Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-12 / 11. szám
8 ý$ P # WILLIAM PARTH: kettős veszteI __ség Valamivel este kilenc óra után Billy Campbell kilépett a kis szálloda ajtaján. Az előcsarnokban egyetlen vendég üldögélt. A portás unatkozva bámult maga elé, de azért udvariasan köszöntötte: — J6 estét, Smith úri Billy Campbell barátságosan intett neki. örömmel töltötte el, hogy a portás egyből elhitte neki, Smlthnek hlvjáik. Így könnyebben el fog tűnni holnap, mivel Így sem, úgy sem tudja kifizetni a szállodaszámlát. Körültekintett, aztán átment a túloldalra. Egész nap egy falatot sem evett, s most farkaséhes volt. Az a kis aprópénz, ami még a zsebében csörgött, legföljebb egy levesre, vagy egy pár sült kolbászra lesz elég. Belépett egy kis falatozóba. A levegőben állott füstszag terjengett. A kasszánál egy férfi állt, éppen fizetett. Billy Campbellneik úgy tűnt, hogy ezt az embert már látta a kis szállodában. Gyűrött bőrkalapot és kockás kabátot viselt. Kezében pénztől dagadó pénztárcát tartott. Egy ötfontost vett elő, átnyújtotta a pénztárosnak, elvette az aprót, köszönt és gyorsan elment. Billy Campbell egyből elfeledkezett arról, hogy éhes. Egyre csak a dagadó pénztárcát látta maga előtt, a- melyben valóságos kis vagyon lehetett. Ezzel egy csapásra megoldódna minden gondja. Gyorsam a kockás kabátos után sietett. A férfi jobbra fordult, s most nyugodtan, lassan sétált, bámulta a kirakatokat. Vagy száz méter után egy elhagyott mellékutcába tért be. — Nagyszerű — gondolta Billy. — lobban nem Is sikerülhetett volna. Ebben az utcában tilos a járműforgalom, alig egytkét utcai lámpa világít, az ablakok sötétek, a redőnyök leeresztve. Lakások úgyszólván nincsenek is, csupán apró boltok, műhelyek. Eszményi hely egy kis rablótámadásra. Az ember megállt az utca közepén. Az órájára tekintett. Mintha valakivel találkozója volna. » — Bocsánat — szólította meg Billy —, kaphatnék tüzet? Az ismeretlen néhány percig gyanakodva nézett rá, aztán a zsebébe nyúlt a gyufáért. Billy Campbell ebben a pillanatban pisztolyt fogott rá. — Egy hangot se — mondta —, ide a pénztárcával! Ha nem ellenkezik, semmi baja nem lesz. Ellenkező esetben lelövöm. Az ember egy pillanatig mozdulatlan volt, aztán villámgyors mozdulattal kinyújtotta a kézét, megfogta a pisztolyt és elakarta venni Camp- belitől. Birkózni kezdtek. A fegyver csöve hol az egyik, hol a másik férfit fenyegette. Amikor a lövés eldördült, Billy megrázkódott. Borzadva érezte, hogy a férfi szorítása egyre gyengül, teste lassan a földre ros- kad. Óvatosan körülnézett. Az utcán semmi sem mozdult, egyetlen ablak sem nyílt ki. Ügy látszik, senki sem hallotta a -lövést. Most gyorsan kell cselekednem, gondolta, zsebre vágta a pisztolyt, az idegen zsebéből kivette a pénztárcát, átrohant az utcán, s néhány perccel később már eltűnt a sűrű forgalomban. Másnap reggel a szpkásosnál korábban kelt. Ügy tervezte, hogy az első vonattal elutazik. Nyugodtan 'ment le az előcsarnokba, most már nem kell félnie a portástól. A portás két férfival beszélgetett, akik, úgy látszik, éppen akkor érkeztek. — Bocsánat — mondta Billy udvariasan —, megkaphatnám a számlámat. A portás intett, a két férfi helyet adott Billynek. A számla alig 10 fontra rúgott, Billy húszat tett az asztalra és nagylelkűen ^mondta: — Tartsa meg a többit! A portás meghajolt, megköszönte és szolgálatkészen ajtót nyitott. — Viszontlátásra, Smith úr! Remélem 'más alkalommal Is szerencséltetni fogja szállodánkat. Az állomás alig száz méterre volt. Billy Campbell úgy tervezte, hogy személyvonattal épp csak néhány állomást utazik, utána átszáll a gyorsvonatra, hogy minél előbb jó mesz- szire kerüljön Londontól. A jegypénztár előtt nagy sor állt, reggeli váltásba Igyekvő munkások. Billy sorba állt, egy ötfontost vett elő. Nemsokára két férfi állt a háta mögé. Amikor véletlenül visszapillantott, megdermedt. Ugyanaz a két férfi volt, akik a szállodában a portással beszélgettek. Rendőrség? 1 Ostobaság, nyugtatta magát Billy Campbell. De ebben a pillanatban az egyik férfi megszólalt: — Bocsánat, Smith úr, beszélhetnék önnel egy pillanatra? — Nem Smith, hanem Campbell a nevem — mondta Billy. — Ez nem lényeges, Campbell űr, akkor is szeretnék beszélni önnel. — Miről? — A ipáit éjjel a közelben gyilkosság történt — mondta az egyik férfi. — Gyilkosság? Mi közöm nekem ehhez? A rendőrfelügyelő azonban mintha nem Is hallotta vol-na a kérdést, nyugodtan folytatta. — A meggyilkolt véletlenül ugyanabban a szállodában lakott, amelyikben ön. Ezért szeretnénk e-gy-két dolgot tisztázni. — No és? Abban a szállodában még legalább tízen laktak. Mivel e- gyetlen vendéggel sem váltottam egy szót sem, sajnos, nem nyújthatok ö- nöknek felvilágosítást. — De talán érdekelni fogja, mit tudtunk meg időközben. A férfi, akit az éjjel meggyilkoltak, pénzhamisító volt, az Interpol nyomoz utána. A zsebe tömve volt hamis ötfontosokkal. — Nagyon érdekes — mondta Billy Campbell —, de miért épp nekem mesélik ezt el? Q A rendörfelügyelő elmosolyodott: ' — Mert a szállodában két hamis ötfontossal fizetett, és egy ilyen ötfontos most is a kezében van. Jobb lesz, ha velünk jön Campbell, vagy Smith úr, már ahogy hívják. Az eset világos, nem? X magánnyomozó irodát egy fiatal nő keresi fel — Mivel szolgálhatok —- kérdi udvariasan a nyomozó. — Oh, sóhajt lauerten a csinos szőke — a vőlegényem gondot okoz nekem. Az utóbbi időben oly ritkán mutatkozik, Ss az a gyanúm, hogy... — Megcsalja Ont?... — Az — bólint a látogató. — Csakhogy... — Csakhogy gyanújára nincs bizonyítéka. Így van? — Így. Hajtandó lenne... — Természetesen — válaszolt a nyomozó. — X kettő diszkrécióval? — Az természetes. — Hát akkor rendben van — mondta az ifjú hölgy — akkor most kiöntöm önnek szívem bánatát és elmondom a legszükségesebb tudnivalókat... — Es mesélt... A detektív hallgatta, Jegyzeteket készített. Végül megszólalU HEINRICH KLINGENBAUM: Ha a vőlegény gondot okoz... — Már csak a vőlegénye nevére és címére lenne szükségem. A szöszt két hatalmas könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkában. Boldogtalanságának ecsetelése mélyen megrendítette. — Liget utca 13. — mondta — negyedik emelet. — Rendben, bólintott a nyomozó — azt hiszem ai egész ügyet 48 óra alatt lebonyolítjuk. Az ön érdekében remélem, hogy aggályai alaptalanok vohtak. — En is remélem — mondta a látogató, és újabb két könnyet törölt le bájos poftkájdról. — Es mibe kerül mindez? — kérdezte szipogva. A nyomozó ennyi szívfájdalom láttán maga Is meghatódott. — Hát — mondta — a feladat nem nehéz. Tehát — mondjuk 180 schilling. — Nem több? — átméikodott a szöszt. — Nem — válaszolt a nyomozó — részemre ez tiszta rutinmunka. — Az Ifjú hölgy kézitáskájába gyömöszölte könnyel itatott zsebkendőjét. — Tudja — mondta — tulajdonképpen a duplájával számoltam. De ha így áll a dolog... akkor. — Akkor? — Akkor mindenesetre mindjárt még egy címet adok önnek!... Fordította: —sl— ■ „Üstökös 3“: Versei érdekesek, tehetségre mutatnak. örülnénk, ha több verssel jelentkeznék. Addig is olvassa el bíztatásként a most küldöttek közül a Virradat címűt: t Tavasszal a tündérek is hiúak / Te Is láttad egy lány / virágot tépett a / nedves erdő homlokáról. / Ez szép, de az elkövetkezőkben tovább kell mennie — többet, mélyebbet, gondolatilag gazdagabbat várunk öntől. Hogy Is mondja Victor Hugo: / A művészet: kedv, dicsőség, / tűzvész, mikor zúg a bősz ég, / szép időben enyhe fény; / egész világon világít, / s a nép homlokán sugárzik t stb. ■ „Zéta 74“: / Lelki szegények / Mind akik éltek! / — mondja egyik versében. Az az érzésünk, hogy ezzel a kitételével nem érthetünk egyet. Nem érthetünk egyet már csak azért sem, mert a versel, sajnos még nem versek. Először Is tanulnia kell, de nemcsak verstant, hanem nyelvtant Is! Nehézkesek, darabosak, hiányzik belőlük a gondolat költői megfogalmazása! ■ „Gyökér“: / Amott: / e domboldal a temető / onnét fúj a szél szemközt / búcsúéneket hoz halkat / tán könnyeket is hoz / tán az cseppent arcomra / s a fűz szélbe hajlongva / vezényli a rezesbandát. / Nem. Szimfóniát. / Tán mégis az cseppent arcomra — / mintha újból érezném / ami rég leszáradt. / Két dolog is zavar bennünket, az egyik: mi cseppent hát végül Is az arcára? A másik: vajon melyik szimfóniát játszotta az a rezesbanda? A tanácsunk: előbb tanuljon! Ezek a versek ugyanis semmi fejlődést nem mutatnak! ■ „Tervező“: Verseiben egyelőre keveset markol, s így természetesen keveset is fog. Elsősorban a gondolatot hiányoljuk belőlük. A költői munkáról mondja Hebbel: / Munkája minél nehezebb, / végezze annál könnyebben. / Mármint a költői Tanuljonl ’ melyek meg akarták változtatni á világot 13. A cár tehát megváltoztatta a megszokott útitervét, és Perovszká ehhez igazította a merénylet tervét. Fro- lenko hiába várakozott a tejcsarnokban, mert a cár más útvonalon hajtott a kaszárnyába, ahol megtartotta szokásos díszszemléjét, aztán szánra ült és Mihajlov- na nagyhercegnőhöz hajtatott ebédre. Az ebéd nem tartott sokáig, mert egy ó- rával később a cári szán már útban volt a Téli palota felé. __________________________ Tizennégy éra húszkor a cári menet befordult a Katarin csatorna partjára. A szán két oldalán kozákok nyargaltak, mögötte két rendőrségi szán haladt. A keskeny csatorna túlsó partján egy jólöltözött dáma haladt és a cári menetet figyelte. Amikor a cár szánja közel ért, megállott, előhúzta a zsebkendőjét és jelt adott. A befagyott csatorna túlsó partján a vaskorlátnak támaszkodva egy magányos férfi állt. A jelre felegyenesedett és néhány lépést tett a mellette elhaladó cári szán felé. Amikor a cári szán egyvonalba ért vele a hóna alatt levő csomagot a kozák lovasok feje felett magas ívben a szánra dobta. Nyikolaj Ivanovics Ri- szakov, a bányászati főiskola hallgatója bombájával pontosan eltalálta a cári szánt. Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, a cári menetet elborította a füst. a levegőben repeszdarabok röpködtek, a havat vérfoltok szennyezték be. Két kozák a földön feküdt, lovaik most rúgták az utolsókat. Egy bámészkodó mászáros- inast súlyosan megsebesített egy bombarepesz, és üvölt- ve fetrengett a véres hóban. De ml lett a cárral? tott a merénylőre, hogy miért akarta megölni. Aztán kissé megnyugodva keresztet vetett és hálát adott az istennek, hogy ismét ép bőrrel úszta meg a merényletet. Nekitámaszkodott a csatorna vaskorlátjának, hogy kissé kifújja magát. Egyedül volt, mert mindenki a merénylővel van elfoglalva. A csatorna partján magányos járókelő jelenik meg. Kíváncsian siet a merénylet színhelyére. Amikor két-há- rom lépésnyire ér a cárhoz, zsebéből nagy kerek, tárgyat húzt elő és a cár lába eíé dobja. Grinevickij bombája talált. A robbanás széttépte a cár egész alsótestét és a- gyonütötte a merénylőt. A cár szörnyű sérüléseket szenvedett, de még élt. Rendőri szánra fektették, szétroncsolt lábait pokrócba csavarták és a Téli palotába hajtottak. Az orvosok azonban már semmit se tehettek. A cár többé nem nyerte vissza az eszméletét és két órával később meghalt. A cár tehát halott volt. Az anarchisták elképzelése szerint most ki kellett volna törni a népi forradalomnak. A merénylet tervét pontosan kidolgozták, de a következményeket nem gondolták át alaposan. Valóban azt hitték, hogy ha meghal a cár, megbukik a cárizmus? Az első lépést megtették, de nem tudták, mi legyen tovább. II. Sándor meghalt, ás a trónra III. Sándor ült. A megölt cár fia azokat a haladó reformokat is megszüntette, amelyeket apja félelmében bevezetett. Tellát az történt, ami ilyen esetben igen gyakran előfordul, hogy a helyzet még rosz- szabbra fordult. Az anarchisták így az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak, mert a társadalmi haladást nem lehet merényletekkel sürgetni. A merénylőket bíróság elé állították. Riszakov nem bírta a kínzásokat, s elárulta néhány összeesküvő nevét. Szófija Perovszkát is letartóztatták. A merénylőket halálra 1- télték, és egy szép tavaszi napon, április hartnadikán, nyakukban „cárgyilkos“ táblával felakasztották. (Folytatjuk) A „HALHATATLAN“ CÄR VEGE Sándor cárt annyi sikertelen merénylet után valóban sérthetetlennek és halhatatlannak tartották. A mostani merényletben sem sérült meg. Egyetlen karcolás se érte. Kiszállt a szánból és a rendőrök felé indult, akik éppen most bilincselték meg Riszakovot. Sá- A súlyosan sérült cárt a a merénylet után szánra fek- padt arccal, reszketve kiál- tették T /
