Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
...és a kezek m raff • ■ jjj •. ■ • %Í;-I MURÁN AUENA, A szocialista munkabrigádnak nincs neve. Mondtam, ke Teszteljék el a sárgasipkások brigádjának, ugyanis három inasleány-brigádtag sárga sapkában mozgatta az eszterga pad fogantyúit. Fölöttük a mester állt, ö is még egészen fiatal. — Elégedett a lányokkal? — Most még nem. majd egy év múlva, ha felszabadulnak már talán jobbat fogok mondani róluk. —■ Balkezesek? — Ha azok lennének, már rég elküldtük volna valameny- nyit. A lányok nevetnek és a mester, Dostál János sem bírja ki mosoly nélkül. Eleinte, amikor a lányok megjelentek a műhelyben, az ott dolgozók sok vicces jelenetnek voltak tanúi. Nem az esztergapadot, de még egy kalapácsot sem lehetett rájuk bízni. Mindenki félt attól a két naptól, amelyet a lányok a műhelyben töltöttek, mert akkor biztos történt valami. A többieknek évek óta nem volt szükségük kötszerre, sokan azt sem tudták, hol az elsősegély ladiké, de amióta a lányok idejárnak, már többször volt szükség „ijedtségcsillapítóra“. Nemcsak a lányoknak... — Maga mindig ilyen jókedvű? — kérdem a mestert. — Azt hiszi, tréfálok? Hát akkor jöjjön és figyeljen. Megyek. Az esztergapadon vosdarab, ebből kell egy csap ágygyűrüt esztergályozni. Nincs tanácskozás, a feladat világos. Húsz perc múlva a gyűrű ott fénylik a mester tenyerében. Mintha csak előre érezte volna az eredményt, nem is ellenőrzi a méretek pontosságát. Ügy látom, rend kívül elégedett... — Most már elhiszi, hogy vicceltem? Legszívesebben egy jószándékú hátbavágással köszönném meg a beugratást, ehelyett azonban megkérem, két percre adja nekem az egyik inasát. Murán Alenát. — Láttál-e esztergapadot mielőtt ezt a szakmát válasz futtád volna? — Természetesen. Az apám is esztergályos, meg az egyik barátnőm is. — Nem fogod megunni? — Mit, a munkát? Miért? — Állandóan egyazon gép... — A gép nem változik, az igaz. Ezt nem is szeretném. A munka viszont igen. Úgyszólván naponta más-más mnn karaűveletet végzünk, más-más munkadarabon dolgozunk. — Felvennéd a versenyt férflesztergályosokkal? — A munkában? Már egyszer kipróbáltuk ki ügyesebb. Nem szeretek dicsekedni, de az eredmények a lányok mellett szóltak. KOVÁCS MIHÁLY, RÁDIÖJAVlTÖ — Hány alkatrésze van egy rádiókészüléknek? — Ezer, ötszáz, ötszázötven. Attól függ milyen a rádió, és hogy a tulajdonosa hány darabban hozza be a javítóműhelybe. — Az én rádióm egyszer egy hónapig volt Javításban. Végül a javítás határidejének letelte után ott, előttem a pulton Javították meg. Két perc alatt. Nálatok mennyi a Javítási idő? — Van olyan hiba, amelyet azonnal orvosolunk. A tulajdonos leül, és mire elszív egy cigarettát, viheti a készüléket. Ezek kisebb Javítások, lámpacsere, ellenálláscsere stb. Vannak o- lyan Javításaink, amelyek a- kár a végteleségtg is tartanának ha a tulajdonos idegei bírnák. Ezeket pótalkatrész hiány miatt nem tudjuk elvégezni. Vagy régebbi típusú, vagy Import készülékekről van szó. Ilyenkor a tulajdonos rendszerint dühös annak ellenőre, hogy megígérjük, szólunk bevásárlóinknak, hogy soron kívül szerezzék be a szükséges pótalkatrészeket. Szólunk, pedig ez egyáltalán nem tartozik ránk. — A rádió- és tévéjavítő- kat a közvélemény a legjobban kereső mesterek közé sorolja, — Alapjövedelmünk nem magasabb a hozzánk hasonló munkát végzőiknél. Sokan annak alapján alkotnak véleményt rólunk, hogy menynyit kérünk a Javításért. Az összeg hallatán {elszalad a szemöldökük vagy a szájukba harapnak, mintha csak a mi zsebünkbe menne a pénz, pedig nekünk is számlák alapján kell elszámolnunk a Javításokról. — Most {él három van, a munkaidő már télórája letelt és te még csak nem is szedelőzködsz... Sokat dolgozol munkaidő után? — Fiatal vagyok, szükségem van a szabad időre. De ma az én napom van. Ugyanis kötelezettséget vállaltunk, hogy havonta egyszer munkaidő után Is bent maradunk a műhelyben és megjavítunk egy készüléket. Ez évente tizenkét készüléHárom héttel ezelőtt a CSKP KB plenáris ülésén sok szó esett a fiatalokról. Pártunk Központi Bizottságának tagjai nagyra értékelték hazánk ifjúságának munkaaktivitását és a szocialista brigádmozgalom eredményeit. Milyen érzéssel fogadták a fiatalok ezeket az elismerő szavakat és a bizalmat? Akiket megkérdeztünk, nem titkolták, hogy büszkeséggel, de másként is, ami a büszkeségnél sokkal fontosabb: ösztönzésként hatottak fiataljainkra. Ez meglátszott a plenáris ülést követő munkanapok eredményein. Az alábbi írásokban fiatalok beszélnek munkájukról és egy kicsit önmagukról is. Megpróbálják kiemelni az 1973-as év számukra legfontosabb eseményét, és mondanivalójukkal talán sikerül tárgyilagosan megvilágítani azt a mondatot, amely a legutóbbi pártplénumon így hangzott el: Ifjú- / Ságunk ismét megállta helyét. két jelent. Ez a kötelezettségvállalás már héthónapos és nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz. Egyetlen javítónk se vonta ki magát a délutáni műszakból. Egyúttal ezt tartom az 1973-as év legszebb eseményének munkahelyemen. — Ennek a készüléknek mi baja? — Már kész. Egy kicsit elúnta magát, nyolc évvel ezelőtt vásárolták és alkalt- résaeit azóta emberi kéz nem érintette. A gépnek, amelyen Hrabovszky Lidia dolgozik az a kőte- lessége, hogy 150 C (okos párát adjon. — A Kovo BeluSa gyártja. Szenzációs gép, csak akkor áll, amikor kikapcsolják. — Hol tanultad a vegytlsztltást? — Galántán. Eredetileg nem Is ezt a mesterséget akartam tanulni, de most már megszerettem. Sohasem akartam Igényes vagy felelős munkát végezni. — Milyen ruhadarabokat vasalsz a legszívesebben? — Azt hiszem teljesen mindegy, mert tulajdonképpen nem én, hanem a gép vasal. Megvárom meddig tart, míg Lidi kivasal egy sötétkék zakót. Nem kell sokáig várnom, talán mástél percet. Még megigazítja a gallérját, vállfára akasztja, és kész. A mű- helymestertöl, Pernec Katalintól kérdem, hogy van megelégedve Lídia munkájával. — Eddigi legnagyobb bűne, hogy egyszer elaludt, és későn érkezett a munkahelyére... Különben rábízhatjuk a műhely bármelyik gépét. Szorgalmas és szerény, nem Ijed meg a sok munkától, még akkor sem, ha munkaidő után kell elvégeznie. KUDRI DANIELA MŰSZERÉSZ „Nem állhat meg a kezem egy pillanatra sem, mert akkor a gépet Is le kel! állítanom, és az nem gazdaságos. Nem beszélve arról, hogy lemaradok a tervemmel, mert amíg a gépet beindítom, és az működni kezd, addig húsz perc is eltelik. Most apró tekercseket készítek a telefonkagylóba. Ott abban a dobozban gyűlnek. £pp az előbb számláltam meg a (él nap eredményét: 87 darab. A napi normám 160 darab, tehát kicsit lazíthatok, mert tudom, hogy még a munkaidő fele sem telt el, de a normám fele már kész. A napi tervemet rendszerint 20—30 darabbal túlteljesítem. Szeretek itt dolgozni, és azt is szeretem, ha m-i fiatalok összejövünk és beszélgetünk. Sok olyan problémával találkozunk, a- melyek egyszerűen túlnőnek a hatáskörünkön. Párttag vagyok, és tudom hogy el- elsősorban az Idősebb párttagok azok, akik kisegíthetik a fiatalokat. Műhelyünkben csupa -fiatal dolgozik. Aki nem tanult mesterséget, annak segítünk. Még mindig sikerült az ilyeneket rávennünk, hogy tanuljon. Sokszor még a nálunk jóval Idősebbeket is. Nem Is tudom, miért hisznek nekünk... Ebben az évben sok minden történt velem. Itt az ü- zemben új gépet kaptam, a nyáron két hétig Bulgáriában voltam, és ami a magánéletemet Illeti, rájöttem, hogy az igazi barátság mindennél többet ér.“ A gép neve: Marneffe. Foglalkozása: vegytlsztftás. Lakhelye: a galántai tisztító egyik jókora terme. — Ez a gép nem Is férhetett be az ajtón — mondom a kezelőjének, Szabó Gyulának. — Azt hiszem, először volt a gép, és csak azután vették körül (alakkal. — Mióta kezeled ezt a kolosszust? — Három éve. — Csak dolgozz nyugodtan, megpróbálok valamit ellesni a mozdulataidból. A vegytisztító gép nem fogyaszt vizet, csak benzint. Minden ciklus után, amely pontosan harminc percig tart, a szennyes benzinhez kremelint adnak, átengedik a filtergép- he. amely aztán Ismét tisztításra alkalmassá taszl a ben zint. Figyelem Gyula mozdulatait, de nem tudok felfedezni bennük semmi érdekeset. Csupa gombnyomásból áll a munkája. — Gubmnyomogatás, gondolod? Azért érteni kell a géphez. Nem hiába tanultuk három évig a szakmát. Például ismernünk kell a különböző anyagfajták reakcióját a tisztítószerekre, tisztában kell lenni a gépek teherbíró képességével. És bizony gyakran használjak műszaki tudományunkat Is, hiszen úgyszólván minden héten elromlik valamelyik gép. Még megtudom, hogy Szabó Gyula egy műszak leforgása alatt a Marneffe segftségével kitisztítja egy kisebb falu szennyesét. — Remélem, gondoskodsz majd arról, hogy feleségednek Is legyen otthon Ilyen gépe — mondom tréfálkozva. — Egy Marneffet Inkább ruháznék, mint etetnék... — Agl mindig Ilyen elfoglalt? — kérdem a borbélyműhely vezetőjét, Reindl Józsefet. — Bizony, majdnem mindig. De nemcsak ő, a többi borbélyunknak is megvannak a maguk vendégel. Inasaink a három év alatt tulajdonképpen két szakmát sajátítanak el: a férfifodrászatot és borbélyszakmát. Körülnézek a műhelyben, a falakra már talán több oklevél nem Is férhetne. Az egészen új vendégnek több látogatásra van szüksége, hogy végigolvassa valamennyit. A legfrissebb oklevelet a műhely tanoncal, a fiatal szakmabeliek a Zenit szlovákiai vetélkedőjén kapták. Több dicsérő levél névre szőlő, és még talán a galéntalak sem tudják, hogy Itt ebben, a borbélyüz leiben több bajnoki cím viselője dolgozik. Visszatérek Reindl Józsefhez. — Büszke az Inasaira? — De még mennylrel — Próbáljon meg visszaemlékezni az 1973-as év eseményeire. Melyik volt közülük a legjelentősebb? — Itt a műhelyben talán az, amikor tanoncalnk a szlovákiai vetélkedőn a harmadik helyen végeztek. Sikerüknek mindnyájan nagyon örültünk.
