Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-13 / 7. szám
HERVAY GIZELLA: Dal Hajnalok, hegyek, hazai egek, messztség! Fenyvesekbe sajdul az ég. Nem véd sem közöny, sem házasság, nem vállalt soha senki se. Jönnek a tárgyak és a tájak, megindít egy kendő kék színe. Hajnalaik, hegyek, hazai egek, messztség! Fenyvesekbe sajdul az ég. SZOCS KALMAN: Messzire Gyűlnek a ráncok it, nemcsak a lányok mögöttem, megnövekednek a bánatok, ai árnyak 1« nőnek, átnőnek nappalomon. Pipacsok táncoltak, amerre jöttem, s tánczene hörgött, kipirultak a szüzek, s hűtelen bömbölt többfajta áj hnligán. Én felbontottam részeire az osztatlan időt. Azéta színetek űznek, sajátos helyzetek, meg más, megfogalmaz- hatatlan, s gyűlnek a ráncok, nemcsak a lányok; jaj, hát milyen Is voltál, csillagom? Tudom, a holnap egyre jön, örökké ltja van, azzal, hogy létok, csak magamnak ártok, tudom világlátásom még világtalan. Hát látlak már mindenek helyett, orgonazúgás, hústalan, örökös élet, másnak már megszokás, nékem egyetlenem, rád gondolok, s te fájsz csapán, s egy este elfelejtem, ml mindent kellett naponta vesztenem. ÉLTETŐ IÖZSEF: FOHÁSZ a FAGYBAN Tartsd soká e szörnyű fagyot uram Addig fát vágok Aprítok Nem fáj nekem mi fáj a fának Csikorgé foggal fehérra dermedt ajjal De itt a földön állhatok Ha megenyhltenéd lelkét fagyaszté Rettentő Hideget Megállnék talán mosolyognék Sóhajtanék is biztos mélyet Tartsd meg uram tartsd meg a fagyot Ha meleg lesz Emberré válók Gyengévé S meghalok KIRÁLY LÁSZLÓ: KÖLYÖKKOR, ELHAGYOTT OSTOROK Nyúlnak utánam a fák hangtalan csattogással nyüszítő állatok hangja követ, hogy ide még vissza kell térnem, véreim feltartott ujját látom örökkön: elfelejteni minket nem szabad, nem leheti És beázott posztúujjasok gőzölögnek újra, kidőlt rönkön a tűz körűi melegszenek, fogaik között kenyérhéj csikorog, bicskájuk szinte peng a rönkbe szúrva — esznek ez emberek. Estére jár; Veresmart felől fejszés éjszaka sündörög. Csüggedten lépnek a cuppogd sárban a lovak patái — fényes félkörök. Ahogy vonulnak felhúzott vállal, az őszi síéi melegük magába szívja, mögöttük millió klgyő nyüzsög a pocsolyákban — a leengedett ostorok szíja. Estére jár. Veresmart felől fejszés éjszaka sűndörög, vonulnak — nem tudom, hova ... Vissza kell térnem, fekszik a földön mindenik elhagyott ostora. "Ö O V CB ma £ te o ca c u Ed * u </] u Néha csodállak, mért nem veszed azonnal a táskát, s csomagolsz, remegő térdekkel a földön, mint bárki más. Vitáinkban konok vagyok és durva fráter, mit másnak szánnék, tejedhez vágom, én ostobái Szljas szavaink csípnek, marjak egymást, Attila — párányi békeküvet — nyüszítve stirfig lábank alatt, de hiába, van egy börtönünk, iszonyú, Sz2-es szoba, ilyenkor, mint a köröm, rácsok nőnek az ablakon, s kacsint az őr. E szűk hodályban minden összegyűl, részegség, bánat, szerelem, gyereknevelés, s a nagymosás, mely vizesborogatás életünk homlokára, nyngaloml — harsog a friss lepedő, s ágyra terül. Beteges, epelzü az alkony, jön az este, testünk hanyatt dől, valahol egér rág, el is alszunk. Ha ki látna — ezek itt kelten álmukban sem eresztik egymáatl Én nem tudom, de helyed van a hónom alatt, Odahúzlak. K ornis gyűlölt® a vasárnapokat. S a délutánokat. A reggelt szerette, a mozgalmas, tarka déielőttö- ket meg az éjszakát. A délután alaktalan és fásult oázis a délelőtt és az este között. Ilyenkor semmit sem tud kezdeni az ember. Befejezni még nincs mit, nem jött el az este, kezdeni nem érdemes, túl közel az éjjel. A vásáTnap délután pedig kettős kín, kettős poikol, mert a hétfő o- lyan, mint a reggel, piros színű. A kedd a törlődő, nyüzsgő délelőtt. A szerda az ebéd. A osütörtök az e- vés utáni álom. A péntek a délután. A szombat az este. S a vasárnap — az űr, a semmi, a nulla, a légüres hiábavalóság, akkor semmire sem képes az ember. Ügy nem szerette, mint a másnapos hangulatokat, mint az evés utáni renyhe- séget, sör utáni tompa főfájást, vagy eső előtti fülledt Iszonyt. És megint vasárnap volt, Komis úgy járkált szobájában, mint csuka az akváriumban. Olvasni? Minek? Moziba menni? Miért? Kártyázni? No, és? Aludni? Hiába. Utazni? Csomagolni kellene. Ha lenne egy terve vagy legalábbis valami elgondolása, ami átlendítené ezen az újabb vasárnapon. De ninos. Mit kezdhet az ember vasárnap délután? Mindenki pihen. De miért? Annyit dolgoztak, hogy megérdemlik? Vajon? Negyvenéves ingerültség lakozik bennem! Nem valósítottam meg semmit. Minden csak terv maradt. Nem tudtam feltalálni semmit, pedig mindenkivel elhitettem. Nincs annál szörnyűbb, mint ha az ember kisebb környezetét megbü- völi, a világ, a nagyobbik környezet pedig tudomást sem vesz róla. Egyszerre dühös az ember a szülkebb világra, mert az bízik benne, mert azt becsaphatta, a nagyobb világra pedig, mert — érzéketlen, és nem ismert el. íme, a mérnök, aki feltalálta a meleg fagylaltot! Minden újítása temérdek olvasmányból ihlető- dött. Kombináció. Variáció. Permutáció. Dokumentáló, bibliográfia és görcsös igyekezet,' hogy ne hasonlítson senkire, semmire. Ez voltö. Ó, csak vasárnapok ne lennének! Mikor juthat az ember e- szébe annyi hullaszagé gondolat? Csak vasárnap. Mikor érzi úgy, hogy nem való semmire, nem kell senkinek, s hogy semminek sincs értelme a világon? Vasárnap. Hétközben nincs idő hangulatokat élni, a hét hat napja nem a gondolkodás ideje, hanem a tetteké. Am a cselekvés újjászül, a gondolkodás lever, rádöbbent a hasztalanságokra. Hat nap — remény, hat nap cselekvő izgalom és egy nap — kételkedés, bűntudat, kílátástalanság. Nem az isten, az ördög napja ezl Aki hat napon át hisz Istenben, a hetediken biztosan megtagadja. Csak aki hat napon át hitetlen benne, térne meg a hetediken Teremtőjéhez, ö, vasárnap, világrossza, vasárnap! Mit tesznek Ilyenkor az átlaghalandfrk? Legszebb ruhájukat veszik fel, hogy megmutassák magukat ruhákban Is, jobbítsák a világ véleményét önmagukról: azt az ítéletet, amelyet hat napon át mondtak ki róluk. De mit tegyen az, aki nem tudja eldönteni, melyik a legszebb, legjobb ruhája, vagy az, akinek se szép, se csúf ruhája nincsen? Mit tegyenek ezek? Egyet tehetnek csak: gyűlölik a vasárnapokat. Az ember vasárnap vidéki. Olcsó. Kölniszagú, mint borbély után, vagy gőzölög a tisztaságtól, mintha a fürdőből Jönne. (Mit szólna ehhez Jáltk elvtárs, a technikai osztály vezetője? Mit szólna? Jáltk elvtárs ugyanis szereti a vasárnapokat, de ez még nem volna nagy baj. A baj az, hogy nem szívleli azokat, akik nem szeretik a vasárnapokat. Kornis mosolygott: furcsa elégtételt érzett: olyasmin meditál, a- mit Jálik elvtárs nem tudhat meg, tehát nem vonhatja felelősségre. De jé is itthon — négy fal között hangtalanul gondolkodni!) eng a telefon. Kornis ugrik. Végre! Hangulatát, gondolatait ollóval vágja el a hirtelen csengés. Szinte ledönti a székeket, rohan át a szobán a készülék felé. Mindegy, ki az, aki csenget, de legalább nem poshad ilyen hullasza- gú töprengésbenI Legjobb barátja: Szadó. Szádé hangja valami ú- jat hoz. Kornis reménykedik. Szádénak vannak ötletei, tud nyugtatni, mozgalmas ember. De hiszen nem is hallom, mit mond. — Nem értem! Hangosabban. — Te... — mondja Szadó s a „te“-t elnyújtja, panaszosan, úgy szól, mint árva kolomphang elbitan- golt Juh nyakán —, te... nagyon unom magam. Ilyenkor egyszerűen nincs mit csinálni. Nem bírom a vasárnapokat. A délutánokat pedig különösen. Ez pokoli! KI volt az a hülye, aki ilyen napot ki tudott találni? Főbe lövetnék mindenkit, aki a vasárnapot hat napon át várja... Kornis torkát elszorftja a zaklatott hang. Miért kell túlozni? Az igazságtalan, megfontolatlan kijelentéseknek nincs helyük. — Ne hisztizz, Béla. — Én? Hisz tizek? Hát ez nap? Ez neked nap? Mit lehet vasárnap csinálni? Moziba menni? Mindenki oda megy. Tolonganak, Izzadnak a Brigitte Bardot festett hajáért. Egy Ilyen kis reklám-boezorkányért. Tucatjával jobbak szaladgálnak az utcán, csak fel kell fedezni őket. — Nem is Olyan rossz nő... — Már csak azért is ellenszenves, mert vasárnapra tartogatják az emberek. Hidd el. Keroiskám, ezen a napon nem lehet semmit sem csinálni, ha csak... ha csak az ember fel nem a- akeztja magét — Kártyázz! — Kártyázni? No, és? Te nyersz, nyersz tőlem öt ü- veg sört — együtt Isszuk meg. Én nyerek. Akikor is együtt isszuk meg. Nem, a vasárnapra nincs gyógyír, — Olvass. — Olvasni? Ilyenkor? És mit? Valami könnyűt, ugye? De a könnyű felidegesít. A nehézre pedig nem tudok odafigyelni. Különben is, a jé könyv megérdemli, hogy munka vagy ö- l«lés helyett olvassuk, ne pedig unalomból. — Hát akkor dolgozz ... — mondta Kornis, és egy ér elkezdett dobolni a halántékán. — Te embertelen! Hat napon át dolgozom, mint egy 16, s te még vasárnap is munkába küldené!. — Menj el egy nővel... — Meleg van, fiam. Lusta vagyok az ilyesmire. J61 Is laktam, ilyenkor nem! vágyaim szünetelnek, a vér az emésztés területére tódul... Ha ide Jönne helyembe a nő, nem mondom, s ha ő beszélne rá, és vadidegen nő lenne, aki még sejtelmes, legalábbis egy fél érára.... De most az idegen nők Is unatkoznak, ettek, melegük van, és velem e- gyütt ők is gyűlölik a vasárnapot. R endben van, hogy én gyűlölöm, de hogy ő Is? Ennyire hasonlítanának egymásra? Megfertőzte volna ő- ket kettejük barátsága? Vagy talán egy idő u- tán a barátok Is úgy kezdenének egymásra hasonlítani, mint a házastársak? Kornisnak az villant eszébe, hogy a Szadó orra mintha megnyúlt volna az évek folyamán, pedig — és erre határozottan emlékezett — egyetemi hallgató korában majdnem pisze volt. S a haja is megszürkült, akár az övé. — Látom, elmélkedni nem unod — mondta elég gunyorosan. — Jobban tennéd, ha kikötnél valamelyik környéki faluban. — Faluban? Aat hiszed, ott nem ugyanúgy unatkozol, sőt, a falu még ráadás is! Karnist egyre jobban izgatták a Szadó véleményei. A nagy hasonlóság Ingerel — dünnyögte. Különben Is, Szadó felnőtt ember, egyedül is megbirkózhat vasárnapi komplexusával. Miért kell terhessé válnia? Miért kell Szádénak a barátja rossz közérzetét saját rosz- szabb közérzetével elmélyítenie? Hiszen az övé csak futó hangulat volt, de a Szadóé konok világnézet, pszichikai alkat, valóságos filozófia. Miért nem tud Szádé egyedül megbirkózni saját rossz világérzetével? Egy Igazi barát nem rongálja a másik közérzetét... Belevörösödött a gondolatba, tarkója is elkezdett fájni. Ingerült, szinte támadó volt a hangja. — Te semmit sem élvezel, semminek sem látod értelmét. Különc vagy. Keresd meg a megoldást. Feküdj hanyatt és gondolkodj! — Gondolkodni? Vasárnap? És miről, könyörgöm, miről? Komist ez a kétségbeesett hang kihozta a sodrából. — Az unalomról! Ha nem akarsz unatkozni, elmélkedj az unalomról! — Unatkozva nem lehet unalomról elmélkedni, mert az elmélkedés tudati összpontosítás, tehát kizárja az unalmat, amely annak épp a fordítottja: cselekvéste- lemség. Az agyban egyetlen mező sem kerül erős gátlás alá, mert semmilyen másik mező nem aktivizálódik. Az unalom az erőfeszítés gátlásossága, pontosabban: a legaktívabb teljes lnhibícié: a gátlások erősségnélküliek, de teljesen befödik az idegzetet. Az u- nalom tehát teljes gátlásosság, de csak a felszínen. Kornis torkát ez a pontatlan tudálékosság szorongatni kezdte. Már-már kirobbant ingerültsége. — A te szádból a banalitás Is úgy hangzik, mint egy szentencia. Mikor szoksz már le arról, hogy barátaidat se füle se farka állításaiddal hökkentsd meg? Változz meg! Javulj meg! Ha akarod, értelme van mindennekl — Kivéve a vasárnapoknak, és kivéve a délutánoknak! Kornis keze hirtelen elkezdett remegni, legszívesebben odavágta volna a telefonkagylót, és a pokolba küldi Szadót, de erőt vett magán. — Meg kell lelned a vasárnapok értelmét — hangja most, nem tudni mi okból, meleggé vált, szinte behízelgővé. Mintha meg a- karta volna bűvölni barátját. — Meg kell lelned a délutánok gazdag értelmét. Hidd el, csak rajtad múlik. Mégsem lehet, hogy egy meglett férfi életében ennyi üresjárat legyen, mint a tiedben. — Nem tudok jobbat kitalálni, mint az unalmat. Szűntessék be a vasárnapokat. Csak ülök és bámulok. Nem teszek semmit, és nem gondolok semmire. Nem érzem Jól magam, és ellene mégsem kívánok tenni. Ez az én vasárnapom. És lent az utcán ünneplőbe — hallod? ünneplőbei — öltözött emberek mozijegyet — nevetséges! mozijegyetl — váltanak, kiskocsmák sörhabjába bámuló emberek ülnek, és nem gondolnak semmit, de semmitl És sétálnak, le- fricskézzáik a porszemeket legojbb ruhájukról, és e- gész héten ezért élnek, e- zért a szörnyű, emberevő, borzalmas Walpurgts-nap- értl Kornis arcát lilába Játszó pirosság fecskendezte be. Nyáron, negyvenfokos hőségben, lépcsőt mászva érzett Ilyesmit a halántékén. — A hangulatok nihilistája vagy. Hangulati Impotens! Semmiben sem találsz tartalmat, semmiből sem bányászod ki a szépetl — Mindenből ki, csak a vasárnapból nem. Mert nem tudom, mert lehetetlen I Kornis fél kezével a levegőbe nyúlt, mintha gondolatai rántanák repülni. — A vasárnap, ha jó! meggondolom, a legszebb nap. Az emberek egész héten gürcölnek, ml sem hu- mánosabb, hogy akarjanak egy napot, egy délutánt, a- mtkor nem tesznek semmit, csak ülnek és bámulnak, sétálnak, és nézelődnek .. És mennyi tartalom van ebben a bámulásban, mennyi érték ebben a nézelődésben! Egy heti emberfeletti erőfeszítés van mögötte. A- zoké az embereké, akik hat napon át utasításokat, terveket. parancsokat hajtanak végre. És Jön a hetedik nap, az enyhülés, a magunknak élés napja. A hat nap a közösségé, a világé, a társadalomé. A hetedik az egyén napja. Ez a szabadság koronája. Ezért mondom, Szadó, ne légy huligán! Ne rombold le vasárnapjainkat! E s nagyot szippantott a levegőbe. Nagyot szippantott, és már nem is hallotta, mit válaszol Szádé, mindegy volt, és nem Is érdekelte, ö befejezte. Letette a kagylót. Körülnézett a szobában. Szíve körül könnyűség derengett, kis északi fény, körülötte semmi fülledtség, csak édes, különös izgalom, az Idegek felszabadult és vágyakozóan türelmetlen tánca. Igaznak érzett minden szót, amit Szadónak mondott. Az ablakhoz lépett. A látványtól megremegett. Észre sem vette, mikor mült el a délután. Már régen este volt. PASKANDIGÉZA: VASÁRNAP
