Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
8 új ifjúság and mag mit gyűjtesz _ megmondom lei vagy! Ha semmit sem gyfljtesz, akár kisebbségi érzésed is lehet, hiszen a legfurcsább hobbyk a gyűj- tőszenvedélyek vlrulásának századát öljük. Egy kis túlzással azt is mondhatom, hogy maholnap a Jölmeveltséghez tartozik majd a „mindennapi“ gyüJtíSszen- vedély. Papírszalvétát, gyufacímkét, bélyegeit gyűjteni ma már elavult dolog. A stafétát az egészen különös, eredeti furcsaságok viszik. Olvastam például egy franclá- röl, aki állítólag téglákat gyűjt. Vitrinjeiben a világ leghíresebb — állő és leomlott — épületeinek egy-egy téglapéldánya sorakozik. Hiszem ha látom, hiszem ha akarom. A prágai Emil PMhoda szenvedélyét viszont kénytelen vagyok elfaiinini, mert láttam a gyűjteményét. Bármennyire Is furcsa, ö régi autókat gyűjt. Régi autót nem lehet gyűjteni — hitetlenkedik az ember — hiszen egy auté nem olcsó dolog, különösein, ha ráadásul még régi is. Mert tudjuk, a régi autó, divatba Jött, luxusnak' Is mondható. De hogy valakinek több régi autója legyen... Emil Pfíhodának negyvenhat régi autója van — hacsak az „állomány“ találkozásunk éta nem szaporodott Hogy kevesebb lenne — az ki van zárva. Mert Emid Pfi- hodáról bármi elképzelhet, csak az nem, hogy gyűjteményének egyetlen darabjától is meg tudna válni. És még hihetetlenebbet mondok: a negyvenhat régi autó közül negyvenegy üzemképes, a többi Javítás alatt áll. S most következnek az újságíró és az olvasó közös, természetesen felvetődő kérdései: hol vette, hogyan gyűjtött» össze... ■ ■ Főitárcsázom Emil Pflhodát, bemutatkozom, s előadom kérésemet: látni szeretném a gyűjteményét, beszélgetni szeretnék a gyűjtővel... „Állok rendelkezésére, a dolognak semmi akadálya." Egyeztetjük az időpontot, megbeszéljük találkánk színhelyét, s mivel még sosem találkoztunk, riportalanyom megadja saját ismertetőjelét: egy régi, hatalmas, ZIL típusú fekete személyautóval vár az Óvárosi téren. És délután négy Órakor a diplomáciai célokra gyártott, reprezentatív szovjet au- téórlés valóban ott áll a Hus-szobor előtt, benne az egész Príhoda család. Irány a színhely, egy Prága melletti falu, ahol a gyűjtemény megtekinthető. A félórányi u- tazás alatt a gyűjtő egyébről sem beszél, mint a kocsiról, amellyel utazunk. Rengeteg kocsit vezetett már, a szakmában nem laikus, és azt mondja, ennél Jobb személyautót nem Ismer, és dicséri a valóban kényelmes, masszív, kitűnő műszaki képességű Járművet, amely hajdan a kormány szolgálatában állt, s kiselejtezése után került Jelenlegi gazdájához. Célhoz érünk, a nagy, négyszögletű udvart bezáró, enyhén romos, paraszti udvarházhoz, melyet Emil Pfíhoda néhány évvel ezelőtt vásárolt meg kimondottan arra a célra, amelyre ténylegesen is használja. Hogy ml tárul e udvarházban a Joggal bámész újságíró szeme elé, azt meg sem próbálom leírni. Az épület óriási széna és gabonaraktárában, malomrészében remekül konzervált régi autócsodák. Az udvari falakat régi forgalmi Jelzések, autókerekek díszítik, a pincében négyszáznál több, — persze használt, óstípusú tártai ókabroncs, a további helyiségekben alkatrészraktár, és természetesen javítóműhely áll. S ezenkívül van még lakásrész, ami ugyan nem víkendház formájú, de PHhodáék Itt töltik minden szabad idejüket, ez az ő „szabadidő-birodalmuk.“ A szabad idő természetesen munkában telik, a veterán autók gondos, nem könnyű, sokszor keserves restaurálásával. Ez természetesen az apa, és szakmabeli kamaszfiú feladata és szenvedélye. Pfíhodáné és a lánya végzi a többi, a könnyebb munkát, s türelemmel kísérgetlk a gyakran betévedő „múzeumlátogatókat“. Szakemberek is Jönnek, de a gazda szigorúan kiköti: az idegen itt csak nézelődhet, eladhat, legfeljebb cserélhet, de nálam vásárolni semmilyen pénzért nem lehet. Hogy milyen értéket képvisel a gyűjtemény? A gazda szentül állítja, hogy ezt ha a legöszintébben is akarná, nem tudná megmondani. Legfeljebb annyit, hogy ezért, vagy azért a darabért kínáltak ennyit és ennyit, nem egyszer keményvalutát, külföldiek. Sok pénzt. Békés ember, de türelmét veszti, ha ismételgetnie kell: semmi sem eladó! Es nem csupán ez a negyvenhat autó van a tulajdonában. A gyűjteményhez más Is tartozik. Emil Pfíhodának tulajdonában van az összes eddig gyártott Praga gépkocsik sorozatának teljes műszaki dokumentációja. Ez annyira egyedülálló, hogy mind a Fiat, mind a Ford múzeum óriási összeget kínál érte. Persze, nem eladó. „Gyűjtő vagyok, szenvedélyes megszállott, nem pedig lelketlen kereskedő. A műszaki dokumentáció egy kisebb Irattárral vetekszik. A lakásrész százötven é- ves belső falain autókulcsok és autójelvé- nyek százai sorakoznak a legpendánsabb rendben. Itt található a legelső hazánkban kiadott hajtási jogosítvány, a legelső forgalmi Jelzőtáblák közül egynéhány... De nehéz lenne mindezt felsorolni, leltárba venni. Es végül nézzük az autókat —• legalább a legkülönösebbeket, amelyek * gyűjtés másfé] évtizede alatt a Pfíhoda család tagjai lettek. Mert egytől-egytg, mind a negyvenhat kocsi családtagnak számít. PRAGA GRAND — egy kertváros asza- nálásánál bukkant rá, Masaryk elnök egykori gépkocsivezetőjének özvegyénél, a tyúkólban. Nem nehéz kitalálni, hogy az elnök kocsija volt. Negyvenéves üzemképtelenség, nyolc hónapig tartó heves alkudozás után, ötezer koronát adott érte. Ez volt az első kocsija. Gyűjtésre még akkor nem gondolt. Megvette egyszerűen csak azért, mert megtetszett. PRÁGA GRAND 8. — Az első csehszlovák luxuskocsi, becenevén a cseh Rolls-Royce. Egy hradec: milliomosé volt, aki annak idején — 1927-ben — több mint fél miniéért vette. Nem régen hozták haza Budapestről; egy amerikai film forgatásához kölcsönözték ki. Hétezer koronát hozott a gyűjtő konyhájára, ebből már megveheti a negyvenhetedik autót. Nyugaton egy ilyen kocsi „napiHja“ 100-150 dollár. A pesti forgatásnál Liz Taylor kocsikázott vele. A kocsiban telefon Is van. PRAGA GRAND 1. — A tulajdonos megtette vele egy nemzetközi versenyen a Prá- i ga — Bécs közti utat. Óránkénti sebessége száz kilométer, de fogyasztása száz kilométeres távon több mint negyvenöt 11- J tér. Mellette áll itt egy nyolc és fél kilo- . méteres óránkénti sebességű autó Is. És egy 19:25-ös évjáratú utcasöprő és ut- § camoső autó, amelyből több nincs és nem ’ Is volt soha. Tulajdonosa a hulladékgyűjtő- 9 ben vette 1300 koronáért. Kilóra mérték : két koronájával. Az 1929-ben gyártott piros tűzoltókocsi | a Karlovy Vary-i tűzoltóegyesület tulajdo- « nában volt utoljára, onnan került Pfíhoda jj tulajdonába. Tavaly az országos tűzoltó- | technikai kiállításon Is szerepelt. Nincs ré- ,, glbb az országban. Fogyasztása 72 liter. Első hallásra azt hittem, ennyi víz fér az oltótartályába. Létrája 39 méter hosszú — í ami modem utódoknál Is ma rendkívülinek számít. A pazar kivitelű régi kocsit kevés pén- zárt és Jészolgál atért kapta az opavat vá- I rosl tanácstól, ahol nemrég még parádé- * san, esküvői szertartásra szállította az opa- val párokat, de kiöregedett. Mostani tulaj- j donosa rendbehozta, és Lohengrlnnek be- j cézi. Az ötven esztendővel ezelőtt készült hullaszállító autót nemrégen még Ceské Bu- déjovicén használták. Pazar díszben áll a többi autó között, csak a gyászhuszárok ' hiányoznak bakjáról. Régen fájt rá Pfího- da úr foga. Kettő és félezret adott érte a j temetkezési vállalatnak. A negyvenhat autó között van továbbá egy légelhárításnál használatos reflektorhordozó autó 1931-ból, még ennél Is korábbi mentőautó, vasút! autó, autóbusz és | amit csak akar az ember. Maga a gyűjtő még három kocsit akar. Ennyi hiányzik ah- ja hoz, hogy az összes, első világháború előtt ? gyártott hazai kocsija meglegyen. A negyvenhat kocsi láttán csakis azt hí- j heti az ember, hogy a három hiányzó ti- j pus idővel bevonul majd a Pfíhoda gyűjte ménybe. KESZELI FERENC MEGSZÁLLOTT VAGYOK LS NEM KERESKEDŐ H a nlnas az a sajtóértekezlet, talán el sem megyek a cirkuszba. Da az igazgató rokonszenvesnek látszott, ráadásul tiszteletjegyeket is adott. És elhozta magával az újságírók közé Komlós Sándort, aki a Budapesti Cirkusz sztárjának számit, mert eroszlánidomftó, sőt, az egyik fenevadat még a nyakába Is veszti ★ KOMLÖS SÁNDOR: Mit eszik egy oroszlán? Hat napon át csak búst, marhahúst vagy lóhúst. A hetedik nap „koplal“. A húsokat két liter tej, két tojás és egy-egy csirke vagy nyál váltja fel. A csirkét vagy a nyulat lehetőleg nem sakkal azután kell a ketrecbe dobni, ahogy levágták. Az oroszlán szöröstttl-bőröstül nyeli be tikét, a friss vér valóságos csemege számára. Recés nyelve szinte lekoptatja a csirkéről a tollat. Kapnak az oroszlánok időnként csukamájolajat Is, és télen különféle vilamintablettá- kat. A sajtóértekezleten megtudtam, hogy az oroszlánszeltdf- tő o közelmúltban pár nap pihenésre szorult; az egyik fellépés után szívzavarok álltak be nála. Budapesten állapította meg az orvos, hogy tulajdonképpen egy infarktust vészelt át, és több heti pihenésre lenne szüksége, lehetőleg teljesen távol a cirkusz- tél, ott, ahol csakugyan meg tudna pihenni. Dehát a Budapest Cirkusz bajosan tudta volna nélkülözni legnagyobb attraktivltását, fgy párnapos kihagyás után Komlés Sándor ismét oroszlánjai között járt-kelt. ★ KOMLÖS SÁNDOR: Igen, én Is félek, józan ésszel fel tudom mérni az esetleges következményeket is. Hiszen naponta látom óriási erejUk megnyilvánulásait. amint a hatalmas csontokat egyetlen harapással metszik át. A porondon azonban nincs Idő ilyesmire gondolni. Ott tökéletes összpontosításra van szükség, nem szabad egyetlen másodpercre sem tétovázni vagy meginogni, meri az végzetes lehet. Félni fellépés u tán szoktam, ha elgondolom, mi történhetett volna ebben vagy abban a helyzetben. A porondon még a zenét sem hallom, mert az oroszlánokra kell figyelnem. Mi lenne, ha megtámadnának? Olyan nincs! Az állatokat akkor úgysem tudná kizavarni senki a ketrecből. A legnehezebb dolgom a párzás idején van velük. Akkor a legingerlékenyebbek, sokszor tíztizenöt percbe Is beletelik, a- mig egyáltalán elkezdhetem a számot. A közönség talán élvezi ezt a küzdelmet, mert ennél kidomborodik az idomító és az állatok harca, világossá válik, hogy azért mégsem olyan egyszerű a dolog, mint sokan képzelik, csak egykét ostorcsapás, és megy minden. Tizenkét éve foglalkozom állatokkal, időnként én Is felteszem a kérdést magamnak: meddig még? Meddig sikerülhet baj nélkül a produkció? A sajtóértekezleten néhány „sztorit“ is hallhatnak az újságírók. Megtörtént például, hogy a Nyugati pályaudvaron elszabadult az egyik oroszlán. . Az aznap esti tévéhíradóban ® „Oroszlán sétálgatott a Nyugati pályaudvaron“ címmel a & nyagot közöllek a szenzációról. és szinte mindenki meg volt győződve arról (főleg azután, hogy az érdekes fiima nyag kót-bárom nap alatt kör- befatotta a világ televíziós ál lomásait), hogy az ügyes (vagy ravasz?) cirkuszosok reklámcélokból „Játszották“ meg az esetet. A dolog azonban egyáltalán nem Így történt. A cirkusz I- ránl vendégszereplésről tért haza. Az állatok napokon át vonaton utaztak, nem volt egyszerű dolog a mindennapi húsadag beszerzése. Napról- napra Ígérték a húst hol az egyik, hol a másik vasútállomáson, do az ígéretből csak a kilencedik napon lett valami. Az állatok alaposan legyengültek és természeteesen ingerültebbek voltak. Amikor EGY OROSZLÁN IDOMÍTÓ, AKI KÉPEKET GYŰJT ÉS VERSEKET OLVAS befutottak a Nyugatira, és megkezdődött a „kipakolás“, az egyik oroszlán annyira 1b volt gyengUlva, bogy megbillent és magával sodorta az a- gyik elefántidomárt la. Perceken belül furcsa helyzet állt elő. Az állat az Idomáron feküdt, és a ruháját tartotta szájában. Az elefánt- idomár annak idején erőmű- vész volt, fgy hét erős mellkasát megfeszítve, arra törekedett, hogy magához húzza az állatot, mert az Így nem tudott harapni. Közben pánik keletkezett az állomáson Is. mert az eset a- lig száz méterre trötént a sze mély pályaudvartól. Volt, aki úgy megrémüli, hogy gyorsabban felmászott a villanypóz nára, mint speciális cipőikkel a villanyszerelökl Az oroszlán tehát ott feküdt az idomáron. Közben hálót kerítettek. altató-injekcióért telefonáltak az állatkerthe, jöttek a rendőrök, a tűzoltók, a mentők, jött a rádió, az éj- ságók riporterei és a tévéhíradó. Mindenki az igazgatót kereste, Még jé, hogy szegény Igazgaté nem jelentkezett, hiszen ő igazán nem tebetett az esetről. És ekkor jött az aroszlán- ldomftás történetének talán legfurcsább mozzanata. Komlós Sándor Is elkezdett morogni az oroszlánra és harapni kezdte! Az volt a célja, hogy megtörje a vad lendületét, kizökkentse egy fájdalmat okozó harapással, hogy az 1- domár kiszabadnlhasson a vadállat acélfogainak szorításából. A manőver sikerült, az oroszlán hálóba került, az idomár is megúszta, de, mint (enntebb Írtam, az Úgy már este a tévéhíradó csemegéje lett, a megszokott pesti iróniával fűszerezve, és napokon bellii bejárta a világsajtón KOMLÖS SÁNDOR: Az, hogy az állat megszereti-e, vagy egyáltalán: elvisell-e az em bért, tulajdonképpen már az első percekben eldől. Bácsben volt egy müsorszámnnk. bent. a ketrecben énekelt Freddy Quinn. Belementem a kockázatos vállalkozásba, és érdekes, hogy amikor az énekes, aki egykor maga is cirkuszi ember volt, a ketrecbe lépett, azonnal befogadták őt az o- roszlánok. Én nem becsülöm le ezeket az állatokat, de azért éreztetem velük, hogy fölöttük állok, hiszen hiába vannak ők hatalmas erejük és gyorsaságuk birtokában, ha nlucs eszük. Mindig az a fontos, bogy a támadó oroszlánt meg törjem, akkor egycsapásra le lohadnak a kedélyek. Megtör tént például egyszer, bogy egy délelőtti gyakorlás után vei tam, a ketrecből éppen az u- tolsé oroszlán igyekezett a zárt, szűk folyosón vissza a „lakhelyére“, amikor egy hatalmas csattanás Ijesztett meg. Az történt, hogy a cirkuszi sál ral és az Ülőhelyeket éppen összerakó munkások egyike elejtett egy nagy lécet és az csattant. Az oroszlán ettől rettenetesen megijedi, és ö- rült sebességgel rohant visz sz.afelé a szűk folyosón. Én olt álltam a ketrec szájában Annyi időm volt még, hogy az ajtét lehúzzam. Az állat an nak csapúdntt. És abban a pillanatban meg Is tört. Ezután felhúztam a ketrecailét. és magamhoz engedtem. Visz sza kellett szereznem a bizalmát. Hasonló eset megtörténik műsor közben is, azért használok ostor helyeit inkább valami botszerűt, mert villám gyorsan kell reagálni, és mi re az ostorral csördftenék e gyet, késó lenne. Komlós Sándor egy kicsit forradalmasította az Idomítást. Nem állandóan fegyelmezi ál latalt, hanem szinte játszik velük, mintha ö lenne kilen cedik társuk. Egész elmélete a lélektanra épül, nagyon sikeres és szép. Szabad idejében az antlkvá riumokat járja, érdeklik a festmények és a könyvek, érdekli minden, ami az emberrel és az emberi szabadsággal összefügg. Melegszívű, becsületes fiatalember ö. akiről nagyszerű érzés írni, mert ez a riport is bizonyltja talán, milyen téves sok esetben az ítéletünk, hányszor helyezzük ösztönszerűen az embereket a különböző, századok éta megkonstruált skatulyákba, hogy könnyelműen véleményt mondhassunk róluk. mm BATTA GYÖRGY mmém mm mémí -i t
