Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-19 / 12. szám
KASSÁK LAJOS: 1919. MÁRCIUS v Félre a prédikátorok aranyszájával s a humanisták rózsaszínű tenyerével. A lázadás vastrombitáin most halleluja, asszony és férfi, lebitanglőtt munkás és megfertőzött katona. Az idő akaratvörös perceket fiadzott. Feszítsétek ki földdel és újságpapírral betömködött ablakaitokat, a szél roppant farkasfogakat köszörül a napban. Szárnyazzátok föl a döglött bérkaszárnyák ajtóit, a ti bezabált véreteket izzadják ki az elringyósodott földek. Földek. Hegyek. Vizek. Az összecsordázott rémület pedig könnyekkel és sóhajokkal parádézik a városokban. Most mindegy, hogy ki vagy', asszony vagy férfi, megvakult nazarénus vagy egyetlen égő szem a gyűlöletben, üvölt az akarat. Az elszabadult akarat világteremtést orkánzik a torkunkból. Testvér! Asszony és férfi! Az utolsó vérbőség aktivitásával nincs megállás. A fiatalság energiatöbblete ágyúzik velünk. Gyújtsátok föl a bús szemeiteket, kapuzzátok ki az elszamarasodott füleiteket, s tudjátok meg, hogy semmi nincs fontosabb a ti megkívánt életeteknél s ha úgy kell, fordítsátok érte fejtetőre a világot, heréljétek ki a bankokat és fojtsátok meg a munka utálatos tiszteletét. Mutassátok meg a minden visszáját, ahol csírázik a rend s a ti fanatikus eszetek ragyog fölötte, mint a nap. Köszöntőm a ti fölrakétázott aranynapotokat, mely alatt diadalt szülnek a felforrt márciusok s a gyűlölet gejzírjei körül holnap felemberesednek a munka megcsökönyösödött barmai. Mert ez a törvény. Ember. Reggel reggeledik. A nap vörösen összekongat a földdel. * TÖTH ÁRPÁD AZ ÚJ ISTEN Ü) isten szál hozzátok, emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tüz-szeme Bámult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérük Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát úntan szürcsölő Egek lakója! Nem! Oj isten ez! Üj isten szól hozzátok, emberek! Nem ég szülötte Ö! Nem mennyben él, Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy kékselyem palástot, Nem! Ö, de nem is föld bálványa ö, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk, s szájától millióm Elősdi csáp kígyózott szerteszét, S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét, s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát, S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván, S felitták mind a könnyet és az átkot, S a lomha Rémben mind aranyra vált ez Es új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak, S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok... Most új isten szól néktek, emberek! A véres földnek vére szülte Ot, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy, mezítelen alakká, Ki országlépő tágra tárja lábát, S Földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten!“ Es megy, s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna, s medréből kicsap, jerichós visszhangot ver vén Westminster, S az Oceán zöld üvegén vörösen Előre rezg ezermérföldes árnya, S átfogja a Fehér Ház vak falát... Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved hajtó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérünktől is gazdagult, S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, fij isten, hozsánna! Legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt Aj és proletár, Formáld boldoggá pörölyös kezeddel — Emelj minket roppant tenyereidre, £s a magad képére gyűrj át minket! Á matróz nem kér kegyelmet KEREKES ÄRPÄD 1919. December. Piszkosszürke, hideg, téli napok borzongató egymásutánja. Az égen mintha szennyes rongyba lenne kötözve a nem is olyan régen ragyogó Vörös Nap. A hatalmas fogház udvarán élesen csattan a csákány, bitófákat állítanak. Aztán besötétedik, csak a jeges szél süvítő, vijjogó jajszava tölti be a téli éjszakát. Papok locsognak, aztán elóda- lognak. Varjak kárognak, aztán az is megszűnik. Részegek mulatozó ordítozásainak foszlányai hallatszanak 1- dőnként, s valamelyik vallatőszobáből jajgatva tör fel a velőbe hasftő kin szava. Csak a második emeleti siralomcellákban virrasztanak csöndesen a halálba készülők, s papírra róják „végrendeletüket“ a jövő számára. A proletárdiktatúra hűséges katonái. Fiatalok, akiktől rettegett az ellenforradalom, húszegynéhány é- vesek, akik nem inogtak meg egy pillanatra sem. Ez az éjszaka mindig emlékezetes marad. A Lenín-fiúk búcsúéjszakája. 1919. december 18-án. „En és 13 társam az elnyomottak felszabadításáért küzdöttünk, és ezért halálra ítéltek. Nyugodt lélekkel hálunk meg.“ „Szeretett, kedves jó nagyanyám és kedves nagyapám és kedves testvérem. Tudatom, hogy ezen levelem az utolsó órámban írom maguknak, nem az úgynevezett stralomházból, hanem a vígak házából, mert én nem mint rablógyilkos hálok meg, hanem mint Igaz forradalmár, és mint ilyennek, nem szabad, hogy féljek a haláltól. Tehát én büszkén és bátran halok meg, de az eszme még megmarad és megmarad a kis- öcsémnek ts, mindezt majd meg fogja bosszulni, ezzel zárom levelem. Éljenek boldogult Éljen a proletárdiktatúrát Ezt a levelem minden rokonomnak olvassák fel, ezt kívánom utoljára, hogy lássák meg azt, hogy az 6 vérük milyen bátran hal meg az eszméért és a munkásság érdekéért.“ Búcsúzik Kerekes Árpád Is, élete 23. évében, élete utolsó napján: „Végül hozzád fordulok, drága szerető édesanyám, mert te neveltél fel anyat szeretettel és jósággal. Köszönetét akarok neked mondani még az eddigi irántam való áldozatkészségedért. Ha vétettem valamit ellened, vagy rossz napokat szereztem neked, akkor könyörögve kérlek téged utolsó napomon, hogy feledd el mindezeket, csak azt tartsd örökké szemed előtt, hogy a te egyetlen fiadnak nem azért kellett meghalnia, mert rablógyilkos volt, hanem egy szent eszméért, s a proletárok felszabadításáért..." . Kerekes Árpád, Szamuely Tibor tanítványa és harcostársa, a rögtönftélő törvényszékhez beosztott védőgárda tagja, Lenín- fiú volt. Egységük a KMP párthelyiségének, nyomdájának és vezetőinek védelmére alakult. A Tanácsköztársaság klkáltá- sa után ez a csoport Szamuely vezetése alatt működött és Lenin nevét vette fel. Szülei és testvérei Losoncon éltek, ö maga vasesztergályosnak tanult. A 18 éves fiatal segédet besorozták az osztrákmagyar hadseregbe... Pőlába került kiképzésre, tengerésznek. A kiképzés után az Adriai-tengeren, egy hadihajón teljesített szolgálatot. 1918 februárjában az adriai flotta cattaról hadikíkötőjébnn matrőzlázadás tört ki. A felkelők között sok magyar volt. Kerekes Árpád is ezek közé tartozott. Azonnali békekötést, nemzeti önrendelkezési jogot követeltek, és azt, hogy hívják össze a matrózok küldötteiből állő gyűlést. A felkelést leverték, vezetőit kivégezték, a részvevőket kényszermunkára ítélték. Kerekes Árpád egy szénbányába került. Amikor ismét megszabadult, első útja Losoncra vitte, szeretteihez. Nem sokáig pihent azonban, szolgálatra jelentkezett a Nemzeti Tanácsnál. Beosztották a polgárőrségbe. De Itt sem volt sokáig maradása, a forradalmi mozgalom központjába, Budapestre jött. Belépett a KMP-be. A védőgárda tagja lett. Tudatos forradalmár, aki nemcsak őhajtotta a proletárdiktatúrát, hanem tisztában volt azzal ts, hogy fegyverrel, életével kell megvédenie a munkáshatalmat. Megértette, hogy a forradalom katonáinak tanulniuk kell. Minden Idejét a politikai Irodalom tanulmányozására fordította, a gárda többi tagját Is nevelte, hogy feladatukat, forradalmár hivatásukat tisztán lássák. Megalkuvást nem törve harcolt a proletárdiktatúra, a világ proletariátusának végső győzelméért. Izlg-vérig Internacionalista, öntudatos munkás, aki pontosan tudta, kikért és miért harcolt és felismerte: a proletariátus számára nincsen más út, csak a győzelem a burzsoázia felett. Ezzel a biztos és megingathatatlan tudattal és elszánt hittel vette kezébe 1919. március 21-én a fegyvert. „Ebben a pillanatban sok más munkástestvéremmel együtt kezünkbe ragadtuk azt a fegyvert, amelyet nemcsak elnyomóink ellen akartunk felhasználni, hanem bízva és reménykedve hirdettük azt is, hogy felszabadítjuk a világ proletariátusát az elnyomás alól..." A Lenin-fiúk gárdája a proletariátus vasökle lett. Mindig ott termettek, ahol le kellett csapni az ellenforradalomra, az ellenségre. 1919. augusztus 1-én azonban az utolsó percig helytálló Lenln-fiúk sorsa Is beteljesedett a proletárdiktatúra, a tanácskormány bukásával. Kerekes Árpádot is elfogták. Nem Ingott meg soha egy pillanatra sem. A kínzások, a vallatások gyötrelmei alatt sem. A kihallgatásokon Korvin Ottóról és társairól mély emberi szeretettel beszélt, egy rossz szót nem tudtak vele kimondatni. Erkölcsi fölényét, emberi méltóságát a vésztörvényszék tárgyalásán Is megőrizte. Amikor a tárgyaláson a bíró szólította, katonás, határpzott léptei, férfias termete szinte mindenkit feszült figyelemre késztettek. Hangja tiszta és kemény volt, nem érződött rajta semmiféle fellndultság. — Kerekes Árpád, vádlott — szólítja a bíró. — Igen. — Megértette a vádat? — Igen. Bűnösnek érzi magát? — Nem. A munkások és földmíves szegények szigorú diktatúrájának védelmét szolgáltam becsülettel. — A bírál előtt áll, beismerésével... Megingás és gondolkodásnyl Idő nélkül válaszolt. Hangja emeltebbé, még keményebbé vált. Kihúzta magát és szemrebbenés nélkül nézett az ellenforradalmi bírókra. — A mi eszméinket nem lehet kiirtani, nincs erő, ami pártunkat megsemmisíthetné, mert azt mi vérünk hullásával tápláljuk, szeretetünk tüzével melengetjük és hitünk törhe- tetlenségével erősítjük. — Tudja, hogy ml vár önre? — szólt közbe az elnök. — „A ml Igazságunkat nem lehet meggyilkolniI — zuhant p válasz, mint a vaspöröly. — Rendreutasítás. A bíróság tagjainak szemében a riadt Izgalom fénye és a gyűlölet sötétje váltakozik. Aztán Kerekes Árpádnak már nincs mondanivalója. Még egyszer kibuggyan ajkán ahldeg és engesztelhetetlen vlsz- szautasítás. Amikor felteszik a kérdést: kér-e kegyelmet? — „Tőletek a kegyelem sem kell!" XXX Nem tört meg a legvégső pillanatban sem. „Halál a burzsoáziára'“ „Éljen a munkások és földmlves szegények hatalma!" — ezek voltak utolsó szaval.
