Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-27 / 9. szám
MOZAIK EGY BÜSZKE FALURÓL A LABDARÚGÁS ÉS A SZŐLŐ Két dologra különlegesen büszkék a Cs- bovcei (Csáb) lakosok. Az egyik a futballcsapat, a másik a szőlő. Hogy hogyan jönnek ezek egymáshoz? Sehogyan. Mert ezt külön-külön kell értelmezni. A futballcsapatra az egész falu büszke. Hiszen a Veik? KrtíS-í {Nagykürtös) járásban ez az alig közepes község egyszeriben nagy lett — a járási bajnokságban Csáto labdarúgói telelnek az élen. így érthető, hogy a fiúiknak nemcsak a helybeli lányok előtt nagy a tekintélyük, hanem a környékbeliek előtt is. Persze falusi viszonylatban a többi sport- ágről is elmondhatnék néhány dicséretes e- redményt. Maradjunk azonban a szőlőnél! (Vagy inkább a levénél?l) Itt már nem egyöntetűek a nézetek, „megoszlik“ a büszkeség. Van, aki a régi „jő vinkő“ mellett döngeti a mellét, van, aki az újra, a nemesre esküszik. De lássuk sorjában. Először azt a régit, az „igazit“. Az eset, amely ehhez az „igazihoz“ tartozik, már jő pár hőnapja történt. Járási szüreti ünnepségre készült a falu. Emelvényt építettek, sátrát vertek a domboldalon, a pincék közvetlen. közelében. És mert előbb- utóbb a munkába nyakig beletemetkezett ember is megszomjazik, megkívánták ők is a szomjúságoltőt. Az egyik bácsi térült, fordult, és az á- csolt pad mellé letett egy tízliteres demi- zsont. — No — mondta jelentőségteljesen —, ebből Igyunk. A csordultig telt pohárral felém nyújtotta a minőségében utánozhatatlan „nemes“ italt. — Olyan ez, komám — mondta —, mint az anyatej. Isten neki... — gondoltam és nyeltem egyet. A háromemberes ital legalább négyszer megfordult a számban. Aztán a gyomromban is. Kapkodtam a levegőt. Ördög és pokol... De a közelben nem volt egyetlen bokor sem. Ez a „nemes“ ital szerencsére már nem sokak büszkesége. Az otelló, nova, izabel- la, bakó fajtákból lassan csak írmagnak marad valamicske. Annál jobban szaporodnak a ■ nemes tőkék. A szövetkezet eddig 70 hektárt telepített, és az 1980-ig tervezett mennyiségnek jóformán még csak az egyformádénál tartanak. A végső cél: az említett időre 195 hektár szőlője lesz a szövetkezetnek. Hogy miért éppen ennyi? 'Elárulhatom, nem a véletlen műve. Ezekről a dolgokról beszélgetünk Domin Jánossal, a szövetkezet fiatal mérnökével Egyáltalán nem titkolja, hogy a szőlőre meg az arany- és ezüstérmes borokra ő is büszke, ha nem is annyira melldöngetően, mint az a bácsi ott fenn a pincéknél. Ű arra büszke, hogy a telepítés pontosan az ütemterv szerint halad, meg aztán nemcsak a futballcsapat első a járásban, hanem a szőlészeti csoport is a tavalyi 113 mázsás hektárhozammal. De kerüljünk vissza kissé az időben. Az ötvenes évek végén egyre sürgetőbbé vált annak a kormányrendeletnek a megvalósítása, hogy az úgynevezett magántermő, több káros anyagot is tartalmazó szőlőfajtákat fokozatosan fel kell számolni, elsősorban azokat a kisebb-nagyobb ültetvényeket, a- melyek beékelődtek a nagyüzemi gazdaság tegosított területébe, s így gátolták a korszerű nagyüzemi termelési technológia akadálytalan kihasználását. Csábon mind a két szempontból megoldást követelt a szőlőügy. De hogyan hozzákezdeni? Még akkor is, ha már jó tíz év telt el a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kezdete 6ta. És itt a másik nagy kérdés: Ki vagy l^k, honnan és hogyan kezdjék el? Mert amikor a barázdákat összerántották, akkor is megvoltak a problémák, de aránylag gyorsan győzött a paraszti bölcsesség: van, ahogy van, de ha a földet újra bevetik, akkor Jövőre is lesz kenyér. A szőlő azonban más. Ha ezeket a kemény munkával telepített tőkéket kiforgatja az a bolondos nagy eke, akkor bor évekig nem lesz. Már pedig... Hát igen, ha lesz is valaha valami e „nemes“ nedű helyett, ki tudhatja, hogy milyen lesz az — Így is sokszor felvetődött a kérdés. Pásztor József, a szőlősök csoportvezetője ugyan az új szőlőtelepítés kezdete óta naplót vezet, de sajnos, nem krónikát. Az igaz, hogy a számokról, adatokról, a telepített szőlő fajtájáról, mennyiségéről, a nem telepített, de az időjáTás hozta betegségekről eléggé pontos . a gondosan készített kimutatás, ám a nevek hiányoznak. Kérdezősködtem a nagy munka elindításának úttörői után. Nem szívesen szóltak róla. Domin János mérnök csak évekkel később került a faluba, a helybeliek pedig — beleértve az efsz elnökét, Celleng Ferencet, Pásztor Józsefet, továbbá a helyi nemzeti bizottság és az üzemi pártszervezet elnökét — valamennyien érintettek a dologban. Akkor határozni kellett, hát határoztak. A jövő, a fiatalok érdekében. Az ő tőkéiket éppen úgy kifordította a nagy eke, mint a másokét. Hát minek erről beszél ni? Egyszer azonban mégis ízelítőt kaptam arról, hogyan festhetett az akkori helyzet. A' szőlészeti csoport vezetőjével egész délután a partokat, áttelepítéseket Jártuk,'.' Fáradtan, szomjasan hazajövet betértünk sörre. Még alig nyúltunk a pohárhoz, ami kor Pásztor Józsefet durva szavakkal meg támadta az egyik „vendég“. — Te sört iszol te... (azt nem írom le, hogy minek titulálta.) Ne félj, te szőlő gyilkos, nem húzod sokáig. Megdögölsz mint egy... Folytatta még, de a megszólított csakugyan nem félt. Még a szempIUéja sem rebbent. Alighanem ő is és néhányan még mások is részesültek már hasonló „megtiszteltetésben". De ha 1980-ra meglesz a 195 hektár... Említettem, hogy nem véletlenül 195 hektár a terv. Annyi a szőlő telepítésére alkalmas terület a három falu határában, [három falu egyesült ebben a most már 2488 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező szövetkezetben). Kiszámították, ha azt akarják, hogy a falu mint közösség megmaradjon, sőt fejlődjék, akkor munka-, illetve kereseti lehetőséget kell teremteni a nőknek és természetesen a fiataloknak. Az a 195 hektár szőlő és a tervezett borüzem a legkorszerűbb termelés mellett megközelítőleg 120 embernek ad majd egész évi munkát. A falu fejlődése szempontjából az sem lényegtelen, hogy ezek a dolgozók már szakmunkások vagy legalább betanított, tehát képesített szövet- kezetesek lesznek. Van tehát jövőjük a Cebovcei fiataloknak. Mert ennek a dolognak az anyagi része sem lebecsülendő. Sőt! Az benne a lényeg. Nem véletlen, hogy néhány fiatal iskolában tanulja a szőlőtermesztés tudományát. Hogy hazajönnek-e? Hiszen azért mentek el szakmát tanulni, hogy aztán itthon egy egész életen át gyümölcsöztethessék, a megtanultakat. Otthon, a szülőfaluban. Nézzük csak a számokat: Ha nem is lesz mindén esztendőben 113 mázsás átlagos hektárhozam, azt azért biztonsággal tervezhetik, hogy arról a 195 hektárról több évi átlagban szüretelnek annyi szőlőt, hogy az évi bortermelésük eléri az egymillió litert. Nemes fajtákról van sző, tehát több mint 20 koronás átlagárat számíthatnak, igaz. hogy kiadás is van, az adót is más kulcs szerint fizetik, mint más terméknél vagy terménynél, de a tiszta jövedelem egy hektárra számítva így is összehasonlíthatatlanul több, mint bármi másból. S itt, az egy hektárra jutó tiszte jövedelemnél már a- zért is érdemes megállni, mert ezeknek a partoknak egy része legfeljebb két-három- ezer korona értékű termést adott, a 70 százaléka pedig úgyszólván értéktelen volt. Ezt tapasztaltam Cebovcén. Domin mérnök még megmutatta a több mint hétmillió korona ráfordítással épülő új pincét, illetve borüzemet, persze még csak a tervrajzokban és a költségvetésben. A jelenlegit azonban eredetiben láthattam. N#m mondhatnám, hogy garmadával állt ott a hordó. Hiszen azt a pincét nem a 195 hektáros szőlészethez tervezték, hanem a plébánia szükségletéhez. Mert az egyházé volt az egyébként kifogástalan pince, amelyikben most a szövetkezet borát tárolják. I- gaz. hogy ott jártamkor egypár hordó — a 40-50-ből —, még a hektáronként 113 mázsás terméshozam ellenére is már kongott. Az efsz feldogozó kapacitás hiányában inkább eladta a szőlőt. Azt nem tudom ősz- szehasonlítani, hogy mikor tároltak több nedűt ebben az egyházi pincében. Ám azt tapasztalatból állíthatom, hogy a hordók mostani tartalma minőség tekintetében már megnyerte a versenyt a misebor előtt. Haraszti Gyula a falat söpörte. Végtelenül boldogok voltak, s én mondom magának, abból a barlangból fészket varázsoltak. A falra szőnyeg került és néhány gyerekrajz, amelyeket Géza kapott ajándékba tanítványaitól. Volt egy pici asztaluk és egy lavór, a- melyben mosakodtak, mostak és leöblítették csészéjüket. — Te, mennyit is keresel? — mozdult meg Ildiben az örök nő. — Ezernyolcszazat? 2-n ezerkettőt, hű, de gazdagok leszünk. Te az iskolában, én a kórházban ebédelek, hideget .vacsorázunk, vasárnap hazajárunk, a többit meg majd a magunk erejéből. De semmi lemondás, én nem szólok rád, te nem köt ekedet velem, fogadjuk meg, hogy nem leszünk a pénzünk rabjai... Né, van ébresztőóránk is! Ezt biztos a kollégáidtól kaptad. Rendezkedtek. éléves házassági év- fordulójukkor Géza §mgy szál kardvirágot hozott és bevollotta, * minden vagyona három korona. — Te hitted volna? Egyre szebb az egész — nevetett Ildi, és csendben hallgatta a lehető legszebb választ, amelyet asszony csak kaphat: — Meglátod, mindig i- lyen marad, ha mi is ilyenek, maradunk... , Ildi akkor már „úgy“ volt — a házinéni szavaival élve. Tudták, hogy menniük kell, de a nagy gond száz százalékban Gézára hárul!. Ildi nem tudott és, nem is akart boldogtalan lenni. Nyári szabadságuk alatt barangoltak. Többek között eljutottak abba a tévé nélküli faluba is, Géza diákköri barátjához.-7- Gyertek hozzánk. A szövetkezet két hónappal ezelőtt fejezte be ott azt az e- meletes lakóházat. A húgom is ott lakik. Te taníthatsz az iskolában, Ildi meg bejárhat a városi, kórházba. . Még aznap elhatározták, hogy vállalják. Otthon aztán hiába böngészték még a legaprólékosabb térképet is, a falucskát nem találták. Szüleiknek azt mondták, gyerekük a világ vége tő- szomszédságában látja majd meg a napvilágot. mindig rideg házinéni a minap egy levéllel várt. — Üljön csak le, - Gézáék látogatóba hívnak. Képzelje, azt írják, kétszobás lakásuk van, a kis Ildi már csaknem kilenckilós, és persze van tévéjük is. Csak olyan ember tud elképzelni falut tévé nélkül, mint a szomszédunk...-» is cselédszoba, tűz i "falra nyíló parány - ablakkal. 1 1 — Maga előtt égi 1 Xházaspár lakott itt Kikötöttem, gyeket nem lehet. Pár hónai múlva egyszer csak azt lát tam, gömbölyödik az asz szonyka. Azonnal kiadtam az útjukat. Tudom is én hogy hová mentek? Már két hónapja Babot néninél lakom, havi két százért. Barátnőmhöz járói rnosnt és zuhanyozni, t szomszédokhoz vasalni ét kávét főzni. Mert itt minden tilos. Itt csak csendber meghúzódhatom. Egyszer aztán úgy esett hogy Babos néni valamelyik barátnőjénél maradt, én c szomszédokhoz kényszerül tem, ahol egy képeslapot nyomtak a kezembe. — Tudja, hol fekszik e: a falu? Na ugye, én se tud tam, A férjem mondta, va lahol Gömörben. Jő sáros, és az egész faluban nincs tévé. Hát odament az a két fiatal. ,Kérdezősködtem és mindent megtudtam a rideg szobácska volt bérlőiről, Gézáról és Ildikóról, a tanítóról és az egészségügyi nővérről. „ indkestten itt szülét- ■ - tek ebben a városban \sokáig csak köszön- I Igeitek egymásnak I míg egyszer Géza egy szombat este, zsúfolt kávéházban így szólt: — Most arra kérlek, fogc meg jól az asztalt, mert mondani akarok valamit. Lánykérés volt ez, méghozzá a legkomolyabb és jól meggondolt. Egy hónapig albérletet kerestek. Megfogadták, hogy addig nincs esküvő, míg nem találnak szobát. Mindkettőjük családjánál „telt ház“ volt — nagymama, testvérek, szülők. Találtak is megfelelő szobát, 800 koronát kértek érte. Csaknem Ildi egyhavi keresetét. Aztán jött ez, a Babos nénié, nagyon meg se nézték, csak a lakbér után érdeklődtek. Nem volt magas, és egyenesen innen rohantak megrendelni az esküvői meghí vöt. — Március 12-én házasodtak. Mintha tegnap lett volna. Minden egyszerű volt, pici csokor, Géza itt vette a sarki árusnál, Ildi csak úgy, blúzban-szoknyá ban. A szomszédasszony pilla natokig élmélázik a mai szerelem története felett. — Másnap vasárnap volt. Ildi a padlót súrolta, Géza I LŐVE Story
