Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-02 / 14. szám
termetű hátvéde - három fényképen HBHH99 srr. m mm Otakar Vejvoda, as SONP Kladno jégkorongcsapatának hátvéde „mindössze“ 170 cm magas és 68 kg. Mit kasd egy játékos ilyen fiai- kai adottságokkal a nagyon kemény jégkorongsportban? Est a kérdést olvasóink is teltehetnék. íme, a válasz: Vejvoda, ha teljesen „beöltözött“ hét kilóval többet nyom, és ez a súly nemcsak saját stabilitásét tokozza, így beöltözve már eléggé félelmetes látványt nyújt a széles válla... Még valamit tollaslabdáról A badmintonról, vagyis a tollaslabdáról közölt cikksorozatunk végéhez értünk. Szerettük volna olvasóink érdeklődését felkelteni ez iránt a sportág Iránt. Közöltük, hogy a tollaslabda eszményi rekreációs és tömegsport. Szinte bárhol játszható: a friss levegőn mozog az ember, megfáradt izomzatút és elernyedt tüdejét felfrissíti. Gondoltnnk azokra is, akik versenyszerűen kívánják űzni. Közöltük a pálya alaprajzát, ismertettük a legfontosabb szabályokat, és felhívtuk olvasóink figyelmét arra. hogy bármely kérdésre szívesen válaszolunk az érdeklődőknek. Engedjétek meg, hogy befejezésül beszámoljunk arról, mi lyen is a tollaslabda sport jelenlegi helyzete a világban, azaz milyenek az erőviszonyok? Érdekességnek számit, hogy az európai és ázsiai éltol- laslabdázók kétszer is súlyos vereséget szenvedtek a Kínai Népköztársaság együttesétől, pedig a kínaiak minden esetben vendégek voltak, azaz Idegen pályán játszottak! Anglia és Dánia földrészünk két legjobb csapata. Ennek ellenére 5:2 illetve 7:0 arányban vereséget mértek rájuk a kínaiak. A hazai pálya előnyén kívül az angolok és dánok előnye volt még, hogy saját labdáikat használhatták. Kína hátránya ugyanakkor az, hogy — mivel nem tagja a világszövetségnek — kevesebb nemzetközi mérkőzést játszhat. Elképzelhető, milyen fokon játszhatnak a kínaiak, ha mindezek a fogyatékosságok ellenére is simán legyőzték két riválisokat. Feltételezhető, hogy a kínai játékmodor új lendületet ad a tollaslabda fejlődésének. Miért olyan kiválóak a kínaiak? Játékuk elemzésekor kiderült, hogy kitűnő a kínaiak fizikai erőnléte, ami elsősorban akkor észlelhető, amikor rendkívüli gyorsaságuk révén előbb érik el a labdát, mint azt az ellenfél egyáltalán várná. Ez a gyorsaság tette például lehetővé azt is, hogy a hálóhoz közel lehulló labdákat is vissza tudják adni. A kínaiak mesterien és egyelőre utánozhatatlanul nyesik a labdáikat. Rövid ütéseik közvetlenül a hálónál jutnak át az ellenfél térfelére, és a levegőből meredeken vágódnak a földre. A kínaiak taktikailag is, technikailag is a felsőfokot jelentik, a mai badminton-sportban. Pontosan érzik labdáik hosszát, jól váltogatják a hosszú és rövid átadásokat és olyan helyzetbe hozzák ravaszul nyesett labdáikkal ellenfeleiket, hogy az azok által visszaadott labdákat aztán játszi könnyedséggel pontokká értékesítik. Mindezekett a tulajdonságokat felhasználták a kínaiak azon a mérkőzésen is, amelyen a japán válogatottal vívtak japánban. Kojíme, a legjobb japán játékos, akit a világ egyik legjobbjának tartanak, súlyos vereséget szenvedett Tang-Hsieo Huotól. A szakvélemények és kommentárok egyaránt megegyeznek abban, hogy Kojima akár nullra is kikaphatott volna! A kínaiak magas, izmos tollaslabdázók, akik mögött többéves atlétikai kiképzés áll. A szakértők szerint főleg a futó és ugrószámokat gyakorolják legjobbjaik, de sokat tanulnak a balettől is. Érdekességnek számit az is, hogy a kínaiak csak elvétve használják az ú. n. magas backhandet. Az ilyen labdákat is tenyeressel adják vissza, vagy a fejük fölött ütik át az ellenfél térfelére. Föltételezhető, hogy az új játékstílus nagy hatással lesz a sportág fejlődésére. Bár más mentalitásúak vagyunk, mint a kínaiak, -mi is tanulhatunk tőlük, hogy elérjük, nálunk is szép színvonalra kerüljön a badminton. BALUCH MIKULÁS, az orszáfos szövetség tagja. Hercegszántón született 1941 szeptemberében. Tizenhét évesen bajnoki mérkőzést játszott már a Ferencvárosban. Egy év múlva a válogatott tagja lett. Főleg első mérkőzésein volt káprázatos: akkor még nagyon akart, lőtte felejthetetlen góljait hazai és idegen pályákon egyaránt. Most már nyugodtan leírhatjuk: az utóbbi évek legMég a búcsúja szónkét éve focizom és ezalatt három komoly sérülés ért. A harmadik — a legsúlyosabb — pályafutásom csúcsán, huszonnyolc esztendős koromban ért. Koppenhágában világbajnoki selejtezőt játszottunk a dánok ellen, és egy összecsapásnál Engedahl kapus a térdemre ugrott. A napra és a percre is jól emlékszem: 1969 június tizenötödikét Irjellemző volt.* ajándéknak éreztem. — Miért mondja ezt? — Azért, mert játék köz- i ben gyakran gondoltam a térdemre: mi történik, ha f újból megsérülök, ha nem ■' bírja ki a megterhelést? J Csak futballszeretetemnek és akaraterőmnek köszönhe- tem, hogy pályára léptem ! még. Dehát a foci nagy sze- u relem volt és maradt. — Miért lépett pályára a szlávok ellen a Népstadionban. Itt játszottam első mérkőzésemet is, szép lenne itt’ elbúcsúzni. — Saját búcsúmérközése nem lesz? — De lesz. Nagy örömömre szolgál, hogy az új Fra- dl-pályán, valószínűleg az avatón. — Mit tervez? Edző lesz? — Nem, edző nem leszek sohal Eleget szidtak játékos nagyobb labdarúgója volt. Párhuzamot nehéz vonni, de azért lehet: tehetségesebb volt Göröcsnél és Benőnél is. Ha akart, ha kedve volt — mindent tudott. Ezért búcsúztatta negyvenezer ember utolsó bajnoki mérkőzésén a ZTE ellen. — Miért hagyja abba harminchárom éves korában a focit? — Nem az idő kényszerít erre, hanem a térdem. Hutánk akkor, és harminchét perce tartott a mérkőzés. Ennek a sérülésnek köszönhetem, hogy most vonulok vissza. — De hiszen utána még sokáig játszott... — Igen, ötször a válogatottban is szerepeltem és a Fradi színeiben is lőttem gólokat. De a kilenchónapos kényszerszünet nyomai nem tűntek el teljesen. Sérülésem óta minden mérkőzést második, és nem az alsó félidőben a ZTE ellen? — Azért, mert úgy éreztem, jobb érzés a többiekkel együtt levonulni az öltözőbe. — Mikor búcsúzik a válogatott csapattól? — Ha minden jól sikerül, rr)ájus huszonkilencedíkén a jugoszlávok ellen búcsúzom. Rudi bácsi megígérte, hogy jubileumi hetvenötödlk mérkőzésemre beállít a jugokoromban, a kispadon még többet kapnék. Az edzőnek nehéz élete van, léte mindig veszélyben forog. Köszönöm az Ilyen kenyeret, nem kérek belőle. — Mit csinál tehát? — A Ferencvárosban maradok, hiszen itt töltöttem el életem nagyrészét. A szakosztályvezető helyettese leszek. Higgye el, egy tisztségviselő is sokat tehet a fociért... A legsokoldalúbb: A müncheni olimpiai csar- Beckenbauer is remekül helyt- nokban rendkivül érdekes, a állt, hiszen második helye egymaga nemében páratlan sport- ben a labdarúgók becsületének eseményre került sor. Tizenhat megmentését is jelentette. Néz- különböző sportoló mérte ősz- zük, hogy alakult a végered- sze tudását egy furcsa sport- mény: ágban, amit talán „sokoldalú- 1. Wolfermann (gerelyvető ságnak“ nevezhetnénk. olimpiai bajnok] Kajakozók, sportlövők, ge- 2. Beckenbauer (labdarúgó, relyvetők, labdarúgók, tenisze- az Aranylabda tulajdonosai zők és gplfozók álltak rajthoz. 3. Baumgartner (távolugró) A tét nagy volt: el kellett dón- 4. Vogler (síző) leni, ki közülük az NSZK leg- 5. Barth (cselgáncsazó) sokoldalúbb sportolója. 6. Zimmerer (olimpiai bajnok A két legismertebb résztvevő bobozó) Franz Beckenbauer, az NSZK A további helyeken találjuk válogatottja és a Bayern Műn- Kellert (az olimpiai bajnok chen játékosa (rövidesen Bu- gyeplabdacsapat tagjátj, Wirn- dapesten szerepel az Újpesti hiert (olimpiai bajnok sportlö- Dózsa ellen), valamint Klaus vöt), stb. Wolfermann olimpiai bajnok Az egész verseny legfurcsább gerelyvető volt. eredménye a kapura rúgásban A résztvevők megmérkőztek született. Ezt a számot nem az a hatvanméteres futásban, láb- aranylabdás Beckenbauer, ha- darúgásban (nemcsak pontosat, nem a gerelyvető Wolfermann hanem erőset is kellett rúgni- nyerte. Az 6 lövésének gyor- ok), görkorcsolyáztak, súlyt e- sasága elérte a 97,2 km/órá semeltek, kerékpároztak, stb. bességet, míg „franzi“ csupán A kilencezer nézőt vonzó 96,1 km!óra sebességgel lőtte rendezvény rendkívül érdekes labdáját. volt. Végülis a két legjobb küz- Egészen bizonyosra vehető, dött meg egymással, Beckenbau- hogy egy hasonló rendezvény er és Wolfermann. Az utolsó óriást érdeklődésre tartana szá- számban — a favágásban! mot nálunk is, és eloszlatna — Wolfermann bizonyult jobb- jő néhány tévhitet egyes spor- nak, így ő nyerte el az NSZK tolók képességeivel kaggsolat- szuper-sportolója elmet. ban. BECKENBAUER Balról Beckenbauer mellette Wol) er murin, „sízés" közben. Itt Beckenbauer győzött. i
