Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
új ifjúság 11 E z aa írásom egy kissé eltér majd a megszokottaktól, most ugyanis nem e- gyes mérkőzésekkel szeretnék foglalkozni, hanem „éwégi leltárt“ szeretnék készíteni. Talán mindjárt azzal kezdeném, hogy megáll az ész milyen döntést hozott a FIFA a szovjet labdarúgók ügyében. A FIFA nagyon jól tudta, hogy a szovjet labdarúgók Inkább lemondanak a világbajnokságon való részvételről, mintsem a vérrel borított santiágői stadionban pályára lépjenek. A FIFA valószínűleg tudta, miért hozza ezt a döntést. Az angol válogatott kiesett a selejtezőkből, így viszont némi lehetőségük nyílik arra, hogy ott legyenek a VB-n. Most értem meg Pelé egyik kijelentését. A „fekete gyöngyszem“ ezt nyilatkozta egyszer: „A futball számomra nemcsak játék, hanem üzlet és pénz.“ Ezt a mondást csak azért idéztem, mert ha valakinek mégis sikerülne bejuttatnia az angolokat a világbajnoki tizenhatos döntőbe, bizonyára jó üzletet csinálnia. Neveket nem irhatok, hiszen ezek a dolgok tőlünk távol játszódnak le, de bizonyára a kedves olvasó is sejti, kikről van sző. Most pedig rátérnék az egyesületemre, a Lo- komotivára s megpróbálom összefoglalni, ml is történt az eltelt egy esztendő alatt KaCánl dr. fiaival. A tavalyi évünk sikeres volt, erre mindig szívesen emlékszem majd vissza. Az én szempontomból ez olyan idény volt, amelyről már most ezt írhatom, hogy a legeredményesebb volt. A- mellett, hogy megnyertem. a gőlklrályságot — és ez úgy érzem, nem kis dolog — kétszer eljutottam a válogatottság kapujáig. A Lengyelország és a-z NSZK elleni mérkőzéseken kerettag voltam. Amikor azon gondolkodtam, hogy miért nem lettem legalább tartalék, akkor mindig rájöttem arra, hogy van még Idő. Hiszen tudnak rólam, figyelnek, és Így minden rendben van. Gondoltam, egy esztendő alatt az említett nagy dolog — a gőlktrályság — is elég lesz. Vége lett a bajnokságnak, remek szabadság következett családostul Bulgáriában. Kipihenve, e- gészségesen és óriási ambíciókkal Indultunk neki a nyári felkészülésnek. Ha Ide számítom, hogy a keretbe, a katonának bevonult Fecko helyett Mőder Jóska Jött, őszintén szólva dobogós helyezést vártam magunktól. AZ ESZTENDŐ TÜKRÉBEN Minden úgy ment, mint ahogy mennie kell, a csapattal nem volt semmi probléma. És tessék megnézni a táblázatot, hol állunk? A kiesés ellen kell harcolnunk! Az én formám kataszürófális, így minden ambíciónak vége, így valami nagyot nem lehet elérni. Olyan csapatban, amelyik a kiesés ellen harcol, egy játékosnak nem lehet félszezonos formahanyatlása. Ezért én Is többszőr a kispad- ra kerültem. Itt én csak magamról írok, de vannak mások is a csapatban. Megtörtént az ősz folyamán az Is, hogy a tartalékjátékos odajött a vonalhoz, cserére Indulva, és egyszerre hárman Jöttünk le a pályáról. Ebből talán nyilvánvaló, milyen állapotban van néhány játékosunk, köztük án isi Kedves olvasók, tényleg nem tudok mást 1ml a Loklról, mint azt, hogy nyugalom, nincs még vége a bajnokságnak, és egy esetleges tavaszi sikerrel elkerülhetjük a katasztrófát. m A föd azonban, éppen úgy, mint az élet, zajlik tovább, csillagok tűnnek fel és tűnnek le. Emlékezzünk csak a közelmúlt mérkőzéseire. Az angol-lengyel mérkőzés után azzal * benyomással álltam fel a képernyő elöl, hogy nincs igazság a földön. Mert a lengyelek eredményesek tudnak lenni azzal az antlfutballjukkái! A legbosszantóbb az volt számomra, amikor a másnapi lapokban azt olvastam, hogy mindenki el volt ragadtatva a lengyelek kiváló játékától! Ilyet igazán nem lett volna szabad leírni I Vegyünk azonban egy másik mérkőzést, a Dózsa — Benflca találkozót. Bizonyára mindannyian szorítottunk a Dózsának, nem elfogultságból, hanem azért is, mert így láthatunk egy újabb nagy összecsapást. Engem nagyon meglepett Fekete teljesítménye, aki az én posztomon játszik, és Így különösen figyeltem rá. Ennek a focistának mnden adottsága megvan ahhoz, hogy a közeljövőben többet hallasson magáról. Itt van a „csillagprobléma“. Láttuk a múlt nagy alakját is, Eusébiőt. ö bizony a borotvaéles Horváth és Harsányt között már nem világított olyan fényeden, hogy a BEK-ben tovább ragyoghatott volna a Beníioa. Ami számomra a legszomorúbb ebben az esztendőben, az nem más, mint az a tény, hogy sem a csehszlovák, sem a magyar válogatott e- gyüttes nem jutott be a világbajnoki tizenhatos döntőbe. Igaz, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy mindketten ott legyenek, mert a dán csapatot Koppenhágában is szét kellett volna szedni, annyi ereje és tudása van a csehszlovák válogatottnak. Skóciában aztán már nem ment, az természetes, erre már számítottunk is, hogy a skótok nagyon hajtanak majd. A magyar válogatottról annyit, hogy jól játszottak, gólokat is lőttek, de az egyik hazai mérkőzést illett volna megnyerni. Jő, ez rendben van, akarat, erő, tudás volt, ne haragudjanak rám, hogy kritizálok, ér engem is kritika bőven. A véleményem az, hogy a magyar válogatott mindig a kapusok miatt veszít. Grosics óta Igazán lehetett volna már egy }6 kapust nevelni. Befejezésül kívánok minden olvasónak kellemes ünnepeket és boldog ü] esztendőt. JÖZSA LÁSZLÓ AZ ÉV LEGNAGYOBB CSEHSZLOVÁK SPORTSZEREIT A TENISZEZŐK ÉS A TEREPKERÉKPÁROZÓK ÉRTÉK EL! A győztes csehszlovák együttes Mrázek — valószínűleg a gyenge minőségű olaj és bénáin miatt — nem tudta teljesíteni az első feladatot, és ötven hibapontot szedett össze. Az i- lyen versenyen nem elegendő csak a tudás. Sok függ a rendezők becsületességétől Is. A konkurrenoia gyakran folyamodik becstelen eszközhöz. A csehszlovák versenyzők másnap reggel tudták meg, hogy az NDK csapata befejezte a szereplését, mert a benzinbe nagyon rossz minőségű olajat tettek, és ez befolyásolta a gépek állapotát. Elképzelhető, milyen hatással volt ez az éppen rajtolni készülő csehszlovákokra... Még szerencse, hogy a következő töltőállomáson már minden a legnagyobb rendben ment, és így a Jawa-gépek ügy működtek, mint a hibátlan svájot órák. Mindennap háromszáz kilométer hosszú útszakaszt kellett legyűrniük a versenyzőknek. Meg kell jegyeznünk, hogy e- zek a pályák hosszabbak és nehezebbek voltak, mint az európai versenyeken. A legfárasztóbb és legtöbb kookázatot rejtő út a gyorsasági betét volt, ez valóban próbára tette a gépet és versenyzőjét! Az ötödik útszakaszon — a nézők fegyelmezetlensége következtében — csúnya esése volt ÖeSplvénak. A bukást sérülés nélkül úszta meg, de megsérült a motorkerékpárja. A lökésgátlő romlott el. Rossz lökésgátlóval nem versenyezhet, vagyis úgy állt a dolog, hogy CeSpiva kénytelen feladni a versenyt, és ezzel elúszik a biztosnak látszó elsőségi A szabályok értelmében tízperces javítást engedélyeznek a versenyzőknek. CeSpiva egy egész éjszakát szánt arra, hogy N/V KARÁCSONYI KUPA tíz percen belül össze tudja rakni a hibás lökésgátlót és folytathassa a versenyt! Elképzelhető a bírák és versenyzők meghökkenése másnap reggel, amikor a csehszlovák versenyző boszorkányos ügyességgel cserélte ki a hibás részt és tette üzemképessé a kerékpárját! A kankurrens cégek arra számítottak, hogy a Jawa-gépek ezúttal lemaradnak a versenyben. A legnagyobb amerikai motorkerékpár-gyártó cég például húszezer dollár prémiumot ígért annak a versenyzőnek, aki a gyár gépén győz. Cegptva versenyzésén meg sem látszott a kihagyott éjszaka, a remek csehszlovák motoros teljesítette a feladatokat, és ezzel véglegessé vált, hogy legjobb motorkerékpárosaink Ismét elnyerték a Vílágtrófeát, vagyis ezen a nem hivatalos olimpián a világ legjobbjai lettek. Ez a győzelem természetesen a Jawa-gyár őriásl dicsérete ts, sőt, a legjobb nyugati gépek csehszlovák Ba rum-gumik kai Indultak I Kár, hogy Szlovákiában egyelőre nem olyan elterjedt ez az új, de nagyon varázslatos sportág, mint a cseh országrészekben. így csak a televízió jóvoltából láthatunk időnként valóban magas színvonalú versenyeket, de minden remény megvan arra, hogy a szlovákiai motorosok is elérik cseh társaik színvonalát. Elszórtan a- kad már az ilyesmire is példa. Most pedig nézzük, kik a- zok, akik ezt az óriási sikert kivívták?! Kvétosilav Magíta, Frantiéek Mrázek, Josef Fejtik, Mo§na, a menedzser, Josef Cfsaf, Petr Cemué és Zdének Mrázek. Neve: Hérváth Zoltán Lakhelye: Samorin (Somórja) Osztálya: III. D. Iskolája: Magyar tannyelvű középfokú Ipariskola. KoSice (Kassa) Egyesülete: Lokomotiva KoSice Legnagyobb sikere: Negyedik hely a BUkk-knpán — Mikor kezdtél versenyszerűen kerékpározni? — Négy évvel ezelőtt a Lokomotiva Bratislava tehetségkutató versenyt rendezett. Én is indultam, ás utána egy évig az egyesület ifjúsági csapatában versenyeztem. Majd tanulmányaim miatt, átléptem a Lokomotiva KoSicébe. — Hogyan lehet a tanolást egyeztetni a sporttal? — Hetente ötször járok edzésre, s így nagyon kevés szabad időm marad a tanuláson és a sportoláson kívül. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jé sportoló legyen? — Először is rátermettség, de ez még nem minden. Sok jőképességú versenyző esik ki az élvonalból akaraterő és kitartás hiánya miatt. — Felmerültek-e már benned olyan gondolatok, hogy szakítasz a sporttal? — Nem, a sportolónak addig kell versenyezni, a- mfg el nem éri teljesítőképessége maximumát. — Országúti vagy terepversenyeken szerepelsz nagyobb sikerrel? — Terepen csak az tóműit évben kezdtem versenyezni. Az elmúlt évadban a Szlovák Liga tizennegyedik helyén végeztem. Kassán az országúti kerékpározók rangsorában jelenleg a hatodik helyet foglalom el. — Mit tartasz legnagyobb sikerednek? — Ebben az évben megnyertem a „Szlovák Pirre- neusok“ nevű versenyt. Ezt a győzelmet különösen azért tartom értékesnek, mert nem vagyok kimondottan hegyi versenyző, a sík terepen otthonosabban érzem magam. — Milyen emlékeid vannak a miskolci Bükk-kuná- ról? — Szeptember tizedikén a Lokomotiva KoSice tagjaként vettem részt ezen a nemzetközi versenyen, amelyen rajthoz állt a magyar élgárda, továbbá néhány román, lengyel és csehszlovák versenyző. Egy öttagú csoportban én is elhúztam a mezőnytől, és végül negyedik lettem. A győztes Gera Imre, a magyar válogatott tagja lett. — Mik a terveid? — Elsősorban sikeresen leérettségizni, a sportban pedig jö alapozással készülni fel a jövő évre. Sátor Zoltán (bt) NEGYEDIK LETT A BÜKK-KUPAN! A teniszezőkről, Kode§ nagyszerű wimbledoni győzelméről és váratlanul jó szereplésről a Davis-kupában már írtunk. Essék most néhány sző azokról is, akik Immár negyedszer bizonyították be, hogy a világ legjobbjai, a csehszlovák terep- motorkerékpáros válogatottakról. Ebben az esztendőben Dal- tonban rendezték meg a mo- torkerékpárdsok olimpiáját. A „hatnapos“ iránt még nagyobb érdeklődés nyilvánult meg, mint eddig, mert először rán- dultak a versenyzők Európán túlra, Amerikába. A szervező egy mammutvállalat, az American Motorcycle Association volt, s mindenki azt remélte, hogy még nagyobb vonalú, még tökéletesebb rendezés szemtanúi lesznek majd a résztvevők. Az amerikaiak rendezése — ezt bátran leírhatjuk — elmaradt a várakozástól. Az viszont tagadhatatlan, hogy eszményi pályát választottak ki, mind igényességi, mind esztétikai szempontból példásan e- lőkészített szakaszokon mérték össze tudásukat a legjobbak. Tizennyolc ország mintegy háromszáz versenyzője állt rajthoz. Már ez a szám Is arról tanúskodik, hogy óriási az érdeklődés az évről-évre népszerűbb „hatnapos" Iránt. A csehszlovák versenyzők két trófeáért voltak versenyben: a „Vllégtrőfeáért" és az „Ezüst- serlegért". A verseny megkezdése előtt mindenki tudta, milyen eredmények állnak már a Jawa-gépeken versenyző csehszlovákok mögött: ők nyerték az előző három esztendőben egymásután a Vtlágtrőfeát, s ezzel a második világháború után a legeredményesebb csapatnak számítanak. Sajnos nem jól Indult számunkra a verseny. F ra n ti se k
