Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-27 / 9. szám
I új ifjúság 5 MESE és VALÓSÁG (TARLATI JEGYZET GÜNTHER PETER ÜJABB KIÁLLÍTÁSÁRÓL) Lapunk olvasója mór találkozhatott egyszer Günther Péter képzőművésszel. Akkor a Duna menti Múzeum kiállítása kapcsán irtunk róla. Azóta nem nagy idő telt el, de ágy tűnik, hogy mondanivalója, rövid útjának újabb állomása érdekes, exért szólunk a Ciprián Ma- jernik teremben lévő kiállításáról. Esténként a gyerekek száj- tátva hallgatják A szomorú királylányról szóló mesét. A nagyobbak talán még meg is könnyezik. Aztán jön a Gonosz Llpót és a többi mese, hogy egyszer csak, mielőtt észreven- nénk, valóság legyen belőle. Olyan, amelytől félni kell. a- melyet elég nehéz kiismerni, amely gonosz, gonoszabb, mint a mesehősök, vagy éppenséggel szebb ás kedvesebb, jobb és hősiesebb, mint amazok. Igen ám, de akkor már ml Is felnőttek vagyunk, akik esténként odaülnek gyerekeik á- gyához, és nemcsak elmondják a régi meséket, hanem meg is kell nekik világítaniuk tartalmukat. De hogyan, miképp? Aki mestere a ceruzának és bűvölőle s festéknek — mint A szumorú királylány Günther Péter —, annak mindenképpen könnyebb a dolga, hiszen formát, fogható, érzékelhető alakot, tartalmat tud adni az elvont és megfoghatatlan dolgoknak, képzeteknek. Még az olyan távoli és sokat emlegetett — lassan már transzcendentálissá nőtt fogalomnak, fogalommá növő országnak Is, mint Vietnam. Tudom, ha holmi alantas és szűk magyarázathoz akarnánk folyamodni, alighanem csődöt mondana igyekezetünk, mert a mesék mondanivalója sem egysíkú, szűk és csak egyféleképpen értelmezhető, hanem fordítva. De hát Vietnam és a többi (A szomorú királylány, A gonosz Llpót, az Emlék) épp ezzel nő túl önmagén. Egyszerre tud formailag és tartalmilag Is mese és valóság lenni. Mindebben nemcsak a fiatal képzőművész tehetsége, hanem maga a technika, az art pro- tls-faliszőnyeg adta lehetőség Is segítségére van az alkotónak. Szép egységgé alakul a mondanivaló és a forma. A művész sajátjává tudta alakítani az új és eléggé makacs technikát. A kiállított fallszönyegek má sik része talán még énnél is tovább megy. Mintha — legalábbis ml Így látjuk —nem csak a technika újdonságával hatna, hanem természetes festői szépségével Is Egyik-másik szőnyege, így például az Együvé tartozás, a Szorongás, az Éjfél, a Holnap virradata és a Tűz ugyanis nemcsak a bonyolult és többrétű gondolatot tudja visszaadni, hanem az elképzelt és a festékkel, vonalakkal papírra vetett vázlatoknak, festményeknek — art pro- tls-terveknek festőt szfn- és formakompozlclóját Is. Amit a fiatal képzőművész szemére vethetünk, az a szőGünther Páter festőművész nyegfelületek nem teljes kihasználása, a szélek megoldatlansága, elhanyagolása. Talán - a technika nem teszi ezt lehetővé, de így is szükségesnek tűnik, hogy a művész megtalálja a megoldást és befejezze, teljessé tegye azt a hatást, amelyet a szőnyeg mondanivalójával, formai kialakításával — a mese és a valóság egybe- játszásával gyakorol ránk. Németh István A gonosz Lipót A VOX HUMANA POÉTAJA (MAOACM KÖNYVKIADÓ, 1872) Ai újságok hasábjairól alig Ismert Szeberényi Zoltánnak Győry Dezsőről szóló könyva meglepetésnek számit az egyszerű olvasó ember előtt. Hazai Irodalmunkban óttBrő jellegű vállalkozás ez a mű. Bár már többen foglalkoztak a csehszlovákiai magyar Irodalommal részeiben és átfogó jelleggel Is (Fábry Zoltán, Tnrczel Lajos, Csanda Sándor, Botka Ferenc, Varga Rózsa, Kovács Győzd), de „eddig nem jelent meg olyan nagyobb lélegzetű tanai mány, mely a csehszlovákiai magyar költészet valamely kimagasló egyéniségével toglalku zott volna.“ — olvashatjuk a könyvborító fBlszé- vegében. Pedig Fábry Zoltán már a Harmadvirágzásban (1963) szóvá teszi ezt • hiányt: „Nagy volt ez a Ura: a szlovákiai vox hamana. Nagy ás ismeretlen. Tegnapi líránk: feladásba merülő tfirténelmi alapokmány. A csehszlovákiai magyar könyvkiadásra bárul a mellőzhetetlen feladat: ezt a Ural értóktömeget láthatóvá, hallhatóvá kall tenni — tanulságra, tanflságral“ Ennek a költészetnek pedig massza kimagaslóan legnagyobb, a hazat, ugyanakkor a közép-nn- rópai valóságot legjobban tükrözó alakja: Györy Dezső, a szlovákiai magyar Voz hamana — az Emberi Hang kBltóje volt. A Fábry kérte antológia nem kószált agyán el, de Így, t csak ezzel magyarázható a Madách Könyvkiadónak az a gesztusa, hogy a még 6Iő és alkotó Íróról, kBltőról, az ón. első Csehszlovák Köztársaság korszakában betöltött Irodalml-zsarnallsztikai tevékenységiről tannlmánykötetet adjon ki. Bár Győry ál a alkot, az említett időszakban kifejtett munkáaaága lezárt egész — különösen ha figyelembe vesszük, hogy az lrő a történelmi események sodrása következtében elszakadt korábbi, szúkebb {pátriájától. A Madách Kiadó a szlovákiai magyar kfiltök közül Győry Dezsőt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy haladú hagyományaink üres foltjainak feltérképezését az ő nevével-mankásságával kezdje. Szeberényi a talsorakoztatott hatalmas, szinte életmű nagyságú anyagon nagy Ismerettel, biztonsággal ás nem utolsósorban a költő iránti tisztelettel vezeti az olvasót. A felhasznált irodalomban többszőr említi a „szóbeli forrii“-t, ugyanakkor a sorok között érezhető a korabeli újságok. folyóiratok zöme — és egy kicsit azok nyelvi stílusénak hatása Is. Ilyen nagy anyag napilapokból és folyóiratokból történő ntölagos tol- gyűjtése során nem lehet teljességre törekedni, s a szerző sem tarthat Igényt a teljességre — hisz az anyag nagy része csak magánkönyvtárakban, itt-ott elvétve található, hézagosán, s a gyűjtő soha nem tudhatja, mikor, hol kerül elő még olyan anyag, amelyet nem volt módjában áttanulmányozni. Csak így lehetséges, hogy elkerülte Szeberényi figyelmét a Tátra kiadásában megjelenő Szemlében (1937. jűn7) Győry Dezső három verse: a Sommás-lány, a Kiáradt a Vág, és a Gömöri betyár. A könyv minden pozitívuma mellett azonban rá kell mutatnunk egy olyan vitatható szemléletre, amely Szeberényi más tekintetben Igen alapos ót tárgyilagos meglátásaiba is belopta magát. Ez pedig Győry politikai állásfoglalása, hovatartozása az 1939-es Ívig — amelyet nagyon sokszor máig kiható érvénnyel hoznak. „Györy elsősorban... politikai költő...“ — Irta róla Móricz Zsig- mond a Nyugat 1926. évi márciusi számában. Ezt a megállapítást még fokozottabb mértékben alátámasztja Szeberényi Zoltán tanulmánykötete, a- melyben alsósorban ás messzemenően többet foglalkozik Győry polltlkal-elkötelezett lírájával, mint szerelmes vagy tájlelrfi költészetével. Bír Fábry li többször Appen Gyóry kapcsán többször kiemelte és hangsúlyozta: „Az IrAI bátorság: politikai bátorság.“ (Európa elrablása, 80 old.) — s Györy ennek nem volt híjával. Ugyanakkor Szeberényi könyvének 130. oldalán ezt a mondattanilag is birilbaló meghatározást olvashatjuk: „Gyóry politikai állásfoglalására jBllemző, bogy bár nem követte a Sarló vezetőit a kommunista párt soraiba, soha nem látott el Igazán a szocializmusig, nem lett kommunista költő, de mindvégig rokonszenvezett a baloldallal, a mnnkásmozgalom célkitűzéseivel.* Vajon Szeberénylt nem zavarta ex « „soha nem Jutott el Igazán a szocializmusig* látszólag mai érvényű, mólt Idejű fogalmazásban tstt kijelentése az éló, alkotó, többszörös fóssef Attila-dfjas költővel szemben? Másutt ezt írja: „Nem volt Igazi forradalmár; ezt még a bnr- zsoá köztársaság társadalmi körülményeit leszámítva, származásának sfilyos terhét figyelembe véve sem mondhatják róla.“ (175. old.) Ezt Így, Ilyen elevenen, Ilyen húsba vágóan nehéz, s nem Is lehet elfogadni. Mór azért sem, mert éppen Szeberényi bizonyltja ez ellenkezőjét egész könyve súlyával, mikor történelmi sorrendben, szinte irret érv mellé sorakoztatva boncolgatja, elemzi a költő verselt; s ezeken kérésztől bemntatja azt a bstalmas fejlődést, politikai útkeresést, melynek voltak egyen mélypontjai, de bukásai sohasem — és végeredménye a fasizmus elleni harc vállalása volt ekkor, amikor azt rajta kívül a csehszlovákiai magyar Irodalomban — de nyugodtan mondhatjuk: Itt a Dnna mentén — Így, ilyen sommásan, Ilyen egyértelműen csak nagyon kevesen vállalták — vagy egyáltalán nem, és most mégis azt mondjnk rólak: beértek e szocializmusba. A legpregnánsabban az 1939 karácsonyán megjelentetett Magyar Hegyibeszéd — vagy más elmen Emberi Hang; a Vox hamana bizonyltja Gyo- ry hovatartozását — még akkor Is, ha ezt nem Igazolté a kommunista pártba valá belépésével. Mégis így, ezen a lírán keresztül lett'SzIovenszkö haladé szellemű magyarsága Fábryt Idézve a „vox humana népe", aki felemelte szavát a fasiszta elnyomás ellen akkor Is, mikor mások a kiszemelt áldozat utolsó vonaglását nézték, s már előre nyálnztak a letépett koncoknak. GYÜRE LAJOS FEBRUÁR FÉNYE A SZOCIALISTA KULTÚRA TERJESZTÉSÉNEK ÚTJÁT IS MEGVILÁGÍTJA ii. Csehszlovákiában a kommunista párt mindjárt a háború befejezése után, a nemzeti demokratikus forradalom szakaszában megkezdte a szocialista kulturális forradalom előkészítését. Hazánkban a szocialista kultúra csírái már az előző Időszak kapitalista rendszerében is megtalálhatóak voltak. A párt Jelszava ebben az időszakban Lenin egyik gondolata lett: „...minden nemzeti kultúrá tartalmazza a demokratikus, szocialista kultúra alapvető elemeit, mert minden nemzetben megtalálhatók a dolgozó, kizsákmányolt tömegek, s az 6 életfeltételeik pedig szükségszerűen létrehozzák a demokratikus, szocialista Ideológiát.“ A szocializmus győzelme előtt azonban még a burzsoá rétegek kultúrája az uralkodó. Ez azt jelenti, hogy a szocialista kultúrának a nemzeti demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet alatt meg kell vívnia harcát a legyőzött kultúrájával. A két kultúra fejlődésének feltételei a szocialista forradalom győzelmével alapvetően megváltoznak. Az addig elnyomott szocialista kultúra tág teret kap az érvényesülésre. így volt ez hazánkban Is, ahol a munkásság elnyomott kultúrája és ideológiája, amely a kapitalista társadalomban csak csírájában létezett, óriási fejlődésnek Indult és fokozatosan vezető, uralkodó kultúrává vált. A burzsoá kultúra befolyása a dolgozó tömegekre viszont egyre jobban gyengült, annak ellenére . Is, hogy számos kísérlet történt a legyőzött burzsoázia részéről lealkonyulé- ban lévő kultúrája újraélesztésére. A nemzeti kultúra szocialista jellegének megszi- . lárdttása hosszú Ideig a párt egyik fontos feladataként szerepelt. A szocialista kultúra — ennek elméleti alapjait a marxista-leninista tanok képezik —, nem vetette e! mindenestül a burzsoá kultúrát, hanem elsajátította és magáévá tette mindazokat a haladó kulturális értékeket, amelyeket az előző generációk hagytak rá. Habár a kulturális élet forradalmi változásainak alapjait a párt még a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején lerakta, számottevőbb eredmények csak később, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása titán mutatkoztak: Kulturális és Ideológiai élet átformálásának komplex tervezetét a kommunisták által kidolgozott és 1945 áprilisában elfogadott Kassal Kormányprogram tartalmazza. Ennek a programnak a- lapvető kultúrpolitikai elvett a kommunista párt igyekezett mindjárt a népi demokratikus állam kezdetettő! fogva érvényesíteni. A párt egyik fő feladatának tekintette az egységes állami iskolarendszer létrehozását, hogy ezzel megszűntessék az iskolákban az egyházi befolyást. Ezt a törekvést azonban 1945—48 között a megfelelő Igyekezet ellenére sem tudták megvalósítani, mert a Demokrata Párt ellenezte ezt az Intézkedést. Tudjuk, hogy ebben az Időszakban a Demokrata Párt mint egyike a legerősebb szlovákiai pártoknak, a reakció szószólója volt. Azt, hogy a párt mennyire fontosnak tartotta az egységes állami Iskolarendszer létrejöttét, lemérhetjük Ladislav Novomesky 1947. február 16-án elhangzott előadásának egyik részletéből: „Hazánk haladó Jellegének biztosítása három fő ponton nyugszik. A földreformon, az Iparosításon és az Iskolán, amely független mindentől és mindenkitől, és csak a tudomány világos értékelnek, a nemzeti összetartozás és a szláv öntudat szellemének van alárendelve.“ Az egységes Iskolarendszer a februári győzelem után rövid időn belül megvalósult és mindmáig mint )61 olajozott gépezet működik. Szlovákia Kommunista Pártja kulturális politikájának 1945 után lényeges részét képezte az a küzdelem, amelyet a párt az értelmiség haladó részének megnyeréséért folytatott politikájának támogatása és a népi demokratikus társadalmi rendszer felépítése érdekében. A pártnak ebben az 1- dőszakban természetesen nem az eszmei differenciálódás volt az elsődleges érdeke, habár ezt a tényezőt Is szem előtt tartotta. Erről tanúskodik egyébként a pártnak a ludákok és a fasizmus maradványai ellen vívott politikai és Ideológiai harca a kulturális és a társadalmi élet különböző területein. A párt elsősorban igyekezett megnyerni az értelmiséget a Kassa! Kormányprogramban foglalt feladatok elvégzésére, főleg a dolgozók közötti tömegroun- ka hatékonyságának emelésére. Az alkotó értelmiség megnyeréséért folytatott küzdelemben fontos fordulópontnak számított a művészek és a tudományos dolgozók I. kongresszusa, amely 1945. augusztus 27— 28-án folyt le Banská Bystricán. A cél az értelmiség aktivizálása volt a művészet és a tudományos élet felújításában és haladó továbbfejlesztésében. A kongresszuson sikerült megerősíteni az alkotó értelmiség alakulóban lévő széles frontját. A front programjának alapelveit néhány kiváló kommunista értelmiségi fejtette ki az ott elhangzott előadásában. Az értelmiség politikai orientációját Jelentősen befolyásolta az SZKP apparátusának dolgozói részére 1946. április 23-24-én Martinban megtartott kongresszus. Habár az SZKP elsődleges törekvése a kultúra területén továbbra is a kulturális élet demokratizálása volt, tehát a hazai és külföldi kultúra legjobb eredményeinek a terjesztése, a párt kulturális politikájában más, további szempontok is előtérbe kerültek. Elsősorban, súlyt helyeztek a marxi- lenini eszmék intenzív elterjesztésére a kulturális életnek főleg azokon a területein, ahol a párt tagjai tevékenykedtek. így szabadították fel az alkotó erőket Szlovákia kulturális átalakulásának megvalósítására. Az eszmei befolyás növelése mellett az SZKP a kongreszuson egy új, a népből sarjadó és vele szorosan összenőtt értelmiség felnevelését is céljául tűzte. Mivel ezt a célt a február előtti Időkben nem lehetett operatív, hatékony intézkedésekkel megvalósítani, a párt kidolgozta az Iskolán kívüli Ideológiai nevelés rendszerét, amely a marxi-lenini tanok elsajátítását és szélesebb körű műveltség megszerzését tette lehetővé. Az iskolán kívüli nevelés rendszere a széles néprétegek műveltségi színvonalát volt hivatva emelni, a legtehetségesebbeknek pedig a legmagasabb iskolai végzettség Is elérhetővé vált. Így a népi értelmiség társadalmi helyzete Jelentősen javult, s a politikai befolyása Is megnövekedett a várható politikai küzdelmek előtt, amelyek Szlovákia további fejlődésének útját határoztáik meg. A Demokrata Pártban egyesült reakció 1946 májusában többséget szerzett a nemzetgyűlési képviselő-választásokon, s ez a kulturális élet egyes területein megnehezítette és ideiglenesen lehetetlenné tette a párt kulturális politikájának megvalósítását. Ennek ellenére 1945—48 között az SZKP Jelentős sikereket ért el ezen a területen, mert kulturális átalakítási programja fokozatosan össznépi programmá vált. A program megvalósításában és a haladó társadalmi fejlődést szorgalmazó, valamint az azt akadályozni igyekvő erők politikai küzdelmében szerepet játszott az a tény, hogy az SZKP programját a kommunistákon kívül megáénak tekintette a haladő és a demokratikusan gondolkozó értelmiség túlnyo mő többsége is. Erről tanúskodik ennek az értelmiségnek az 1947-es ún. szlovákiai válság alatt és a válságos 1948-as februári napokban tanúsított, az SZKP-t támogató magatartása. A februári események megnyitották az u- tat az kultúra forradalmi reformjához és szocialista átalakításához. A kulturális élet fejlesztésének első szakaszában, tehát a februárt követó hónapokban, a múltban a reakciós Demokrata Párt befolyása alatt álló kulturális intézmények megtisztításával egyidőben, gyors ütemben valósultak meg azok az elképzelések is, amelyek ugyan a Kassal Kormányprogramban benne foglaltattak, de a burzsoáziának a már említett halogató taktikája és szabotálásai miatt az előző szakaszban nem valósulhattak meg. A nemzeti kultúra kongresszusán 1948 áprilisában, a kultúra eddigi útja feletti elmélkedés mellett, felvázolták a következő történelmi Időszak feladatait is. A kongresszuson részt vett Klement Gottwald fs, és fellépésében így fogalmazta meg, mit vár el a párt a művészektől: „Nemcsak arról van sző, hogy a már létrehozott kultúrát tegyük hozzáférhetővé. Népünknek szüksége van új kultúrára Is, amely a mával él és a mát segíti... Szüksége van — nem félek használni ezt a kifejezést —egy érthető, hozzáférhető kultúrára, amelyet magához közelinek érez. Valóban nem értem, miért kellene magasabban állnia a kiválasztott egyéneket dicsőítő kultúrának, a százezreket és milliókat megmozgató és a humánus eszmék szolgálatába állító kultúrával szemben. Azt hiszem a második feladat sokkal felemelőbb, de egyben nehezebb Is.“ Februárral tehát döntő szakaszába érkezett a szocialista irodalomért és kultúráért folytatott harc. A burzsoá Irodalom hanyatló kinövései radikálisan felszámolódtak. Az előző szakaszban már meglévő szocialista Irodalmi tendenciák pedig nagy mértékben aktivizálódtak, s az irodalmi életet határozottan és programszerűen a szocialista- realista irányzat felé orientálták. A február utáni Időkben a haladó írók megértették és tudatosították nagy társadalmi küldetésüket. Visszatérés a mindennapi élet problémáihoz, az öntudatos társadalmi cselekvésre valö oktatás az irodalomban ás az irodalom tömegjellegű elterjedése azok az eredmények, amelyeket ezen a téren februárnak köszönhetünk. A legtöbb akkor keletkezett Irodalmi mü még ma sem veszítette el Időszerűségét, s ha igen, értéke érdekes kordokumentumként akkor Is megmaradt. Szebcrcnyi Zoltán:
