Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-26 / 13. szám

8 új ifjúság FÉRFI vagy NŐ ? ■ Jókedvűen köszöntein az előszobában, a- amikor kibújtam a kabátból. — Már vártalak — mondta az asszony. — Voltál a vezérigazgatónál? — Igen — feleltem. — A vezérigazgató­nak jó napja lehetett, mert derűsen foga­dott. — Ez Jó jel — tette hozzá. — Férfi vagy nő az illető? — Kicsoda? — A vezérigazgató. — Férfi. És annyira jókedvű volt, hogy feketét hozatott. — Feketét. És ki hozta a feketét? — A titkárnője. — Fiatal volt, vagy öreg? — Fiatal. — Es csinos? — Csinos, nádszáltermetű és szőke. — Lány volt, vagy asszony? Csóváltam a fejem. — Ejnye, ejnye, mire nem vagy kíváncsi. Nem kötötték az orromra. De mondom to­vább. A vezér behívta a külügyi osztály vezetőjét, a pénzügyi előadót, meg a titkár­ság vezetőjét. — Volt köztük nő is? — Volt, kettő. Mindenkit hellyel kínált... — Milyen életkorú volt a két nő? — Húsz esztendő és a nyugdíj között. — Pfuj, rögtön felhúzod az orrodat, ha kérdezek valamit. — Dehogy húzom fel, drágám, csak sze­retnék a tárgyra térni. Szóval a pénzügyi előadó elővette a tájékoztatót, amelyből már eldöntötték, hogy melyik gépet vásá­roljuk meg. — A pénzügyi előadó Bő volt? — Nő volt. És öreg. — Miért válaszolsz ilyen dühösen, ha va­lamit kérdek?... — szipogott. — Szó sincs róla, drágám — mondtam simogató hangon —, mindig szívesen hall­gatlak, de most arra szeretnék kilyukadni, hogy a masinát... — Nem érdekel a masina. Pukkadjon meg a vzérlgazgató, a külügyi osztály ve­zetője, az elnöki titkárság vezetője meg a pénzügyi előadó. És azzal kiszaladt a konyhába. Másnap reggel jókedvűnek látszott. Elér­kezettnek láttam az időt, hogy közöljem vele, holnap délben indul a repülőgépem Tokióba, ahol küldöttségünket várják a masina miatt. A hírre megtántorodott, szólni Is alig tudott a boldogságtól. — De hát ez nagy megtiszteltetés — mondta. — És kik az útitársaid? Van köz­tük nő Is? Nincs segítség. Mindig ennyit kérdez. Sziits István HENRY SLEZAR: Fran könnyes szemmel rohant ki Lila lakásá­ból. Barátnőjének valóban szerencséje van, gon­dolta elkeseredetten, egy hét alatt háromszor nyert. Otthon leroskadt az asztal mellé, szórako­zottan lesöpörte a morzsákat, és tanulmányozni kezdte a másnapi juttatás részvevőit: Sonny boy, a Chicagói repülő, Marcipán... Rövid töprengés után jelvette a telefont és tárcsázott: — Cooney? Itt Fran Holland. Kérem, tegyen öt dollárt a holnapi juttatáson a... — Éppen most akartam személyesen felkeres­ni — szakította félbe a hideg hang. — Először is, vegye tudomásul, hogy többé nem fogadhat nálunk. Másodszor elmegyek, hogy behajtsam az adósságát, a 25 dollárt. — Igazán, nem mondhatja, hogy nagy összeg... — Nem nagy, ez igaz, de értse meg, mi lenne a fogadótródánkkal, ha mindenki akár öt dollár­ral is tartozna. Várjon meg, fél óra múlva érke­zem. XXX Fran a tükörben fiatalos, kedves arcocskáját tanulmányozta. Aggasztották a szeme alatti sötét karikák. Nem tudta, mit tegyen. Ha Lilától kér kölcsön, barátnője ki fogja nevetni. Inkább a halál! Gondolataiból csengetés riasztotta föl. Coo­ney állt az ajtó előtt. — Hollandné, jöttem a pénzért. Még a múlt hónapról tartozik 25 dollárral. — Jól tudja, hogy eddig még ha késéssel is, mindig törlesztettem adósságaimat. Miért ez a nagy ijedelem? Majd a jövő héten fizetek. — Nem várhatunk addig, asszonyom. — Honnan a csudából szerezzek most pénzt? Értse meg, nincs egy vasam sem. — A tulaj rámparancsolt, hogy addig marad,- jak, még elő nem teremti a pénzt. Ha nincs a házban, kérjen kölcsön a szomszédoktól. Még ma teremtse elő az összegetf legkésőbb hat óráig. Akkor ismét eljövök, és ha nem adja meg a tar­tozását, kénytelen leszek a férjéhez fordulni. — A világért sem, neki nem szabad tudnia! — Ebben egyetértek önnel, akkor azonban te­remtse elő a pénzt. Ha másként nem, csapjon be valamit a zaclba. Fran figyelte a távolodó lépteket. Cigarettára gyújtott, és lázasan törni kezdte a fejét. Nem, Eddienek nem szabad megtudnia! A múltkor is milyen vádló szemmel nézett rá, amikor rájött, hogy zálogba csapta a jeggyürűjét. — Mit tegyek, mit csináljak? — jajongott ma­gában. Amikor rápillantott az órájára, elállt a léleg­zete Már fél tizenkettő! Honnan szerezzen pénzt hat óráig? Sebtében felöltözött, felébe csapta bájos kts kalapját. Egy futó pillantás a tükörbe, s megálla­pította: remekül fest. XXX A háztól mintegy kétszáz méternyire volt a buszmegálló. Alig néhányon várakoztak itt. A járda szélén megállt és kutatni kezdett a zsebében pénz után. Zavartan tekingetett jobbra- balra, mint aki csak most döbben rá, hogy a pénztárcáját otthon felejtette. Pironkodva, lesü­tött tekintettel egy jóindulatú kövér férfihoz lé­pett és megszólította: — Bocsánat, uram... Nagyon kellemetlen hely­zetben vagyok. Véletlenül otthon felejtettem a pénztárcámat, sürgős dolgom van a városban, nem tudom, mit tegyek... A kövér először nem értette, hogy mit akar tőle, aztán maga is zavarba jött, és kutatni kez­dett a zsebében apró után. A kezébe nyomott egy pénzdarabot. Szerencsére, éppen jött az autóbusz. A második áldozat egy fiatalember volt. Csak féldolláros volt a kezében, erőszakkal a kezébe nyomta, hogy csak tartsa meg a visszajáró pénzt. XXX Három óráig kis híján 15 dollárt gyűjtött ősz- sze. Ekkorra azonban már megnövekedett a busz­ra várakozók száma, és Fran elbizonytalanodott. Idegesen kérdezgette a járókelőktől, hogy hány óra. Fél ötre járt már, és még mindig nem volt meg a 25 dollár. Ismét összeszedte a bátorsá­gát, és odalépett egy középkorú férfihoz: — Bocsánat, uram, kellemetlen dolog... Otthon felejtettem a pénztárcámat... sürgős dolgom van a városban. A középkorú idegen barátságtalanul rárivallt, hogy hagyja békében. Ez volt az első eset, hogy visszáutasították. Ekkor valaki a vállára tette a kezét: — Kövessen... — Kicsoda ön, és mit akar? — kérdezte riad­tan Fran. — Már fél órája figyelem. Talán csak tudja, hogy mit akarok! Vagy megmutassam a rendőr­ségi jelvényemet? Nem az első eset, hogy Hyen gyanús nőkre akadok. Mennyi pénzre lett volna szüksége? — Csak 25 dollárra. Engedje meg, hogy most az egyszer összekolduljam, ígérem, soha többé nem teszem... XXX Fran csak ekkor döbbent rá, hogy valami baj van, amikor az Ismeretlen férfi elhajtott a rend­őrállomás mellett anélkül, hogy lassított volna. Időközben a kezét is Fran térdére tette. Összeszedte minden erejét, és ellökte magától a férfit. Az elvesztette uralmát a kormánykerék felett, és egyenesen egy vörös téglafalnak haj­tott. Fran kiugrott a gépkocsiból. Feltápászkodott, megnézte, minden csontja a helyén van-e. Aztán benézett a gépkocsi ablakán. Az Ismeretlen fiatalember mozdulatlanul feküdt a kormánykeréken. Frant nem érdekelte, hogy é- letben van-e, vagy sem, gondosan átkutatta a zsebeit, és elvett tőle néhány bankjegyet. XXX — Ohó, itt több mint harminc dollár van — bólintott elégedetten Cooney. — Igen. Megfizetem az adósságomat, és öt dol­lárt teszek a Chicagói repülőre... ■ „Ébredés“: Verseiben nem látunk fejlődést. Gics- cses slágerszöveg-utánzatok csupán, híjával minden ere­deti, őszinte mély gondolat­nak. Nyelvezete is nyers, szürke, nehézkes. Nézzük talán néhány sorát: / Sze­mek, vádlók és merészek, / melyek suttogva s bömböl­ve beszélnek. / Szeretnénk mi látni azokat a szemeket, amelyek bömbölve tudnak beszélni, vagy suttogva... A tanulást ajánlanánk! ■ „Üstökös 4“: Küldjön még verseiből. Mellékeljen rövid életrajzot és fényké­pet is magáról, hogy bemu­tathassuk olvasóinknak. H SZ. J. E.: Verseiben né­hány érdekes érett sort ta­láltunk. Nagyon sok azon­ban bennük a fölösleges töltelék, a vers logikájától idegen sor. A versépítésre kellene több gondot fordíta­nia. Idővel jelentkezzen új­ra I ■ „Novella“: Levele és novellája kapcsán Doszto­jevszkijt idéznénk: „... A lé­nyeg az, hogy a művészet mindig és a legnagyobb mértékben hű a valósághoz — eltérései csak pillanatnyi­ak. gyorsan elenyészőek. A művészet nemcsak mindig hű a valósághoz, de nem is lehet hűtlen kora valósá­gához. Különben nem igazi művészet. Az igazi művé­szetnek éppen az az ismer­tetőjele, hogy mindig idő­szerű, életbevágóan hasz­nos... Korszerűtlen, a kor i- gényeinek meg nem felelő művészet egyáltalán nem lé­tezhet. Ha van is, akkor nem művészet, elsekélyese- dik, elkorcsosul, elveszti e- rejét és minden művészies­ségét.“ Gondolkodjon el a fenti sorokon... ■ „Fehér rózsa“: Nézzük egyik verse néhány sorát: / Várok, de mit? — állok, de miért? / Szeretek, de kit és miért? / Ot szeretem és keresem folyton, / Mert em­léke többé nem hagy nyug­ton. / Mi is várunk, de ml tudjuk, hogy mit. Többet! Jobb verseketl sót. Túlélte a II. világháborút is, és csak 1945-ben halt meg. Lindnert tizennégy évi bör­tönre, Frischt pedig három évi szabadságvesztésre Ítélték. Lindner azonban mindössze nyolc évet töltött börtönben, neki is elengedték a hátralévő büntetését. A BERLINI KÖNIGSALLEE liilill szont jómaga súlyosan megsé­rült. Eisner gyilkosa hosszú ideig várt a büntetésére. Az orvosok csak egy évi huzavona után jelentették ki, hogy épelméjű és felelős a cselekedetéért. Fa­natikus királypárti volt. Ami­kor III. Lajos megbukott, bosz- szút esküdött. Halálra Ítélték, de a bajor kormány később megkegyelmezett neki, és bün­tetését életfogytiglani börtönre változtatta. Nem sokáig maradt a börtön falai között. A bajor igazságügyi miniszter 1924-ben elengedte a hátralévő bünteté­Végetért az első nagy világ­égés, amelyben harmincnégy ország hetvenmillió katonája gyilkolta egymást. A frontokon tízmillió vesztette az életét, húszmillió pedig sebesülten kárházba került. A háborús ká­rok fantasztikusak voltak, és meghaladták a kétszázmllliárd dollár értékét. Megkötötték a békeszerződé­seket. Mindenki élhetett volna nyugodtan, de az uniformisuk­tól megfosztott német zsoldo­sok nem nyugodtak. Meggyil­kolták Matias Erzbergert, aki Németország nevében a béke- szerződést aláírta. Ezzel új fo­lyamat kezdődött. A weimari köztársaság kép­viselői voltak az elsők, akik tárgyalóasztalhoz ültek a fia­tal szovjet hatalom képviselői­vel. A szovjet delegációt Csi- cserin külügyi népbiztos vezet­ERWIN KERN te, a német delegációt pedig Walter Rathenau külügyminisz­ter. Hosszas huzavona után megállapodás született: a Szov­jetunió és weimari köztársaság kölcsönösen elengedte egymás­nak a háborús kártérítést, és a weimari köztársaság elsőnek a világon elismerte a szovjet hatalmat. Ez a fontos diplomá­ciai lépés sehogy se tetszett az imperialista hatalmaknak, akik a fiatal Szovjetuniót teljesen el akarták zárni a világtól. Hiába volt Walter Rathenau nagytő­kés, alig Irta alá a szerződést ilyen feliratok jelentek meg A nyomozás később kiderí­tette, hogy az a két férfi, aki Auer beszéde után a parlament üléstermébe berontott Alois Lindner mészáros és Georg Frisch pák volt. Lindner kato- naruhát viselt, s abban a pilla­natban, amikor Auer befejezte a beszédét, a szónoki emel­vényhez futott és többször rá­lőtt a szónokra. A parlamenti őrség parancsnoka, egy őrnagy a támadóra rontott, hogy meg­védje Auert. A képviselőn a- zonban már nem segített, vi­Berlin külvárosaiban: „öljétek meg Rathenaut!“ A sikertelen Knapp-pucs e- gyik tengerész brigádjának ve­zetői azonnal szervezkedni kezdtek. A hírek szerint Rathe- nau meggyilkolásának ötlete egy nacionalista diáktól szár­mazott, aki a Szovjetunióval megkötött szerződés aláírása u- tán kijelentette, hogy megöli Rathenaut. A diák kijelentése kerülőúton fülébe jutott Erwin Kernnek, aki veszedelmes ka­landor volt és részt bett Erz- berger gilkosainak külföldre szöktetésében, valamint néhány merényletben. Erwin Kern veszedelmes ter­rorista volt, aki betegesen vá­gyott a dicsőségre. Az egykori főhadnagy annyira fanatikus volt, hogy elhatározásáról má­sokat is képes volt meggyőzni. Amikor elhatározta, hogy meg­öli Rathenaut, nem gondolt semmi másra csak a terve vég­rehajtására. Mit törődött azzal, hogy törvényellenes dolgot cse­lekszik, és az életét is veszé­lyezteti? Ezzel akkor sem törő­dött, amikor tiszti becsületének megóvásáért öngyilkosságot kí­sérletet követett el. Így írt er­ről: „Ahogy a becsületem meg­követelte, 1918. november 8-án golyót röpítettem a fejembe. Azóta halott vagyok. Aki ben­nem él, az már nem én va­gyok. Attól a naptól kezdve nincs saját énem. Aki jóban van a halállal, az tegezódhet az ördöggel is. Tudom, hogy elesem, hogy megsemmisíte­nek, ennek ellenére sincs más választásom, mint végrehajta­ni azt, amit az akaratom dik­tál...“ (Folytatjuk) * t

Next

/
Thumbnails
Contents