Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-18 / 51-52. szám

10 «• *£•* Vallomások a mai lányokról Több olvasónk ostromait bennünket év közben panaszos hangú levelével, hagy nem képes kiismerni a lányokat. Az 0] Ifjúságnak nincs közönségszolgá­lata, ám hogy lássátok, az Olvasóért min­dent megteszünk, ezúttal kivételesen közöl­jük szilveszteri vallomásunkat a mai lá­nyokról — abban a reményben, hogy jó ügyet szolgálunk. Nos, a mai lány, a legújabb modell vagy ha úgy tetszik — évjárat, az úgynevezett csttrt, fruska, tinédzser, kisasszony stb. é- letkora 14—24 év, alkalmasint ennél több a fiúk szívfájdalmának előidézésére és ki­küszöbölésére szolgál. Külsőleg rendszerint természetadta kihívó, gömbölyded formák­kal van megáldva, s amiről a természet megfeledkezett arról gondoskodik a szabó az apák, anyák, vagy a férf legnagyobb bánatára. Főleg a sétányokon, nyáron a fürdőhe­lyeken, télen havas lejtőkön, táncparket­ten és másutt jelenik meg, mint túliMágt tünemény. Máskülönben hasonlóan van megszerkezstve mint a fátékbábú: tud sír­ni, nevelni, kacsingatni, csípőjét Menget- ni, aztán tudja mondani, hogy: ááááá. A mai lány a nyilvánosság előtt általá­ban érthetetlen, kiváltságos személy, ami­ről a körötte rajzó lovagők és az illem­szabályok gondoskodnak, de néha egy «­rélyes nagymami Is megteszi. Legfőbb cél­ja és létének értelme, hogy a fiúk szen­vedélyét örökké szítsa és ébren tartsa, a a legváratalanabb pillanatban lelohassza. Védelméről tucatnyi kiemelkedő izomzatú szeladon gondoskodik, de néha látunk kö­rötte csellengeni egy-két édes-bús pofával epekedö, javíthatalan szerelmes fiatalem­bert is. Pedig ez utóbbiak helyzete úgy­szólván reménytelen; időnként ideggyó­gyászaton végzik, főbb esetben egy jói i* rányzott atyai pofon is segít. A szép kislányt minden oldalról körül­rajongják a harci sorokba fejlődött donju- ónok, és ellátják őt holdfénnyel, csillagok­kal és hasonló bókokkal, néha csókokkal, Az értük járó pofon nem kötelező csak e- rősíti a szabályt. A lánynak ugyanis ügyel­nie kell a csókok mennyiségére és minő­ségére, mert ellenkező esetben pártában marad vagy túl hamar férjhez megy. Egyik sem kisebb rossz, mint a másik. Társadalmi szempontból a lánynak tisz­tában kell lennie azzal, hogy tőle függ a férfinem munkalendülete, alkotó tevé­kenysége és a textilipar jövőfe. A bájos lány míndannyiunk büszkesége, sőt, egyes politikai megfigyelők szerint nagyban hozzájárul a világbéke megőrzé­séhez ts. (P) FÉRJEK ISKOLÁJA KORKÜLÖNBSÉG 1. Hogyan viselkedjünk zenés szóralkozőhelyeu, ha nincs kedvünk feleségünk­kel táncolni? Rossz szöveg: Ugyan, ne gyötörj mindig Ilyen hülyeségekkel! 16 szöveg: Drágám, boldogan táncol­nék veled, de tül sokan vannak, mozdulni sem tud­nák. Túl kevesen vannak, min­denki minket bámulna. Túl meleg van, könnyű neked ebben a hálöingben, vagy miben. Túl gyors a ritmus, nem alkarom, hogy kifáradj. Túl lassú, ettől csak el­aludnál. Majd később: vacsora u- tftn tele gyomorral értelmes ember nem ugrál. Az új táncokat őszintén szólva még nem Ismerem. A régi táncokat őszintén szólva már elfelejtettem. 2. Ha menne már, de a nejének még Igen csillog a szeme: Rossz szöveg: Nyomás haza. 'wtl meccs van a tévében* J6 szöveg: Látom, álmos vagy, tőlem akár mehetünk Is. Nagy a füst, menjünk drá­gám, tönkreteszi a szemecs- kédet. Valahogy nem tetszett ne­kem a gyerek, mikor eljöt­tünk. Gyerünk, nem tűröm to­vább, hogy az az alak íixí- rozzon. 3. Ha sajnálja a pénzt ta­nra: Rossz szöveg: Lopom én a pénzt? ]6 szöveg: Isteni az Idő. Nincs ked­ved sétálni egyet? Ilyenkor úgyis lehetetlen kocsit kapni. Hagyjuk, tudom, a taxi mindig felkavarja a gyom- rocskádat. 4. Ha otthon már csak a- ludni akar: Rossz szöveg: Aáááááhhhll! J6 szöveg: Olvass csaík, nem zavarsz, remek az a könyv. Ugye, szivecském, holnap korán akarsz felkelni? G. Szabó Judit Bizonyos évben születtem. Akkor Kaczmarek már öt­éves volt. Ez a tény terhes­nek bizonyult egész életem­ben. Kaczmarek sohasem a- kart velem játszani. Még ak­kor sem, amikor már fel­nőttem, s nyolcéves voltam. — Takarodj, te taknyos, — mondta lenézően. Abban reménykedtem, hogy hamar utolérem Kaczmare- ket. Tévedtem. A korkülönb­ség csak megmaradt. Még akkor sem állt velem szóba, amikor mér tizenöt éves let­tem. — Kölyök — rlpakodott rám. — tizenöt éves hfttul- gombolós. S karonfogva a bájos Ka- zinskát, távozott. Múltak az évek. Egyszer találkoztam Kaczmarekkel, már 30 éves voltam. Nagy­kegyesen megállt, s lelke­sen kezdtem neki mesélni, mi mindenre vittem, mi tör­tént azóta velem, hogy n- toljára láttuk egymást, de ő hűvösen viszonozta mindezt: — Cak ne dicsekedj, fia­talember — intett. — Ha majd olyan idős leszel, mint én, magad fogsz a legjob­ban nevetni úgynevezett si­kereiden. És így ment ez tovább, a- mikor 40, 50, 60, 70, sőt már 80 éves lettem. Mindig megnyilvánult korfölénye, g még az én köszvényem is semmiség volt Kaczmarek köszvénye mellett. — Neked van csúzád 71 — csodálkozott mosolyogva. — A te korodban már csfiz...?! Kaczmarek századik szü­letésnapján virágcsokrot vá­sároltam, s felkerestem a jubilánst. Kaczmarek karos­székben ült, körülvéve déd­unokáitól, s telekenve a születésnapi tortával. Vala­mit motyogott a múltról és a bájos KazinskárőL — Drága barátom! — mond tani elérzékenyülve. — Egy egész évszázad telt el. Szép időket éltünk át! — Te? — selypített. — Te szép időket óítél ét?! Ebből elegein volt. A csokrot nem adtam át neki, hanem jól elagyabugyáltaip vele, úgy, hogy kúrházb* kellett vinni. Másnap feltűnő helyen kö­zölték a lapok a tudósítást erről az eseményről. A cím a legtöbb újságban ez volt: „Elvadult fiatal.“ SZILVESZTERI ILLEMSZABÁLYOK Szilveszter éjszakáját általában kevés ■ ember tölti vízszintes helyzetben. Rendsze­rint csak azok, akiket már levett a lábuk­ról az ital. Ez azonban fölöttébb kellemet­len dolog. Hogy viselkedjünk hát a szilveszteri bá­lon, hogy ne kerüljünk kényelmetlen vagy még ennél ts rosszabb helyzetbe? Az erre vonatkozó irodalom meglehető­sen hiányos, és ezért felcsaptunk alkalmi amatőr kultúrtört énésznek, végigböngész­tünk néhány illemkódexet, hátha találunk olyan íratlan törvényeket, amelyeknek ti is hasznát vehetitek. Harminc évvel ezelőtt megjelent „jó mo­dor könyve" ijesztgetéssel kezdi a bálról szóló fejezetet. „Semmiféle társadalmi é- rintkezés nem teszt annyira próbára az ember illemtudását, mint a táncmulatság, különösen a szilveszteri bál." Később azonban kissé derűlátóbban foly­tatja azzal hogy „... bőséges alkalmuk nyílik a szilveszteri bálon a fiataloknak arra, hogy hosszabban legyenek együtt. Nem egy ilyen bálon történt ismerkedés­nek házasság lett a vége." Ma persze az is gyakran előfordul, hogy egy ilyen ismerkedés lesz a házasság vé­ge­A férfiak öltözködési kódexében az ált, hogy a szmokingot csak akkor gomboljuk ki, ha verekedést akarunk megakadályozni vagy kezdeni." Jó lenne ezt a kigamböbkozást manap­ság kőtelezővé tenl. Amíg nekívetköztk az ember többször Is meggondolhatta, üssön-e. A tánckódex ts sok értékes tudnivalót tartalmaz. Tánc közben illedelmesen tartsd a parlnernődet. Nem való derékon alul fog­ni, csak ha külön megkér rá. Kezet csó­kolni csak 35 éven aluli hölgynek kell, I- dősebbek esetén elég, ha megnézed a kar- órájukn az időt. Nem való továbbá egész este a hölgy jobb lábán táncolni. Tapintatos partner a bal lábára is lép időnként, nehogy a tán­cosnő elfáradjon az egyhangúságtól. Csárdásnál ne rázd a nőt, mint egy győ­zelmi lobogót, ha mindenáron szédülni a- karsz, fizesd ki a vacsora árátl"

Next

/
Thumbnails
Contents