Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-20 / 8. szám

8 új ifjúság 906® s 102910241 1 A z ügy szombat estén kez­dődött, amikor matema­tikai műveletektől fá­radtan vettem kezembe a helyi esti lapőt, s utólsó oldalén a következő hir­detésre bukkantam­A Kratstudt Társulat megren­deléseket fogad el szervezetektől és egyénektől bármilyen matematikai elemzésre és számításra. Minőség biztosítva. Forduljon a kővetkező címre: VVelstrasse 12. Éppen erre volt szükségem. Már néhány hete izzadtam azok felett a számítások felett, amelyek az elektromágneses hullámok sajátos struktúrájú heterogén közegben való visel­kedésévé! foglalkoztak. Végül is egy egyszerfisítéssorozattal sikerült az egyenletet olyan alakra redukálnom, amelyet már elektromos számítógép is kezelhetett. Magam elé képzel fém, ahogy fölutazom a fővá rosba, s megkérem a számító központ igazgatóságát, hogy vé gezzék el számomra a munkát. Bizonyára könyörgésre került volna sor. mert a központ tel ies kapacitással katonai ügvek kai foglalkozott, és senki sem törődött egy rádióhullám terjfi déssel foglalkozó vidéki fizi kassal. S egy olyan kis városban, mint a mienk, itt van egy szá mftőközpont, s helyi újságban megrendelőket keres! Fölvettem a telefont, hogy azonnal érintkezésbe lépjek a társulattal. Csak akkor döbben­tem, rá, hogy a hirdetés az utcanéven és házszámon kívül semmi más címet nem közöl. Számítóközpont télefonszám nélküli Nem ment a fejembe a dolog. Felhívtam a szerkesztő­séget. — Sajnálom, de Krafstudt csák ennyit közölt — válaszol ta a titkár. — A hirdetésber nem állt telefonszám. A Krafstudt Társulat a tele fónkönyvben sem szerepelt. Türelmetlenül vártam a hét főt. Valahányszor Csak felpíl lantottam a pedánsan Irt bonyolult fizikai folyamatoka tükröző egyenletekből, gondo latalm rögtön Krafstudt körű kalandoztak. Előrelátó embe lehet. Korunkban, amikor a: emberiség arra törekszik, hog' minden gondolatát matematika formában fejezze ki, keresvi sein találhatott volna Jövedel lAezőbb vállalkozást. Ki lehet ez a Krafstudt? MS Meglepett, hogy a Krafstudt Társulat ugyanabban az épület­ben van, mint a bölcsek tanyá­ja. Krafstudt úr bizonyára nem a bolondokkal végezteti az „elemzést és számítást“, gon­doltam, mosolyogva. Csöngettem. Sokáig, csaknem öt percig várakoztam. Végre kinyílt az ajtó, s egy sápadt arcú, gyér hajú férfi állt előt­tem. Az erős napfénytől állan­dóan hunyorgott. — Uram? — kérdezte. — Ez a Krafstudt matema­tika-társulat? — Igen. — Önök közöltek hirdetést az újságban? — Ml. — Munkát hoztam. — Fáradjon be, kérem Szóltam a sofőrnek, hogy vár­jon meg, majd lehajtottam a fe­jem, és beléptem az ajtón, amely becsukódott mögöttem, úgyhogy teljes sötétség vett körül. — Kövessen, kérem. A lép­csőkön óvatosan. Balra. Most fölfelé ... így utasítgatott a férfi, s ka­romat fogva sötét, alacsony folyosók lépcsőin vezetett fel s alá. Majd sápadt sárga láng gyul­ladt ki fejünk felett, s miután megmásztunk egy meredek kő­lépcső sort, egy kis hallba Ju­tottunk. A fiatalember egy válaszfal mögé sietett, kinyitotta a fülke ablakát, s kiszólt: — Parancsoljon, uram. Ügy éreztem, rossz helyre ju­tottam. A félhomály, a föld alatti labirintus, az ablaktalan, egyetlen meztelen égővel meg­világított hall csak fokozta fur­csa érzésemet. — Parancsoljon, uram — Is­mételte a férfi, és" kihajolt a fülkeablakon. — Ó, Igen. Szóval ez a Kraf­studt Társulat számítóközpont­ja? — Igen, ez — vágott közbe türelmetlenül —, már mondtam az imént. Mit óhajt? Előhúztam a zsebemből a pa­pírlapokat, s az ablakon ke­resztül átnyújtottam őket. — Ezeknek az egyenleteknek a lineáris megoldású részleges derivációlról van sző — ma­gyaráztam kissé bizonytala­nul. — Szeretném, ha legalább numerikusán megoldanák őket... Tudja, ez diszperziöegyenlet, s a rádióhullámok terjedési se­bessége ez esetben főkről fokra változik. A fiatalember kikapta kezem bői a papírokat, s nyersen odavetette: — Minden világos. Mikorra kéri a megoldást? — Mit gondol, mikorra? — kérdeztem meglepetten. — ön­nek kell megmondania, mikor­ra készül el. — Holnapra megfelel? — ér­deklődött, s rám függesztette mély tüzű barna tekintetét. — Holnapra? — Igen. Dél körül... — Egek! Micsoda számítőgé pük van. Fantasztikus sebes­ségi — Tehát holnap délben kéz hez kapja a megoldást. A költ­ség négyszáz márka. Fizessen. Sző nélkül átnyújtottam a pénzt és a névjegyemet A kijárat felé menet a fia­talember megkérdezte: — Szóval ön Rauch profesz- szor? — Igen, én. Miért? — Sejtettük, hogy előbb-utőbb fölkeres bennünket. — Miből gondolták? — Ki mástól kapnánk megbí­zást ebben a porfészekben? Válasza elég meggyőzően hangzott. Alig köszöntem el tőle, az ajtó már be Is zárult mögöt­tem. Hazafelé ez a különös, őrül­tek házával szomszédos számí­tóközpont járt az eszemben. Vajon hol és mikor hallottam a Krafstudt nevet? Másnap egyre növekvő türel­metlenséggel vártam a déli pos­tát. Amikor fél tizenkettőkor csöngettek, felugrottam, s szin­te rohantam a postás elé. Meg­lepetésemre egy sovány, sápadt lánnyal találtam magam szem­ben, aki hatalmas kék boríté­kot tartott a kezében. — ön Rauch professzor, ké­rem? — kérdezte. — Igen, én. — Tessék, Krafstudték külde­ménye. Kérem, írja alá itt. Az elémbe tartott postás­könyv első oldalén egyetlen név állt, az enyém. Aláírtam a kül­deményt, és borravalót kínál­tam a lánynak. — ö, nemi — tiltakozott, s zavarában elvörösödött, vala­mi köszönésfélát mormogott, s faképnél hagyott. Amikor a sűrűn teleírt kézi­rat fotókópiáira pillantottam, nem akartam hinni a szemem­nek. Egy elektronikus számító­géptől teljesen mást vártam: hosszú számsorokat, egyik oszlopban a bizonyítások érté­keit, a másikban a megoldást. De a kezemben tartott pa­pírlap az egyenletek pontos és aprólékos megoldását tar­talmazta. Átfutottam az oldalakat, s a számítások eredetiségétől és lenyűgöző szépségétől szinte a lélegzetem Is elakadt. Bárki vé­gezte a munkát, hatalmas tu­dásét a világ legjobb matemati­kusai is megirigyelhették vol­na. Az Ismeretlen felhasználta a modern matematika csaknem teljes fegyvertárát, a lineáris és nonltneárls differenciál- és integráljegyzeteket a vál­tóáram fiunkcióelemét, a pluralitást, a topológiát, épp­úgy, mint a számelméletet és matematikai logikát. Kis híján felkiáltottam a gyönyörűségtől, amikor a számítások, képletek és egyenletek sora után meg­láttam a megoldást, egy teljes három sort kitöltő egyenletet. S hogy csodálatomat még job­ban fokozza, az ismeretlen arra sem volt rest, hogy a hosszú képletet rövidebbre egyszerűsítse. Rövid és pontos megoldást talált, amely csak a legalapvetőbb algebrai és tri­gonometriai kifejezéseket tar­talmazta S az egészhez — rö­vid melléklet formájában — odacsatolta a megoldás grafi­kai ábrázolását is. Jobbat nem Is várhattam volna. A megfejthetetlennek tűnő egyenletet megoldották. Felocsúdva az első meglepe­tés okozta csodálat kábulatából, ismételten áttanulmányoztam a fotókópiákat. Észrevettem, hogy az ismeretlen sietve rótta a számjegyeket a sűrűn teleírt lapokra, mintha csak takaré­koskodott volna a papírral és az idővel is. Húszonnyolc ol­dalt írt tele, s én elképzeltem, micsoda emberfeletti munka le­hetett! Próbálj megírni egy húszonnyolc oldalas levelet egy nap alatt, próbálj lemásolni, akár anélkül, hogy a szöveg ér­telmére is figyelnél, huszon­nyolc oldalt egy könyvből, s magad is meglátod, micsoda po­koli munkai De a kezemben tartott papír- csomó nem egy barátnak írt levél vagy egy könyvből kimá­solt fejezet volt, hanem egy rendkívül bonyolult matemati­kai probléma huszonnégy óra alatt elkészített megoldása. Még órák hosszat tanulmá nyoztam a lapokat, s csodála­tom percről percre nőtt. • „S. A. 9. B “: „18 éves középiskolai tanuló vagyok, s szükségesnek tartom, hogy gondolataimat közöljem a világgal, melyet az repeső szívvel vár,“ — írja leve­lében. Írását elolvasva egyet kérdeznénk csak: mi­nek az alapján „írta“? Leg­közelebb önálló, eredeti írással jelentkezzen! • „Elásott porszem": „Ezen szórakozásom, úgy ér­zem betölti lelkem feldúlt mezejének apróbb gödreit.“ — írja levelében. Ne hara­gudjon, de Ilyen mondatot viccből se ír le az ember, mert ez tömény glccs. Ami a verseket illeti, eléggé vér­szegények, gondolattalanok. Semmi mélyebb költői rez­dülést nem látunk bennük. Szabó Lőrinc mondja: „A költő tulajdonképpen kere­sés közben találja meg ver­se tartalmát, célját, a zse­ni tulajdonképpen csak munka előtt zseniális, magá­ban a versírás munkájában már Inkább csak becsületes, vagyis hűséges önmagához, a leleplezés elől szökni aka­ró élményhez. Igazán nem csoda, ha a gyenge költő alulmarad ebben a bonyolult munkában, amelynél az él­mény kitisztítása mellett még egész sereg stiláris, zenei, ritmikai és szerkezeti tör­vényt is ki kell elégíteni, illetve a pillanatnyi szük­ségnek megfelelően újjá kell teremtenie, ha azt akarja, hogy, műve ne csak felület, ne csak közlés legyén, ha­nem teljes érzékeltetés, vagyis igazi irodalom, igazi vers.“ Tanácsunk: tanuljon, művelje magát. Csak így léphet előre. • .Jégvirág“: Verseiben a magyar nóta izeken túl ke­vés költői gondolatot talál­tunk. Egy példa: / Egy csó­kodért százat adok, / mert a csókkal nem spórolok. / Akárhányat adsz is nékem / százszorosát rád lehelem. / stb. Tanuljon, olvasson, kü­lönösen verseket. 0 „Halvány rózsa“: Ver­sében a gondolat, a cél ne­mes. A költői megoldással azonban baj van. Verse nem izzik, nem ragad magával, nem láttatja velünk a leírt eseményt. Az Ilyen sokszor „megénekelt“ témáknak kü­lönben Is van egy nagy buk­tatójuk: nehéz róluk újat mondani. A költészetnek pe­dig alapfeltétele a „világ“ újrateremtése, újraálmodá- sa. M ai számunkban befejezzük a rovatunk első vitatémájá­hoz beérkezett levelek közlését. A levelek száma azt bizonyltja, hogy áj rovatunk megnyerte olvasóink tet­szését. Reméljük, hogy a közölt levelek felkeltették olvázóink érdeklődését az alkoholizmus súlyos embert és tár­sadalmi problémái iránt. Lapunk következő számában össze gázzük vitánkat. A rovatunk természetesen ezzel nem szítaik meg. Rátérünk kővetkező vitatémánkra, a túlságosan fiatalon kötött, meggondolatlan házasságok problémájára, a vitaindító Írást az első számunkban közöltük. Várjnk olvasóink leveleit, írják meg tapasztalataikat, véleményüket arról, milyen a meg- gondnlatlan házasságok sorsa, hány éves korban a legjobb házasságot kötni, érdemes e katonai szolgálat előtt megnősülni, malyek a boldog házasság legtöbb anyagi és erkölcsi telté telei. A NŐS FÉRFIAK TÖBBET ISZNAK Négy érdeklődéssel kísértem a lapjukban folyó vitát. Enged ják meg, bogy néhány sorban én is hozzászóljak. Természete­sén a saját falum példájából Indulok ki. Mint minden faluban, nálunk is van élelmiszerüzlet és tar- másaatásen kocsma is. A kocsma olyan jól működik, hogy a bevétele meghaladja az üzlet bevételét. Ez azt jelenti, hogy tz emberek rengeteg pénzt költenek az alkoholra. Igaz viszont, hogy a nős férfiak többet hagynak ott az alkoholra, mint a nőtlenek. Ezt én, kétgyermekes anya állapítom meg szomn inán. örülök, hogy a fiatalok kevesebbet költenek a kocsma re, és szomorkodom, mert a családapák gyakori vendégel a kocsmának. Nem mindegyik issza le magát, de minden este rendszeresen iszogatnak. Az tgazt „teli ház“ szombaton ás vasárnap van, amikor ott kártyáznak ás kugliénak. MI fele­ségek pedig türelmetlenül várjuk, hugy mikor méltóztatnak hazajönni. Igen. faluhelyen ez fgy vanl Es bár a záróra este kilenckor vagy tfzkor van, a kocsmáros nyitva tart éjfállg. sót még tovább is. Azzal természetesen nem törődik, hogy mt lesz, ha a családapa részegen megy haza. Mert ilyenkor otthon elsza badul a pokol, n veszekedést veszekedés éri a kocsmátás miatt. így nevelődik az ifjú generáció is. Ext látják az ap juktól a gyerekek, a kicsinyek. A gyerekek kiskoruktól hall­ják a szülök civakodásalt, és hiába vigasztalják az anyjukat, hogy ők nem lesznek részegesek, ha megnőnek, pár év múlva együtt mennek az apjukkal a kocsmába. Hogy miért? Meri van alkalom, van rávaló. mert van elég Ital. Nagyon kevés az olyan ember, aki nem Iszik. De mtárl kell a kocsmákat állandóan nyitva tartani? Harcolunk az al koholizmus ellen, és az Italtól roskadoznak a polcok. Mehetünk büfébe, kocsmába, élelmiszerüzletbe, cukrászdába, mindenütt ital és ital. Ugyanakkor azt szeretnénk, hDgy az emberek ne igyanak! En viszont azt szeretném, hogy a kocsmákat szá utolják tel, hogy ne gyártsanak annyi italt, még he az állam­nak haszna is van belőle. Mindössze harminckét éves asszony vagyok, tízéves ■ lányom, tizenkét éves a fiam, rendezett anyagi viszonyok közt élünk. és mégis panasxkodom, mégis nyugtalankodom. Félek, hogy a fiam fs csak a kocsmában találja majd meg a szórakozást lehetőségét. Remélem, hogy mire megnő, addigra bezárják majd az italholtokat. Egy asszony a sok közül ELKEZDTEM GONDOLKOZNI Huszonnégy év ns vagyok. Alig léptem át a házasságkötő terem ajtaját, életem legnagyobb csalódásában volt részem. Azt, akit szerettem, meg tudtam volna ölni. De nem tettem, inkább szenvedtem, és másban kerestem gyógyulást. Sokszor elindultam, este a vendéglő felé, hogy alkoholba ölöm a bá­natom. de amikor leültem a fehér asztalhoz, s jött a pincér, nam tudtam mást, csak a megszokott üdítő italt kérni. Ezek után elkezdtem gondolkozni, vajon miért nem váltam alkoholistává, hiszen majdnem minden reményem szertefosz­lott. Rájöttem, hogy az az ember, aki saját erejéből terem­tette meg az egyéniségét, nem dobja azt sárba és nem cse­rélt fal a borospohárral. Ahhoz, hogy valaki mindennap rá- köszönjön a jöl ismert kncsmárnsnéjára, előbb kell kezdenie az Italozást. Az első nyomok minden iszákos ember életé- hun a gyermekkorában a családjában találhatók. Naponta látta Iszogatni a szüleit, és megszokta, hogy az Ital hozzá­tartozik az élethez. Nem esik messze az alma a tájától, tartja a közmondás, és ez sajnos így Igaz. A fiú ivásban legtöbb szőr túltesz az apján. Ezért férfi létemre azt tanácsolom a lányoknak, hogy ne higgyenek az Iszákos udvarié ígérgető, sóinak, ha nem akarják az egész életüket boldogtalanságban ítélni. Az alkoholizmust meg kell szüntetnünk! De ha már valaki mégis a pohárhoz nyúl, legalább tudja, hogy hol a határ. Jelige: ötödik emelet elég régóta vagyok a városka lakója, de ezt a nevet még nem hallottam. Bár úgy rémlik, hogy talán mégis. De hiába törtem a fejem, nem tudtam rájönni, mi­kor és hol. Eljött a hétfő. Zsebemben az egyenletekkel teleirt (vekkel, elindultam, hogy megkeressem a Welstrasse 12-őt. Szemerkélt az eső, Így hát taxit béreltem. — Jókora távolság — mondta a sofőr —, a társulat a fo­lyóparton, az elmegyógyintézet mellett van. Bólintottam, és elindultunk Túrosán László illusztrációja Az út negyven percig tartott. Kifordultunk a városkapun, át­haladtunk egy hídon, elsuhan­tunk a tó mellett, s máris a város külterületein jártunk. Itt- ott kora tavaszi fű zöldellt a kövezetlen utak mentén elnyúló réteken, a kocsi minduntalan megfeneklett a sártengerben, hátsó kerekei meg-megcsúsz- tak. Aztán tetők bukkantak fel, majd az elmegyógyintézet — a városiak tréfás elnevezése sze­■ rint a „bölcsek tanyá“-ja — vö- : rös téglafalai. A magas, üveg- 1 cseréppel kirakott, csillogó tég- i lafal mentén egy szűk sikátor ! futott. Néhány kanyar után a taxi egy alig észrevehető ajtó­nál állt meg. ■ — A 12-es szám.

Next

/
Thumbnails
Contents