Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-18 / 51-52. szám

új ifjúság 7 Necpál — felkapaszkodom adombra, hogy az egész falut lás­sam. — Hol laknak Hrúzék? — kér­dem egy legénykétől, aki Nec- paly utcáján szánkót húz maga u- tán. A fiú csak néz, néz rám, az- ,tán maga elé, képzeletében vé­gigpásztázza a talut, de végülis nem hagyja magát megtéveszteni és határozottan tájékoztat: — Necpályban nem laknak Hrú- zokl Később egy idősebb nénit szó­lítok meg: — Mondja kérem, éltek Itt Hrú- zok? — Hrúzok? Nem, én legalábbis nem tudom, hogy valaha is éltek volna itt Hrúz nevezetüek. A nemzeti bizottság ajtaja zár­va, azért az Iskola felé tartok. A tanácsterem melletti kis irodában Ondrej Sopkot, az iskola igazgató- helyettesét találom. Elmondom, a- zért jöttem ide, hogy Petőfi Sán­dor anyjának, Hrúz Máriának szü­lőfalujáról írjak. Ondrej Sopko tanító, aki nem­csak az iskola igazgatóhelyettese, hanem a falu nemzeti bizottságá­nak az elnöke is, felélénkül és azonnal valami levél után kezd kutatni. Az 1972. november 23-án, tehát egy évvel ezelőtt a Petőfi­éről ókév előestéjén Kiskőrösön, a költő szülővárosában keltezett !e­Petöft Sándor — Ha az egyet­lenegy, az is homályos dageroti- pián kívül a költö több hü képe is fennmaradt volna vél gyorsan megkerül, és én fel­jegyezhetem Kovács Györgyné ta­nítónő nevét, aki úttörői nevében hibátlan szlováksággal írt levelé­ben annak az asszonynak a szü­lőfalujáról érdeklődik, aki a ma gyár költészet legnagyobb egyéni­ségét hordta a szíve alatt. Útközben volt elég időm. hogy többször is elolvassam és meg­keressem azokat a verseket, ame­lyekben az anyjáról írt a költő. Azt kutattam, milyen lehetett való­di énje, milyen emberi tulajdonsá­gokkal rendelkezett. Látom, kevés az, amit majdnem kétszáz év távlatából össze .tud rakni a képzelet. Ebben azonban nem is vagyok Olyan egyedül, mert mint Dienes András, Hrúz Mária felderitője írja: ,„.. nincs senki, akiről a Petőfi-életrajzok kevesebbet tudnának, mint róla.“ „A szemtanúk, akik ismerték, azt mondják —> ugyancsak Dienes András szerint — hogy kicsi ter­metű asszony volt, sovány, sötét- szemű, arca hosszas, beesett, sár­gásbarna, „hajzata éppolyan gaz­dag s fekete, mint a fiáé.“ Ha az egyetlen egy, és az is meglehetősen homályos dagarotí- pen kívül a költő több hű képe is fennmaradt volna és a rendel­kezésükre állna, akkor talán könyebben boldogulnánk, hiszen, mint ugyancsak Dienes András megjegyzi: ...... külsejét, termetét, arcszínét, szemét, könnyed karcsú­ságát fia örökölte.“ Amit még megőrzött az emléke­zet, hogy dalolni szeretett. Cseléd korában sokszor felmondták a szolgálatát, mert mosogatás köz­ben egyre csak énekelt. Nos, ez a szelíd énekelgető cselédlány, ez a nagyszerű anya itt, Necpalyban látta meg 1791. augusztus 26-án, tehát több mint száznyolcvan évvel ezelőtt a nap­világot. — Én nem vagyok necpáli — mondja Ondrej Sopko —, csak húsz éve élek itt a faluban, de a necpáliak úgy tudják, hogy Hrúz János, Hrúz Mária apjának a háza nem messze a Fő tértől állt. Ma azon a helyen valami mű hely van. A Fő téröl nézve jellegzetes fa­lusi házsor látható a kis épület mögött. Igazi szlovák falul A Nagy-Fátra alatt, a Túrőc völgyé­nek szélére szorulva terűi el. Ott odébb a falu szélén, az erdők kö­zé bújva, a sormogó patak partján néhány, egészen eredeti, geren­dákból ácsolt, színesre festett, re­mek, népi építészeti emléknek is beillő parasztház található. Később a szánkőző, síelő, vlson- gó gyerekekkel felkapaszkodom a falu mögötti havas rétre, hogy az egész valut lássam. Az előbbi há­zak elvesznek, elrejtőznek a sze­mem elöl. és a falu látképéből két templom, néhány reneszánsz, barokk és újabbkori kastély, né­hány meglepően nagy gazdasági épület és egy új modern iskola- épület emelkedik ki. A katolikus templom a legérté­kesebb, ezt a térképek is jelzik. A tizenharmadik századból való. gőt stílusban épült, és az átépí tések folyamán is megőrizte ere­deti falfestményeit. Az első tem­plom bár későbbi eredtű, nem ér­dektelen. Először Is itt található a híres Thurzó-oltár, másodsorban pedig azért, mert a helyén állott az a II. József korában fából ké­szült evangélikus templom, ahol nemcsak Hrúz Máriát, Petőfi Sán­dor anyját, hanem kilenc testvé­rét Is megkeresztelték. Hrúz János parasztcipész és Jarabek Zsuzsan­na ugyanis, mint ahogy Dienes András írja, evangélikusok s har­madíziglen is szlovákok voltak. Hiába gyalogolok fel a teplom- hoz, hiába Járom be az evangéli­kusok temetőiét, egyetlenegy fej­fa, sírkő sem szől már a Hrűzok- ról. A tisztelendő úr, aki Idestova már harminc éve szolgál a paró­kián, szintén nem keresztelt Hrúz- gyerekeket. A anyakönyvekben, a- melyeket valamikor az ötvenes é- vek elején az állami levéltárban helyeztek el, előfordult még ez a név, de az is már nagyon régen volt. A tisztelendő úr viszont elvezet a Jusch-család barokk kastélyénak parkjába és megmutatja azt a he­lyet, ahol állítólag Hrúz Mária szülőháza állott volna. A faluban ugyanis tudni vélik, hogy Hrúz Mária itt ebben a kastélyban Is szolgált, de csak nagyon rövid ideig tartózkodott a községben, s később már nem is tért ide visz- sza. Felötlik bennem egy Petőfi-vers: / Mit nekem te zordon Kárpá­toknak / Fenyvesekkel vadregé­nyes tája! /Tán csodállak, ámde nem szeretlek, / S képzeletem hegyvölgyedet nem járja. / Vajon, ha legalább egyetlen egyszer Is eljött volna, ha egyet­len egyszer is idetalált volna, le- írta-e volna ezeket a sorokat? Ko­csival, gyalogszerrel járta az or­szágot, de ide nem jutott el. Mi több, ide soha nem is indult! Mi lehet ennek az oka? Nemcsak Pe­tőfi anyja, hanem az egész csa­lád elköltözött volna a faluból? Ma már nem tudja senki, s ta­lán nem is fogja sohasem meg­tudni, hiszen százötven, száznyolc­van évvel elzelőtti idők nyomában járunk, s azokból már nagyon so­kat elfújt a szól. Necpál a múltban mindenkép­pen jelentős település volt, Túróc megye előkelő helységei közt volt a helye. Erről tanúskodik nem­csak a már említett két templom, kastély, hanem az úgynevezett la­tin iskola is, amely még a múlt század elején keletkezett a köz­ségben. Az iskolát később Túróc- szentmártonba helyezték át, de vajon nem járt-e Petőfi anyja eb­be az iskolába? A Petőfi-életraj- zok sokszor megírták, milyen ki­tartással és makacssággal tanít­tatta a fiát Petrovlcs István. De vajon milyen szerepe volt ebben az anyjána/k? Az iskolán kívül voltak a községnek malmai, szesz­gyára, sörgyárai. Budapest részé­re főzték és szállították a sört meg a szeszt. A történelem azóta mérföldkö­ves léptekkel haladt előre, s az egykor virágzó falu, vagy talán mezövároska, Túrócszentmárton szomszédságában egyre apadt, egyre fogyott. A korábban 2000 lelket is számláló község lakossá­ga 1910-ben már csak 1085-öt számlált. Az 1980-as kiadású cseh szlovákiai községi statisztikai le­xikon már csak 921 lakost mutat ki, és ez a szám még később is fogyatkozott. Miért? Egyszerű a válasz: a modem közlekedési esz­közök útvonalai elkerülték a hegy lábánál megbúvó települést. Nem is olyan régen, a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején kitüntette magát a község: — Necpál mindig híres volt ha­ladó szellemiségéről. Már a mun­kásmozgalom hőskorában Is gyak­ran hallatta szavát, és a Szlovák Nemzeti Felkelésben is megállta a helyét, — mondja Ismét a nem­zeti bizottság elnöke, majd így folytatja: — Itt volt Jegorov-par- tlzánparancsnok főhadiszállása, a visszavonulás után, mivel a Jusch- családból származott a francia partizánegységek tolmácsa, itt gyülekeztek a francia egység tag­jai. A kőzsé végig támogatta a par­tizánokat — húsz lakosa vesztette életét — és csak nyolc nappal Banská Bystrica eleste előtt tud­ták elfoglalni a német csapatok. Ma a község a Szlovák Nemzeti Felkelésben betöltött szerepéért, szövetkezetének korszerű gazdál­kodásáért, méltó elbírálásban ré­szesül. Felépült a korszerű Isko­lája, a község és környék egész­ségügyi központja, üzeletel, van óvodája stb. Necpál erdők-dombok közé szo­rult faluvégén, az egyik sziklába beleépítve ott lóg még ma Is egy kaimyl vastagságú lánc. Régen a hét hat napján klfeszltve azt hir­dette ez a lánc, hogy tilos az erdőbe menni, tilos fát hozni. Az­tán egy napon, rendszerint szer­dán, leengedték, kioldották, és e- zen a napon hozhattak maguknak a falusiak fát. Most midez megváltozott... Németh István C somagolóüzem. Furcsán hangzik, de így van. Az üzem ké­szen kapja a termé­ket. Nem más üzem­től, hanem a méhecs­kéktől. Ök a gyártók. Tőlük függ a terv teljesítés is. — Aki már régebben méhészkedik, elleshette a méhek csodálatos tulajdon­ságát — a munkaszervezést. A méhkirálynő parancsol. Így aztán minden méh tudja a kötelességét. Az egyik az a- nyát eteti, másik a petéket, vannak, akik vizet horda­nak, vannak, akik virágport. De a bejáratra is vigyázni kell, és a kaptárban is ren­det kell tartani. Minden méh pontosan tudja, hol a helye, nem létezik munkaerő-ván­dorlás. — Ki lehet bírni, ha bele­gondolok, hogy egy méhecs­ke nyáron csak 30—35 na­pig él. — De azt már nem tudja, hogy mért csak ilyen rövid ideig? — Törvényszerűség. — Azzá lett. Szegény mé­hecske agyondolgozza ma­gát. Képzelje csak, hogy egy kiló méz 50 ezer méhecske rakományából gyűlik össze — És hány virágról sze­dik ősze ezt « nevetséges mennyiséget? — Körülbelül ötmillió virágról. G laca Károly, a Medos 'igazgat 6 ja maga is méhész, édesapjától örökölte a szenve­délyt. El tudom kép­zelni, hogy úgy jár- kel a méhek között, mint mi, nem méhészek az em­berek között. Az a gyanúm, hogy még a nyelvüket is beszéli... — Érzi az üzem a kará­csony közeledtét? — A hajtás már október­novemberben megkezdődött. Exporttervünket szerencsére már jóval előbb teljesítet­tük. Az üzemben nagyrészt lá­nyok, asszonyok dolgoznak, s valamennyien olyan mun­kát végeznek, ami nem igé­nyel különösebb szaktudást. Ezért nagy az üzemben a munkaerő vándorlás. Csak az idősebbek húzzák évek­ig­iptal Lajos gyártásve­zető mutatja be az ü- zemet. A csomagolást azzal kezdik, hogy két ha­talmas kádban olyan Mézről, most? Remélem, ezt senki sem kérdi, hiszen karácsony van, és a méz, a hagyományos karácsonyi csemege egyetlen család asztaláról sem hiányozhat. Ebből az alkalomból látogattunk el a galántai Medosba. Szlovákia egyetlen olyan üzemébe, ahol mézet csomagolnak. I hőfokra melegítik meg a mézet, hogy folyik, akár a víz. Itt egyúttal tisztítják is. A csöveken keresztül már csak az aranyszínű folya­dék áramlik; a távoli szem­lélő akár sörnek Is néz­hetné. A méz emberi kéz érintése nélkül kerül kis tégelyekbe, poharakba és pléhdobozokba, majd a mi asztalunkra. — Most áll a doboztöltő- gépünk. Nincsenek doboza­ink. Szállítónk panaszkodik a gyártóra, a gyártó az a- nyagbiányna, de a mí gé­pünk azért továbbra Is csak áll, és csak akikor lndíthat- liatjuk el, ha valami csoda révén dobozokat kapunk. A- kár ax égből Is elfogadnám. A csomagolást a méz sú­lya határozza meg. Csoma­golnak 30 grammos, negyed­kilós és félkilós dobozokba, külföldre 39 kilós dobozok­ba is. — Es ugye kétféle méz — mondom, amikor látom, hogy az egyik gép világos, a másik pedig sokkal söté- tebb árnyalatú mézet cso­magol. — A világos méz a nek­tárfajták családjába tarto­zik, a közvélemény csak a- káaméz néven ismeri, a sö- tétebb színű . mézet az er­dők virágainak kelyheiből szedik össze a méhek. — Melyik Jobb? — Más-más az illatuk és az ízük, nekem mindkettő egyaránt ízMk. Megtudom, ml Is tulajdon­képpen a méz. Négyötöd ré­sze cukor, pontosabban glu­kóza, egyötöd része víz. A méz a könnyen emészthető táplálékok közé tartozik, ke­vés Bi, B2 vitamint Is tar­talmaz. A legrégibb cseme­gék közé tartozik. Rendkí­vüli tápértéke miatt a ró­maiak és a görögök két 6- rával a harci ütközet előtt mézet adtak katonáiknak. Ennyi Idő elég volt ahhoz, hogy a méz felszívódjék a vérbe. S zlovákia 32 ezer mé­hészétől a gailántal üzem évente 3200 tonna mézet vásárol fel. Ennek még a fe­lét sem fogyasztják el a ml gyerekeink, háziasszo­nyaink. A csehszlovák méz- termelés kétharmad része exportra megy. — Sokan azt hiszik, hogy a hozzánk beszállított méz­zel valamit csinálunk. Tisz­títjuk. Ennyi az egész. Sem­mit sem adunk hozzá, de nem is veszünk el. A méz olyan, mint a bor: állandó­an dolgozik és nem szívleli magában az Idegen anyago­kat. — Tehát úgy is mondhat­nánk, hogy a méz minősé­géért egyedül a méhecske felelős? Az üzem Igazgatója mo­solyog kérdésemen, és vá­lásra hasonló hangnemű. — A méz a fogyasztók szájaízét megédesíti. Ne­künk sokszor még az éle­tünket is megkeseríti. Nem hiszi? Legyen az üzem ve­zetője egy napig, meglátja... Nem lettem és nem Is hi­szek a keserű mézben. Azt tapasztaltam, hogy az üzem dolgozói szeretettel és kedv­vel végezték a munkájukat. Becsületesen, méhszorga- 1 ómmal. És hogy problémá­ik vannak az anyag után­pótlással? Csak ott nincse­nek problémáik, ahol semmi sem történik. —z— Valahol ttt volt Hráz Máriána/c, Petőfi Sándor anyjának a szülő­háza

Next

/
Thumbnails
Contents