Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-26 / 13. szám
8 új ifjúság FÉRFI vagy NŐ ? ■ Jókedvűen köszöntein az előszobában, a- amikor kibújtam a kabátból. — Már vártalak — mondta az asszony. — Voltál a vezérigazgatónál? — Igen — feleltem. — A vezérigazgatónak jó napja lehetett, mert derűsen fogadott. — Ez Jó jel — tette hozzá. — Férfi vagy nő az illető? — Kicsoda? — A vezérigazgató. — Férfi. És annyira jókedvű volt, hogy feketét hozatott. — Feketét. És ki hozta a feketét? — A titkárnője. — Fiatal volt, vagy öreg? — Fiatal. — Es csinos? — Csinos, nádszáltermetű és szőke. — Lány volt, vagy asszony? Csóváltam a fejem. — Ejnye, ejnye, mire nem vagy kíváncsi. Nem kötötték az orromra. De mondom tovább. A vezér behívta a külügyi osztály vezetőjét, a pénzügyi előadót, meg a titkárság vezetőjét. — Volt köztük nő is? — Volt, kettő. Mindenkit hellyel kínált... — Milyen életkorú volt a két nő? — Húsz esztendő és a nyugdíj között. — Pfuj, rögtön felhúzod az orrodat, ha kérdezek valamit. — Dehogy húzom fel, drágám, csak szeretnék a tárgyra térni. Szóval a pénzügyi előadó elővette a tájékoztatót, amelyből már eldöntötték, hogy melyik gépet vásároljuk meg. — A pénzügyi előadó Bő volt? — Nő volt. És öreg. — Miért válaszolsz ilyen dühösen, ha valamit kérdek?... — szipogott. — Szó sincs róla, drágám — mondtam simogató hangon —, mindig szívesen hallgatlak, de most arra szeretnék kilyukadni, hogy a masinát... — Nem érdekel a masina. Pukkadjon meg a vzérlgazgató, a külügyi osztály vezetője, az elnöki titkárság vezetője meg a pénzügyi előadó. És azzal kiszaladt a konyhába. Másnap reggel jókedvűnek látszott. Elérkezettnek láttam az időt, hogy közöljem vele, holnap délben indul a repülőgépem Tokióba, ahol küldöttségünket várják a masina miatt. A hírre megtántorodott, szólni Is alig tudott a boldogságtól. — De hát ez nagy megtiszteltetés — mondta. — És kik az útitársaid? Van köztük nő Is? Nincs segítség. Mindig ennyit kérdez. Sziits István HENRY SLEZAR: Fran könnyes szemmel rohant ki Lila lakásából. Barátnőjének valóban szerencséje van, gondolta elkeseredetten, egy hét alatt háromszor nyert. Otthon leroskadt az asztal mellé, szórakozottan lesöpörte a morzsákat, és tanulmányozni kezdte a másnapi juttatás részvevőit: Sonny boy, a Chicagói repülő, Marcipán... Rövid töprengés után jelvette a telefont és tárcsázott: — Cooney? Itt Fran Holland. Kérem, tegyen öt dollárt a holnapi juttatáson a... — Éppen most akartam személyesen felkeresni — szakította félbe a hideg hang. — Először is, vegye tudomásul, hogy többé nem fogadhat nálunk. Másodszor elmegyek, hogy behajtsam az adósságát, a 25 dollárt. — Igazán, nem mondhatja, hogy nagy összeg... — Nem nagy, ez igaz, de értse meg, mi lenne a fogadótródánkkal, ha mindenki akár öt dollárral is tartozna. Várjon meg, fél óra múlva érkezem. XXX Fran a tükörben fiatalos, kedves arcocskáját tanulmányozta. Aggasztották a szeme alatti sötét karikák. Nem tudta, mit tegyen. Ha Lilától kér kölcsön, barátnője ki fogja nevetni. Inkább a halál! Gondolataiból csengetés riasztotta föl. Cooney állt az ajtó előtt. — Hollandné, jöttem a pénzért. Még a múlt hónapról tartozik 25 dollárral. — Jól tudja, hogy eddig még ha késéssel is, mindig törlesztettem adósságaimat. Miért ez a nagy ijedelem? Majd a jövő héten fizetek. — Nem várhatunk addig, asszonyom. — Honnan a csudából szerezzek most pénzt? Értse meg, nincs egy vasam sem. — A tulaj rámparancsolt, hogy addig marad,- jak, még elő nem teremti a pénzt. Ha nincs a házban, kérjen kölcsön a szomszédoktól. Még ma teremtse elő az összegetf legkésőbb hat óráig. Akkor ismét eljövök, és ha nem adja meg a tartozását, kénytelen leszek a férjéhez fordulni. — A világért sem, neki nem szabad tudnia! — Ebben egyetértek önnel, akkor azonban teremtse elő a pénzt. Ha másként nem, csapjon be valamit a zaclba. Fran figyelte a távolodó lépteket. Cigarettára gyújtott, és lázasan törni kezdte a fejét. Nem, Eddienek nem szabad megtudnia! A múltkor is milyen vádló szemmel nézett rá, amikor rájött, hogy zálogba csapta a jeggyürűjét. — Mit tegyek, mit csináljak? — jajongott magában. Amikor rápillantott az órájára, elállt a lélegzete Már fél tizenkettő! Honnan szerezzen pénzt hat óráig? Sebtében felöltözött, felébe csapta bájos kts kalapját. Egy futó pillantás a tükörbe, s megállapította: remekül fest. XXX A háztól mintegy kétszáz méternyire volt a buszmegálló. Alig néhányon várakoztak itt. A járda szélén megállt és kutatni kezdett a zsebében pénz után. Zavartan tekingetett jobbra- balra, mint aki csak most döbben rá, hogy a pénztárcáját otthon felejtette. Pironkodva, lesütött tekintettel egy jóindulatú kövér férfihoz lépett és megszólította: — Bocsánat, uram... Nagyon kellemetlen helyzetben vagyok. Véletlenül otthon felejtettem a pénztárcámat, sürgős dolgom van a városban, nem tudom, mit tegyek... A kövér először nem értette, hogy mit akar tőle, aztán maga is zavarba jött, és kutatni kezdett a zsebében apró után. A kezébe nyomott egy pénzdarabot. Szerencsére, éppen jött az autóbusz. A második áldozat egy fiatalember volt. Csak féldolláros volt a kezében, erőszakkal a kezébe nyomta, hogy csak tartsa meg a visszajáró pénzt. XXX Három óráig kis híján 15 dollárt gyűjtött ősz- sze. Ekkorra azonban már megnövekedett a buszra várakozók száma, és Fran elbizonytalanodott. Idegesen kérdezgette a járókelőktől, hogy hány óra. Fél ötre járt már, és még mindig nem volt meg a 25 dollár. Ismét összeszedte a bátorságát, és odalépett egy középkorú férfihoz: — Bocsánat, uram, kellemetlen dolog... Otthon felejtettem a pénztárcámat... sürgős dolgom van a városban. A középkorú idegen barátságtalanul rárivallt, hogy hagyja békében. Ez volt az első eset, hogy visszáutasították. Ekkor valaki a vállára tette a kezét: — Kövessen... — Kicsoda ön, és mit akar? — kérdezte riadtan Fran. — Már fél órája figyelem. Talán csak tudja, hogy mit akarok! Vagy megmutassam a rendőrségi jelvényemet? Nem az első eset, hogy Hyen gyanús nőkre akadok. Mennyi pénzre lett volna szüksége? — Csak 25 dollárra. Engedje meg, hogy most az egyszer összekolduljam, ígérem, soha többé nem teszem... XXX Fran csak ekkor döbbent rá, hogy valami baj van, amikor az Ismeretlen férfi elhajtott a rendőrállomás mellett anélkül, hogy lassított volna. Időközben a kezét is Fran térdére tette. Összeszedte minden erejét, és ellökte magától a férfit. Az elvesztette uralmát a kormánykerék felett, és egyenesen egy vörös téglafalnak hajtott. Fran kiugrott a gépkocsiból. Feltápászkodott, megnézte, minden csontja a helyén van-e. Aztán benézett a gépkocsi ablakán. Az Ismeretlen fiatalember mozdulatlanul feküdt a kormánykeréken. Frant nem érdekelte, hogy é- letben van-e, vagy sem, gondosan átkutatta a zsebeit, és elvett tőle néhány bankjegyet. XXX — Ohó, itt több mint harminc dollár van — bólintott elégedetten Cooney. — Igen. Megfizetem az adósságomat, és öt dollárt teszek a Chicagói repülőre... ■ „Ébredés“: Verseiben nem látunk fejlődést. Gics- cses slágerszöveg-utánzatok csupán, híjával minden eredeti, őszinte mély gondolatnak. Nyelvezete is nyers, szürke, nehézkes. Nézzük talán néhány sorát: / Szemek, vádlók és merészek, / melyek suttogva s bömbölve beszélnek. / Szeretnénk mi látni azokat a szemeket, amelyek bömbölve tudnak beszélni, vagy suttogva... A tanulást ajánlanánk! ■ „Üstökös 4“: Küldjön még verseiből. Mellékeljen rövid életrajzot és fényképet is magáról, hogy bemutathassuk olvasóinknak. H SZ. J. E.: Verseiben néhány érdekes érett sort találtunk. Nagyon sok azonban bennük a fölösleges töltelék, a vers logikájától idegen sor. A versépítésre kellene több gondot fordítania. Idővel jelentkezzen újra I ■ „Novella“: Levele és novellája kapcsán Dosztojevszkijt idéznénk: „... A lényeg az, hogy a művészet mindig és a legnagyobb mértékben hű a valósághoz — eltérései csak pillanatnyiak. gyorsan elenyészőek. A művészet nemcsak mindig hű a valósághoz, de nem is lehet hűtlen kora valóságához. Különben nem igazi művészet. Az igazi művészetnek éppen az az ismertetőjele, hogy mindig időszerű, életbevágóan hasznos... Korszerűtlen, a kor i- gényeinek meg nem felelő művészet egyáltalán nem létezhet. Ha van is, akkor nem művészet, elsekélyese- dik, elkorcsosul, elveszti e- rejét és minden művésziességét.“ Gondolkodjon el a fenti sorokon... ■ „Fehér rózsa“: Nézzük egyik verse néhány sorát: / Várok, de mit? — állok, de miért? / Szeretek, de kit és miért? / Ot szeretem és keresem folyton, / Mert emléke többé nem hagy nyugton. / Mi is várunk, de ml tudjuk, hogy mit. Többet! Jobb verseketl sót. Túlélte a II. világháborút is, és csak 1945-ben halt meg. Lindnert tizennégy évi börtönre, Frischt pedig három évi szabadságvesztésre Ítélték. Lindner azonban mindössze nyolc évet töltött börtönben, neki is elengedték a hátralévő büntetését. A BERLINI KÖNIGSALLEE liilill szont jómaga súlyosan megsérült. Eisner gyilkosa hosszú ideig várt a büntetésére. Az orvosok csak egy évi huzavona után jelentették ki, hogy épelméjű és felelős a cselekedetéért. Fanatikus királypárti volt. Amikor III. Lajos megbukott, bosz- szút esküdött. Halálra Ítélték, de a bajor kormány később megkegyelmezett neki, és büntetését életfogytiglani börtönre változtatta. Nem sokáig maradt a börtön falai között. A bajor igazságügyi miniszter 1924-ben elengedte a hátralévő büntetéVégetért az első nagy világégés, amelyben harmincnégy ország hetvenmillió katonája gyilkolta egymást. A frontokon tízmillió vesztette az életét, húszmillió pedig sebesülten kárházba került. A háborús károk fantasztikusak voltak, és meghaladták a kétszázmllliárd dollár értékét. Megkötötték a békeszerződéseket. Mindenki élhetett volna nyugodtan, de az uniformisuktól megfosztott német zsoldosok nem nyugodtak. Meggyilkolták Matias Erzbergert, aki Németország nevében a béke- szerződést aláírta. Ezzel új folyamat kezdődött. A weimari köztársaság képviselői voltak az elsők, akik tárgyalóasztalhoz ültek a fiatal szovjet hatalom képviselőivel. A szovjet delegációt Csi- cserin külügyi népbiztos vezetERWIN KERN te, a német delegációt pedig Walter Rathenau külügyminiszter. Hosszas huzavona után megállapodás született: a Szovjetunió és weimari köztársaság kölcsönösen elengedte egymásnak a háborús kártérítést, és a weimari köztársaság elsőnek a világon elismerte a szovjet hatalmat. Ez a fontos diplomáciai lépés sehogy se tetszett az imperialista hatalmaknak, akik a fiatal Szovjetuniót teljesen el akarták zárni a világtól. Hiába volt Walter Rathenau nagytőkés, alig Irta alá a szerződést ilyen feliratok jelentek meg A nyomozás később kiderítette, hogy az a két férfi, aki Auer beszéde után a parlament üléstermébe berontott Alois Lindner mészáros és Georg Frisch pák volt. Lindner kato- naruhát viselt, s abban a pillanatban, amikor Auer befejezte a beszédét, a szónoki emelvényhez futott és többször rálőtt a szónokra. A parlamenti őrség parancsnoka, egy őrnagy a támadóra rontott, hogy megvédje Auert. A képviselőn a- zonban már nem segített, viBerlin külvárosaiban: „öljétek meg Rathenaut!“ A sikertelen Knapp-pucs e- gyik tengerész brigádjának vezetői azonnal szervezkedni kezdtek. A hírek szerint Rathe- nau meggyilkolásának ötlete egy nacionalista diáktól származott, aki a Szovjetunióval megkötött szerződés aláírása u- tán kijelentette, hogy megöli Rathenaut. A diák kijelentése kerülőúton fülébe jutott Erwin Kernnek, aki veszedelmes kalandor volt és részt bett Erz- berger gilkosainak külföldre szöktetésében, valamint néhány merényletben. Erwin Kern veszedelmes terrorista volt, aki betegesen vágyott a dicsőségre. Az egykori főhadnagy annyira fanatikus volt, hogy elhatározásáról másokat is képes volt meggyőzni. Amikor elhatározta, hogy megöli Rathenaut, nem gondolt semmi másra csak a terve végrehajtására. Mit törődött azzal, hogy törvényellenes dolgot cselekszik, és az életét is veszélyezteti? Ezzel akkor sem törődött, amikor tiszti becsületének megóvásáért öngyilkosságot kísérletet követett el. Így írt erről: „Ahogy a becsületem megkövetelte, 1918. november 8-án golyót röpítettem a fejembe. Azóta halott vagyok. Aki bennem él, az már nem én vagyok. Attól a naptól kezdve nincs saját énem. Aki jóban van a halállal, az tegezódhet az ördöggel is. Tudom, hogy elesem, hogy megsemmisítenek, ennek ellenére sincs más választásom, mint végrehajtani azt, amit az akaratom diktál...“ (Folytatjuk) * t
