Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-18 / 51-52. szám

8 új ifjúság and mag mit gyűjtesz _ meg­mondom lei vagy! Ha semmit sem gyfljtesz, akár kisebbségi érzésed is lehet, hi­szen a legfurcsább hobbyk a gyűj- tőszenvedélyek vlrulásának száza­dát öljük. Egy kis túlzással azt is mond­hatom, hogy maholnap a Jölmeveltséghez tartozik majd a „mindennapi“ gyüJtíSszen- vedély. Papírszalvétát, gyufacímkét, bélye­geit gyűjteni ma már elavult dolog. A sta­fétát az egészen különös, eredeti furcsasá­gok viszik. Olvastam például egy franclá- röl, aki állítólag téglákat gyűjt. Vitrinjei­ben a világ leghíresebb — állő és leomlott — épületeinek egy-egy téglapéldánya so­rakozik. Hiszem ha látom, hiszem ha akarom. A prágai Emil PMhoda szenvedélyét vi­szont kénytelen vagyok elfaiinini, mert lát­tam a gyűjteményét. Bármennyire Is fur­csa, ö régi autókat gyűjt. Régi autót nem lehet gyűjteni — hitet­lenkedik az ember — hiszen egy auté nem olcsó dolog, különösein, ha ráadásul még régi is. Mert tudjuk, a régi autó, divatba Jött, luxusnak' Is mondható. De hogy vala­kinek több régi autója legyen... Emil Pfíhodának negyvenhat régi autója van — hacsak az „állomány“ találkozá­sunk éta nem szaporodott Hogy kevesebb lenne — az ki van zárva. Mert Emid Pfi- hodáról bármi elképzelhet, csak az nem, hogy gyűjteményének egyetlen darabjától is meg tudna válni. És még hihetetlenebbet mondok: a negy­venhat régi autó közül negyvenegy üzem­képes, a többi Javítás alatt áll. S most következnek az újságíró és az olvasó közös, természetesen felvetődő kér­dései: hol vette, hogyan gyűjtött» össze... ■ ■ Főitárcsázom Emil Pflhodát, bemutatko­zom, s előadom kérésemet: látni szeretném a gyűjteményét, beszélgetni szeretnék a gyűjtővel... „Állok rendelkezésére, a dolognak sem­mi akadálya." Egyeztetjük az időpontot, megbeszéljük találkánk színhelyét, s mivel még sosem találkoztunk, riportalanyom megadja saját ismertetőjelét: egy régi, hatalmas, ZIL tí­pusú fekete személyautóval vár az Óvárosi téren. És délután négy Órakor a diplomáciai célokra gyártott, reprezentatív szovjet au- téórlés valóban ott áll a Hus-szobor előtt, benne az egész Príhoda család. Irány a színhely, egy Prága melletti falu, ahol a gyűjtemény megtekinthető. A félórányi u- tazás alatt a gyűjtő egyébről sem beszél, mint a kocsiról, amellyel utazunk. Renge­teg kocsit vezetett már, a szakmában nem laikus, és azt mondja, ennél Jobb személy­autót nem Ismer, és dicséri a valóban ké­nyelmes, masszív, kitűnő műszaki képessé­gű Járművet, amely hajdan a kormány szolgálatában állt, s kiselejtezése után ke­rült Jelenlegi gazdájához. Célhoz érünk, a nagy, négyszögletű ud­vart bezáró, enyhén romos, paraszti udvar­házhoz, melyet Emil Pfíhoda néhány évvel ezelőtt vásárolt meg kimondottan arra a célra, amelyre ténylegesen is használja. Hogy ml tárul e udvarházban a Joggal bámész újságíró szeme elé, azt meg sem próbálom leírni. Az épület óriási széna és gabonaraktárában, malomrészében remekül konzervált régi autócsodák. Az udvari fa­lakat régi forgalmi Jelzések, autókerekek díszítik, a pincében négyszáznál több, — persze használt, óstípusú tártai ókabroncs, a további helyiségekben alkatrészraktár, és természetesen javítóműhely áll. S ezenkí­vül van még lakásrész, ami ugyan nem ví­kendház formájú, de PHhodáék Itt töltik minden szabad idejüket, ez az ő „szabad­idő-birodalmuk.“ A szabad idő természetesen munkában telik, a veterán autók gondos, nem könnyű, sokszor keserves restaurálásával. Ez termé­szetesen az apa, és szakmabeli kamaszfiú feladata és szenvedélye. Pfíhodáné és a lánya végzi a többi, a könnyebb munkát, s türelemmel kísérgetlk a gyakran betéve­dő „múzeumlátogatókat“. Szakemberek is Jönnek, de a gazda szigorúan kiköti: az idegen itt csak nézelődhet, eladhat, leg­feljebb cserélhet, de nálam vásárolni sem­milyen pénzért nem lehet. Hogy milyen értéket képvisel a gyűjte­mény? A gazda szentül állítja, hogy ezt ha a legöszintébben is akarná, nem tudná megmondani. Legfeljebb annyit, hogy ezért, vagy azért a darabért kínáltak ennyit és ennyit, nem egyszer keményvalutát, külföl­diek. Sok pénzt. Békés ember, de türelmét veszti, ha ismételgetnie kell: semmi sem eladó! Es nem csupán ez a negyvenhat au­tó van a tulajdonában. A gyűjteményhez más Is tartozik. Emil Pfíhodának tulajdonában van az összes ed­dig gyártott Praga gépkocsik sorozatának teljes műszaki dokumentációja. Ez annyira egyedülálló, hogy mind a Fiat, mind a Ford múzeum óriási összeget kínál érte. Persze, nem eladó. „Gyűjtő vagyok, szen­vedélyes megszállott, nem pedig lelketlen kereskedő. A műszaki dokumentáció egy kisebb Irat­tárral vetekszik. A lakásrész százötven é- ves belső falain autókulcsok és autójelvé- nyek százai sorakoznak a legpendánsabb rendben. Itt található a legelső hazánkban kiadott hajtási jogosítvány, a legelső for­galmi Jelzőtáblák közül egynéhány... De nehéz lenne mindezt felsorolni, leltárba venni. Es végül nézzük az autókat —• legalább a legkülönösebbeket, amelyek * gyűjtés másfé] évtizede alatt a Pfíhoda család tag­jai lettek. Mert egytől-egytg, mind a negy­venhat kocsi családtagnak számít. PRAGA GRAND — egy kertváros asza- nálásánál bukkant rá, Masaryk elnök egy­kori gépkocsivezetőjének özvegyénél, a tyúkólban. Nem nehéz kitalálni, hogy az elnök kocsija volt. Negyvenéves üzemkép­telenség, nyolc hónapig tartó heves alku­dozás után, ötezer koronát adott érte. Ez volt az első kocsija. Gyűjtésre még akkor nem gondolt. Megvette egyszerűen csak azért, mert megtetszett. PRÁGA GRAND 8. — Az első csehszlovák luxuskocsi, becenevén a cseh Rolls-Royce. Egy hradec: milliomosé volt, aki annak idején — 1927-ben — több mint fél minié­ért vette. Nem régen hozták haza Buda­pestről; egy amerikai film forgatásához kölcsönözték ki. Hétezer koronát hozott a gyűjtő konyhájára, ebből már megveheti a negyvenhetedik autót. Nyugaton egy ilyen kocsi „napiHja“ 100-150 dollár. A pesti forgatásnál Liz Taylor kocsikázott vele. A kocsiban telefon Is van. PRAGA GRAND 1. — A tulajdonos meg­tette vele egy nemzetközi versenyen a Prá- i ga — Bécs közti utat. Óránkénti sebessé­ge száz kilométer, de fogyasztása száz ki­lométeres távon több mint negyvenöt 11- J tér. Mellette áll itt egy nyolc és fél kilo- . méteres óránkénti sebességű autó Is. És egy 19:25-ös évjáratú utcasöprő és ut- § camoső autó, amelyből több nincs és nem ’ Is volt soha. Tulajdonosa a hulladékgyűjtő- 9 ben vette 1300 koronáért. Kilóra mérték : két koronájával. Az 1929-ben gyártott piros tűzoltókocsi | a Karlovy Vary-i tűzoltóegyesület tulajdo- « nában volt utoljára, onnan került Pfíhoda jj tulajdonába. Tavaly az országos tűzoltó- | technikai kiállításon Is szerepelt. Nincs ré- ,, glbb az országban. Fogyasztása 72 liter. Első hallásra azt hittem, ennyi víz fér az oltótartályába. Létrája 39 méter hosszú — í ami modem utódoknál Is ma rendkívülinek számít. A pazar kivitelű régi kocsit kevés pén- zárt és Jészolgál atért kapta az opavat vá- I rosl tanácstól, ahol nemrég még parádé- * san, esküvői szertartásra szállította az opa- val párokat, de kiöregedett. Mostani tulaj- j donosa rendbehozta, és Lohengrlnnek be- j cézi. Az ötven esztendővel ezelőtt készült hul­laszállító autót nemrégen még Ceské Bu- déjovicén használták. Pazar díszben áll a többi autó között, csak a gyászhuszárok ' hiányoznak bakjáról. Régen fájt rá Pfího- da úr foga. Kettő és félezret adott érte a j temetkezési vállalatnak. A negyvenhat autó között van továbbá egy légelhárításnál használatos reflektor­hordozó autó 1931-ból, még ennél Is ko­rábbi mentőautó, vasút! autó, autóbusz és | amit csak akar az ember. Maga a gyűjtő még három kocsit akar. Ennyi hiányzik ah- ja hoz, hogy az összes, első világháború előtt ? gyártott hazai kocsija meglegyen. A negyvenhat kocsi láttán csakis azt hí- j heti az ember, hogy a három hiányzó ti- j pus idővel bevonul majd a Pfíhoda gyűjte ménybe. KESZELI FERENC MEGSZÁLLOTT VAGYOK ­LS NEM KERESKEDŐ H a nlnas az a sajtóérte­kezlet, talán el sem me­gyek a cirkuszba. Da az igazgató rokon­szenvesnek látszott, ráadásul tiszteletjegyeket is adott. És elhozta magával az újságírók közé Komlós Sándort, aki a Budapesti Cirkusz sztárjának számit, mert eroszlánidomftó, sőt, az egyik fenevadat még a nyakába Is veszti ★ KOMLÖS SÁNDOR: Mit eszik egy oroszlán? Hat napon át csak búst, marhahúst vagy ló­húst. A hetedik nap „koplal“. A húsokat két liter tej, két tojás és egy-egy csirke vagy nyál váltja fel. A csirkét vagy a nyulat lehetőleg nem sakkal azután kell a ketrecbe dobni, ahogy levágták. Az oroszlán szöröstttl-bőröstül nyeli be ti­két, a friss vér valóságos csemege számára. Recés nyel­ve szinte lekoptatja a csirké­ről a tollat. Kapnak az oroszlánok időn­ként csukamájolajat Is, és té­len különféle vilamintablettá- kat. A sajtóértekezleten megtud­tam, hogy az oroszlánszeltdf- tő o közelmúltban pár nap pihenésre szorult; az egyik fellépés után szívzavarok áll­tak be nála. Budapesten álla­pította meg az orvos, hogy tu­lajdonképpen egy infarktust vészelt át, és több heti pi­henésre lenne szüksége, lehe­tőleg teljesen távol a cirkusz- tél, ott, ahol csakugyan meg tudna pihenni. Dehát a Budapest Cirkusz bajosan tudta volna nélkülöz­ni legnagyobb attraktivltását, fgy párnapos kihagyás után Komlés Sándor ismét orosz­lánjai között járt-kelt. ★ KOMLÖS SÁNDOR: Igen, én Is félek, józan ésszel fel tu­dom mérni az esetleges követ­kezményeket is. Hiszen napon­ta látom óriási erejUk meg­nyilvánulásait. amint a ha­talmas csontokat egyetlen ha­rapással metszik át. A porondon azonban nincs Idő ilyesmire gondolni. Ott tö­kéletes összpontosításra van szükség, nem szabad egyetlen másodpercre sem tétovázni vagy meginogni, meri az vég­zetes lehet. Félni fellépés u tán szoktam, ha elgondolom, mi történhetett volna ebben vagy abban a helyzetben. A porondon még a zenét sem hallom, mert az oroszlánokra kell figyelnem. Mi lenne, ha megtámadná­nak? Olyan nincs! Az állato­kat akkor úgysem tudná ki­zavarni senki a ketrecből. A legnehezebb dolgom a párzás idején van velük. Akkor a leg­ingerlékenyebbek, sokszor tíz­tizenöt percbe Is beletelik, a- mig egyáltalán elkezdhetem a számot. A közönség talán él­vezi ezt a küzdelmet, mert ennél kidomborodik az idomí­tó és az állatok harca, vilá­gossá válik, hogy azért még­sem olyan egyszerű a dolog, mint sokan képzelik, csak egy­két ostorcsapás, és megy min­den. Tizenkét éve foglalkozom ál­latokkal, időnként én Is fel­teszem a kérdést magamnak: meddig még? Meddig sikerül­het baj nélkül a produkció? A sajtóértekezleten néhány „sztorit“ is hallhatnak az új­ságírók. Megtörtént például, hogy a Nyugati pályaudvaron elszabadult az egyik oroszlán. . Az aznap esti tévéhíradóban ® „Oroszlán sétálgatott a Nyu­gati pályaudvaron“ címmel a & nyagot közöllek a szenzáció­ról. és szinte mindenki meg volt győződve arról (főleg az­után, hogy az érdekes fiima nyag kót-bárom nap alatt kör- befatotta a világ televíziós ál lomásait), hogy az ügyes (vagy ravasz?) cirkuszosok reklámcélokból „Játszották“ meg az esetet. A dolog azonban egyáltalán nem Így történt. A cirkusz I- ránl vendégszereplésről tért haza. Az állatok napokon át vonaton utaztak, nem volt egyszerű dolog a mindennapi húsadag beszerzése. Napról- napra Ígérték a húst hol az egyik, hol a másik vasútállo­máson, do az ígéretből csak a kilencedik napon lett valami. Az állatok alaposan legyen­gültek és természeteesen in­gerültebbek voltak. Amikor EGY OROSZLÁN IDOMÍTÓ, AKI KÉPEKET GYŰJT ÉS VERSEKET OLVAS befutottak a Nyugatira, és megkezdődött a „kipakolás“, az egyik oroszlán annyira 1b volt gyengUlva, bogy megbil­lent és magával sodorta az a- gyik elefántidomárt la. Perceken belül furcsa hely­zet állt elő. Az állat az Ido­máron feküdt, és a ruháját tartotta szájában. Az elefánt- idomár annak idején erőmű- vész volt, fgy hét erős mell­kasát megfeszítve, arra töre­kedett, hogy magához húzza az állatot, mert az Így nem tudott harapni. Közben pánik keletkezett az állomáson Is. mert az eset a- lig száz méterre trötént a sze mély pályaudvartól. Volt, aki úgy megrémüli, hogy gyorsab­ban felmászott a villanypóz nára, mint speciális cipőikkel a villanyszerelökl Az oroszlán tehát ott feküdt az idomáron. Közben hálót kerítettek. altató-injekcióért telefonáltak az állatkerthe, jöttek a rendőrök, a tűzoltók, a mentők, jött a rádió, az éj- ságók riporterei és a tévéhír­adó. Mindenki az igazgatót kereste, Még jé, hogy szegény Igazgaté nem jelentkezett, hi­szen ő igazán nem tebetett az esetről. És ekkor jött az aroszlán- ldomftás történetének talán legfurcsább mozzanata. Kom­lós Sándor Is elkezdett mo­rogni az oroszlánra és harap­ni kezdte! Az volt a célja, hogy megtörje a vad lendüle­tét, kizökkentse egy fájdalmat okozó harapással, hogy az 1- domár kiszabadnlhasson a vad­állat acélfogainak szorításá­ból. A manőver sikerült, az oroszlán hálóba került, az idomár is megúszta, de, mint (enntebb Írtam, az Úgy már este a tévéhíradó csemegéje lett, a megszokott pesti iró­niával fűszerezve, és napokon bellii bejárta a világsajtón KOMLÖS SÁNDOR: Az, hogy az állat megszereti-e, vagy egyáltalán: elvisell-e az em bért, tulajdonképpen már az első percekben eldől. Bácsben volt egy müsorszámnnk. bent. a ketrecben énekelt Freddy Quinn. Belementem a kocká­zatos vállalkozásba, és érde­kes, hogy amikor az énekes, aki egykor maga is cirkuszi ember volt, a ketrecbe lépett, azonnal befogadták őt az o- roszlánok. Én nem becsülöm le ezeket az állatokat, de azért érezte­tem velük, hogy fölöttük ál­lok, hiszen hiába vannak ők hatalmas erejük és gyorsasá­guk birtokában, ha nlucs eszük. Mindig az a fontos, bogy a támadó oroszlánt meg törjem, akkor egycsapásra le lohadnak a kedélyek. Megtör tént például egyszer, bogy egy délelőtti gyakorlás után vei tam, a ketrecből éppen az u- tolsé oroszlán igyekezett a zárt, szűk folyosón vissza a „lakhelyére“, amikor egy ha­talmas csattanás Ijesztett meg. Az történt, hogy a cirkuszi sál ral és az Ülőhelyeket éppen összerakó munkások egyike elejtett egy nagy lécet és az csattant. Az oroszlán ettől rettenetesen megijedi, és ö- rült sebességgel rohant visz sz.afelé a szűk folyosón. Én olt álltam a ketrec szájában Annyi időm volt még, hogy az ajtét lehúzzam. Az állat an nak csapúdntt. És abban a pillanatban meg Is tört. Ezu­tán felhúztam a ketrecailét. és magamhoz engedtem. Visz sza kellett szereznem a bizal­mát. Hasonló eset megtörténik műsor közben is, azért hasz­nálok ostor helyeit inkább va­lami botszerűt, mert villám gyorsan kell reagálni, és mi re az ostorral csördftenék e gyet, késó lenne. Komlós Sándor egy kicsit forradalmasította az Idomítást. Nem állandóan fegyelmezi ál latalt, hanem szinte játszik velük, mintha ö lenne kilen cedik társuk. Egész elmélete a lélektanra épül, nagyon si­keres és szép. Szabad idejében az antlkvá riumokat járja, érdeklik a festmények és a könyvek, ér­dekli minden, ami az ember­rel és az emberi szabadsággal összefügg. Melegszívű, becsü­letes fiatalember ö. akiről nagyszerű érzés írni, mert ez a riport is bizonyltja talán, milyen téves sok esetben az ítéletünk, hányszor helyezzük ösztönszerűen az embereket a különböző, századok éta meg­konstruált skatulyákba, hogy könnyelműen véleményt mond­hassunk róluk. mm BATTA GYÖRGY mmém mm mémí -i t

Next

/
Thumbnails
Contents