Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-18 / 51-52. szám

ü{ ifjúság 9 Nem múlik el év, hogy a világ nagy képes magazinjai ne közölnének képeket „a világ legfurcsább házaspár­járól“ — Jacquelineről és Onassziszról. A szószátyár lakájok és komornák minden eddigi híresztelései ellenére is, a milliárdos görög és fe­lesége, még mindig egv u vannak, sőt úgy tesznek, mintha nagyon is boldogok lennének. Az alábbiakban olvasóink megtudhatnak e- gyet-mást erről a kapcsolat­ról és arról a nőről, akiről De Gaulle nem kis iróniával jegyezte meg miniszterének és bizalmasának André Mal- rauxnak: „Meglátja ez a nő még valamelyik olajmágnás jachtján végzi.“ Jacqueline fiatalságának egyik legszomorúbb pillanatában talál­kozott Onasszlsszal. Különbem — tényleg olyan boldog volt John Kennedy szenátor fiatal felesége, mint amilyennek a körülötte kia­lakult legenda alapján képzeljük? Ismert tény, hogy a szenátor és a fiatal újságírónő házassága na­gyon rövid Idő alatt jött létre. „fi­gyel len dolog volt, ami egy kissé elgondolkoztatott — jelentette ki később Jacqueline éspedig férjem szinte beteges becsvágya.“ A Kennedy-családról pedig ezt mondta: „Elég ha csak nézem 6- ket, teljesen kikészülök.“ Az említett becsvágy annál Is tiszteletreméltóbb volt, mert John gerincsérüléssel tért haza a hábo­rúból, s házassága első éveit Is betegen töltötte. Megoperálták, s a feleségét kétszer behívták hoz­zá, mert azt hitték, meghal. Ez magában véve Is eléggé elkeserí­tő volt, s ezt tetézte még, hogy facquetinet Is hirtelen be kellett szállítani az egyik klinikára, ahol megszülte első gyermekét, aki meghalt... Egész Amerika erről beszélt. Kennedyék az érdeklődés középpontjába kerültek. Ezt az érdeklődést használta fel a Ken- nedy-család feje, Joseph, John ap­ja arra a hatalmas politikai ak­cióra, mely a fiát Johnt végül Is az USA elnöki székébe jutatta. Nos, erre a zavaros és szomorú Időszakra esik Jacqueline és 0- nassztsz első találkozása. Egy es­télyen találkozott a fiatal Kenne­dy házaspár és a görög milliár­dos. Persze elhamarkodott következ­tetés volna ennek a találkozásnak az alapján feltételezni, hogy Jac­queline és Onasszisz kapcsolata itt kezdődött. Szó sincs róla. Ar­ról van csak szó, hogy két ekko­ra egyéniség — a görög hajótu­lajdonos már ekkor Is több száz­millió dollárt képviselt — kölcsö­nös érdeklődést keltett egymás­ban -' „BELESZERETTEM A JACHTJÁBA“ Ez az első találkozás, amit az­tán több Is követett, s végül kö­vetkezett a vacsora Johnnal New Vorkban — ürügyül szolgáltak 0- nasszisznak arra, hogy a fiatal párt meghívja a hajóra, amely mintha az Ezenegy éjszaka meséi hő! úszott volna ki a tengerre. Amikor a Kennedy házaspár a hajóra látogatott, ott tartózkodott Onasszisz vendégeként Wlntsom Churchill is. Kennedyék hat órakor érkeztek és kilencig maradtak. És míg a brit kormány volt „teje“ az USA eljövendő elnökével beszélt, aza­latt 0nasszl9z jaqueliinet végig ve aette a bajön, megmutogatva neki mindent. A séta végéin Jacqueline kijelentette: „Beleszerettem a jachtjába.“ Az elkövetkező két évben az e- gész Kennedy-nemaetség az elnöki választásokra mozgósította min­den erejét. S ebben a választási kampányban a szenátor fiatal fe­lesége Is tevékenyen részt vett. 0- nasszisszal nem találkozott, ám annál többet hallott róla, hiszen nem volt lap, amely ne foglalko­zott volna a görög és Mária Cal­las lángoló szerelmével. Jacqueline semmi kedvet sem ér­zett a politikához, de példásan teljesítette az Egyesült Államok elnöke feleségének a kötelezettsé­geit. A Kennedy-családhoz való vi­szonya azonban továbbra Is eléggé kényes maradt. A választások e- lőttt néhány veszekedés ugyan­csak beborította a családi eget. Sőt, nagyon sokam válást Is em­legettek. Egy lap tudni vélte, hogy az öreg Kennedy egymillió dollárt ajánlott fel Jacqueltnnek, ha a válást a választások utánra halasztja. A világ azonban mind­ebből keveset tudott. 1961 áprilisában a Krisztina 0- nasszísszal és Churhlllail a fedél- ztén befutott a New York-1 kikö­tőbe. John és Jacqueline szerettek volna velük találkozni, de az ame­rikai közvéleményt éppen akkor foglalkoztatta Gagarin vllágürre- pülése, és Erhard kancellár Is Washingtonban tartózkodott. Az elnök tehát nem hagyhatta el a Fehér Házat. Egy hónapra rá Jacqueline első külföldi útjára Indult. Párizsba vásárlásokba temetkezett, majd innen Görögországba repült, hogy néhány napot pihenjen. Hivatalo­san fogadták. Vendéglátóinál ta­lálkozott Onassziss'zal Is. Ekkor tette első hajókirándulását a gö­rög szigetek között. Így vallott róla: „Életem legszebb napjait töltöttem itt.“ Ekkor szeretett be­le Jacqueline a ... Földközi ten­gerbe. VITÁK A FEHÉR HÁZBAN Jacqueline újra gyermeket várt. Tudta, hogy újra császármetszés vár rá. A kis Patrick két nappal a születése után meghalt. Jacque­line nagyon rosszul érezte magát. Ügy tűnt, hogy semmi sem tudja felrázni melankóliájából. Ekkor je­lentkezett Onasszisz és felajánlot­ta a jachtját. Jacqueline azonnal megragadta az alkalmat, elhatá­rozása azonban a Kennedyék el­lenállásába ütközött. Egyesek sze­rint Kennedy csak úgy egyezett bele az utazásba, ha Onasszisz nem mutatkozik a hajón. Meg Is Jelent egy újsághír, hogy Onasz- szisz fontos üzleti ügyei miatt nem fogadhatja a hajón személye­sen Kennedynét. Jacqueline 1963. október 2-án szállt le Athénban. Másnap este már Onasszisz társa­ságában vacsorázik. A vacsora vé­ge felé Onasszisz meghívja a tár­saságot egy „kis“ ünnepségre a hajójára. Áz ünnepség estéjén mindent virág borított a Krisztina feldélzetén. „Csodálatos hajó — jegyezte meg Kennedyné — mind­járt elindulnék vele egy világkö- rüli útra.“ „Máris Indulhatunk — mondta Onasszisz. Költözzenek be a kabi­nokba és mehetünk.“ Jacqueline azonban félt, hogy mit szólnának hozzá „otthon“, hát Onasszisz ta­nácsára felhívta telefonon a fér­jét és kierőszakolta, hogy elme­hessen a körútra. AZ ELNÖK HALÄLA A Krisztina már Törökország fe­lé tartott, amikor az újságírók megírták, hogy Jacqueline Onasz- szisszal utazik a hajón. A képvise­lők testületében támadták Kenne- dyt, amiért feleségét Onasszlsz kétes hírű hajójára engedte. Ken nedy ekkor már texasi útját ké- szítgette elő, így azonnal haza rendelte a feleségét. Egy hónapra rá Kennedy halott volt. Onasszisz, amikor hírét vette a tragédiának azonnal Washingtonba repült, de sehogyan sem tudott Jacqueline közelébe jutni. Visszaindult hát Görögországba, de a temetési me­netben már újra ott találjuk. Jac­queline még aznap este fogadja, mit egyedüli külföldit. Tizenegy óraikor váltak el. A tragédia a kíváncsiak töme­gét vonzotta Jacqueline köré. A gyászév alatt Onasszlsz nagyon diszkrétnek és szinte pótolhatalan jó barátnak mutatkozott. Igyeke- kezett örömet, jó kedvet belopni az özvegy szomorúságába. Hosszú utazásairól csodálatosabbnál cső dálatosabb mesékkel, történetek­kel tért meg. „Nincs joga így elbújni a világ elől“ — mondogatta a fiatal öz­vegynek. „Nem tesz jót vele sem önmagának, sem a gyerekeknek. Hiszen még harmincöt éves sincs. Élnie kell. Higgye meg az elnök sem kívánna öntől mást.“ Csak a Kenmedy-család tagjai tudtak Jacqueline és Onasszisz ta­lálkozásairól. Egyik Ilyen látoga­tása után Robert Kennedy meg­lepve tapasztalta, hogy milyen ra­jongással beszél Jacqueline Onasz­sztszról. Azt mondta neki: „Ha ez a helyzet, miért nem mész hoz­zá feleségül?“ Jacqueline nem so­káig töprengett a válaszon: „Az­ért, mert eddig nem kérte meg a kezemet.“ Robert Kennedy: „MAJD A VÁLASZTÁSOK UTÁN“ Amikor Jacqueline megérezte, hogy a béklyói lazulnak egy kissé szabadabban kezdett élni, bár az óvatosságról ezután sem tett le. Onasszisz közben összekülönbözött Dallasszal, utána azonnal New Yorkba repült, és Jacquelinet meg­hívta a jachtjára. Jacqueline a meghívást elfogadta, és „csodála­tos napokat“ töltöttek együtt a hajén. Jacqueline visszatérve New Yorkba megvallotta Róbertnak, hogy feleségül megy Onasszísz- hoz. Vallomást azonban még Ro­bert sem fogadta valami kitörő ö- röromel, csak annyit mondott: „Ha akarod, legyen, de csak a válasz­tások után.“ Ez újabb tizennyolc hónap várakozást jelentett egy o- lyan fiatalasszonynak, aki egy per­cig sem akart tovább lemondani a gondtalan élet gyönyörűségéről. 1968. június 6-án azonban Ro­bert Kennedyt meggyilkolták. És újra kezdődött minden elölről — a rettegés a maga és gyermekei életéért. Amikor Onasszlsz telefo­nált azt mondta neki, hogy többé ne utazzék az Egyesült Államok­ba. Ezt a pillanatnyi gyengeséget Jacqueline azonban hamar leküz­dötte, és Onasszlsz már augusz­tusban Skorpío-szlgetén üdvözöl­hette. Erre az útjára Edward Kennedy is elkísére, akire szintén ráfért egy kis kikapcsolódás. Októberben megtudta, hogy Onasz- szisz nősülni akar, méghozzá volt feleségét szándékozik újra nőül venni. Jacqueline azonnal te­lefonál, és a következőket mondja Onasszlsznak: „Hallottam a há­zassági terveidről. Ezt nem tehe­ted meg. Engem kell feleségül venned.“ Onasszisz negyvennyolc óra gondolkodási időt kér. Aztán másnap már hívja is Jacquelinet, és azt ajánlja, hogy az esküvőt a jövő hónap végén tartsák meg. „KI van zárva“ — feleli Jacqueli­ne. „Túl sokat vártunk már. Az esküvőnek a jövő szombaton vagy vasárnap meg kell lennie. Anyám holnap bejelenti a lapoknak.“ A világ az esküvő hírét vegyes érzelmekkel fogadta. A lapok ren­geteget cikkeztek róla. Mária Cal­las a hír hallatán így sóhajtott fel: „Először „elvesztettem“ a sú­lyomat, aztán elvesztettem a han­gomat, most meg elvesztettem 0- hassziszt.“ Egyes források szerint házasságuk első évében Onasszlsz 20 millió dollárt költött Jacquell- nere. Persze van mából. Egyet azon­ban nem szabad elfelejtenünk, és­pedig azt, hogy sok-sok ezer mun­kás kegyetlen kizsákmányolásán, Izzadtságán vásárolt boldogság ez. Ha egyáltalán boldogság?! T. ERDÉLYI EDIT feldolgozása Bevittem a gyűrűt a zaciba D una menti fővárosunk valaha koronázó fő­város ts volt. Ezzel sem dicsekedhetünk túlságosan, hiszen az­óta Petőfi Sándor meg- irata; Akasszátok fel a kt- rályokatt — ám ezen a két­séges dicsőségen kívül van még egyebünk ts, amiben u- gyan elsők váltunk, illetve voltak derék őseink, de a- mivel sok dicsekedni valónk nincsen. Ilyen például a za- el. Sokan persze felteszik a kérdést: mi a zacl? Fiataljaink nem tudják, milyen Intézmény volt a za­cl. Manapság ha valakinek pénzre van szüksége, köl­csönt kér és kap a banktól. Azelőtt nem így volt. Gaz­dag ember pillanatnyi pénz­zavarát váltóval fedezte. A szegény ember? Ha volt va­lamilyen értéktárgya, bevit­te a zaciba. A zacl a zálogház. Nyíl­ván sokan ezt sem érttk, hát majd megmagyarázzuk egy kis történet kével. A harmincas években nem lehetett adós maradni a lakbérrel. Akt nem fizetett, kttették a szűrét. Nyár volt. Anyám mégis fogvacogva nyitott aftót Győző úrnak. Győző úr volt a pénzbesze- dő. „Az anyjuk istenit, ebben a dögmelegben Is járatják az embert?° — köszönt be Győző úr. Igen finom volt a modora. „Minden hónap elsején az asztalomra a lakbért. Más­különben harapok!* Anyám remegő kézzel vet­te elő az almáriumból a kisüstit. „A fáradságért, Győző úr. Győző úr lehajtotta az t- talt, aztán odatartotta az üveg nyaka alá a kupicát. Tudta, pénz úgysincs. Egy kissé megengesztelve dör- mögte: „De holnap reggel Wen dg lehozzák ám a pénztI Ha még egyszer keil Ide Altg fordult kt Győző úr a konyhából, anyám gond jönnöm... Elrobogott. terhelten matatott a suboit- ban. Tudta, nem talál sem mit, a kopott ruhanemű­ért egy lyukas garast sem adnak. Mély sóhajtással vet­te elő rejtekhelyéről az a- ranygyürüt. Nem hordta uj­jún, hogy ne kopjon az a­rany. „Ezt még ma bevtszed a zactbcí‘ — nyomta kezembe a gyűrűt. Félve vettem át tőle. Reszkettem, ml lesz, ha el­veszítem. „Lódulj már, még ma le viszem neki a pénzt I“ Markomban szorongatva o gyűrűt lódultam a zaciba, abba az Intézménybe, a- melyben mindig komor arc­cal fogadott a becsüs. Is­merte jól a gyűrűt, nem e- löször vittük be hozzá, de azért odadobta a mérleg serpenyőjére, A rend kedvé­ért, mert Igen akkurátus ember volt. — Tizenöt — mondta ú notion. .Jjegálbb egy húszast“ — Nem vagyunk mi cha ntas — förmedt rám, de becsületére legyen mondva, leszámolt a pultra húsz ko­ronát. Iszkoltam haza. Örömöm ben hármasával vettem a lépcsőfokokat. Azt hittem, most már minden jő, van mtből kifizetni a lakbért. Hát ez volt annakidején a zacl. Nem adták ingyen a kölcsönt, a zálog kiváltása­kor jóval többet kellett fi­zetni a kapott pénznél, így aztán sok szegény ördög nem ts látta viszont érték­tárgyát, télikabátját vagy e- gyéb ruhadarabját. Ha vala­ki zárás határidőig nem váltotta ki a beadott zálo­got, azt bizony a zálogház elárvereztette. Ezt a dicső Intézményt még őfensége Mária Teré­zia császárnő és királynő adományozta koronázó vá­rosunknak. Kétszáz észtén-' iövel azelőtt, 1773-ban ad­ták át az adomány leve let, amellyel a nép „jóságos“ királynője engedélyt adott, hogy Pozsony városában megnyithassák a zálogházat. A Hummel utcai, a mat Nedbalová utcai zálogház é- pttlete már nincs meg, ép­pen a napokban bontották le. De mert a zacl jó üzlet­nek bizonyult, csakhamar egy másikai nyitották a mai firásková utcán. —os JACQUELINE i ONASSZISZ I LEGENDÁJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents