Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-02 / 14. szám

7 Jurij Ozerov utasításokat ad Nyikolaj Oljalinnak, a Felszaba­dítás főszereplőjének. A nagyszabású újévi tévé­műsor kedvéért kibékült Dean Martin és Jerry Lewis, az amerikai televízióállomá­sok két nagy sztárja. Dean Martin, aki mindig is békü- lékenyebb volt a bogaras Jerrynél, ezzel kapcsolatban kijelentette: — A régi barát mindig a legjobb barát. Számomra o- lyan, mint a régi papucs: 'tininél régibb, annál kényei- tnesebb. ooo A százezer nézőt befoga­dó stadionoknak óriási hát­rányuk van: a hátsó so­rokban ülők még távcsővel sem tudják figyelni a mér­kőzés minden részletét, s így nem is tudják tökélete­sen élvezni a játékot. Ezért sokan otthon maradnak, mert a televízión jobban lát­hatják, mi történik a pá­lyán. A New Orleans-i stadion­ban most, hogy ezt a hiá­nyosságot kiküszöböljék, a pálya fölé nyolc hatalmas — 11x17 méteres — képer­nyőt helyeztek. Ezeken a képernyőkön, akárcsak a televízióban, a mérkőzés érdekes részletei is megis­métlődnek. Nálunk nincsenek százez­res stadionok, de ha lenné­nek, akkor se kellene beve­zetni az intézkedést.',. A né­ző így legalább azon nem bosszankodik, amit nem lát. ooo Különös újítást vezetett be egy nagy étterem a kali­forniai Beverly Hillsben. Az étlapra keresztrejtvényt nyomtatott, méghozzá min­den nap másikat, hogy a tü­relmetlen vendégek idegeit megnyugtassa. Ez is valami. Nálunk né­mely étteremben az étlap kész keresztrejtvény. ooo Olaszországban minden évben odaítélik a Citrom-dí­jat annak a színésznőnek, aki a legbarátságtálanabbul viselkedik az újságírókkal. Az idén ezt a díjat Monica Vitti kapta. — En, barátságtalan?! — képedt el a színésznő, ami­kor értesítették a zsűri dön­téséről. — Ez ostobaság. Le­het, hogy az újságírók nem kedvelnek, mert nem mon­dok nekik semmit magán­életemről, s mert nem sze­retek pózolni a fotóriporte­reknek. De ennek semmi köze sincs a barátságtalan- Sághoz. Egyébként tudom, hogy a közönség szeret, eh­hez kétség nem fér. Az új­ságírók véleményére meg mit sem adok... A rossznyelvek szerint ez­zel a kijelentésével nagy e- sélye van a jövő évi Cit­rom-díjra is. A „Felszabadítás" című, ötrészes film az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb szovjet alkotása. Bámulatos tör ténelmi hűséggel szinte lépésről lépésre követi a 11. világháború utolsó korszakának eseményeit. Valóságos kordokumentum. A film rendezője furij Ozerov Lenin díjas, a Szovjet Filmművész Szövetség titkára. Ö nyilat kozott a Felszabadításról és terveiről. Az Ozerov család birtoká­ban van egy fénykép, jurij nagy karosszékben ül, a háta mögött álló Sztanyl- szlavszkij kezét a kisgyerek fejére teszi. Jurij Ozerov ap ja ugyanis színész, énekes, a Nagyszínház szólistája volt. Othello és más nagy szerepek alakítója, akinek lakásába bejáratos volt Moszkva művészvilágának színe-java. Ez is közreját­szott Ozerov pályaváiasztá- sában. TÖRTÉNELMI KRÓNIKA — 1939-ben végeztem el a középiskolát — mondja — Utána bevonultam katoná­nak. Második éve szblgál- tam, amikor kitört a világ­háború. Ilyenformán az ifjú­ságom meghatározó élmé­nye a háború. Közlegény­ként kezdtem, majd a Frun­ze Akadémiára jártam, és őrnagyként szereltem le. Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer monumentális méretekben ábrázoljam azt, amit a háborúban valameny- nyien átéltünk. Mert sok há­borús film készült ugyan, de ezekben többnyire keret volt a háború a különböző em­beri történetek elbeszélésé­hez. Én magát a háborút szerettem volna bemutatni. Már xsak azért is, mert ko­rábbi háborús filmjeink na­gyobb része az első eszten­dőkről szólt, és 1944-45-ről, a győzelmekről kevésbé. Döntő indítékom az volt, hogy főleg olyan nyugati háborús filmeket láttam, a- melyek hamisan ábrázolták ezt a korszakot. — Ügy tudjuk: a filmben r - rr." ■ -. ■ -íi szereplő történelmi szemé lyiségek teljesen hiteles, va lódi szövegeket mondanak — Történelmi krónikának neveztük ezt a műfajt, a melyben valóban hiteles dia lógusok szólaltak meg. Még a helyszínekben is igyekez­tünk mindenütt eredeti kör­nyezetben forgatni, talán az egyetlen kivétel az első részben látható kurszki tankcsata. Itt is elmentük az.eredeti színhelyre, ott a- zonban még sok a földben, lapuló akna, ezért lefény­képeztük az eredeti helyszí­neket, s pontosan ehhez ha­sonlót kerestünk Kijev mel­lett. Oj filmemben is min­denütt az eredeti helyszínen forgatunk majd. KOMMUNISTÁK — Készül tehát az új film. Mi a címe és mi a tar­talma? — Kommunisták lesz a cí­me: két részre tervezzük. Ugyanaz a stáb csinálja majd, mint a Felszabadítást. Lesz a filmnek egy prológ­ja, amely egyebek közt el­mondja, hogy 120 évvel ez­előtt mintegy négyszáz kom­munista volt a világon. 1919-ben az első Komintern ülésszaka idején mintegy 400 ezer. Most, 1974-ben mintegy 50 millió kommu­nista ván a világon. Lenin a mi századunkat a XX-at, a kommunizus évszázadának nevezte. Én ennek az évszá­zadnak két évét, 1943-at és , 1944-et szeretném megmu­tatni. Azt, hogy a Szovjet­unióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban, Magyar országon és Németország ban a kommunisták hogyan harcoltak a fasizmus ellen. Itt is eredeti történelmi sze­mélyiségeket léptetek fel, sőt, nem is lesznek olyan .monohősök“, mint a Fel­szabadításban, az a tiszt, aki mindegyik részben kisebb- nagyobb mértékben szerepet kapott. Megelevenítjük a varsói felkelést, a szlovák ellenállást, a jugoszláviai harcokat, s egy nem jelen­téktelen részlet Magyaror­szágon játszódik majd. — Kik szerepelnek majd a filmben? — Nem szeretnék még ne­veket mondani, de termé­szetesen mindazok a kom­munista vezetők, akik akkor ezekben az országokban' te­vékenykedtek. Itt is hiteles dokumentumokra támaszko­dunk. A megfelelő részeket ismét eredeti környezetben és az illő nemzet színészei­vel forgatom. BEMUTATÓ 114 ORSZÁGBAN A Felszabadítást hány or­szágban mutatták be? — A Szovjetunióban eddig —■ az utolsó részleteit még játsszák — mintegy 250 mil­lióan nézték meg. 114 or­szágban volt bemutatója, és engem nagyon sok helyre meghívtak. Leonyid Brezs- nyev látogatása idején volt a premier. A legérdekesebb visszhangja, úgy hiszem az NDK-ban és az NSZK-ban, illetve Japánban volt a film­nek, de azt sem tartom ér­dektelennek, amikor egy brazil diák azt kérdezte tő­lem, hogy tulajdonképpen milyen háború volt ez, és mi lett a vége. Ogy vélem, kötelességünk mindezt el­mondani a fiataloknak. Ez­ért készítem új filmemet is. Bernáth László 1—1 .........IV ■ 79 J-RBB Marianne Faithfull „A gyűj­tés“ című darabban Simon Williams-szel. Janis Joplin, a blues-ének legragyogóbb fehérbőrű képviselője volt, amikor 27 esztendős korában elvitte a halál. A híres amerikai é- nekesnő halálának oka: a túlzott kábítőszeMogyasz- tés. Most, halála után még nagyobb népszerűség övezi, mint életében. Lemezei óriá si példányszámban kelnek el, életrajzát is többször ki­adták már. Ez a nagy poszt­humusz siker adta az ötle­tet ahhoz, hogy tragikus é- letének és halálának esemé­nyeit filmvászonra vigyék. Janis Joplin megformálója a svéd származású amerikai filmsztár, Ann Margret lesz. Ritkán, de előfordul, hogy egy pop-együttes hoszabb 1- déig együtt, és az élvonal­ban marad. A ritka kivéte­lek közé tartozik az angol Who. Az együttest a világ legjobbjai között tartják szá­mon. Mick Jagger. a Rolling Stones vezetője így nyilat­kozott róluk: „Felülmúlha- tatlanul ötletgazdag, bátor és tehetséges muzsikusok.“ Bátorságukra vall, hogy megírták a világ első pop­operáját a Tommy-t, ame­lyet óriási sikerrel mutat­tak ben Londonban. Tavaly ezzel kapcsolatban mi is ír­tunk róluk. Nos, a Who ha­marosan kerek jubileumá­hoz érkezik. Tíz éve lesz júliusban, hogy Pete Town- shend (ő írta az operát) a Magas számok nevű együt­tesének a Who [Ki) nevet adta, s ezzel a négy londo­ni fiú: Townshend, Roger Daltrey, John Entwistle és Keith Monn elindult a világ­hírnév felé. Legismertebb slágereik: Az én nemzedé­kem. Fiú vagyok, Boldog Jack,. Képek Lilyről, Mérföl­dekig ellátok, Varázslatos autóbusz. Bár az együttes tagjai — elsősorban énekesük Roger Daltrey — szólólemezeket is kiadnak, ez nem zavarja ő- ket a közös munkában. A tízéves jubileumra kedves a- jándékot kapnak: popoperá­jukat megfilmesítik. Andy Warhol, (z amerikai filmművészet fenegyereke musical filmet készít. A fő­szerepre a spanyol Bianca Jaggert szerződtette. Aki még nem tudná; Bianca Mick Jaggernak, a Rolling Stones-együttes vezetőjének a felesége. Úgy látszik Bianca nem elégszik meg a „Mick Jagger felesége“ meg­tisztelő címmel, hanem ön­álló művészi babérokra is pályázik. Tíz évvel ezelőtt tűnt fel az angol pop-világban Ma­rianne Faithfull. Jó néhány nagy sikerű számot adott e- lő annak idején. Ezek közé tartozott elsősorban az As tears go by. Ma már nem énekel, újabban színházban szerepel. Nemcsak foglalko­zását, hanem frizuráját is megváltoztatta. A hosszú szőke haj és a zajos pop­világ már csak emlék. „A gyűjtő“ című darabban arat­ta legnagyobb sikerét. Part­nere Simon William ismert tévészínész. S még egy vál­tozás az életében: a napok­ban férjhez ment Olive Mrts­(pij 4. BIBI ANDERSSON: Svéd színésznő, 1935-ben született Stockholmban, s miután elvégezte a királyi színiiskolát, azonnal ka­pott szerződést a világhí­rű Ingmar Bergman szín­házához. Azóta számos nagy Bergman-filmalko- tásban kapott jelentős szerepet. Több alkalom­mal filmezett Hollywood­ban, és pályája kezdeté­től a svéd televízió csilla­ga is egyben. Főbb film­jei: A hetedik pecsét, A nap vége, Áz ördög sze­me, Az örömök kertje. Legutóbbi filmjeinek e- gyike a szovjet-svéd kop­rodukcióban készült Férfi a túloldalról, valamint az „Ezer mozdony Leninnek“ című ugyancsak svéd­szovjet koprodukció. 5. URSULA ANDRESS: Svájci születésű, amerikai színésznő. Azt, hogy film­színésznő lett. és svájci Vénuszként emlegetik, mindenekelőtt érdekes nőiességének köszönheti, s ugyanebből épült fel a világhírneve is. Többnyire nyugati kalandfilmek hős­nőit alakítja. Népszerűsé­gét a könnyebb műfajú a- merikai kalandfilm-soro- zatokban, a „James Bond“ és a „Doktor No“ című filmekben alapozta meg. Volt párizsi, majd londoni fotómodell, 1954 óta Hol­lywoodban él. Az utóbbi évek' többnyire a Belmon- dővai kialakult szerelmi kapcsolata révén hallat magáról. Nálunk bemuta­tott filmjei közül a „Hongkongi férfi“ című filmet említjük. LÁNCI LÁNC Egy táncdalverseny margójára A közelmúltban tartották meg Niiný Lanecen (Alsó- lánc — kosícei járásj a Lánci lánc elnevezésű körzeti táncdalversenyt. Nyolc énekes és négy zenekar lépett fel a zsúfolásig megtelt kulttýrbiáz közönsége előtt. A rendezvény szervezői, a helyi SŽÍŠZ-alapszervezet tag-,, fai elégedettek voltak a verseny lefolyásával, hisz jó volt a hangulat, nagy volt az érdeklődés, a bevételből. gyarapodott az alapszervezet kasszája. A bíráló bizott­ság kiválasztotta a legjobbakat, akik továbbjutottak. Milyen volt a verseny művészi színvonala? — tehet­ném fel a kérdést. Nem remélhetjük, hogy a könnyűzene hódolói egy bírálat vagy jótanács hatására többszólamú kórusműve­ket fognak énekelni. Nem is kívánjuk tőlük, s énekkari kultúránk nem is szorul rá. Mégis elég gyakran hall­juk, hogy a táncdaléneklés nem művészet, nem érdemes vele foglalkozni, hisz anélkül is van elég béat-zenekar, műkedvelő tdncdalénekes. Másfelől igen széles intézményhálózat feladata ennek a művészi ágnak a terjesztése. Ha azonban csak azért rendezzük a táncdalversenyeket, hogy ilyen is legyen, hogy gyarapodjon a szervezet kasszája, hogy „fürdő­szobai" énekelgetését ki-ki közönség előtt is kipróbálja, j akkor az adott szintű .táncdalversenynek nincs létjogo­sultsága *. Nincs szándékomban elmarasztalni a műkedvelő tánc- daléneklést. Hisz ha nem játszunk szembekötősdit, be kell vallanunk, hogy a fiatal nemzedék nedveit műfa­járól van szó, és énnek is életteret kell biztosítani. Ezért kellene az ilyen versenyek értékeit csak a meg­felelő feltételek szintjéről kiindulva értékelni, hiányos­ságait elemezni és gyakorlatát újabb elemekkel gazda­gítani. Az illetékeseknek komolyabban kézbe kellene venni e mozgalmat, új kritériumokat megszabni, hogy ezek a táncdalversenyek érdekesebbek legyenek, hogy az ama­tőr beat-együttesek necsak betanult, hanem saját szer­zeményű dalokat is tudjanak játszani. Énekeseink pe­dig nem azon versengjenek, hogy ki tudja jobban Kóncz Zsuzsát vagy Koós János hangját utánozni, ha­nem egyéni előadói stílusra törekedjenek. Ilyen művészi gyakorlattal sajátos könnyűzenei kul­túránk alakulhatna ki, amelyben a dilettantizmussal szemben érvényre jutna a művészi szakszerűség, szere- " pet kapna a kezdeményező tehetség, és kialakulhatna a tárgyilagos műbírálat is. Ilyen felfogással a műkedvelő táncdaléneklés ma is, és távlataiban is érvényesnek ígérkező művészeti ág lesz. Havasi Péter y

Next

/
Thumbnails
Contents