Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

Olvasótáborunk többsége rendsze­resen olvas napilapokat, hallgatja a rádiót, tévét néz. S mégis ágy gon­doljuk, hétről hétre hasznos lesz fel­idézni a legfontosabb nemzetközi e- seményeket, esetleg bemutatni az e- remények főszereplőit is. Hozzéjéru- lünk ezzel olvasóink tájékozódottsé- gához, amely lapunk egyik legfonto­sabb küldetése. A csehszlovák külpolitika jó ered­ményekkel zárta az elméit esztendőt. Idézzük csak fel Husák elvtárs in-' diai átját, vagy a csehszlovák-nyu­gatnémet viszony rendezését. Megle­hetősen hosszá át vett ez, amely el­vezette a szerződést aláíró Brandt kancellárt és Scheel külügyminisz­tert a prágai Oernin-palota termébe az aláírási aktushoz. Az államközi szerződés első paragrafusa kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztár­saság kölcsönös kapcsolatainak fi­gyelembe vételével a Jelen szerződés értelmében semmisnek tekinti az 1938. szeptember 29-én kötött mün­cheni egyezményt“. Ezzel a nagyon fontos döntéssel valóban áj szakasz nyflik a kél ország kapcsolataiban. Strenge! miniszterelnök az aláírást követő pohérköszöntőjében a kölcsö­nös együttmfiködős és megértés fon­tosságáról beszélt, de nyíltan meg­mondotta, hogy vannak a népek em­lékezetéből kitörölhetetlen történelmi tapasztalatok. Csehszlovákiának és az NSZK-nak az a közös szándéka, hogy békében, kölcsönös tiszteletben és megbecsülésben éljen egymással, és ez megszüntetheti az áldatlan múlt következményeit és megnyithatja az ntat az á| alapokon nyugvó viszony kimunkáláséhoz, amelyhez csehszlo­vák részről megvan a teljes jóaka­rat. A csehszlovák-nyugatnémet szer­ződés aláírása ntán néhány naopal Budapesten és Szófiában is befelen- tették, hogy Magyarország, illetve Bulgária is dinlomáciat kapcsolato­kat létesít as NSZK-val, fgy az ösz- szes európai szocialista ország és az NSZK viszonya rendeződik. Az éj esztendőben az egyik legne­hezebb probléma, amellyel meg fog kelleni küzdeni, kétségtelenül a kö­zel-keleti válság lesz. Közvetlenül ka­rácsony előtt sikerült az ENSZ égi­sze alatt az érdekelt feleket Géni­ben a tárgyaié asztalhoz ültetni. A genfi tárgyalás első eredménye egy katonai munkabizottság létrehozása volt, amely ez izraeli és az egyip­tomi seregek elválasztásával foglal­kozik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok mind a genfi fórumon, mied a kétoldalú megbeszéléseken kifeje­zésre juttaták, továbbra is együttmű­ködnek a békés rendezés érdekében. A világsajtó nagy elismeréssel nyilat­kozott a genfi konferencia társelnö­kének, Gromiko szovjet külügymi­niszternek igen pozitív és konstruk­tiv szerepéről. Gromiko elvtárs genfi beszédében kifejezésre juttatta, hogy a konferencia létrejöttével megtör­tént az első nagyon fontos lépés az egyik legkiélezettebb nemzetközi probléma politikai megoldása felé. A térségben kialakult tűrhetetlen hely­zet, amely Izrael politikájának az o- red menye nem tartható fenn tovább, megengedhetetlen a háború útján va­ló terjeszkedés. Az elkövetkező hetekben feltételez­hetően sokszor kell majd Írnunk a nyugati országokban mutatkozó ener­giaválságról és az ebből eredő gaz­dasági problémákról. Es araikor a nyugati országok gazdasági nehézsé­geire gondolunk, ugyanakkor szem­betűnően mutatkoznak a szocialista országok gazdasági együttműködésé­nek óriási előnyei. Ezzel kapcsolat­ban mindennél többet mond as a pél­da, amelyet tvan Szemicsasztnov szovjet külkereskedelmi m'niszterhe- lyettes nyilatkozatából ragadtunk ki: „A Szovjetunió a szocialista orszá­goknak 1975-ig rögzített árakon szál­lítja az olajat, kapitalista partnerei vonatkozásában viszont él a kedvező konjunktúra előnyeivel.“ S. Gy. Az évzárók igazi értéke: A FELSZÓLALÁSOK M űit év decemberében ha­zánk minden járásába szovjet komszomol isták látogattak el. A gálán tűi járás három petrovszkí fiaitalt, (szaratovi körzet) Gemyát, Anyát és Z9enyát — látott vendé­gül. A galántalak tulajdonképpen ismerősöket fogadtak, hiszen a három fiatal a baráti járásból jött. Találkozásunkkor a szovjet komszomol isták látogatása vége felé közeledett, ezért első kérdé­sünk így hangzott: — Hogyan éleztétek magatokat a galántai járásban? — Remekül. Érezheti az ember magát rosszul fiatalok és barátok között? — Azt hiszem nem, de azért a kapcsolatok kialakításánál volt egy akadály, a nyelv. — Gondolod? Sokszor az volt az érzésünk, hogy otthon, Szauatov- ban vagyunk. Csupán mi vallot­tunk szégyent, pár szót tudunk csak szlovákul és még kevesebbet magyarul. Azt is már itt, Galán- tán tanultuk. — Ml volt a legszebb élménye­tek? \ ■ GENYA: Én mezőgazdász va­gyak. Galántai tartózkodásunk el­ső napja nekem kedvezett, ugyan­is ellátogattunk a Soporöat Győ­zelmes Február nevet viselő szö­vetkezetbe. A többiek ügy húztak már ebédelni, pedig legszíveseb­ben még arról is lemondtam vol­na... \ ANYA: Nekem a šoporňat és a galántai iskolákban tett látogatás tetszett a legjobban. Soporöán megcsodáltam a modem Iskola- épületet és Galánitán a diákokat. A járás fiataljainak vendéglátása minden várakozásunkat felülmúl­ta. ZSENYA: Kitűnően éreztem ma­gam a seredi süteménygyárban és Salán tVáigsellye) a barátsági es­ten. De úgy érzem, legszívesebben idesorolnék minden rendezvényt, amelyen csak részt vettünk. Szavaiknak őszintén örülünk, ö- rülünk az új barátságoknak és az ígéreteknek is, hogy a galántai járás fiataljai ezek után gyakrab­ban kapnak majd levelet a szara- tovt körzet fiataljaitól. Z. Lassan lejár a SZISZ-alapszerve- zetek évzáró taggyűléseinek lebo­nyolítási határideje. A galántai já­rás SZISZ-alapszervezeteinek nagy része már megtartatta évzáró tag­gyűlését, és mi megkértük a SZISZ járási bizottságának elnökét, IVAN LIPOVSKÝT, értékelje azok ered ményét. — Az évzáró taggyűlések érté­két tulajdonképpen a felszólalá­sok adták meg. Azok adták meg a SZISZ-évzárók fiatalos, sajátos légkörét. Sajnos, több helyen ta­pasztaltuk, hogy a fiatalok túlsá­gosan meg vannak elégedve azzal, amit elértek, és úgy tűnt, hogy többet nem is akarnak. Egy-két helyen türelmetlenségükkel kéz­zelfogható bizonyítékát is adták ennek. Ugyanis tudták, hogy az évzáró hivatalos részének befeje­zése után táncmulatság lesz, és ezért lepisszegték a vitára jelent­kezőket. — Ezek azonban csupán szélső­séges esetek voltak, s az évzárók nagy része járásunkban eredmé­nyes és tartalmas volt. Közülük szeretnék néhányat kiemelni: a Veiké OTany-i (Nagyfödémes), a tešedíkovói (Pered), a Vefký Grob-i és patai alapszervezet év­záróját. Ezekben a falvakban agy érdeklődést mutattak a fiatalok élete iránt a többi tömegszerve­zet — a PHSZ, a nőszövetség és a sportszövetség — funkcionáriusai is. A SZISZ-tagok meghívták évzá­rójukra a nemzeti bizottság, a pártszervezet és a földműves szö­vetkezet vezetőit is. Azt hiszem, akinek a fiatalok közül mondani­valója, vagy kívánsága volt, és azt ott helyben elmondta, választ ka­pott, hiszen a falu minden illeté­kes szerve képviseltette magát a gyűlésen. Szép volt, hogy ezeken az év­záró taggyűléseken éppen a helyi pártszervezet képviselői javasoltak párttagjelölteket a fiatalok közül. Köszönjük a tájékoztatást. Z. Szovjet komszomolisták hazánkban K olár Péter neve nem ismeretlen az Oj Ifjúság olvasói előtt, hiszen fényké­pei évek óta láthatók a lap hasáb­jain. Fiatal fotóművészünk jelenleg a budapesti Műszaki Egyetem ötödéves, ösztöndíjas hallgatója, a csehszlovák nagykö­vetség mellett működő helyt SZISZ-saervezet elnöke. Már a diplomamunkáján dolgozik, de még mindig motorja a szervezetnek, s az évek során szerzett tapasztalatainak igen nagy hasznát veszik fiatal társai. Ottjártunkkor épp egy csehszlovák-szovjet barátsági est kellős közepébe csöppentünk. Az estet Péterék kez­deményezték és szervezték. A zene még szólt a budapesti Csehszlovák Klubban, de a parketten már egyre nagyobb foltok jelezték, hogy későre jár. Az órákon át ügyködő, utasításokat osztogató elnöknek vég­re akad néhány szabad perce, hogy tájékoz­tasson bennünket a szervezet életéröl. — Szervezetünk 1971 februárjában alakult meg a Budapesten tanuló csehszlovákiai diá­kokból. A legnagyobb problémát akkor, de még ma is, az jelentette, hogy ebben a nagy városban szétszórva élnek társaink — albérle­tekben, kollégiumokban. Azonkívül különböző egyetemeken tanulnak, úgyhogy nagyon nehéz volt megtalálni, felfedezni őket. így persze nem is kapcsolódhattak be a munkába. — Hány tagja volt kezdetben a szervezet­nek, és mennyi ma? — Harmincán kezdtünk, de 1971-ben még az itt tanulók száma is jóval kevesebb volt. Az­tán egyre többen jöttek, és ma már 160 ta­C/> ÜLI új CD got számlál. Ez arra indított bennünket, hogy az év őszén reorganizáljuk a szervezetet. Így Budapesten az ELTE, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem és a kisebb egyetemek mel­lett alakult egy-egy szervezet, vidéken Debre­cenben és Gödöllőn. Nem kell mondanom, sok bajunk volt az átszervezéssel, többek között a már említett ok miatt. Különben az öt a- lapszervezet fölött még van egy ún. főbizott­ság, amely irányítja a munkát. Ebben a bi­zottságban minden területnek van egy refe­rense, felelőse. Reméljük, ez a struktúra meg­felel a tervek megvalósításának. Munkánk si­kere sokban függ a nagykövetség kereskedel­mi osztályától, ill. Karol Notin mémök-elvtárs- tól, a követség pártszervezetének elnökéitől. Az ő segítsége nélkül nehezen boldogulnánk. — Milyen jellegű rendezvényeitek voltak a megalakulás óta? — A nagykövetség segítségével politikai e- lőadásokat szerveztünk, azonkívül Irodalmi és ismerkedési esteket, s találkoztunk már a szovjet katonákkal is. Sajnos azonban kevesen kapcsolódnak be a szervezete életébe. Van egy alapgárda, amelynek bizony van mit tenni, ha akcióra készülünk. Hadd említsem üt meg a legaktívabbak, Zse- bík Albin, Bartos Marianna, Cseh Lujza és Füri Béla nevét, akik sokat tettek ezért a szervezetért. — Szépek ezek a termek. Csak a mai es­tére kaptátok meg, vagy máskor is használ­hatjátok? — Van itt egy helyiség, amely állandóan a rendelkezésünkre áll, ez egyébként a klu­bunk, tavaly nyitottuk meg. Ha nagyobb ren­dezvényre kerül sor, általában pénteken, ak­kor az egész épületet a rendelkezésünkre bo­csátják. Itt találkozunk aztán mi, ideiglenesen budapestiek. Nagyon jólesik egy kicsit elbe­szélgetni problémáinkról, élményeinkről, szü­lőföldünkről annak ellenére, hogy nagy az elfoglaltságunk. Közben a zene észrevétlenül kiszökött az ablakon, csend lett a termekben. Igazán be se fejezhettük a beszélgetést, mert szélítot- táik a kapitányt, akinek utoljára kell elhagyni a hajót. Köszönetemet is futtában kapta el. BODNÁR GYULA A kontaktus rovata KEDVES FIATALOK! 1974 beköszöntésével immár ne­gyedik évfolyamába érkezett a Kontaktus, amely eddig összesen 1B4 ízben, s ebből az elmúlt év­ben 56-szor jelentkezett műsorá­val. E paszta számokból is kitű­nik, hogy a rendszeres szombati közvetítéseinken kívül nagyobb ünnepkor, évfordulókon (húsvét, májns 1., május 9., karácsony) még plusz műsorokat is adtnnk. Mai rovatunkban nem valamiféle értékelést vagy összegezést aka­runk végezni. De... 0) év köszöntött ránk, teli re­ményekkel, vágyakkal, tervekkel és — fogadkozásokkal. Igen az­zal, mert az A év utolsó napján — tegyük szivünkre a kezünket — u- gye csaknem mindnyájan megígér­tük, hogy amit rosszul csináltunk tavaly, azt 1974-ben jobban csinál­juk. Vagyis arról van szó, hogy a rossz gondolatokat távol tartjuk magnnktól, s Így persze az elmúlt évi kellemetlenségekről, esetleges kudarcokról az idén szó sem le­het. Hát ne is legyen! Ezen túlmenően vágyaink, remé­nyeink, feladataink és terveink az új esztendőben cseppet se kiseb­bek a tavalyiaknál, sőt még na­gyobbak, merészebbek és igénye­sebbek. Magunkkal és közössé­günkkel szemben egyaránt. Es ez így helyes, (gy van a rendjén. Természetesen vonatkozik ez ránk, a Kontaktus készítőire is. hisz* műsoraink színvonala egyál­talán nem lehet és nem is közöm­bös a számunkra sem tartalmi, sem pedig formai szempontból. Hallgatóink bizonyára megfigyel­ték, hbgy műsoraink szerkeszté­sénél bizonyos átalakulás ment végbe az elmúlt három évben. És ez törvényszerű folyamat, amelyet ifjúsági mozgalmunk szüntelen fej­lődése hozott magával. Oj év, új tervek — mondtuk az előbb, s Így az 1974-es év fel­adataiból kiindulva műsorainkban rendszeresen foglalkozunk majd a a népgazdaságunk szempontjából döntő fontosságú ötödik 5-éves terv negyedik évének feladataival, s méltóképpen megemlékezünk a SZNF 30. évfordulójáról is. Leg­fontosabb feladatunknak természe­tesen továbbra is ifjúsági mozgal­munk továbbfejlődését tartjuk. En­nek keretében, főleg a Szignál 30 elnevezésű mozgalmat kísérjük nagy figyelemmel, de ezenkívül beszámolunk a nemzetközi ifjúsá­gi és diákmozgalomról, tanoncaink helyzetéről, s a SZISZ-tagjainkat fölöttébb érintő és érdeklő idősze­rű nemzetközi, társadalom- és ifjú­ságpolitikai kérdésekről is. Tervünk soknak, merésznek tűn­het, s megvalósítása talán meg is haladná az erőnket, ha nem bíz­nánk és nem számítanánk támoga­tóinkra — hallgátaóinkra-tudósf- tóinkra. 1974-et a feladatok teljesítése szempontjából az igényesség évé­nek is lehet nevezni. Éppen ezért most kétszeresen érvényes az a megállapítás, hogy az „egységben az erő"! Hallgatóinkat, tudósítóin­kat arra kérjük tehát, hogy to­vábbra is gyakran vegyenek tollat a kezükbe, vessék papírra észre­vételeiket, javaslataikat és kíván­ságaikat, hogy közösen formálhas­suk, javíthassuk tovább műsorunk, a Kontaktus színvonalát az űj év­ben, 1974-ben! Leveleiteket már holnaptól kezdve szívesen fogadjuk. Cí­münk változatlan: a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, 897 11 Bratislava, Zochova 3. A borítékon kérjük feltüntetni műsorunk cí­mét, a Kontaktust. NAGY ÁRPÁD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents