Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-19 / 12. szám

8 új ifjúság -----------­TINA GARDNER A búcsúlevél Suzy Miller éppen megírta a bú­csúlevelét, de persze esze ágában sem volt, hogy öngyilkos legyen. Ép­pen csak rá akart iieszteni a férjé­re; térdre akarta kényszeríteni. — Na, meg is van — mondta, mi­közben a levelet a borítékba csúsz­tatta. — Drágám, tudd meg, hogy néha igazán, hülyeségnek tartom a házasságot. Nem most fordult meg először Su­zy fejében ilyen gondolat ez alatt a három év alatt, améta férjhez ment. J61 Ismerem minden rezdülését, hi­szen sokáig együtt éltem vele abban a New York-1 lakásában, ahol éjjel­nappal a fényes karrierről álmodoz­tunk. Egy nap meghívtak bennünket egy koktélra. Előkelőségek is hivatalosak voltak, gondoltuk, hátha megismerke­dünk valami filmproducerrel. Valóban jő társaság volt. Mindjárt kezdetben megismerkedtem Herbert úrral: a fogai között hatalmas szi­vart tartott, kopasz és pocakos volt, mint egy igazi producer. Igaz, nem az volt, hanem játékgyáros, de vég­ső soron ez nem számított — fő, hogy fölvetette a pénz. Gondoltam, mindjárt elcsábítom. KI is siettem a mosdóba, hogy rendbe szedjem ma­gam, de mire visszatértem, volt mit látnom: Suzy már szorongatta a kar­ját. Szóval lecsúsztam. Másnap már kora hajnalban hatal­mas orchldeacsokrot küldött a laká­sunkra, persze nem nekem. — Látod, bekapta a horgot — dicsekedett Su­zy. így volt. És a barátnőm nem is tétovázott, kihasználta Herbert urat, ahogy csak lehetett. Előbb drága par­füm, aztán nercbunda, csillogó autó. S végül: házasság. Suzynak nem nagyon tetszett az ötlet, de nem volt más választása. Alig múltak el a mézeshetek, Suzy ismét érdeklődni kezdett a világot jelentő deszkák lránt. Pontosabban: belehabarodott egy fiatal színészbe. Abból tudom ezt, hogy amikor a fiú elszegődött egy vándortársulathoz, Suzy azonnal felhagyott a színházlá­togatással. — Micsoda hülyeség dúsgazdag pa­li feleségének lenni — mondta. — Amióta ilyen jól élek, minden ambí­ciómat elvesztettem. — Én is ezt mondanám, ha nem kellene minden elsején a drága ház­bért kifizetnem — válaszoltam, nem minden célzás nélkül. Arra számítot­tam, hogy a régi barátság meg egy kis nógatás ráveszi majd, hogy segít­sen egy kicsit rajtam. Esze ágában sem volt. De bölcs ta­nácsa nem maradt el: — Elérkezik majd a te órád is, Patricia drágáml Tartsd nyitva a sze­med, és ha megpillantod a jó alkal­mat, el ne szalaszdl Gondoltam, amint tehetem, megfo­gadom az aranyat érő tanácsot. Herbert úr egyébként ötvenéves volt, és mindenáron gyereket akart. Ezzel szemben Suzy huszonöt és e- sze ágában sem volt szülni. Még mit nemi Majd tönkreteszi a vonalait hol­mi nyavalyás bőgőmasina miatt. Ter­mészetesen esze az volt, meg nem mondta volna Herbert úrnak, hogy mit gondol. Inkább hitegette, hogy lesz majd gyerek, nem is egy, ő ma­ga is alig várja, de most még kezel­tetnie kell magát, mert valami zava­rai vannak... Herbert úrnak persze fogalma sem volt, hogy Suzynak a nőgyógyász a szeretője lett. Nem is tudta volna meg talán soha, ha — ahogy lenni szokott — közbe nem jön valami. De közbejött. Herbert úr üzleti ügyben elutazott valahová Suzy pedig fogta a nőgyógyászt, hogy elvigye a Ber­mudákra, egy kis kikapcsolódásra. Még hozzá ugyanaznap. Buta libái Nem számított rá, hogy Herbert úr repülőgépe késhet. És késett, ö pe­dig a szőke álhajával, hatalmas nap­szemüvegével, oldalán a nögyógyász- szal egyenesen beleütközött Herbert úrba a repülőtéren. Aztán rémülten otthagyott csapot- papot, és elrohant hozzám. Egy ideig pihegett és tördelte az ujjait, majd felderült: — Tudom már, mit fogok csinálni. Búcsúlevelet írok neki és bejelentem, hogy öngyilkos leszek. Lefogadom, hogy halálra rémül, és megbocsát. Papírt ceruzát fogott, és reszkető kézzel — erre is gondolt! — megírta a levelet. — Te most, drágám, fogod a bo­rítékot és elrohansz vele hozzá. Én közben elszaladok a Plaza-szállóba, és beveszek egy csomó altatót. Te majd elárulod neki, hogy ott rejtő­zöm, és rohanni fog, hogy megment­sen. Szegény palinak nem is nagyon kell erőltetnie magát, a Plaza ott van a szomszédságunkban... Én majd a hajamat is kibontom, attól mindig nagyon felbuzdult. XXX Herbert úr azt mondta, megtarha- tom Suzy búdéit és ruháit. Persze nekem nem kellettek, pedig Suzy biz­tosan azt mondta volna, hogy sült bolond vagyok. Ügyesebb volt, mint én, az biztos. Mindenesetre igyekeztem megszívlel­ni a tanácsait. Annak például bizo­nyára örülne, ha tudná, hogy komoly összegre szólő folyószámlám van a bankban, méghozzá Patricia Herbert névre. El kell Ismernem, hogy rengeteget tanultam Suzytól. De az ötlet a bú­csúlevéllel — az csak az enyém volt. Suzynak eszébe sem jutott, hogy postán fogom elküldeni... ét hónappal ezelőtt, amikor ba­rátnőm vállamon siratta szo­morú sorsát, megkérdeztem, hogy férje Mat valóban olyan kibír- hatatlan-e? — Szörnyűt Százszor rosszabb, mint minden más férfit — szipogta. — De miért? — Követelődző és akarnak. — Nem kellene mindenre rábólin­tanod — vontam meg a váltam. — Azt hiszed, ezt még nem pró­báltam? De ilyenkor még kiálhatat- lanabb lesz. — Talán meg ts ver? — Na hallod, azt aztán igazán nem tűrném. De pokollá teszi az életemet. Ordít, az ajtókat csapkodja, és néha még alaposan a pohár fenekére ts néz. — £s milyen egy két kupica ko­nyak után? — Goromba és erőszakos. — Hát bizony ez nem valami kel­lemes. — Az utóbbi időben elviszi a ko­csimat is és mindenféle leányzókat furikáz vele. — Ne add oda az autókulcsaidatt — Könnyű ezt mondani. Kiveszi a kézitáskámból, és ha nekem kell a kocsi, még én könyöröghetek a kul­csokért. Közben szipogva törölgett az or­rát. — És tegnap... tegnap, amikor a nyaralásunk felett vitáztunk, tudod, mit mondott nekem? Hogy vigyem magammal a varrógépemet ts, hogy legyen valami elfoglaltságom, 5 pe­dig nyugodtan halászhasson. Ilyen ember ezI — Talán jobb lenne, ha elválná­tok?! Ezt már én is felvetettem, sőt meg­ígértem, hogy anyagilag támogatni Jogom. Tudod mit mondott erre? Hogy ő szeret engem. — Na és te? — Elegem van belőle. Egyszeriben az agyamba ötlött, hogy mit ts kell tenni. — A Vágyálom intézet — mond­tam energikusan. Itt már csak ez se­gíti — Az meg micsoda? — kérdezte kíváncsian. Már hallottam róla re­besgetni, de nem vagyok benne biz­tos... Egyelőre még csak kísérleti stá­diumban van, de általában jó hír­névnek örvend. Egy-két kisebb be­avatkozás, kezelés — és a házastárs ideálissá válik. Olyanná, amilyenről minden asszony álmodik, ami minden asszony vágya. — Hát az csodálatos lenne — ki­áltotta. — En úgy szeretném, ha Mat megint kedves lenne és jó, mint vő­legény korában. Azt akarom, hogy velem töltse a szabad idejét, kitölt­se az én szabad óráimat, hogy szép­pé tegye az életemet. És főleg ne futkosson Idegen szoknyák után... — Vágyaid teljesen reálisak, köny- nyen elérhetők. Csak küldd el az in­tézetbe. Ott csodákat müveinek. Hirtelen letört nagy lelkesedése. — Nem tudom, beleegyezik-e? Nem fájdalmas a kezelés? Szó sincs róla. Különben a gyer­mekszülés sem szórakozás, mégis két gyereket hoztál a világra. — De én asszony vagyok, és tu­dod, milyen kényesek a férfiak... — Hát talán hipnózissal lehetne próbálkozni... Ismerek egy nagyon csinos fiatal orvosnőt — vetettem jel az ötletet némi hallgatás után. MAGDA STRUMIAN „VÁGYÁLOM“ INTÉZET — jaj, nem, csak azt nemi Kérlek ne ts beszélj nekem csinos orvosnők­ről. Inkább magam megyek a keze­lésre! XXX Barátnőm tegnap ismét meglátoga­tott. — Nos, milyen volt az intézetben? — Az intézetben? Remekül rendbe­hoztak. — Milyen volt a kezelés? — Teljesen fájdalommentes volt. Először a felborzolt idegeimet hoz­ták rendbe, aztán a türelmemet fo­kozták a maximumra, no meg az in­gerlékenységemet és a túltengő tem­peramentumomat zabolázták meg. Most valahogyan olyan lassú iram­ban élek. — No látod. Es Mat mit szól hoz­zá? — Teljesen váratlanul érte a dolog. Láthatóan zavarja és gyötrt, hogy ennyire szelíd vagyok. Azonkívül meg van győződve arról, hogy már nem szeretem, mert nem rendezek félté- kenységi jeleneteket. — Hát ez hihetetlenI — kiáltot­tam. — Amikor megígértem neki, hogy nyaralásunkra magammal viszem a varrógépemet és mindent megvarrok, megjavítok a család részére — elsá­padt és bezárkózott a hálószobába. — és mi van a flörtjeivel és az autókiruccanásokkal? ■— Már nincsenek. Azt mondja, hogy mióta nem csinálok miattuk cirkuszt, már őt sem érdekli, nem élvezet többé... — No, látod, most minden úgy van, ahogyan akartad. — Éppen fordítva. Tegnapelőtt Mat megsúgta, hogy nem is olyan egysze­rű egy angyallal együttélni, és hogy ennyi jóság és kedvesség láttán fel­fordul a gyomra... Ma becsomagolt és elment. — Hiszen azt mondtad, hogy válni szeretnél... — Azt csak úgy mondtamI Hiszen még mindig szereteml — Ili — Igen. Szerencsére az Intézetben az agyamat nem kezelték. Így hát azt követelem, hogy hozzanak visz- sza a régi állapotomba! — Ne hirtelenkedd el a dolgot! — Mindent jól meggondoltam és végül ts rájöttem, hogy a legrosz- szabb, ami csak egy házasságban lé­tezhet: az unalom. Azelőtt sokkal vi­dámabban, zajosabban, de teljeseb­ben, boldogabban éltünk... Fordította: -st­■ „Gondolat": Verseiből sajnos éppen a gondolat hiányzik. Ebből az derül ki, hogy nem elég a verseket csak szeretni... De nézzünk egy példát: / Tedd, mit megtenni csak embert erő képes, / győzz le minden ellenállást / s vedd elő az energiát. / Ha izzadó képe­den verejték gyöngyözik — I ne hátrálj! / Csak feszítsd tovább az élet acél húrjait, t — Mi nem ajánljuk! Még eltalálnak szakadni! Viszont többet olvashatl ■ „Szeretet": Szeretetben nálunk nincs hiány, de en­nek ellenére is azt kell mondanunk, hogy verseiben nem látunk tehetséget. „A- gyamon kívül a szemembe, I csillogó tükörképként, / lázas, örült emberek lassú, / fájdalmas menete. / Vér és verejték arcukon, / rútak voltak, de fájdalmasak." I- lyen sorokat már kezdőnek sem szabad leírni. A tanu­lást, az önművelést, az ol­vasást ajánljuk írás he­lyett! H „KO-Ml 56“: Annak a néhány szónak az alapján, amit kézzel írt verseiből si­került megfejtenünk —• nem tudunk véleményt mon­dani. Sajnáljuk! Ügy látszik nem tanultunk meg elég jól olvasni... ■ „A magány“: Még na­gyon fiatal ahhoz, hogy ver­seiben összetettebben tudná megfogalmazni a világot. A- mit ír, Viaiv, gyerekes. Min­den során érződik az isko­lai tananyag ize. Egyelőre a tanulást ajánlanánk, már csak azért is, mert így te­het szert mélyebb, alapo­sabb tudásra — az írói „mesterségnek“ pedig ez e- gyik alapvető feltétele. ■ „Elment": Még nagyon fiatal, s egyelőre nem tud­ja a gondolatait verssé „ne­mesíteni“. A látásmódja gyerekesen naiv, ez persze nem baj, ha ezt az egyfajta világra csodálkozást költö- lbben tudná megvalósítani verseiben. így azonban e- gyelőre csak a szándékát tisztelhetjük. Tanuljon! meíyek meg akarták változtatni a világot 14. A SCHWABINGI PRÖFÉTA Az I. világháború a le­győzött Németországban spontán forradalommal vég­ződött. Berlinben ugyan le­verték a spartakuszok fel­kelését. de Bajorországban, ahol III. Lajos formális ural­mon maradt csak ezután mozdult meg a nép. 1918. november 7-én hatalmas tö- meggyülést tartottak a szo­cialisták és megdöntötték a monarchiát. Bajorország köz­társaság lett, és a kormány élére Kurt Eisner került. Egyesek csodálták a bá­torságát, mások bolondnak és romantikus irodalmárnak (ártották, hogy a legna­gyobb káosz közepette állt egy háborúban tönkrement ország élére. Teljes volt u gyanis a gazdasági csőd. Az üzletek üresen tátongtak, az embereknek nem volt enni­valójuk és ruhájuk. Még a színházak se játszottak, és az újságok se jelentek meg. Az emberek féltek az utcá­ra menni, mert senki sem tudta, mit hoz a jövő. Talán csak az ötvenegy éves új­ságíró, Kurt Eisner nem félt a jövőtől. Alacsony termetű, próféta külsejű, szakállas ember volt, mint a müncheni mű­vésznegyed, a Schwabing többi bohéme. Berlini volt, Münchenben tehát idegen­nek számított. Pár szemesz­tert végzett az egyetemen, aztán a szociáldemokrata napilap, a Vorwärts szer­kesztőségében dolgozott majd a Münchener Post munkatársa lett. Kapcsolatot tartott fenn a radikális baloldali írókkal, és 1918 januárjában egy nagygyűlésen sztrájkra szó­lította fel a müncheni mun­kásokat. Letartóztatták és hazaárulással vádolták. Mi­vel a közelgő választásokon a Független Szociáldemok­rata Párt egyik képviselője­löltje lett, szabadon bocsá­tották. Amikor kitört a forrada­lom, a müncheni munkás- és katonatanács miniszter- elnökké választotta meg, és rábízta a külügyek intézé­sét is. Nem tudhatjuk, hogy Kurt Eisner megfelelő ké­pességekkel rendelkezett-e a felelős funkciók betölté­séhez, mert csak rövid ide­ig volt a politika porond­ján. Tény, hogy az országban nem sikerült helyre állítani a rendet, nem sikerült ke­nyeret és ruhát biztosítani az embereknek. Ebben a helyzetben terjedt el annak a híre, hogy Eisner külön­békét akar kötni a franci­ákkal és olyan dokumentu­mokat készül nyilvánosság­ra hozni, amelyek egyedül Németországot okolták az első világháború kitörésé­ért. Ezzel a bajor minisz­terelnök egész Németor­szágban növelte a káoszt és a fejetlenséget. Nem csoda, ha ezek után az 1919 janu­árjában megtartott választá­sokon a választék csupán 2,3 százaléka szavazott a pártjára. Eisnert azonban ez a sikertelenség sem riasztotta vissza. Vesztett, de nem mondott le a funk­ciójáról. Sőt rögtön a bajor parlament első ülésére új harcot ígért. Ezen a tanács­kozáson kellett volna eldől nie a bajor köztársaság és Eisner sorsának. Délelőtt tíz órákkor lépett ki a külügyminisztérium é- pületéből Kurt Eisner és a titkára egy katona kíséreté­ben. Amikor a Korzó utcába értek, ntánuk sietett egy fiatalember, aki revolvert rántott és háromszor rálőtt a miniszterelnökre. Eisner, akit fején talált az egyik lövés, rögtön meghalt. A ka­tona hat lövést adott le a merénylőre, aki sebesülten esett össze. Az ismeretlen fiatalember gróf Anton von Arco-Valley volt, aki lovashadnagyként szolgált a háborúban. Saját elhatározásából végzett a miniszterelnökkel, mert nem értett egyet a politiká­jával. így akarta végleg el­távolítani a politikai élet­ből. Telte azonban ellenke­ző hatást keltett. Eisner, aki rég elvesztette a tömegek bizalmát, most valóságos hőssé magasztosult. Mün­chen utcáit tüntetők lepték el. Délutánra kikiáltották az általános sztrájkot. Sokan azt hitték, hogy Eisner ha­lálával politikai ellenfele. Erhard Auer miniszter jut hatalomra. Kurt Eisner Auer a parlament ülésén szerzett tudomást ellenfele haláláról, ahol Eisner titká­ra jelentette a történteket. A képviselők felálltak, hogy néma csönddel adózzanak az elhunyt emlékének. Auer néhány meleg szóval mél­tatta egykori politikai ellen­felének az érdemeit. Éppen befejezte a beszédét, ami­kor két férfi rontott be a parlament üléstermébe. (Folytatjuk) tt

Next

/
Thumbnails
Contents