Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-20 / 8. szám
t • » m9 u| ifjúság 7 7&MS Egy párizsi mozi bejáratánál Peter Ustinov világhírű angol színész, rendezd és író két belépőjegyet mutatott fel a jegyellenőrnek. — Egyedül van? — kérdezte az ellenőr. — Igen — mondta Ustinov és mindjárt meg is magyarázta. — Tudja, mivel meglehetősen kövér vagyok, mindig két jegyet veszek, hogy kényelmesebben elférjek. — Hát akkor jó szórakozást! — válaszolta az ellenőr. — Csak szeretném figyelmeztetni: az egyik hely a földszintre, a másik a karzatra szól... ooooo A nemrégiken elhunyt Oscar Lebant hollywoodi színészről és zongoristáról mesélik, hogy annak idején, a sorozáskor megkérdezte tőle a pszichiáter: — Meg tudna dini valakit? — Idegeneket nem, de a barátaimat igen — válaszolta. ooooo fane Fonda, a haladó gondolkodásáról ismert a- merikai filmszínésznő Norvégiában forgat filmet, Ibsen drámája alapján. Megkérdezték tőle, vajon azt jelenti-e ez, hogy felhagy a politikai tevékenységével. A népszerű színésznő habozás nélkül válaszolt: — Feltétlenül pénzt kell szereznem, hogy egyáltalán megélhessek, és folytathassam a harcot, legjobb, ha a- zoktól veszem el, akiknek túl sok van belőle. (P) A ' táncdalénekesek, beat-ze- ítészek pályája kétségkívül vonzó, s a mai tizenévesek túl nyomó része bármikor szívesen felcsapna táncdalénekesnek. Hogy a legtöbbjükből mégsem lesz táncdalénekes, az elsősorban nem is annak tulajdonítható, hogy nincs megfelelő adottságuk hozzá, hanem a szorgalom és a kitartás hiányának. A felületes szemlélő, főleg fiatalabb korban, csak az énekest övező népszerűséget és rajongást látja, s nem veszi észre, mennyi fáradságos munkával, tanulással jutott odáig. Csodagyerekek elvétve születnek, s KAROL DUCHON sohasem tartozott közéjük. Mégis, mi szabta meg, hogy végül is sikeres énekes vált belőle? Mikor vált bizonyossá, hogy e pályára viszi sorsa? Talán akkor, amikor 1950. április 21-én Galéntán napvilágot látott? Galántán születni nem a legjobb ajánlólevél a könnyűzenei berkekben. Szerencsére idejekorán elkerült Bratislavába. De még ekkor sem hullott az ölébe a dicsőség. Valósággal tíz körömmel tornászta fel magát az elismerés lépcsőfokain. Eleinte inkább csak egy szürke gitáros volt Vlado Hronec, majd Juraj Velöovskji zenekarában. Többnyire külföldön járt, közben figyelt és kitartóan képezte magát Itthon csak nagyon lassan került be a zenei köztudatba. Az első, és eddig utolsó igazán nagy sikerét tavaly ősszel érte el, megnyerte az árvái fesztivált. Még ez sem valami nagy dicsőség, de ő legalább úgy örült neki, mintha San Re móban diadalmaskodott volna így örülni csak egy szerény, nyíltszívű ember képes. Az első siker mindenesetre elég volt ahhoz, hogy felfigyeltek rá a zeneszerzők, a hanglemezgyártók, a televízió és a rádió munkatársai. Az utóbbi hónapokban az egyik legfoglalkoztatottabb szlovák pop-éne kés. Egymás után jelennek meg lemezei, felvételei: „Kto mi po dá dlafi“. „Záhrada piesní“, „Pieseii o decembri“, „Sen o mieri“ stb. Lám csak. mit jelent a hír- névl — Hírnév, dicsőség ... Túlsá- gosan elvont fogalmak — vélekedik a tőle megszokott szerénységgel. Egyesek azt hiszik, ha az ember háromszor fellép a televízióban akkor egyszeriben híres. A kérdés nem ilyen egyszerű. Mi tagadás, szeretnék népszerű lenni, de csak úgy, ha közben elégedett lehetek magammal. Szeretném mindig azt érezni, hogy hű maradtam eredeti elképzelésemhez — amiért énekelni kezdtem —, örömet szerezni magamnak és másoknak. ■ asfi Géza ma egyike a legnépszerűbb emberekHnek Magyarországon. — Hogyan érinti hirtelen keletkezett népszerűsége? — Mindig attól függ, kiről verődik rám. Az igen jó érzés, amikor a szénlehordó a kocsi bakjáról leszól nekem: Klassz voltál, Gézái Vagy amikor a szilveszteri műsor után az egyik kutatóintézet igazgatójától — akit személyesen nem is ismerek — pár sort kaptam, hogy nagyon élvezte a műsort. De vannak kelletlenül, ízetlenül viselkedek is. Az emberben úgy is lappang bizonyos hajlam arra, hogy önmagát érezze a világ- egyetem közepének. Hát még, ha mások figyelme is ráterelődik. Vannak, akik nem bírják ezt a nyomást. A vendéglőben, nyilvános helyeken felemelik a hangjukat, elvárják, hogy mindig mindenütt ők legyenek az elsők. A népszerűség az a bizonyos fehér elefánt, amire nem szabad gondolni. — Hogyan lett „a“ Hofivá? — 1955-ben érettségiztem. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolán. Petőfi Ivás közben című versét mondtam el. Kidobtak. Még kétszer próbálkoztam, ugyancsak humoros jellegű versekkel. Nézzen rám. Ezzel a külsővé] igazán nem gondolhattam a Rómeóra. De meg belső alkatom sóm alkalmas a hősi szerepkörre. Másodszor, harmadszor Is kiestem a rostán. Egyedül Básti volt az, aki mindhárom alkalommal mellettem szavazott. Az első kísérlet után elmentem dolgozni. Porcelángyárban, majd téglagyárban működtem betanított segédmunkásként, majd szakmunkásként. öt évig dolgoztam a két üzemben. 1900 szeptember elejéig. Azért emlékszem ilyen pontosan a dátumra, mert aznap szerződtetett a debreceni Csokonai Színház. Szendrő volt az igazgató. Megérezte bennem a lehetőséget. Döntőnek tartom az öt esztendőt az üzemben gondolkodásom, magatartásom alakulásában. Kritikusaim többször említették, hogy mondanivalóm egyszerű, lényegretörő, plebejusi. A gyárban az emberek így beszélnek. Egyszerűen, lényegretörően. Rám ragadt. Lényegében az öt esztendő formált olyanná, amilyen vagyok. Ma már nem divat, hogy valaki azzal dicsekedjék — munkás volt. Sőt Mintha kissé átestünk volna a túlsó oldalra. De (BEFEJEZÉS) ma is utálom, ha művész úrnak szólítanak. Mesterkélt és távolságteremtö szó. De hogy visszatérjek életutamra: hatvanháromban megváltam a színháztól és öt évig az Országos Rendező Iroda műsoraiban vidéken, kultúrházakban léptem fel. Lassan-lassan megtaláltam magamat. Valódi műfajomat: a színész és a humorista keverékét. — Hogyan alakul humoros, szatirikus formában megfogalmazott véleménye? — Semmiképp sem az íróasztal mellett. Nem úgy, hogy megrendelést kapok a tévétől, a rádiótól egy témára, és akkor leülök és kiizzadom magamból. Elég ritkán szólalok meg. Csak ajkkor, ha tényleg mondanivalóm van. Mert ha nincs, minek? A vélemény úgy alakul ki bennem, mint bárki másban, mint az utca emberében, mint az úgynevezett átlagemberben. Olvasom az újságot, intézem ügyeimet, rengeteg benyomás ér, bosszankodom, nevetek, dühöngök bizonyos Jelenségeken, egyszerre csak kigyullad bennem egy Jcislámpa. Élesen, plasztikusan, ferde szögben látom a bosszantó dolgot. Csak lassan ;jöttem rá, hogy általában az irritál engem is, ami az utca emberét. — Nekem is az a gyanúm, hogy népszerűségének fő oka éppen ez: az érzelmi, a gondolati a- zonosság az úgnevezett átlagemberrel. — Dicséretnek tekintsem a megállapítást, vagy megrovó kritikának? — Semmiképp sem az utóbbinak. Az ón mondanivalója sűrített, közéleti. Mi erről a véleménye? — Azt hiszem, háromesztendős szereplésem a Mikroszkóp Színpadon tanított meg a szűkszavúságra; a karnyújtásnyi távolság a nézőtől. Az ember azonnal lemérheti a hatást, és ez sűrítésre szoktat. Ha csak kissé is elkalandozom, mellékvágányra terelődöm, a néző figyelme máris lankad. És még valami lényegesre tanított e közelség. Nem néző a publikum, de beszélgető partner. Rögtönzők. Ha aznap valami bosszantó jelenséggel találkozom, még aznap este azonnal bedobom. A közönség veszi a lapot. Rögtön lemérhetem a hatást. Rájöttem, csak a lényegről, csak alapvető dolgokról szabad beszélni. — Ilyenkor, amikor rögtönöz, nincs lámpaláza? — Nincs. Beszélgetés közben nem bukfencezhet fel, nem sülhet fel az ember. És teljesen azonos hőfokon is vagyunk. A közönség és én. És hadd mondjak még valamit a fecsegésről meg a tömörségről. Az élet üteme ma ilyen. (Gyors beat-tempőt ver. ki az asztal «lapján.) Ezzel szemben az élet irodalmi vetülete, az öltözködés, számtalan szokás, még mindig ilyen tempójú (lassan, egyhangúan kopog az asztalon.) Mondja, mi az oka, hogy annyi nö a gazdag konfek- cióválasztékbói biztos szemmel a legízléstelenebb, íegrégimődibb ruhát választja? Miért imádják, veszik ma Is — amikor annyi a Jó vonalú, modern bútor — a világító rekamiét? (Hofi kezd begerjedni, érzem, kigyullad az a bizonyos kis lámpa.) Pop tükör E sorozatban a hazai magyar amatőr tánczenekarokat és beat-egyiitteseket mutatjuk be. Kérünk benneteket, legyetek segítségünkre! Mutassátok be az ifjúsági vagy üzemi klubotokban, munka- vagy lakhelyeteken működő együtteseket! Az együttes bemutatása legyen rövid, tárgyilagos. Írásotokhoz mellékeljétek egy kifogástalan, fekete-fehér fényképet az e- gyüttesről. Mandák Feri basszgitáros, Solcsan József szólógitáros, Cvirik Sándor dobos. Mandák György orgonista. SOL MAN A zenekar neve Solöák és Mandák, a két alapító tag nevének kezdőbetűiből született. Hivatalosan a Nővé Zámky-l (Érsekújvár) CSEiMADOK mellett működnek, de ismertek a város környéki falvakban is. Legutóbb sikeresen szerepeltek a Gútal Lírán. A Nővé Zámky-i Kassák Lajos Ifjúsági Klub tagjai szerint a zenekar repertoárja megfelel a tizenöt, de a hatvanéveseknek is. Ha ez így igaz, akkor már azon sem csodálkozunk, hogy a hagyományos Watislavai „magyar bálon“ ők szolgáltatták a talpalávalót. (z) A teljes csőd szélén álló hollywoodi filmipar várat lamil olyan pénzkereseti forrást fedezett föl amely megmentheti a bukástól: Disneyland után a legnagyobb kaliforniai turisztikát attrakcióvá a filmstúdió-látogatás vált. Naponta több ezer kíváncsi ér ces stúdiOlátogatáson az Unlver- zal Cityben, amely 400 hektárnyi területen fekszik, és elismerten a világ legnagyobb filmgyára, a turisták megtudják, hol és hogyan készül a színészek maszkja; megnézik a sztárok ruhatárát, amelyben még ott látható Lana Turner egyik ruhája, csak úgy „hanyagul“ Mózes előtt. A turistáknak rendszerint akkor ail el a lélegzetük és hagy kt a szívverésük, amikor meglátják a három méter magas vízfalak közötti, hatvan méter hosszú átjárót a „tengeren“. A nagy mesterséges tő azonban nemcsak a Vörös-tengert, hanem bármelyik Óceánt is tudja „alakltaAprópénzre váltott dicsőség Hollywood mint turisztikai attrakció kezlk Hollywoodba, hogy láthassa az álomgyárat, megismerje a film születésének titkait, és még eset leg maga Is részt vegyen a forgatáson. Némely filmstúdióban való látogatás azelőtt a kiváltságosok számára ts csak kivételes alkalmakkor volt lehetséges. A régi szép Időkben a hollywoodi nagy cégek féltékenyen őrizték titkaikat. Ez a korszak azonban egyszer s mindenkorra elmúlt, és Hollywood kapui olcsó pénzért mindenki számára nyitva állnak, akt kíváncsi a nagy Illúziók világára. A turisták közkedvelt látnivalója az Unlverzal City, amely nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség élött. Eddig hétmillió látogatója volt, s mindegyikük száz koronának megfelelő összeget hagyott a jegypénztárban. Nyilvánvaló tehát, hogy jól megy az üzlet. A kíváncsiak a belépőjegyért fizetett összeg ellenében bekukkanthatnak a filmstúdiók legrejtetteb zugaiba és titkaiba, s az Illúzió filmvaiősággá valő átalakulásának minden mozzanatát megismerhetik. A 90 perodavetve az egykori csillag híres baldachlnos ágyára; a hatalmas raktárai, amelyben 750 000 kelléket őriznek: az 1880. évi Párizs egy részletének hajszálhüséggel rekonstruált mását és a Wyatt Erp korabeli Dodge City. Beengedik a turistákat a vállalat múzeumába Is, ahol olyan értéktárgyakat őriznek, mint Judy Garland ruhéja, amelyet a Meet Me ln St. Luis című filmben viselt, Barbara Streisand görkorcsolyája a Funny Giri-ből, az első Hollywoodban használt filmező kamera, az aranykor nagyjainak. Lón Channey, Charles Laughton, Humprey Bogart és még számos, időközben elfelejtett csillag maszkja. A stúdtőlátogatás egyedülálló alkalmat nyújt arra, hogy a halandó megtudja a fllmvér „titkát“. vagy a reflektorok pokoli hevében el nem olvadó fagylalt receptjét: a vér közönséges glice rin és növényi festék keveréke, a fagylaltot pedig rendszerint krumplibői csinálják. De bemutatják azt Is, hogyan vált kétfelé a tenger Cectl de MUle filmjében nt“. A látogatók végigizgulhatják a tengeralattjáró torpedó támadását is. A tőtől nem messze valóságos dűnékröl és afrikai erődről készíthetnek emlékfelvételt, kicsit arrébb pedig a londoni Towerről. Mindez azonban nem elég a látogatóknak: nagy részük legalább egy filmsztárt szeretne látni, és kezet fogni vele. Ezt azonban senki sem tudja szavatolni nekik. Ha Alfred Hitchcock forgat, akkor szerencséjük van a turistáknak: a bűnügyi filmek nagymestere szereti, ha körülveszik a látogatók, személyesen üdvözít őket, és nagylelkűen felkínálja nekik rendezői székét. Az egykori álomgyár tehát ma már abból él, hogy régi dicsőségét árusítja kicsiben. Hollywood ugyanis ma is bűvös csalétek az emberek milliót számára. Hihetetlenül sokan akarják látni az elcsendesedett és jobbára pusztává vált stúdiókat, amelyeknek egy részét már lerombolták, hogy helyükre lakótömböket építsenek. « ÖRÖMET SZEREZNI
