Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-27 / 9. szám

<"v» -JrJXL+'ji új ifjúság 3 PRÁGÁBAN TALÁLKOZTAK A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok minden évben találkoznak egyszer és megtár­gyalják az év folyamán felmerült gondokat, problémákat. így volt ez idén is. Az or­szág legkülönbözőbb részeiből jöttek össze Prágában, és február 7-17-e között nem­csak üléseztek, tárgyaltak, hanem szórakoztak is, vagy ismerkedtek Prágával, a fő­város nagy üzemeivel, kiadóvállalataival, nyomdáival, lapok szerkesztőségeivel. A hét nap egyikét sportnak, a másikat pedig Prága nevezetességeinek szánták, az utolsó előtti napon pedig a mezőgazdasági fiatalok nagy és hagyományos országos bálján szórakoztak. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok országos találkozóján mi is jelen voltunk, és elbeszélgettünk azokkal a fiatalokkal, akik jelentősen kiveszik részüket az ifjúság politikai, szervezési és kulturális munkájából. Az alábbi rövid írásokkal megpróbáltuk feleleveníteni a találkozó' hangulatát és bemutatni az összesereglett fiatalokból néhányat. BURIS BÉLA DERŰLÁTÓ I í HUSZONÖT ÉVES HONATYA Felszólalás előtt Figyelem Erős Vendelt, szeretnék vele beszélni, de vár­nom kell, mert épp a felszólalására készül, és feltehető­leg most nem állna kötélnek. Lefényképezem. Nem látszik izgatottnak. Észre sem ve­szi, hogy lencsevégre kaptam. Lehet, megszokta már ezt a hangulatot, feszültséget, még ha — ahogy később elmond­ja — a Nemzetek Kamarájában nem is szólalt tel. Sok­szor szerepelt már a nyilvánosság előtt. Közvetlen a válasz­tások alőtt Is különböző gyűléseken, összejöveteleken vett részt, és azöta is rendszeresen találkozik a választóival. Itt, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok országos talál­kozóján a tapasztalatairól beszél. Azokról a tapasztalatok­ról, amelyeket mint munkás, az aranyosi szövetkezet gép­javító műhelyének egyik dolgozója szerzett magának, és azokról is, amelyeket Iffósági vezetőként és nemzetgyűlési képviselőként szerzett. A komárnői (Komárom) járás Vagon túli részét, azaz a 88-as körzetet képviseli a Kamarában, és itt, ezekben a községekben tartja képviselői napjait. Ezekre mindig felkészül, az összejövetel pontjait megbeszéli a helyi nem­zeti bizottságok vezetőivel, és aztán a kijelölt napon és órában vagy naggyülés vagy egyéni beszélgetés formájában bnnyolftja le a találkozót. A problémák, amellyel felkere­sik a választói, különbözőek. Nyugdí {kérdésekkel, egyéni sérelmekkel, panaszokkal jönnek utána a választók, s ö minden egyes kérelemmel külön foglalkozik. Levélben vagy személyesen válaszol. Ez azonban a munkájának csak egy része. Tagja a Nem­zetgyűlés mezőgazdasági szakbizottságának, s mint Ilyen részt vesz példánl a vízügyi törvény előkészítésében. Ösz- szegyüjti a helyt és járási tapasztalatokat, és mielőtt sor kerülne a törvény végleges megfogalmazására, felméri, va­jon megállja-e majd a helyét a gyakorlatban. Mindezek természetesen nem kis gondok. Valódi bon­atyai gondok, holott Erős Vendel még Igazán fiatal. Mind­össze huszonöt éves. Egyébként Zlatná na Ostrove-ról (Csallőközaranyns) származik, itt él és dolgozik, Hnrbano- vőn (Úgyallán) tanulta gépjavítói szakmáját. A Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi alapszervezetének az aielnöke. „Erről nem Tokk Erzsébet Nézem a kitüntetésre java­soltak névsorát, és sehogy sem akarok megbékélni Ali- beta Toková nevével. Toko, Toko — Ismételgetem kicsit tamáskodva, mert Ilyen ma­gyar nevet még sohasem hal­lottam. Aztán, áhogy elolva­som, honnan jött a találkozó­ra, egy csapásra világossá vá­lik előttem a kérdés, mert Pastuchyt olvasva, AlZbeta Toková mögött felismerem Tokk Erzsébetet, a patasl szö­vetkezet kertészetében dolgo­zó szocialista munkabrigád kell írni“ vezetőjét, akiről már ml is többször írtunk. Elbeszélgetek vele, írok ró­la — gondolom. Csak hát Tokk Erzsébet nem akar kötélnek állni. Elóször szerényen megkérdi, hogy fon­tos-e, kötelező-e, majd pedig kerek perec megmondja, hogy vele nincs mit beszélgetni, mert ő nem akar újságban szerepelni. Hát most mi legyen? Erzsé­bet végül Is enged, sőt a fényképezőgép elé Is odaáll. Erzsi azt gondolja, hogy ők rendesen dolgoznak, elvégez­nek minden munkát, ami a kertészetben adódik, erről pe­dig nem kell írni. Ml másképp vélekedünk. Szólnunk kell ró­luk. El kell mondanunk, hogy a patasl lányok szorgalmasak, jól dolgoznak. A kertészet az idén Is túlteljesítette tervét, a lányok elvégeznek minden feladatot, amellyel megbízzák őket. — Minden munkát, a- kár nehéz, akár könnyű, a- kár kellemes, akár kellemet­len. el kell végezni — mond­ja Erzsébet. És ők el is vég­zik. Sőt, Idényben, vagy mond­juk palántaültetéskor vasárnap Is kimennek, ha szükséges, tovább is kint maradnak. E- zek a lányok megérdemlik, hogy írjunk róluk! Nem is tudom, hogy hol kezdjem Boris Béla bemutatá­sát, annyi érdekes emltteniva- lót találok a személye körül. Érdekes már az Is, hogy egy szép nevű községből, Do- iinkáről (Inánka) a (nagykür­tösi járásból) jött, A mező­gazdaságban dolgozó fiatalok országos találkozóján ismer­kedtem meg vele, de már azt Is tudom, hogy két gyermeke is van. Dolinka és Blh n/Ip- lom (Ipolybalog) községek Oj Élet Szövetkezetének vezető kertésze, több mint húsz be­osztottal dolgozik, és a ker­tészeten kívül ő vezeti a do­hánytermesztést is. Buris Béla Kravanyban (Karván) tanul­ta a szakmát, s amint látszik, nem is akárhogy) — A kertészetben hatvanöt­ezer, a dohányban pedig negyvenezer koronával telje­sítettük túl az előirányzott tervet — mondja mindjárt a beszélgetésünk kezdetén. Ami e mögött a szám mö­gött van, azt nyilván az olva­sóink Is tudják: — Egy mai szövetkezetben kertészkedni, tfz-egynéhány hektár löld adta lehetősége­ket kihasználni, a legnagyobb megterhelést jelenti. Teljes e- róbedobással kell az ember­nek összpontosítania a felada­tokra. Sokszor saját dolgait, személyes gondjait, családi é- letét Is mellőzni kényszerül, hiszen a jé eredmény csak úgy lehetséges, ha az ember állandóan a kertre gondol, ba vele él, a növényekkel léleg­zik, mindig azokra gondol... Aztán a korszerűségre te­relem a szút: — Hát, ami a korszerűsé­get illeti — mondja az újrion sült ismerősöm —, azzal egy kicsit még hadilábán vagyunk. Fóliás termesztés, Uvegház? Ezt a ml szövetkezetünkben nem ismerjük. Egyelőre olyan eszközökkel dolgozunk, mini amilyenekkel ötven évvel ez­előtt kertészkedtek. Ezt nem értem, és magya rázatot kérek. Igaz. nem Is annyira Boris Bélától, mint In­kább az Ifjúsági szervezet já­rási vezetőjétől. És fi tájékoz­tat is. Elmondja, hogy bizony nemcsak az Cj Elet, hanem más szövetkezetek vezetői sem nézik jé szemmel, ha egy-egy fiatal új beruházások­kal korszerűbb gazdálkodás meghonosítására törekszik. Buris Béla — bár néha ta­lán a jutaléknszlásnál. az év­vég! értékeléseknél fs megfe­ledkeznek róla — nem elége­detlen. Sőt, ha lehet ezt mon­dani, derűlátő. — Épp a napokban válasz­totta meg a tagság az új ve­zetőséget. Ügy érzem, szak­képzett vezetők kerültek a ré­giek helyébe, akik arra törek­szenek majd, hogy jobb ered­ményeket érjünk el. Ahogy végigmegyek a termen, hirtelen ez a ma­gyar mondat üti meg a fü­lemet: Józsi, te csak hall­gass, mert te úgysem ér­tesz a gutái politikához!" Erre rögtön felkapom a fejem és szemügyre veszem a lányt ts, aki mondta, és a Józsit ts, akinek címez­ték a mondatát. Es mit nem látok, fózst, akiről szó van, egyik régi ismerősünk, Bolha József, a SZISZ komárnói IKomáromi járási bizottságának a tit­kára, a lány, illetve a lá­nyok, akik kicsit kacarász- va letorkolják Józsit, név szerint Nagy Éva, Nagy Má­ria, és Bezár Mária, pedig gútálak. Hogy mit keresnek itt a mezőgazdasági fiatalok or­szágos találkozóján, azt nem kell magyaráznom, hi­Nagy Mária szén a gúlát fiatalok min­dig is kivették részüket a munkából. Magától értetődő, hogy Balha József, akivel nemrégen beszélgettünk a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok problémáiról jelen van ezen a találkozón. Most már csak azt kell megtud­nom, hogy mi is az a gú­lái politika. — Maguk mit gondolnak? — Hát... Ez egy kicsit a­zért nehéz ügy. Szóval ne­héz, de azért ne gondolja­nak mindjárt valami rossz­ra! Először is arról van szó, hogy... Ez a fózst soha nem hagy nekünk, lányoknak békét... Nem is annyira a lányoknak, mint inkább ne­künk, gúlaiaknak... így gü tatok, úgy gútaiak, mondo­gatja, s ki bírja ezi örök­ké hallgatni... — Ej, Józsi, te csak hall­gass, mert te úgy sem ér­tesz a gútal politikáhozI Nekem azért egészen más a véleményem. Mintha ez a Józsi mégiscsak értene a gútai politikához. Hiszen Kolárovón (Gúlán) semmi baj sincs a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok mun­kájával. Legalábbis erről tanúsko­dik az, hogy nem is egy, hanem három lány képvise­li a fiatalokat a találko­zón. Vagy talán mégsem érte­ne egészen a gútai politi­kához? Egy problémát u- gyanis említenek a lányok. Gúta város, és elég sok itt a fiatal — a szövetkezet­ben ts —, mégis mindösz- sze húszvalahány tagja van a szervezetnek. Hogyan is vagyunk hát azzal a gútai politikával? Hacsak nem az, hogy bi­zony ezek a lányok igazán jól érzik magukat Prágában. Az egyik legfényesebb prá­gai szállodában az ln'r>­Bezár Mária nacionalban laknak (egyéb­ként volt itt egy kis .fenn­akadás, mert a világért sem tudták megtalálni a szobák fűtését, a lépcsők meg csak a negyedik emeletig vezet­nek, bár kt tudja, hány e- meletes ez a nagy szálló, meg aztán annyi Itt a lát­ni-, hallanivaló, és sok-sok ftatallal Ismerkedhetnek meg. Meglehet, éppen az 6 vi­dámságuk jelenít a gútai politikát. Ebben azért nem vagyok egészén biztos. Különben még egy prob­lémát kezdek már kapiskál- nt: a lányok fizetése sem valami szédítő. Bár felelős­ségteljes beosztásban dol­goznak — egyikük a főrak­tárban, a másik pedig a traktorállomáson a fize­tésük valahogy sokkal ala­csonyabb, mint Németh Er­zsébet fizetése, aki pedig nem tartozik a gazdaságnak olyan felelősséggel, mini ők. Hát mégis rájöttem vol­na? Ez lenne az a bizo­nyos gútai politika? Vagy mégsem? Nem if tudom... Lehet, hogy én sem ér­tem egészen ezt a gútai po­litikát. Mit gondolnak? Németh Erzsébet Németh Erzsébet ülteti, kapálja, gondozza, töri, osztályozza, kötözi — sőt simogatja is a dohányt, pedig nem dohányzik. Valójában ebben nincs semmi meglepő. Épp azon lepődnénk meg, ha dohányozna. Németh Erzsébet szerény falusi lány — nem illene hozzá a cigaretta. Dohányozni nem dohányzik, de annál inkább él más, töményebb „élvezeti szerekkel“, például a köl­tészettel. Hogy honnan tudom mindezt? Tőle, meg mások­tól. Erzsébet szereti a költészetet, a színjátszást, az idén például Petőfl-estet rendezett. Hogy ezen kívül még mit csinál? Ez is elég lenne, de azért még akad valami a tar­solyában. Tőií (Tany) községben ő a pénzügyminisz­ter, a SZISZ helyi alapszervezeténeik a pénztárosa. Érdemeiért jutott el Prágába Is, azért küldték a me­zőgazdasági fiatalok országos találkozójára — ahol negyvenkét ifjúsági szervezeti tagod képvisel —, mert őt találták erre a legméltóbbnaik, Lassan Itt a dohányidény, megkezdődnek a mun­kák, aztán már aligha lesz Erzsébetnek és a többi tanyi fiatalnak arra ideje, hogy kiránduljon, szóra­kozzék. Hiszen tudjuk, a dohány az komisz dolog. TÍZ ÉV NAGY IDŐ Arról, vajon hogyan is néz ki egy igazi ügyességi verseny a traktoro­sok között, Kalán Ferenc iniregi fiú tájékoztat. — Ügyességi verseny előtt az em­ber megkapja a traktor számát, meg­keresi a traktorát, beül és elindul. Aztán ráakasztja a pótkocsit, ké­sőbb pedig különböző akadályverse­nyek vannak. Siklik az ember előre, hátra, megpróbálja kikerülni az a- kadályokat. Mindezt persze pontoz zák, és mérik az időt. Aki a leg­gyorsabb és legügyesebb, az kapja a legtöbb pontot. / Legjobbak a tájékozódási felada­tok. Elindul az ember egy egészen ismeretlen vidéken térképpel a ke­zében és megpróbál eljutni a kije­lölt célhoz. Ez persze nem minden­kinek és nem mindig sikerül. Par- dubicén voltak például olyanok, a- kik úgy eltévedtek, hogy végül he- likoptferrel kellett őket megkeresni. Én a szlovákiai versenyekben he­tedik, az országos versenyekben a ti­zenegyedik lettem. Olyan öreg trá­gyarakodógépet kaptam, amilyent még nem is láttam. Legalábbis a mi vidékünkön, már egyetlenegy ilven régi típusú gépet sem használjak, így aztán, amikorra rájöttem, ho gyan is kell kezelni, az ellenfeleim már elhúztak mellettem. Kalán Ferenc, ez az imregi (Bre- hov) traktoros igen fiatal. így hát nem is csoda, ha egy-két régebbi évjáratú géphez már nem ért. Tíz év a mai mezőgazdaságban bizony már elég nagy idő... AZ OLDALT IRTA ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTTA NÉMETH ISTVÁN V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents