Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-05 / 10. szám
Amikor végre teljesen besö- íéfedett, Webbs •lOMttwnJkedett a ház mögötti fásfcamráiből. Hóna »lett a saerszámiádávai felosont a lépcsőn, és feszegetni kezdte a bejárad ajtót. Hamarosan kattant a zár. A ház üres volt, lakéi, Andersonék elutaztak üdülni. Webbs gondosan előkészítette a betöréseket, csakis teljesen üres házaikat szemelt ki, nem szerette az erőszakot. A szalonba érve felkattintotta a zseblámpáját, és körü’Mcém- ielt. Csend voilt, csupán a szél zúgása hallatszott. A szoba régi, méregdrága, valószínűleg Chippendale stílusbútorral volt berendezve. Az üvegezett szekrényekben drága ezüsttárgyak csillogták, a falon kincset érő festmények, gobelinek, Indián és afrikai maszkok. Az ilyesféle holmi azonban nem érdekelte Webbset, tapasztalatból tud - ta, hogy a műtárgyakat csak 1- geo nehezen, és jóval áron a- lul lehet eladni, és még így sem biztos, hogy nem bukik le az ember. Más azonban a helyset a pénzzel és az ékszerekkel. Az ékszereket ugyant« át lehet formálni vagy akár a nemesfémeket külön-külön eladogatni. Andersonék a hálószobában, egy festmény mögé rejtett széfben őrizték az ékszereiket. Webbs ezt a sóikat éré információt Sallytől, a család bejárónőjétől szerezte. Sally remeik lány volt, de elvetemült, sötét lelkű, nem voltak erkölcs! gátlásai. A betörő hirtelen megtorpant, és eloltotta a lámpát. Halk neszt hallott, gyakorlott fülével rögtön meg tudta állapítani, hogy nem kintről, hanem a házból jön. Valaki van még itt! De hiszen ez lehetetlen! Andersonék Comwall- ben üdülnek, Sally meg hazautazott szüleihez Nottingham- be. Mi történhetett — tépeló- dött. Ez a Sally képes rá, és még valakinek elmondta, hogy üres lesz a ház. Ebben a percben kinyílt az ajtó, felgyulladt a villany, és Webbs egy jól öltözött, középkorú férfit pillantott meg jókora bőrönddel a kezében. — jő estét, uram — köszönt a férfi, egyetlen pi Hántással felmérte Webbst, rápillantott a szerszámládára és nagyvidá- man megkérdezte: — Szintén szakmabeli? — Ügy látszik — mondta megkönnyebbülten. — fő sok mindent el akar vinni, jő nagy bőröndje van. — Képekre, grafikákra spe- oíalilzáLtaim magam — mondta a férfi. — Amint látom, csinos kis választék 4M rendelkezésemre. Sally tehát nem hazudott! Szóval Sally volt, villant át Webbs agyán, aztán előkelő mozdulattal körbe mutatott: — Hát akkor nem fogjuk zavarni egymást, mert engem meg csak a pénz és az ékszer érdekeli. Tessék talán munkához látni! Én megyek a hálószobája, felfeszítem a széfet, — Felfeszíteni? Vésővel, kalapáccsal? — kérdezte megrökönyödve az ismeretlen szakmabeli. — Hát mit kellene tennem? — Egy kis ügyességgel, kifinomult hallással megtalálható a zár rejtjele, és öt percen belül, minden erőfeszítés és rombolás nélkül nyitva a széf — mosolygott az ismeretlen, majd egyet gondolt, és be is mutatkozott. — Egyébként Edward vagyok, de szakkörökben csak mint Eddie-t, a képszakértőt emlegetnek. Benned kit tisztelhetek? — Ronald a nevem, barátaim és üzletfeleim Ron nie-na k hívnak — válaszolta Webbs, aztán a két férfi megindult a lépcsőn az emeleti hálószoba felé. — Hol van a széf? — kérdezte Eddie. — Ott, amögötf a festmény mögött — mutatott a falra Webbs. — Ahá, egy valódi Wblstler- festmény — esettintett elismerően Eddie. Na, majd ezt is elvisszük. Leakasztotta a képet a falról, minden oldaláról megvizsgálta, majd a széf zárját vette SiZemügyre. — Teljes csendet kérek — fordult aztán hátra, és fülét a széf szám tárcsá jára tapasztotta. Milliméterről milliméterre fordította el a számtércsát, feszülten figyelve az apró kattanásokat. Elmúlt két perc, három... hat, hét, nyolc... Webbs már arra gondolt, hogy mégiscsak jobb a régi, bevált módszer, a feszítővas, amikor egy élesebb kattanás hallatszott, és a széf ajtaja kinyílt. — Ez igen! rikoltott fel Webbs, és tapsolni kezdett. De nyomban elnémult, ajkára fagyott a mosoly. Eddie kezében ugyanis revolver csillogott. — Mi... mit jelentsen ez? — kérdezte döbbenten. — Eddie, talán csak nem akarod az ékszert Is elvinni? — Dehogy akarom elvinni, fiacskám — mosolygott a férfi. — Miért vinném el bárhová is, amikor az én feleségem tulajdona? Webbs rámeredt: — Akikor ez azt jelenti... hogy te Eddie... hogy ön, Anderson úr... én azt hittem, valahol Cornwaltben van! — Ott Is voltam — bólintott Anderson. — Hirte lenében azonban lehűlt az idő, és a feleségem hazaküldött néhány meleg holmiért. Kellemetlen, mi? — Kellemetlen? — hördült fel Webbs. — Ez nem egyszerű kellemetlenség, hanem pokoli, átkozott véletlen, hogy ön pontosan ma érkezett meg. — Mint profi betörő, tudhatná, hogy a bűnözők általában pokoli véletlenek miatt buknak le — mosolygott csendesen Anderson. — És ez az átkozott véletlen nem egyszer sietett már a rendőrség segítségére. Azzal a telefonhoz ment, és tárcsázni kezdett: — Mindjárt fel Is hívom a rendőrséget... fmentem a hárkezelöségre, és azt mondtam nekik: — Az udvarunk gödrökkel telt és sáros. A kutya se törődik vele. A lépcső- házban nem égnek a lámpák, de senki se tesz semmit. Hol a hiba? — Mindjárt mindent megmagyarázok — kezdte a főnök. — A házmesterek nem győzik a munkát. Kevesen varrnak. A villanyszerelő meg ivás- ra adta a fejét. Azért van sötét a lépcsőházban. Egyszerűen, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Érti? — Értem, értem — feleltem és hazamentem. Most már, ha végig megyek az udvarunkon, nem Idegesítenek a gödrök és a sár. Mert megértéssel nézek a környezetemre. A tudományos műszaki forradalom korában élünk. Kinek tenne ma kedve a gödrök betemetésével foglalkoani?I Megyek fel a lépcsőn — mindenütt sötétség. De már ennek a jelenségnek az okát is pontosan tudom. Részeg ember mégse dolgozhat a viľlany- nyal. Még tüzet akozna. Szóval ma is látok minden hibát, de a szívem ma már sokkal könygbb. Már nem dühöngök, nem tdegeskedek, és szinte hallom, ahogy a ml S-zemjononunk mondogatja: „Ha tisztában vagy azzal hogy miért mennyek rosszul a dolgok, az szinte ugyanaz, mintha jól mennének.“ Szemfonov egyszer meghívott a születésnapjára. A meghívást természetesen elfogadtam, és mindjárt azon kezdtem a fejemet tömi, hogy mit vegyék neki, mivel lepjem meg. Végül is egy nyakkendő mellett döntöttem. Az ugyanis mindig divatos. Elmentem hát az egyik üzletbe. Kértem egy széles nyakkendőt. RJABKIN: Csak meg kell indokolni — Már honnan lenne széles nyakkendőnk, a- mikor keskeny nyakkendőnk sincsen? — magyarázta az elárusltőnö. Gondoltam ezt nem hagyom annyiban, és mérgesen berontottam az igazgató szobájába. — Mindjárt mindent megmagyarázok önnek — mondta az igazgató. A szállítóink nem szállították le a szükséges fonalakat. Ezért nincs széles nyakkendő. A termelés ugyanis már átállt a széles nyakkendő gyártására. Ezért nincsenek keskeny nyakkendők sem. Egyszóval, a helyzetünk nem Irigylésre méltó. Remélem, ért engem. — Értem, hogyne érteném — mondom és úgy érzem, hogy mára ennyi elég volt a jóból. Ma ugyanis már mindent megmagyaráztak nekem. Most már együtt érzek az emberekkel, akik akár ing nélkül is hagyhattak volna bennífnket. Es mivel szövet gondjaink vannak, bizonyára Szemjonoo ts megérti majd. Még valamit hadd mondjak el Szemjonovról. Egyszer így szólt hozzám: — Te mindig az igazságot keresed. Az Igazság azonban a borban van. Ahhoz viszont, hogy hozzájuss a borhoz, pénzre van szükséged. Írj tehát mindenről, amire szükséged van, és amit érzel, novellát. Az újságban leközlík, kapsz érte honoráriumot. Es ezzel egycsapásra közelebb kerültél az igazsághoz. Fogtam a toliamat és elkezdtem írni. A szerkesztő elolvasta az írást és így szólt: —- Hát, hogy megmondjam önnek az igazat, ez bizony nem elbeszélés. Tárcának se tárca, mert az adatok túl sekélyek, semmitmondóak benne. Es végül, bocsásson meg, de ebben az írásában nincs semmi szellemes. — Mindjárt mindent megmagyarázok önnek — mond: nm. — Nem lehet az írás szellemes, mert az említett hiányosságok rontják a hangulatomat. No már most, hogy írjon egy rosszkedvű ember szellemeset? De hallgatni már nem hallgathatok tovább. Sajnos, ez a helyzet. Remélem, ért engem? — Értem, értem — mondta a szerkesztő és leküldte a cikkemet a nyomdába. Önök éppen most olvassák. De ezért ne haragudjanak a szerkesztőre. Ezt is megmagyarázhatom, ha akarják. Először ts: az elbszélés csakugyan nem tetszett neki, másodszor pedig — és ezt önök még nem tudhatják — az apósom a szerkesztőség káderosztályán dolgozik. Eygszóval, a helyzet nehéz. Remélem, önök is megértették a dolgot.-tó- fordítása ■ „Eszgéká“: Hozzánk küldött versel érző, gondolkodó emberre mutatnak, aki nincs híjával a tehetségnek sem. Egy picit még a vers- építkezése szertelen, de több odafigyeléssel ezen is segíthet. Gondolja végig, e- lemezze újra a leírtakat, meggyőződésünk, hogy sok logikai bukfencet küszöbölhet ki verseiből. Nézzük csak Umberto Saba szerint milyen Is a költészet: / 0- lyan mint az, kit kerget, sújt a szélvész, / szemét a hú vakítja — és körötte I a város sarkvidéki pokla tömbéi — / s a fal mentén megtárul egy kapu. / Franz Werfel pedig így kiált fel: / Egyetlen vágyam, hogy rokonod legyek, fth. Ember! / Ügy gondoljuk, hogy az itt Idézett néhány sorból is világosan érződik ' a költő, a költészet felelőssége. Tehát csak ezzel a komolysággal szabad dolgoznia. Bíztatáskértt olvassa el Definiáld című versét: / írja le valaki / mi az élet / a tegnap s a holnap / kavarog bennem / míg a titkos éjszaka / szerelmeskedésében / a remegő nappallal / a varjak vas-nyugalmát i- rígylem / estélyi feketéjük / ártatlan m-ivoltuk leple / ők nyugosznak / egy tüzes gömb lebukásán / menoví fehér takar / sok feketét / kár / szeretném leírni I az élet a tulajdonom / — Várjuk újabb jelentkezését. Küldjön egy képet ts magáról és rövid életrajzot, hogy bemutathassuk olvasóinknak. ■ Sz. E.: Versével sajnos nem tudunk mit kezdeni. Csupán utánérzés! Inkább olvassa a verseket! ■ „Fátyolvirág“: Versei zavarosak, nyersek, híjával a költészet legelemibb megnyilvánulásának Is. Nézzünk néhány példát: / Egy fehér koporsónál / sótaian könnycseppek / koszorúba fonva / megcsókolták a lakkosfát. / A koszorúba font könnycseppek? Egy másik: / Ä vastag falak megrepedtek. / Száz éve gyorsan elmúlott. / Mellette fehér hajt fák, / Vakolat szeme lehullott. / Azért nem látja meg a lényeget? 12. A cár a pétervári pályaudvarra ment, hogy fogadja a magas vendégét. Halturin a konyhában megtudta, mikor szolgálják fel az előételt. Ennek álapján beidö- zítette a robbanást és nyu- gondtan elhagyta a Téli palotát. A tér sarkán már ott várta KviatkovszWj, aki biztonságos búvóhelyre vezette. Alig értek a szomszéd ntcáha, amikor a palota felől hatalmas robbanást hallottak. Halturin és Kviat- kovszkij örült, hogy a tervük sikerült. Csakhogy II. Sándornak ördögi szerencséje volt. A vonat, amelyre várt sokat késett. 188R telén u- gyanis rengeteg hó hullott s a szél több helyen befújta a síneket. Ezért a koronás vendégek még csak az állomáson ölelkeztek, amikor a terv szerint már az asztalnál kellett volna tűntök. tgy menekültek meg a haláltól. Amikor a szánok sóira a palota elé érkezett, annak ablakain még áramlott ki a füst. Kiszálltak és szótlanul nézték a kitört ablakokat. A katonák éppen halott társaikat cipelték ki a rom- mádőlt termekből. Tizenkét testőr vesztette életét és ötven szolga megsebesült. Haltnrin szerencsésen külföldre szökött, de nem halt meg ágyban, párnák közt. Két évvel később, amikor II. Sándor már a sírban feküdt, Halturln részt vett az ogyesszai felkelésben, és é- letét vesztette. aláaknázott üt a tej- csarnok ELŐTT Ettől kezdve a mindenható cár folyton rettegett a merénylettől. Tapasztalatból tudta, hogy bárhová utazik, az űtnn a halál leskelödik rá, de arról is meggyőződött, hogy odahaza sincs biztonságban. Szigorú Intézkedéseket hagyott jóvá. A pétervári palota valóságos erőddé alakult át, amelyben fogolyként élt a cár. A folyosókon őrök álltak, és a testőrségben megjelentek a politikai rendőrség besúgói, akik minden gyanús szóra felfigyeltek. A cár úgy élt a palotájában, mint valami száműzött. Minden éjszaka más ágyban és más szobában a- ludt. A felszolgált ételekből nem mert enni, mert félt, hogy megmérgezik. A két cári vonat helyett most már három közlekedett s a cár hol az egyikbe, hol a másikba szállt. Sohasem u- t ázott a kényelmes szalon - kocsikban, inkább a személyzet fülkéiben húzta meg magát. Annyira félt, hogy politikai engedményekre készülődött. Legalább Is látszólag. Lorisz- Melikev tábornokra bízta a hatalom gyakorlását, aki kezdetben igen liberális szellemben intézte az állam ügyeit, de később vaskézzel vette kezébe a hatalmat. A narodnyikok csakhamar tapasztalták, hogy í.orlsz-Melikov kormánya alatt tovább romlott a politikai helyzet, s ezért 1880 nyarán elhatározták, hogy tovább folytatják a harcot. Továbbra is a cár halálában látták a kivezető utat. és ezért újabb merényleteket készítettek elő. Jurij Bngdanovics Koboz álnéven, továbbá jakimomo- vá diáklány mint házaspár tejcsarnokot nyitott a Sza- dovája utcában. A cár u- gyanis hetenként legalább egyszer végighajtott egén az utcán, mert egy közeli kaszárnyába járt lovagolni. A terv az volt, hogy aláaknázzák az utcát és levegőbe röpítik az arra haladó cárt. Az utat sikeresen aláaknázták. amikor hírt kaptak, hogy vasárnap reggel a cár ismét végighajtat a Szaba- dovája utcán. Az összeesküvők úgy döntöttek, hogy e- zen a napon végrehajtják a merényletet. A mindenre elszánt negyven összeesküvő közül kiválasztottak négy önkéntest, akiknek az volt a feladatuk, hogy ha az akna valamilyen oknál fogva nem robbanna fel, ők végezzenek a cárral. A VÉRES VASÄRNAP Vasárnap, 1881. március elsején reggel nyolc órakor Nyikoláj Ivanovics Riszakov, Timofej Mihajlovics Mihaj- lov, Ignatij joáhimovlcs Grinevlckíj és Jemeljanov elindult a megjelölt helyre. Délután egykor bombákkal felszerelve elfoglalták őrhelyüket. Amikor a téli palota kapui kitárultak és a cári menet felsorakozott, Frolenkó elfoglalta helyét a tejcsarnokban, és várta a jelt a gyújtózsinór meggyújtására. Szófija Petrovna, aki előkelő dámának öltözve a Téli palota előtt őrködött, meglepődve tapasztalta, hogy a cári menet nem az aláaknázott Szadnvája utca felé indul. Mint a csoport parancsnoka azonnal megváltoztatta a tervet és a cár útvonalának megfelelően u- tasította a merénylőket. (Folytatjuk) * r
