pályaválasztási és Pszi­chológiai Tanácsadójának sze­rény kis helyiségébe, hogy az intézet vezetőjével, |úlius Se lest elvtárssal elbeszélgessek a pályaválasztás kérdéseiről és az intézet munkájáról. Mégis Madáchnak lenne iga­za, és nem az egyén, hanem a társadalom határozná meg az emberek életútját, pályáját? — Erről szó sincs, mert mi nem úgy akarunk beavatkozni az egyén életébe, hogy az el lentétben állna az érdekével Arra törekszünk, hogy olyan i rányba tereljük a tanulók ér deklődését, amely egyaráni megfelel saját érdekeinek és « társadalom érdekeinek. A gyakorlatból indulunk ki Mint iskolaigazgató gyakran ta pasztaltam, hogy nem volt ossz hangban a tanítás nevelői i rányvonala és a tanulók érdé ke. Különböző divatáramlatok tájékozatlanság és más ilyen tényezők határozzák meg, hogy ki milyen pálya felé indult. Mi kidolgoztuk és a tanítók kézé be adtuk azokat az anyagokat, amelyek segítségével nemcsak tájékoztathatják, hanem ki is alakíthatják a tanulókban azo­kat a tulajdonságokat és ér­deklődési köröket, amelyek egy-egy szakma elsajátításához, az egyén beilleszkedéséhez szükségesek. A pályaválasztási tanácsadás ■srrí- wrv:f3WN Képünk a Járási Pályaválasztási és Pszichológiai Tanácsadó, valamint a Dunamenti Múzeum közösen megrendezett kiállí­tásán készült. Foto: Bíró nem egyszeri, alkalomszerű fel­adat, hanem mélyreható neve lesi cél. Milyen elképzelések a lapján oldják meg ezt a kér dést? — Az a célunk, hogy a tani lók már a hatodik osztálytó! kezdve tájékoztassák a tanuló kát a lehetőségekről, hogy módjukban legyen kiválasztani azt a pályát, amely leginkább megfelel érdeklődésüknek. Ko rábban megtörtéin, hogy a ta tudóknak egyrészt, mert nem tudták, milyen lehetőségek közi választhatnak, másrészt, mert a tanítókat sem informálta sen ki, önhibájukon kívül le kel lett mondaniuk egy-egy szak máról. Mindezt megpróbáljuk most elkerülni olyan formában, hogy összesítések, különböző kimutatások segítségével azt Is megmondjuk a pedagógusok nak, hogy hol milyenek a kö vetelmények, milyenek a lehe tőségek. Tény és való, hogy sem az Iskola, sem a tanulók, de még az egyes üzemek sem élnek légüres térben, a társadalom szerkezete, szükségletei hatá rozzák meg a létüket. Ezén van szükség arra, hogy össze egyeztessük és közös nevezőre hozzuk a társadalom Igényeit a társadalom adta lehetősége két és az egyén tehetségét, ti letve elképzeléseit. Ha ez sike rül, akkor jő munkát végez tünk, s akkor nem áll fönn az a veszély sem, hogy falanszter módjára rákényszerítenénk az egyénre, ebben az esetben a tanulóra a társadalom akara tát. A pályaválasztási tanácsadá­son kívül még milyen feladato­kat lát el az intézetük? — Intézetünk munkakörébe tartozik az Iskoláskor előtti vizsgálatok és különböző más pszichológiai vizsgálatok el­végzése, amelyeket eddig még nem tudtunk teljes mértékben ellátni, de az a célunk, hogy ezeknek a feladatoknak is ele­get tegyünk, és hogy minden gyereknek kicsi korától kezdve olyan figyelmet szenteljünk, a- mely biztosítja a harmonikus fejlődését. —nth— 50 éve jelent meg a Nőmunkás A Szlovákiai Nők Szövet­ségének hetilapja, a Nö Ko- šicén ünnepelte meg a Nö- MUNKÁS megjelenésének negyedszázados évfordulóját. Az ünnepségeken megjelent az SZNSZ elnöknöfe Elena Litvajová is, aki ünnepi be­szédében hangsúlyozta, a NÖMUNKAS fontos történel­mi küldetését. Olyan alapot rakott le, amelyre nemzedé­kek építettek és építenek. Haraszti Erzsébet, a Nö fő- szerkesztöfe elmondotta, hogy ezt az örökséget sze­retnék következetesen to­vábbvinni és fejlesztem, A NÖMUNKAS első szá­mának vezércikkében olvas­hatjuk:­„Meg akarjuk mutatni a nőknek, hogy bajaikra van orvosság. Az orvosságot ma­gunknak kell megteremteni, szervezett erejükkel, soraik összefogásával, közös nyo­morúságuknak egyetlen har­cos táborrá forrasztásával. Mepgyújtfuk a NÖMUNKAS fáklyáját, hogy világot vés sUnk a női nyomorúság sö­tétségére, hogy megvilágít­suk az utat a szabadulás vi­lága felé. Nem igaz, hogy mindig rabszolga volt az asz- szony, és mindig annak kell maradnia. Nem igaz, hogy a munkásasszony gyermeke mindig angolkórban, tüdö- vészben pusztult el — írja a vezércikk. A NÖMUNKAS 1925. de­cember 15-ig rendszeresen hetente jelent meg. Ezek u- tán csak a MUNKÄS női ro­vatában találkozhatunk a nőkkel foglalkozó cikkekkel. Zolczer János HÓMUNKÁS A DOIOOZÓ NŐK LAPJA &HC. 80fW, Koátce, 1924. máin» «. Proletárok ünnepnapja __flV’SiíT« MvtMdi tiltsálk-jil*» nui fc'MW Hwr. -Aw. 1«*«. MfcftjtffKMilk MMií».®**1« ** » v"v ’V»**1 «•­»UMtefcl V.B, »wsbUs , “ ‘ * ‘Mwa « * «vi* » Mw «&Ktvfc*cl fc-Mfc- m ■» M » AMálJ. t\A a mjtvt’*. —j* í"*4- ^ J****"**l- fl-zl-tUs-loil cl., egy Pd'»n»if«. “NÖMUNKAS SÄÍf . »< I

Next

/
Thumbnails
Contents