Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-19 / 12. szám

12 új ifjúság-----------------------------------------­r É rdeklődéssel olvastam a Példaképem rovat embe­reiről. Egyszerűek, min­den erényük a munka, a gye­rekeik, a család. Az én példa­képem az édesanyám. Szüleim húsz évet éltek e- gyütt. Ez alatt az idő alatt é- desanyámnak nagyon kevés szép szóban, boldogságban volt része. Édesapánk megkedvelte az ivást, és munka után nem a családjához, baza sietett, ha­nem a kocsmába. Otthagyta a fizetése nagy részét is. Édes­anyám, hogy öt gyermekét el­tarthassa, munkát keresett. Na­gyon nehéz testi munkát vál­lalt, csak azért, hogy többet kapjun. Otthon nem a fizetés, de a háztartás várt rá. Sok­szor mindezért köszönet he­lyett csak verést kapott haza­térő édesapánktól. PÉLDA­KÉPEM Csak én tudom, édesanyám hány éjszakájába került, míg elvált. Amikor döntött, sokáig beteg volt, orvosi kezelésre szorult. Nekünk, gyerekeknek most már sokkal jobb, nem kell ret­tegésben élnünk és félni ré­szeges édesapánktól. Édesa­nyánk sorsa is könnyebb, csak az egészségével bírja még so­káig. Munkahelyén becsülete­sen elvégzi a rábízott felada­tokat, és mire hazajön, mi a háztartási munkák nagy részét már megcsináltuk. Édesanyánk csak most is­merkedik a nyugodt családi é- let örömeivel. Ellentmondásos ez a mondat, tudom, de sajnos így van. Családi életünk csak most teljes igazán. Most, hogy édesapám már nincs velünk. Anyánkat becsületes, kitartó munkájáért nagyra becsüljük. Sose kaptunk tőle kevesebbet, mint a többi gyerek, hiszen minden szeretetével bennünket halmozott el. Büszkék vagyunk rá. N. Zs. KÉM FIATALOS TAVASZI KOSZTÜM. Az egyik kabátkája rövid lemberdrsekszerű, kockás anyaggal bélelt. A gallér és a manzsetta is a bélés anyagából készült. Érdekessége a kü­lönleges szabású denevérujj, amely úgy van bedolgozva, hogy egyben a mellvarrást is helyettesíti. A szoknya hólos és szin­tén a bélés anyagából készült. Második modellünk szintén kockás mintájú, a kabátkája a megszokott kosztümhosszúságú. A szoknya a most oly diva­tos harangszabású. Mindkét kosztümnél fontos a színössze­állítás, hogy az alapszínnel harmonizáljon a kockás anyag. Na­gyon csinosak a modelleken látható fiatalos kis kalapok is. Szintén a kosztüm anyagából készUltek.-M­„MITEVŰ LEGYEK" Az idén érettségizel és óvónő szeretnél lenni. Hát ez szé^ és igazán nincs miért kétségbeesned, hiszen eddig úgyszólván semmit sem veszítettél. Azt ajánlom, hogy az érettségi után keress magadnak óvónői, illetve nevelői állást, és tévúton végezd el a felépítményi óvónőképzőt. (Két év, Lučenecen (Losonc) és Levicén (Léva) magyarul Is tanulhatsz.) A fel­vételi része a tehetségvizsga (zenei nevelés, mozgás készség, előadói készség, rajz stb). „ORION—13" Harmadikos gimnazisták vagytok és légikisasszonyok, szeret­nétek lenni. A stewardesek számára nem létezik külön iskola. Karlovy Varyban viszont működik egy felépítményi iskola (Škola cestovního ruchu a kúpefníctva), amelynek a végzett­jeit a Csehszlovák Légiközlekedési Vállalat (Cs. aerolínie] e- lőnyben részesíti a stewardes-jelentkezők között. Hogy az is­kola tanulói lehessetek, legalább két, nem szláv idegen nyel­ven kell jól beszélnetek. Különben a Csehszlovák Légiközle­kedési Vállalat csaknem évente pályázatot hirdet stewardes- posztok betöltésére. Fontos a nyelvtudás, a fellépés és a tár­sadalom-tudományi ismeretek. A felvételi vizsga szigorú, és rendszerint csak a jelentkezők 10 százaléka .öltheti magára a légikisasszonyok egyenruháját. A pályázaton résztvevő lányok évkora 19—25 év. „szoszr Rettentően sajnállak. Ügyetlen vagy, és ezért semmilyen hajfestéket nem ajánlok. Képzelem, mi lenne házi kísérletezé­sed eredménye... Feltétlenül fordulj fodrászhoz, lehetőleg fodrász-szakemberhez. A hajszálerősítőt szlovákul „tužidlo“- nak hívják, így kérjed a szaküzletekben. .KÖZELEG A NYÁR' Nem értem kétségbeesésed. Ügy látom, még nem voltál na­gyobb strandon, ahol aztán nézelődhetnél... Kérlek, ne te­kintsd az eseted abnormálisnak, annál is inkább, hogy ma már a szőrszálak a testrész bármely részéről könnyűszerrel eltüntethetők. Figyelmeztetlek azonban, hogy a szőrtelenltő- szerek hatása Ideiglenes, a folyamatot többször meg kell is­mételni. A szőrtelenítő krémek közül csak kettőt nevezek meg, ezek úgyszólván állandóan kaphatók a szaküzletekben: Depilca, Depilas. Különben irigylem a gondjaidat... ..VALAKI MONDjA MEG“ Most 15 éves vagy. Tudod mit? Várj még egy évet, és ha akkor is lesz okod, írj. Biztosítják, hogy egy' év múlva már más probléma fog foglalkoztatni. Különben nem áratana, ha belelapoznál egy-két nőnek szánt könyvbe... „MESSZE TÁVOLBÓL“ Fenti olvasónkhoz hasonlóan téged is „nagy“ probléma foglalkoztat. Ezen egyszer minden lány keresztül megy... Minden lány, hiszen a lánykodás az az idő, amikor órákat töltünk a tükör előtt, és rendszerint felfedezünk valamilyen hibát testünkön, arcunkon. A hibát idézőjelbe kellene ten­nem, mert amiről te írsz, az nem hiba. inkább testalkat kér­dése, vagy öröklött tulajdonság. Egyet azonban előrebocsá- tok: Veszélyes és költséges műtét; esetleg segítene rajtad, de hidd el, nincs értelme. A műtétnél ugyanis sokkal nagyobb a kockázat, mint az eredmény hatása. És én azt hiszem, nincs olyan érték, amely felérne a kockázattal. Dehát egyáltalán miért? Mi lenne, ha minden manöken hozzád hasonlóan gon­dolkozna? Es Twiggy? Világhírre tett szert... „MITÉVŐ LEGYEK“ Azt kérded, hogyan jutnak el levelező partnereid levelei a elmedre. Szerkesztőségünkön és a postán keresztül. De más­kor ne feledd el megírni a címed, ha az Üj Ifjúságtól választ vársz... E gy egész dlsznófalka nem kapott annyi jó szót, mint ez a malac. Hizla­lót, szép szót. Halasztgatták Is a disznóölés napját, de amikor eljött, zokogtak és nevettek Is az egyre fogyó malacon, míg a fagy pirosította arcukat. — Nem egyszerű disznó volt ám ez. Vagy félóráig hajszol­tuk, és heten alig bírtunk ve­le. Ezt a hentes mondja. A ma­lac valóban különlegesség számba ment, de nem a haj­szolás miatt. Két szempár ke­resi egymást. A fiatalasszonyé, Ilié tele könnyel. Ez a malac életük sorsdöntő tényezője volt. Göndörnek hívták. P senák Lajos a legjobb „nővérke“ hírében állt a faluban. Több mint há­rom évig gondozta ldegbénulá- sos édesanyját. Az anya moz- Czlbor IFI 13. 3. uk“ouu dúlni sem bírt, a fiú etette, mosdatta, főzött rá, amíg egy nap nem Jött haza a szokásos ötös vonattal. A későbbivel sem, és a béna asszonyt más­nap eszméletlenül találták La­jos munkatársai a papírgyár­ból. Csak azért jöttek, hogy megmondják, Lajit baleset érte, de életben maradt. Ezt akar­ták mondani, de az anya csak hónapok múlva tudta meg az Igazságot. — Elutazott hirtelen, fontos megbízást kapott. De Itt a nap­tár, nézze, úgy három-négy hét múlva már otthon is lesz. A fiú két műtéten esett át, hazajött rokkantán, és tudta, hogy a papírgyár embereivel együtt többé nem létezik szá­mára. Annak ellenére, hogy munkatársai továbbra is be­csületesen meglátogatták és kezelték mindkettőjüket. Meg­volt mindenük, Laji mégis úgy érezte, az egész világ üres, és még annak sincs értelme, hogy újratanulja a járást. Ili akkor múlt 15 éves, és először csak levélben bíztatta a fiút. — Tarts ki, hiszen az élet nemcsak győzelmekből áll. Ugye tudod? De most győznök kelll Most az egyszer feltétle­nül... Volt egy osztálytársam, akit esténként segítettünk jár­ni tanulni, hogy senki ne lás­sa botladozását. Felépült. Lají nem emlékezett a lány­ra, pedig ő Is a papírgyárban dolgozott. Először nem vála­szolt a levelére, de a lány kitartott. Levelei tomboltak, követelőztek és Laji nem léte­ző optimizmusát ostromolták. Sikerrel. Csodálatos sikerrel. A beteg fiú először tollat fo­gott és válaszolt. Aztán került sorra a mankó, és ismét a kétségbeesés. Csak Ili levelei­nek köszönheti, hogy lábal Is­mét szótfogadnak. Vagy félév múlva ellátogatott lilékhez. Busszal és a saját lábán. Az­nap vasárnap az egész utca kint állt és őt nézte. A lány szülei aggódtak. — Istenem, csak szerelem ne MOTTO: ... láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa* (JÓZSEF ATTILA: ESZMÉLET) Az örömöt nem kitalálni kell A Psenák család legyen az egészből, mert ak­kor Ilire nehéz sors vár. De az lett, méghozzá nem is akármilyen. Laji és Ili sokat beszélget­tek közös jövőjükről. A fiú fél­tette a lányt, sokszor gyötörte a gondolat, hogy olyasmit kér tőle, amihez neki, beteg em­bernek nincs joga. Csak egész­séges emberek lehetnek sze­relmesek, a betegek még vélet­lenül sem. Ili már amúgy is sokat tett érte. Ö volt a szal­maszál, amelyikbe kapaszko­dott, és az ő gondoskodása, gyengéd szava és szeretete, szi­gorú, követelőző hangja meg­mentette őt az öngyilkosság gondolatától. — Ili én rokkant ember va­gyok... De a lány már nem hallotta ezeket a szavakat. Amikor el­látogatott hozzájuk, sok min­dent megértett, és hazafelé még a buszban eldöntötte, hogy Laji felesége lesz és át­költözik a Psenák-házba. Nászajándékba kapták a tö­rölközőket, lepedőket, pohara­kat, egy éjjeli lámpát és Fü­leséket, két pár nyuszit, azóta szépen elszaporodtak. Vagyo­nuk azóta sem nyarapodott. Ili még nem dolgozik és a csa­lád Laji rokkantsági segélyé­ből él. e mi köze mindehhez Göndörnek? Amikor Ili állapotos lett, alig volt 16 éves. Gondol­koztak, meghagyják-e a gyere­ket, vagy ne. Nem könnyelmű­ség-e világra hozni gyereket olyan körülmények közé, mint amilyenek között ők éltek. Lesz-e elegendő pénzük a gye­rek felnevelésére? Az okok nyomósak voltak, a műtétet engedélyezték. De Ili mégis úgy döntött, hogy megszüli a gyereket. A műtét árán, 350 koronán pedig vásároltak egy kismalacot, a Göndört. Egy éven át dédel­gették, kinevezték boldogságuk jelképének. Most itt van szé­pen leperzselve, a bőre piros­ra sütve, és benn a szobában nagyokat sikongat a féléves Zsoltika. — Ha nincs Ili, most nem lenne se fiam, se malacom. Nem ismerek még egy ilyen asszonyt, mint az én felesé­gem. Ilyen csak egy van a vi­lágon, és az az enyém. Mégis csak szeret a sors. Boldogság ez egész biztosan. Az „egyetlen“ asszonyka pe­dig csak repdes, udvarol a konyhában, vizet hord, főz, po­harakba tölt, és még arra is futja az Idejéből, hogy komoly arccal panaszkodjon Zsoltlká- nak: — Látod, ez a Göndör meny­nyire leköt bennünket. De majd este megpihenünk... Az örömet nem kitalálni, de megtalálni kell. Laji és Tli megtalálták. Mindketten egy­szerre, egymásban. Ez már í- gazán boldogság. S. M. a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a lapja ■ Kiadja a Smena kiadóvállalata ■ Szerkesztőség és adminisztráció: 89714 Bratislava, Pražská 9. Telefón: 488-19. Postafiók 38. Főszerkesztő: dr. STRASSER György ■ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne 01 ■ Előfize­tési díj egész évre 52,— KCs, félévre 26,— Kífs ■ Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesítönél vagy postahivatalnál ■ Kéziratokat nem óraitok' meg és nem küldünk vissza ■ A lapot külföldre a PNS Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 48. útján le­het megrendelni, Engedélyezve: SÜTI 13/1,

Next

/
Thumbnails
Contents