Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-20 / 8. szám
8 új ifjúság 906® s 102910241 1 A z ügy szombat estén kezdődött, amikor matematikai műveletektől fáradtan vettem kezembe a helyi esti lapőt, s utólsó oldalén a következő hirdetésre bukkantamA Kratstudt Társulat megrendeléseket fogad el szervezetektől és egyénektől bármilyen matematikai elemzésre és számításra. Minőség biztosítva. Forduljon a kővetkező címre: VVelstrasse 12. Éppen erre volt szükségem. Már néhány hete izzadtam azok felett a számítások felett, amelyek az elektromágneses hullámok sajátos struktúrájú heterogén közegben való viselkedésévé! foglalkoztak. Végül is egy egyszerfisítéssorozattal sikerült az egyenletet olyan alakra redukálnom, amelyet már elektromos számítógép is kezelhetett. Magam elé képzel fém, ahogy fölutazom a fővá rosba, s megkérem a számító központ igazgatóságát, hogy vé gezzék el számomra a munkát. Bizonyára könyörgésre került volna sor. mert a központ tel ies kapacitással katonai ügvek kai foglalkozott, és senki sem törődött egy rádióhullám terjfi déssel foglalkozó vidéki fizi kassal. S egy olyan kis városban, mint a mienk, itt van egy szá mftőközpont, s helyi újságban megrendelőket keres! Fölvettem a telefont, hogy azonnal érintkezésbe lépjek a társulattal. Csak akkor döbbentem, rá, hogy a hirdetés az utcanéven és házszámon kívül semmi más címet nem közöl. Számítóközpont télefonszám nélküli Nem ment a fejembe a dolog. Felhívtam a szerkesztőséget. — Sajnálom, de Krafstudt csák ennyit közölt — válaszol ta a titkár. — A hirdetésber nem állt telefonszám. A Krafstudt Társulat a tele fónkönyvben sem szerepelt. Türelmetlenül vártam a hét főt. Valahányszor Csak felpíl lantottam a pedánsan Irt bonyolult fizikai folyamatoka tükröző egyenletekből, gondo latalm rögtön Krafstudt körű kalandoztak. Előrelátó embe lehet. Korunkban, amikor a: emberiség arra törekszik, hog' minden gondolatát matematika formában fejezze ki, keresvi sein találhatott volna Jövedel lAezőbb vállalkozást. Ki lehet ez a Krafstudt? MS Meglepett, hogy a Krafstudt Társulat ugyanabban az épületben van, mint a bölcsek tanyája. Krafstudt úr bizonyára nem a bolondokkal végezteti az „elemzést és számítást“, gondoltam, mosolyogva. Csöngettem. Sokáig, csaknem öt percig várakoztam. Végre kinyílt az ajtó, s egy sápadt arcú, gyér hajú férfi állt előttem. Az erős napfénytől állandóan hunyorgott. — Uram? — kérdezte. — Ez a Krafstudt matematika-társulat? — Igen. — Önök közöltek hirdetést az újságban? — Ml. — Munkát hoztam. — Fáradjon be, kérem Szóltam a sofőrnek, hogy várjon meg, majd lehajtottam a fejem, és beléptem az ajtón, amely becsukódott mögöttem, úgyhogy teljes sötétség vett körül. — Kövessen, kérem. A lépcsőkön óvatosan. Balra. Most fölfelé ... így utasítgatott a férfi, s karomat fogva sötét, alacsony folyosók lépcsőin vezetett fel s alá. Majd sápadt sárga láng gyulladt ki fejünk felett, s miután megmásztunk egy meredek kőlépcső sort, egy kis hallba Jutottunk. A fiatalember egy válaszfal mögé sietett, kinyitotta a fülke ablakát, s kiszólt: — Parancsoljon, uram. Ügy éreztem, rossz helyre jutottam. A félhomály, a föld alatti labirintus, az ablaktalan, egyetlen meztelen égővel megvilágított hall csak fokozta furcsa érzésemet. — Parancsoljon, uram — Ismételte a férfi, és" kihajolt a fülkeablakon. — Ó, Igen. Szóval ez a Krafstudt Társulat számítóközpontja? — Igen, ez — vágott közbe türelmetlenül —, már mondtam az imént. Mit óhajt? Előhúztam a zsebemből a papírlapokat, s az ablakon keresztül átnyújtottam őket. — Ezeknek az egyenleteknek a lineáris megoldású részleges derivációlról van sző — magyaráztam kissé bizonytalanul. — Szeretném, ha legalább numerikusán megoldanák őket... Tudja, ez diszperziöegyenlet, s a rádióhullámok terjedési sebessége ez esetben főkről fokra változik. A fiatalember kikapta kezem bői a papírokat, s nyersen odavetette: — Minden világos. Mikorra kéri a megoldást? — Mit gondol, mikorra? — kérdeztem meglepetten. — önnek kell megmondania, mikorra készül el. — Holnapra megfelel? — érdeklődött, s rám függesztette mély tüzű barna tekintetét. — Holnapra? — Igen. Dél körül... — Egek! Micsoda számítőgé pük van. Fantasztikus sebességi — Tehát holnap délben kéz hez kapja a megoldást. A költség négyszáz márka. Fizessen. Sző nélkül átnyújtottam a pénzt és a névjegyemet A kijárat felé menet a fiatalember megkérdezte: — Szóval ön Rauch profesz- szor? — Igen, én. Miért? — Sejtettük, hogy előbb-utőbb fölkeres bennünket. — Miből gondolták? — Ki mástól kapnánk megbízást ebben a porfészekben? Válasza elég meggyőzően hangzott. Alig köszöntem el tőle, az ajtó már be Is zárult mögöttem. Hazafelé ez a különös, őrültek házával szomszédos számítóközpont járt az eszemben. Vajon hol és mikor hallottam a Krafstudt nevet? Másnap egyre növekvő türelmetlenséggel vártam a déli postát. Amikor fél tizenkettőkor csöngettek, felugrottam, s szinte rohantam a postás elé. Meglepetésemre egy sovány, sápadt lánnyal találtam magam szemben, aki hatalmas kék borítékot tartott a kezében. — ön Rauch professzor, kérem? — kérdezte. — Igen, én. — Tessék, Krafstudték küldeménye. Kérem, írja alá itt. Az elémbe tartott postáskönyv első oldalén egyetlen név állt, az enyém. Aláírtam a küldeményt, és borravalót kínáltam a lánynak. — ö, nemi — tiltakozott, s zavarában elvörösödött, valami köszönésfélát mormogott, s faképnél hagyott. Amikor a sűrűn teleírt kézirat fotókópiáira pillantottam, nem akartam hinni a szememnek. Egy elektronikus számítógéptől teljesen mást vártam: hosszú számsorokat, egyik oszlopban a bizonyítások értékeit, a másikban a megoldást. De a kezemben tartott papírlap az egyenletek pontos és aprólékos megoldását tartalmazta. Átfutottam az oldalakat, s a számítások eredetiségétől és lenyűgöző szépségétől szinte a lélegzetem Is elakadt. Bárki végezte a munkát, hatalmas tudásét a világ legjobb matematikusai is megirigyelhették volna. Az Ismeretlen felhasználta a modern matematika csaknem teljes fegyvertárát, a lineáris és nonltneárls differenciál- és integráljegyzeteket a váltóáram fiunkcióelemét, a pluralitást, a topológiát, éppúgy, mint a számelméletet és matematikai logikát. Kis híján felkiáltottam a gyönyörűségtől, amikor a számítások, képletek és egyenletek sora után megláttam a megoldást, egy teljes három sort kitöltő egyenletet. S hogy csodálatomat még jobban fokozza, az ismeretlen arra sem volt rest, hogy a hosszú képletet rövidebbre egyszerűsítse. Rövid és pontos megoldást talált, amely csak a legalapvetőbb algebrai és trigonometriai kifejezéseket tartalmazta S az egészhez — rövid melléklet formájában — odacsatolta a megoldás grafikai ábrázolását is. Jobbat nem Is várhattam volna. A megfejthetetlennek tűnő egyenletet megoldották. Felocsúdva az első meglepetés okozta csodálat kábulatából, ismételten áttanulmányoztam a fotókópiákat. Észrevettem, hogy az ismeretlen sietve rótta a számjegyeket a sűrűn teleírt lapokra, mintha csak takarékoskodott volna a papírral és az idővel is. Húszonnyolc oldalt írt tele, s én elképzeltem, micsoda emberfeletti munka lehetett! Próbálj megírni egy húszonnyolc oldalas levelet egy nap alatt, próbálj lemásolni, akár anélkül, hogy a szöveg értelmére is figyelnél, huszonnyolc oldalt egy könyvből, s magad is meglátod, micsoda pokoli munkai De a kezemben tartott papír- csomó nem egy barátnak írt levél vagy egy könyvből kimásolt fejezet volt, hanem egy rendkívül bonyolult matematikai probléma huszonnégy óra alatt elkészített megoldása. Még órák hosszat tanulmá nyoztam a lapokat, s csodálatom percről percre nőtt. • „S. A. 9. B “: „18 éves középiskolai tanuló vagyok, s szükségesnek tartom, hogy gondolataimat közöljem a világgal, melyet az repeső szívvel vár,“ — írja levelében. Írását elolvasva egyet kérdeznénk csak: minek az alapján „írta“? Legközelebb önálló, eredeti írással jelentkezzen! • „Elásott porszem": „Ezen szórakozásom, úgy érzem betölti lelkem feldúlt mezejének apróbb gödreit.“ — írja levelében. Ne haragudjon, de Ilyen mondatot viccből se ír le az ember, mert ez tömény glccs. Ami a verseket illeti, eléggé vérszegények, gondolattalanok. Semmi mélyebb költői rezdülést nem látunk bennük. Szabó Lőrinc mondja: „A költő tulajdonképpen keresés közben találja meg verse tartalmát, célját, a zseni tulajdonképpen csak munka előtt zseniális, magában a versírás munkájában már Inkább csak becsületes, vagyis hűséges önmagához, a leleplezés elől szökni akaró élményhez. Igazán nem csoda, ha a gyenge költő alulmarad ebben a bonyolult munkában, amelynél az élmény kitisztítása mellett még egész sereg stiláris, zenei, ritmikai és szerkezeti törvényt is ki kell elégíteni, illetve a pillanatnyi szükségnek megfelelően újjá kell teremtenie, ha azt akarja, hogy, műve ne csak felület, ne csak közlés legyén, hanem teljes érzékeltetés, vagyis igazi irodalom, igazi vers.“ Tanácsunk: tanuljon, művelje magát. Csak így léphet előre. • .Jégvirág“: Verseiben a magyar nóta izeken túl kevés költői gondolatot találtunk. Egy példa: / Egy csókodért százat adok, / mert a csókkal nem spórolok. / Akárhányat adsz is nékem / százszorosát rád lehelem. / stb. Tanuljon, olvasson, különösen verseket. 0 „Halvány rózsa“: Versében a gondolat, a cél nemes. A költői megoldással azonban baj van. Verse nem izzik, nem ragad magával, nem láttatja velünk a leírt eseményt. Az Ilyen sokszor „megénekelt“ témáknak különben Is van egy nagy buktatójuk: nehéz róluk újat mondani. A költészetnek pedig alapfeltétele a „világ“ újrateremtése, újraálmodá- sa. M ai számunkban befejezzük a rovatunk első vitatémájához beérkezett levelek közlését. A levelek száma azt bizonyltja, hogy áj rovatunk megnyerte olvasóink tetszését. Reméljük, hogy a közölt levelek felkeltették olvázóink érdeklődését az alkoholizmus súlyos embert és társadalmi problémái iránt. Lapunk következő számában össze gázzük vitánkat. A rovatunk természetesen ezzel nem szítaik meg. Rátérünk kővetkező vitatémánkra, a túlságosan fiatalon kötött, meggondolatlan házasságok problémájára, a vitaindító Írást az első számunkban közöltük. Várjnk olvasóink leveleit, írják meg tapasztalataikat, véleményüket arról, milyen a meg- gondnlatlan házasságok sorsa, hány éves korban a legjobb házasságot kötni, érdemes e katonai szolgálat előtt megnősülni, malyek a boldog házasság legtöbb anyagi és erkölcsi telté telei. A NŐS FÉRFIAK TÖBBET ISZNAK Négy érdeklődéssel kísértem a lapjukban folyó vitát. Enged ják meg, bogy néhány sorban én is hozzászóljak. Természetesén a saját falum példájából Indulok ki. Mint minden faluban, nálunk is van élelmiszerüzlet és tar- másaatásen kocsma is. A kocsma olyan jól működik, hogy a bevétele meghaladja az üzlet bevételét. Ez azt jelenti, hogy tz emberek rengeteg pénzt költenek az alkoholra. Igaz viszont, hogy a nős férfiak többet hagynak ott az alkoholra, mint a nőtlenek. Ezt én, kétgyermekes anya állapítom meg szomn inán. örülök, hogy a fiatalok kevesebbet költenek a kocsma re, és szomorkodom, mert a családapák gyakori vendégel a kocsmának. Nem mindegyik issza le magát, de minden este rendszeresen iszogatnak. Az tgazt „teli ház“ szombaton ás vasárnap van, amikor ott kártyáznak ás kugliénak. MI feleségek pedig türelmetlenül várjuk, hugy mikor méltóztatnak hazajönni. Igen. faluhelyen ez fgy vanl Es bár a záróra este kilenckor vagy tfzkor van, a kocsmáros nyitva tart éjfállg. sót még tovább is. Azzal természetesen nem törődik, hogy mt lesz, ha a családapa részegen megy haza. Mert ilyenkor otthon elsza badul a pokol, n veszekedést veszekedés éri a kocsmátás miatt. így nevelődik az ifjú generáció is. Ext látják az ap juktól a gyerekek, a kicsinyek. A gyerekek kiskoruktól hallják a szülök civakodásalt, és hiába vigasztalják az anyjukat, hogy ők nem lesznek részegesek, ha megnőnek, pár év múlva együtt mennek az apjukkal a kocsmába. Hogy miért? Meri van alkalom, van rávaló. mert van elég Ital. Nagyon kevés az olyan ember, aki nem Iszik. De mtárl kell a kocsmákat állandóan nyitva tartani? Harcolunk az al koholizmus ellen, és az Italtól roskadoznak a polcok. Mehetünk büfébe, kocsmába, élelmiszerüzletbe, cukrászdába, mindenütt ital és ital. Ugyanakkor azt szeretnénk, hDgy az emberek ne igyanak! En viszont azt szeretném, hogy a kocsmákat szá utolják tel, hogy ne gyártsanak annyi italt, még he az államnak haszna is van belőle. Mindössze harminckét éves asszony vagyok, tízéves ■ lányom, tizenkét éves a fiam, rendezett anyagi viszonyok közt élünk. és mégis panasxkodom, mégis nyugtalankodom. Félek, hogy a fiam fs csak a kocsmában találja majd meg a szórakozást lehetőségét. Remélem, hogy mire megnő, addigra bezárják majd az italholtokat. Egy asszony a sok közül ELKEZDTEM GONDOLKOZNI Huszonnégy év ns vagyok. Alig léptem át a házasságkötő terem ajtaját, életem legnagyobb csalódásában volt részem. Azt, akit szerettem, meg tudtam volna ölni. De nem tettem, inkább szenvedtem, és másban kerestem gyógyulást. Sokszor elindultam, este a vendéglő felé, hogy alkoholba ölöm a bánatom. de amikor leültem a fehér asztalhoz, s jött a pincér, nam tudtam mást, csak a megszokott üdítő italt kérni. Ezek után elkezdtem gondolkozni, vajon miért nem váltam alkoholistává, hiszen majdnem minden reményem szertefoszlott. Rájöttem, hogy az az ember, aki saját erejéből teremtette meg az egyéniségét, nem dobja azt sárba és nem cserélt fal a borospohárral. Ahhoz, hogy valaki mindennap rá- köszönjön a jöl ismert kncsmárnsnéjára, előbb kell kezdenie az Italozást. Az első nyomok minden iszákos ember életé- hun a gyermekkorában a családjában találhatók. Naponta látta Iszogatni a szüleit, és megszokta, hogy az Ital hozzátartozik az élethez. Nem esik messze az alma a tájától, tartja a közmondás, és ez sajnos így Igaz. A fiú ivásban legtöbb szőr túltesz az apján. Ezért férfi létemre azt tanácsolom a lányoknak, hogy ne higgyenek az Iszákos udvarié ígérgető, sóinak, ha nem akarják az egész életüket boldogtalanságban ítélni. Az alkoholizmust meg kell szüntetnünk! De ha már valaki mégis a pohárhoz nyúl, legalább tudja, hogy hol a határ. Jelige: ötödik emelet elég régóta vagyok a városka lakója, de ezt a nevet még nem hallottam. Bár úgy rémlik, hogy talán mégis. De hiába törtem a fejem, nem tudtam rájönni, mikor és hol. Eljött a hétfő. Zsebemben az egyenletekkel teleirt (vekkel, elindultam, hogy megkeressem a Welstrasse 12-őt. Szemerkélt az eső, Így hát taxit béreltem. — Jókora távolság — mondta a sofőr —, a társulat a folyóparton, az elmegyógyintézet mellett van. Bólintottam, és elindultunk Túrosán László illusztrációja Az út negyven percig tartott. Kifordultunk a városkapun, áthaladtunk egy hídon, elsuhantunk a tó mellett, s máris a város külterületein jártunk. Itt- ott kora tavaszi fű zöldellt a kövezetlen utak mentén elnyúló réteken, a kocsi minduntalan megfeneklett a sártengerben, hátsó kerekei meg-megcsúsz- tak. Aztán tetők bukkantak fel, majd az elmegyógyintézet — a városiak tréfás elnevezése sze■ rint a „bölcsek tanyá“-ja — vö- : rös téglafalai. A magas, üveg- 1 cseréppel kirakott, csillogó tég- i lafal mentén egy szűk sikátor ! futott. Néhány kanyar után a taxi egy alig észrevehető ajtónál állt meg. ■ — A 12-es szám.
