Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-26 / 13. szám
BETONFEI ES A TÖBBIEK a címe annak a riportnak, amelyet a lap harmadik oldalán kdzlünk. Hogy müven diákok a Stú- rovó! (Párkány) Gimnázium IV. B osztályának tanulói, az a riportból kiderül. Addig is Ismerkedjetek meg az osztály néhány tagjával. A legfélösebb természetű: Székely Magda. Lámpalázas. Felelés közben ügy remeg, hogy majd leesik róla a szoknya. Már reggel négykor tanul. A legcsendesebb: Dávid Ilona. Ha kérdezik, még akkor sem felel. A legmakacsabb: Sztru- hár Márta. Tudja az anyagot, de minél jobban kér lelik, annál inkább hall gat. A legnagyobb „lógós“: § (Együttérzésből elhallgatom Dobai Gyula polgár! nevét.) Legügyesebb a' lógásban. Minden érdekli, csak a tanulás nem. Hét’ tón szabadnapos, pénteken pedig már útija az iskolát. Az osztály feje: a Beton- lej, Szórád György. Betonfej tanulni ugyan nem szeret, de nem Is kell neki, mert mindent tud. Igazi kenyere a spekulálás. Ennél már csak a könyvet szeret! lobban. Mindig szívesen lapátolja az Iskola szenét, csakhogy a megkeresett pénzen könyvet vehessen. Ha valamit mondani akar az osztátynak, azt Inkább felírja a táblára. És aki mindezt tollba diktálta: Diösi Gyula. (Mindig csatára viszi a széli Mindig jár a szájai) (Képeink a IV. B-ben készültek ) A csengő hangja most már nem a nagyszünetre hív. Ajtónyitásra. Tanítónapon mindig arra az emberre gondolok, aki megtanított írni és olvasni. Tudom, hogy ez a nap nem a rossz osztályzatok, hanem a hóvirág, az ibolya napja az iskolákban, és akik a dobogón állnak, arról mesélnek a gyerekeknek, hogyha majd egyszer felnőnek... És mi, felnőtt, nagy gyerekek a ki nem mondott „köszönömre“ és a soha át nem adott csokrocskára gondolunk. Ha úgy egyszer visszatérhetnénk a kopott iskolapodok- ba!... Csengetnek. Magára gondolok, drága tanító néni... AZ EMBERFORMÄLÖ MUNKA DICSÉRETE Az elmúlt negyedszázad sok-sok eredménye között a szocialista építés egyik nagy sikere közoktatásuk fejlődése. Ogy is mondhatnánk, hogy azok a célkitűzések, amelyeket életünk jobbá és szebbé tétele érdekében meg akarunk valósítani, nemcsak azt követelik meg tőlünk, hogy jobban dolgozzunk, hanem az is, hogy többet tanuljunk, hogy emelkedjék népünk általános és világnézeti műveltsége, gyarapodjék és egyre magasabb színvonalú legyen a szaktudása. Ez a felismerés egyre mélyebb és egyre szélesebb népünk körében. A szocializmus építésével egyidőben mind többen értették és értik meg, hogy a tanulás egyéni és egyben társadalmi érdek, és egyre nagyobb tömegek élnek azokkal a tanulási lehetőségekkel, amelyeket népi államunk biztosít a felnövekvő nemzedéknek és az idősebb korosztályúaknak. Az oktatás a kultfirális életnek az az ága, amely az embernek meghatározott szervezeti keretek között át adja a rendszerezett ismereteket. Az élethez szükséges ismeretek nagy részét az iskolában sajátítjuk el. Az oktatás során megismert tények és adatuk, összefüggések és törvényszerűségek alapozzák meg a felnövekvő nemzedékek tagjainak további tájékozódását, teszi lehetővé munkába állásukat, fejlesztik fogékonyságukat a kultúra egyéb ágai iránt. A tények és összefüggések, az ismeretek más eszközökkel együtt formálják az oktatásba bevont fiatalok gondolkodását, alakítják világnézetüket, erkölcsüket, így az iskola nemcsak oktat, hanem nevei is. A hagyományos tanítónapon hatványozottan tudatosítjuk a pedagógus munkájának fontosságát, átérezvén, hogy sem az egyén, sem a társadalom számára nem közömbös, milyen erkölcsi tulajdonságokkal, világnézeti és politikai meggyőződéssel telítődik életének éppen legfogékonyabb szakaszában a gyermek, a fiatal. —S— PÉLDAKÉPEM Marika. Még négy évvel ezelőtt a Svodíni (Szögyén) Kilencéves Alapiskolában tanított. Jelenleg a virtl AKl-ban tanít. JUHASZ MARIKAT nemcsak mint pedagógust, hanem mint embert is szeretem és példaképemnek vallom. Míg Szőgyén- ben élt, Joggal beszélhettünk a falu virágkoráról. Sokan szerettük és ma Is szeretjük őt, szívesen emlékezünk a sok táncra, versre, színdarabra, amit velünk, Iskolásokkal és az ifjúsági szervezet tagjaival megtanított. Legnagyobb sikert az „Imádok férjhez menní“ című zenés vígjátékkal értük el. E- zenkívül az ö vezetésével előadtuk még a Kakuk Marcit, a Hamupipőkét és a Légy jó mindhalálig darabokat. Aki szereti a kultúrát és szívesen tevékenykedik műkedvelő csoportokban, az talán tudja, mit jelent egy jó tanító nemcsak a diákok, hanem a falu számára Is. önfeláldozó, fáradságos munkát végzett, rengeteg Idejét vették igénybe a gyerekek és a falu fiataljai. Olyan pedagógust és egyben barátnőt is tisztelhetek benne, aki nemcsak az én példaképem. Mária OLVASSÁTOK EL! Regénybe illő, legendás história a Szuezi-csatorna története. A mesés hatalmú uralkodók, fáraók, lelkes álmodozók és mindenre elszánt kalandorok, géniuszok és szomjhalált halt fellahok alakja immár belevész a sárga homoksivatagba, amelyet átszel a víziút. Hossza: 167 kilométer^ a Vörös-tengert köti össze a Földközi-tengerrel. Köröskörül sivatag, a víz mélyén sziklaszirtek. Vad, kietlen vidék, amely nem sokat változott az évezredek a- latt. Napjainkban sok szó e- sik róla. A izraeli megszálló csapatok részleges visszavonulása után megkezdték a tisztítását. A jelek szerint — hosszú é- vek után — rövidesen ismét megnyílik ez a fontos nemzetközi vízi út. (Cikksorozatot indítunk a csatornáról a 10. oldalon.)
