Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-20 / 8. szám
6 f • Ul fl Ifl» ! ít csinái Irina Rodnyina és Alekszander ZajcevS Milyen új elemeket tartalmaz kűrjük? Ilyen és' hasonló kérdésekre kellett a szovjet reprezentán- " soknak választ adniuk a külföldi edzőknek 6s versenyzőknek. És a kérdések özöne . rövidesen megismétlődött, mivel a Szmirnova — Uljanov házaspár ugyanolyan érdekesnek látszik. A végleges válasz a múlt hét végén született meg a Don, melletti Rosztovban A nagy hírű szovjet páros végre bemutatta teljes programját. Ezt megelőzően néhány bemutatót tartottóik. Rodnyina és Zajcev múlt év decemberében részt vettek a moszkvai korcsolyaversenyen, de itt csak a kötelező gyakorlatukat mutatták be. Ljudmiia Szmirnova ás Aiekszej Uljanov az új idénynyitó jukat a Szovjetunió, bajnokságain tartották. Rövidén a v MŰKORCSOLYA \ágbajnokság:^P p|ROSBETÜS napok BRATISLAVÁBAN bemutató előtt Uljanov a következőket, mondta: „Az az, érzésem, hogy sikerült összeegyeztetnünk eltérő felfogásainkat a páros műkorcsolyázásról. Megőriztük a menet ütemét, de gazdagabbá tettük lírai és különleges kifejező elemekkel. Igyekeztünk megőrizni mindkét irányzatból. a legértékesebbet“ Ez a huszonhárom éves moszkvai, aki régi partnernőjével, Irina Rodnyinával négy világ- és Európa-bajnokságot, és Sapporőban olimpiai aranyérmet is szerzett, így folytatta: „Eleinte Igen nehezen ment, mert két műkorcsolyázó — bármilyen színvonalas teljesítményre képes is — sokáig nem képez összeszokott párt. A mükorcsolyázópárnál harmonikus egységben kell lennie a mozgásnak a figurákkal.“ Uljanov felesége, Ljud- millia a következő észrevételeivel egészítette ki férjét: „Eleinte nagyon kellett ügyelnem a tempó betartására. Az erős összpontosítás következtében hamar kifáradtam.“ Mindkettőjük edzője Vlagyimir Kudrjacev, koreográfusuk pedig Panova. A moszkvai Szpartak versenyzői. A Szmirnova — Uljanov páros a Szovjetunió bajnokságain csak a harmadik helyen végzett. A bajnokságot a Rodnyina — Zajcev páros nyerte, a második helyen pedig Csernajeva — Blagov páros végzett. A győztesek több mint tízpontos fölénnyel biztosították maguknak az elsőséget a második helyezett előtt. De hol maradt Szmirnova Uljanovval? Bemutattot szabadon választott gyakorlataikkal óriási közönségsikert arattak. A bírák a: nagy lendülettel végzett és. sok nehéz elemmel gazdagított bemutajőjukat magas pontszámmal jutalmazták, de sajnos elmaradtak a pontok a kötelező gyakorlatokért. És úgy látszik, hogy aki elveszti a talajt a kötelező gyakorlatok bemutatásánál, csak nehezen hozhatja be a veszteséget szabadon választott gyakorlatával. Meg kell állapítanunk, hogy a Rodnyina — Zajcev pár egészen meggyőzően futott. Figyelemre méltó, hogy milyen eredményesen tudott ez a húszéves moszkvai férfi alkalmazkodni tapasztalt és temperamentumos partner- nője nehéz lépésvariációihoz és kettős ugrásaihoz. További fejlődésüket nem hiába kíséri figyelemmel a hozzáértő szakemberek tábora. Duruttya Miriam Gina reggeli gimnasztikája. SZILVESZTERI KÁPRÍZAT: LOLLOBRIGIDA Negyvenhárom éves, és micsoda alakja van! A Magyar Televízió szilveszteri adásának nézői nem győztek ámulni Gina fiatalosságán. Mi csupán annyit szeretnénk a dolgokhoz hozzáfűzni, hogy a nagyszerű olasz színésznő nem a véletlennek köszönheti frisseségét. Íme, napi sporfadagja: „A reggelt tizenöt perces gimnasztikával köszöntőm. Ellenzem bárminemű, erőfejlesztő'gyakorlat beiktatását, nem akarok vastagabb lenni egy mikronnal sem! Déllelőtt legalább, egy fél órát sétálok és délután — bármi történjék is — úszom. Szívesen megyek nyilvános uszodába is, nem szégyenlem magam.“ jó, jó, mondhatják olvasóink, mikor jut minderre időnk és lehetőségünk nekünk, akik kisvárosokban és falvakon élünk, ahol uszoda sincs és ahol egész nap dolgozunk? Gina titka nem az úszásban rejlik! Abban, hogy mindennap mozog! Hogy szereti, mert megszokta, a tornát, az úszást. Hogy nem megy mindenüvé autóval, hanem gyalogolgat is! Ebben követheti öt bárki. Nincs ember, aki ne ‘találna a nap valamely szakában legalább húsz percet saját teste (és- lelke) művelésére. Aki lusta, annak marad a képernyő előtti sóhajtoj zás: Negyvenhárom esztendős és micsoda alakja van! Kép. Akii Bua, (bt) AZ ÉN FÖLDEM CSUPA NAPFÉNY, CSUPA VIRÁG, CSUPA VÍZESÉS! (Egy ugandai olimpiai bajnok gyönyörű szavai) Münchenben nemcsak a versenyeket néztem. Ha módom volt rá, kisétáltam, az edzőpályákra, és figyeltem milyenek a versenyzők hétköznapjai. Ki hitte volna, hogy az ugandai Akii-Bua nyeri a négyszáz méteres gátfutást?! Ki figyelt a döntő előtt a karcsú feketére, aki a világ egyik legtokélete sebb alkatú férfiúja? Nemcsak a futása gyönyörű, hanem a szavai is. Elevenítsünk fel gondolataiból néhányat, s mondjuk el már elöljáróban: talán ez az olimpiák legfőbb értelme, az, hogy fel tűnik egy ismeretlen ugandai, majd aranyéremmel a kezében elmondhatja, ami a szívében van, s ami majdnem olyan gyönyörű, mintha költő mondta volna! „Enyém az aranyérem. Az enyém! Ugandában most nagy az öröm, testvéreim, ismerőseim örvendeznek a szegény Ugandában Tudják, merre fekszik ez a gyönyörű föld? A hatalmas Viktúria-tó mentén, Szudán, Ruanda és Kenya között. Ma este mindenki táncol, egész Uganda, mert az én örömön mindenkié. Az én földem csupa napfény, csupa virág, csupa vízesés. A Nílus felől mindig friss szél fúj. Ott nem lehet napszúrást kapni. Jöjjenek el Ugandába, tapasztalják meg." „Amikor az olimpiai falu véres napja bekövetkezett, bezárkóztam a szobámba. Féltem kimenni, féltem minden érkező embertől. Rendőr vagyok, tudok lőni, tudom, hogy a golyó halált hordoz. Én nem szeretnék még meghalni! Vár a feleségem és egyéves fiam, és újabb gyerekeket szeretnék . . . A sportolóknak élniük kell. hogy versenyezni tudjanak egymással. Minden embernek élnie kell!“ „Azt szeretném, ha nálunk is lenne bőségesen mindenből. ,Élelemhői, futócipökböl. Három bőrönd ajándékot viszek haza a barátaimnak. Cipőket, trikókat, nadrágokat, melegítőket. Nálunk mindez drága és nehéz hozzájutni, örömöt szerzek nekik vele. Lesz miben edzeniük, lesz miben győzniük!*' „A döntőben Hemeryt figyeltem, tőle tartottam a legjobban. Az eddigi legrokonszenvesebb ellenfelem ő. Számtalan okos tanáccsal látott el, pedig tudta, hogy tulajdonképpen maga ellen teszi! Meghatott, amikor a győzelmem után megölelt. Keinót is nagyon szeretem. Olyan szeretnék lenni, mint ő, olyan hasznos szolgálatokat szeretnék végezni országomnak. Meg akarom mondani a világnak, hogy Afrikában létezik egy gyönyörű ország, ahol én is születtem, s ahol majd meghalok: az én gyönyörű Ugandám!“ IbtJ — Alighogy megjöttem az olimpiáról, megkezdődött az a szövettani tanfolyam, amelynek elvégzése rendkívül fontos a számomra — mondja Fenyvesi. — Tavasszal vizsgázom. Addig csak alkalomszerűen edzek, versenyzek. —■ Második lett a Tokaj Expressz-versenyen. Győzelemre számított? — Egyszerre, sajnos, nem megy a sport és a tanulás. Jelenleg a könyv, a jegyzet többet van a kezemben, mint a tőr. Ez, azt hiszem, érthető. Kulcsár Győző, Schmitt Pali és jómagam gyakran mondogatjuk, hogy hárman százesztendősek vagyunk. Van ebben némi túlzás, de sok igazság is. (Kulcsár Győző harminckét, Schmitt Pál harminc és Fenyvesi Csaba huszonkilenc éves. Még nincsenek a száz esztendőnél. Bár a trió egy év alatt hármat öregszik.) v — Mindez csak tréfa. Mindenesetre azonban előbb vagy utóbb előtérbe keilt kerülnie a hivatásunknak. A sportban elértük, amit csak lehet, a tetőt, a csúcsot. Ezt legfeljebb már csak tartani lehet, már feljebb nincs, az út lefelé visz. És ne feledkezzünk meg valamiről. Öt évet vívunk a legmagasabb szinten, viszont később ötven esztendőtt „orvoskodunk“. — Térjünk egy kicsit vissza az olimpiára. Hány élménybeszámolót tartott? — Számtalant. Nem tudom, hogy hány helyen elevenítem fe? a müncheni versenyek Izgalmát. Ogv éreztem, miliden meghívást el kell fogadnom, mert ennyivel tartozom azoknak, akik lényegében lehetővé tették, hogy ott lehessünk az olimpián. És a győzelem nemcsak az enyém, hanem az övéké Is. — Milyennek látja a vívás jövőjét? — Válasszuk külön a fegyvernemeket. Tőr: stagnál. Kard: sorvad, pusztul, hanyatlik, mert szubjektív, sokszor téves bíráskodás dönti el, kié lesz a győzelem. Kérdem, vajon melyik fiatal szán rá az életéből tizenöt esztendőt, hogy azután egy esetleges téves Ítélet elvegye tőle az egyébként megérdemelt első helyet? Párbajtőr: ez a kor fegyvere. Egyre több fiatal szereti meg. Mert megfelel a mai ifjúság felfogásának. Az győz, aki előbb szúr, ráadásul odaszúr, ahová akar, és a találatot kétséget kizáróan megállapítja a gép. Egy nemzetközi kardvívóversenyen mostanában ötvenen indulnak, a párbajtőrvlvók mezőnye ennek a háromszorosa. Változás csak akkor várható, ha feltalálják a kardvívók találatjelző készülékét. — Elfoglalt ember. Ha mégis jut rá ideje, akkor mi a kikapcsolódás? — Rengeteg lemezem van. Szeretem a zenét, olvasok és nagy bridzspartikon veszek részt. — Testsúlya? — Tíz esztendeje változatlan. 76 kiló vagyok. Nem szedtem tehát magamra az elmúlt hetekben egyetlen felesleges grammot sem. Szerencsés vagyok, ehetek, ihatok mindent, amit csak szeretek, mégsem hízom tőle. Itt érkeztünk el Földi Imréhez, akinek beszélgetésünk időpontjában négy kiló súlytöbblete volt, és mert vészesen közeledett egy hazai verseny, ettől feltétlenül meg akar szabadulni. Egy fénykép 150 példányban — Kár, hogy az emberek nem ismerik eléggé a hétköznapjainkat —■1 mondja Földi Imre, sportágának légsúlyú olimpiai bajnoka. — Nagy erőfeszítést kíván, amíg négy kilóval könnyebb tudok lenni.. —' Mi. hasznos ilyenkor? — Szaunázás és főleg rengeteg, fárasztó mozgás. De hát ezt meg kell tennünk a sikerért.' — Hogyan pihente ki az olimpia izgalmait? — Bankettekkel, ünnepléssel, különféle összejövetelekkel. Az öröm a legjobb pihentető. Sokat voltam régi barátok,, iskolatársak és hűséges szurkolók között. Rengeteg meghívást kaptam, valamennyit, sajnos, nem is tudtam elfogadni Csak a .nevezetesebbeket említem. Voltam Kecskeméten, mert az ember a szülővárosához mindig hűséges marad. Jártam abban a tatai vájáriskolában, amelyben valaha jómagam is tanultam. Főleg a fiatalok hívtak, látni és hallani akartak. Egyedül talán nem is tudtam volna minden kérdésre, kíváncsiságra válaszolni Segített azonban a feleségem, ő vállalta, hogy Intézi a levelezésemet. — Honnan érkeztek a levelek? — Nem túlzás, a világ minden tájáról. Az Egyesült Államokból, Ausztriából, Kínából, Indiából és számtalan más helyről. Autogramot és fényképet kértek. Ez a kérésáradat készületlenül ért. Azután egy helybeli fotóssal készíttettem magamról százötven fényképet. — Igazi pihenése volt? — Van egy kis nyaralónk Tatán. Sokat horgásztam a tóban, játszogattam kislányommal, Csillával. De hát, ez aránylag rövid ideig tartott. A nyaralás után ismét edzésbe álltam. Sok minden szinte állandóan emlékeztet a müncheni aranyra. Itt, Tatabányán még mostanában is megállítanak az emberek és megkérdezik: „Hogy is volt, Imre?“ Azután mesélek. A feleségem szeme Is gyakran könnybe lábad, ha szó kerül a müncheni izgalomról. — Ott lesz Montrealban Is? — Indulni akarok életem ötödik olimpiáján. , Molnár Károly FENYVESI ÉS FÖLDI MOSTANÁBAN BAJNOKOK, HÉTKÖZNAP HÁRMAN SZÁZÉVESEK? 1- . :-.x, 4 ’Jí'
