Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
4 új ifjúság Egy tós szigetre lépek, amikor betérek a farnál (far nádi) Iskola képzőművészeti szakkörének a műtermébe. A falakon, akárcsak egy művész műtermében kép kép mellett, a terem sarkában képkeretek, vásznak, télig kész képek sorakoznak, de az asztalnál nem felnőtt emberek, hanem gyerekek ülnek. Sziget, ahol együtt él a mese és a valóság. A falakon Szilva József és Fiala Tibor, a magyar és szlovák Iskola rajz- szakos tanítóinak, a képzőművészeti kör vezetőinek a képei, a szekrényekben, polcokon pedig a tanulók munkái: rajzok, festmények, habbetonból készült szobrok, agyagvázák. Az Iskolában már befejeződött a tanítás, a tanulók nagy része szétszéledt, hazament, csak ők, a kör tagjai maradtaik. Bejönnek, leteszik a táskájukat, leülnek és rajzolnak, festenek. — Nem kellett nagy szervezés, csak éppen szóltunk azoknak a tanulóknak, akikről tudtuk, hogy van rajzkészségük, jől festenek. Es a gyerekek jöttek, s jönnek azóta is, ahogy kedvük és idejűk van. A két fiatal rajzszakos tanító egyikét, Szilva Józsefet még Nitráról (Nyit- ra) ismerem. Azok közé tartozott, akik már ott az iskolában többire törekedtek. Emlékszem, egyszer az ifjúsági klubban kiállításuk volt. Aztán befejezték az iskolát és elindultak falura. Szilva József régebben, Fiala Tibor, aki fiatalabb, pedig csak tavaly. Épp az u- tóbbi mondja: — Még egészen friss a diplomám, még egészen elevenen élnek bennem az elképzelések, amelyekkel falura indultam, s amelyeket, mint rajzszakos meg szeretnék valósítani. Nem mondom, amikor elindultam, féltem egy kicsit attól, hogy falun nem lesz meg a lehetőség a továbbfejlődéshez. Most már látom, nem kellett volna éppen félnem, hogy szerencsém volt, hiszen nemcsak olyan kollégára találtam itt, aki maga is hasonló elképzelésekkel hagyta el az iskolát, mint ón, hanem az iskolában is olyan légkört találtam, amilyent óhajtottam. Egyszerűen nem kellett abbahagynom azt, amit még a főiskolán elkezdtem. Foglalkozunk a gyerekekkel, és magunk is dolgozunk, festegetünk. Majdnem mindennap ott vagyunk a műteremben, és nemcsak szóval, hanem saját példánkkal, saját munkánkkal is okítjuk, ösztönözzük a gyerkeket. A gyerekek közben egyre többen vannak. Bejönnek, kapnak papírt, festéket, ecsetet és nekifognak festeni. A ' fiatalabbak valamiféle madarat festenek. A- klk egymás mellett ülnek, azoknak kicsit hasonlít a festményük egyik a másikéhoz, akik odébb, a második, harmadik sorban dolgoznak, azok másképp képzelik el a mesemadarat. — Változatos témákat ajánlunk a gyerekeknek. így például az egyik téma Afrika volt, a másik az állatvilág rejtelmei. Mindig a gyerekekkel közösen A gyerekek közben egyre többen vannak választjuk ki a témát. Megbeszéljük velük, mit is akarnak rajzolni, festeni, a- lakítjuk, formáljuk az elképzeléseiket. Amikor aztán nekifogtak a munkának, akkor már nem szólunk bele, hagyjuk, dolgozzanak. Részt vettünk például a „Szovjetunió a gyerekek szemével“ című rajzszakköri mozgalomban, és a munkák olyan jól sikerültek, hogy jó néhányat elküldhettünk és el Is küldtünk a járási kiállításra. Szeretnek a gyerekek Ide járni. Elkértük az Iskola egyik rádióját, van lemezjátszónk, magnetofonunk. Arra törekszünk, hogy mindig .jó legyen a műteremben a hangulat, hogy megszűnjenek az iskolai kötöttségek, hogy ne legyen a munka a gyerekek terhére. — A rajzolás, a festés, egyáltalán a művészi önkifejezés, szerintünk elsősorban is az önbizalom kérdése. Azt u- gyanis már nemcsak ml, hanem mások is megfigyelték, hogy az a gyerek, aki megingott, akit valamiféleképpen megszégyenítettek, aki elveszítette az önbizalmát, már nem képes magát kifejezni. Ezért arra törekszünk, hogy önbizalmat adjunk a gyerekeknek. Szeretnénk, ha úgy mint ml, ők Is megtalálnák a rajzban, a festésben, egyáltalán a képzőművészeti munkában az ö- römet, ha megszeretnék ezt a munkát, — Természetesen nemcsak a gyerekek, hanem mi Is sokat nyerünk ezzel a munkával. Gyakran vesszük észre, hogy nemcsak a gyerekek tanulnak tőlünk, {-jflnriro rnj ic Po’uc'.nr'^n h.'ltnqjf Mesemadár repülni nem tudna, mégis szárnyal. ránk, módosítják, formálják kifejezőkészségünket, meglátásunkat. Mindig érdekelt bennünket a gyerekrajz-proble- matikája, de hogy ez ilyen érdekes, azt csak most a képzőművészeti körben látjuk. — Az előbb arról beszéltünk, hogy szívesen járnak a gyerekek a körbe, de ez talán nem is fejezi ki kellőképpen a helyzetet, mert az utóbbi Időben nemcsak a gyerekek jönnek szívesen, hanem egy-egy szülő vagy nagyszülő is el-eljön, s megnézi, mit csinálunk. Rendszerint azok, akik már régen ra,1- zolgatnak, festegetnek. Sokszor nem tudják, hogy mi az, hogy olaj- vagy temperafestmény, hogyan kell kifeszíteni, alapozni a vásznat, de érdekli őket a munkánk. Közben már egyik-másik fiú el Is készült a festménnyel. Fiala Tibor odamegy a gyerekhez, megnézi, megvizsgálja az elkészült festményt, majd megbeszéli az alkotójával, hogy ml az, a- mit jól csinált és ml az, amit esetleg másképp oldhatott volna meg. Bizonyára ő is így látta ezt a saját tanárától, de engem most nem is ez Izgat, hanem Inkább az, hogy vajon, ha hirtelen megelevenedne, megelevenedhetne ez a madár, tudna-e repülni? Azt hiszem nem, de épp ebben rejlik az oly sokszor megcsodált gyerekfestmények bája. ök is, a farnadi gyerekek, akárcsak a világ bármely gyermekfestője függetlenítik magukat a valóságtól, a természet törvényeitől, de alkotásuk ennek ellenére szép és megkapó. Vagyis, ha a madár nem Is lenne képes arra, hogy repüljön, mégis szárnyal. Az egyiknek szinte világít a feje, a másiknak gyöngyök ragyognak a szárnyain, a haimadik még éppenséggel olyan félelmetes, mint a trópusi karvalyok és keselyük. Szóval már mondanám is a végszót, de mindez még nem fedi teljesen a valóságot, hiszen mint ahogy ezt a kör vezetőitől megtudom, itt nemcsak az egyik-másik festmény mesemadara, hanem olykor még a kis gyerekfestők Is szárnyalnak, Illetve hát...: — Mint minden iskolában, mtnálunik Is volt és van is néhány egészen szokatlanul rossz gyerek. De furcsa mód, éppen ezek a gyerekek festenek Jól. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy a gyerekben megtalálható az a bizonyos agresszivitás, csaik éppen nincs vagy nem volt módjában kiélni. Amikor mindez kiderül, a- mtkor a gyerek maga Is ráébred, hogy neki is van valamihez tehetsége, hogy ő is képes valamire, akkor szinte forradalmi változáson megy keresztül. Valahogy már nem olyan rossz, nekifog a tanulásnak, és a viselkedése is jobb. Mi erre azt mondjuk, hogy a rajz, a festegetés kihúzza a gyereket a sárból. És ez valóban így Is van. —ntfi— A karácsony a gyerekeké Nekik díszítjük a karácsonyfát, sütjük a kalácsot, és járjuk le lábunkat a titkon remélt karácsonyi ajándék után. Igen, a karácsony a gyerekeké. A felnőtteké az evés, ivás, a gondok és a pihenés. A gyerekeké a hó, a játék és az, amit mi már nem tartunk eléggé szórakoztatónak: a karácsony csodálatos varázsa. A felnőttek karácsonyi ajándéka tulajdonképpen ők, a gyerekek; örömük, őszinte érzéseik. Olyankor talán minden szülő fejében megfordul: hihetetlen, hogy milyen olcsó a gyerekek boldogsága... Az Új Ifjúság szerkesztőségének is vannak gyerekei. Egészen nagyok, tizenhat évesek és egészen picik, a legkisebb például még csak kéthónapos. Az alábbi interjúkat a karácsonyról ők készítették szüleikkel. NEKI SZENESAUTÖ KELL Interjút kérek a fiamtól, de most egyszerű a helyzetem. Ezért az Internért nem kell messze utaznom, erre nem kell senkire várnom, elég ha csak játszom, tréfálkozom a fiammal: — Milyen ajándékot Is akarsz, fiam? — kérdem tőle. S ő mintha csak készült volna a beszélgetésre, meglepő gyorsasággal válaszol: — Géppuskátl De ezzel nem éri be, hanem sorolja tovább: — Fejszétl — Vlnetutl — És lovatl — Kis őzet meg nagy őzet! — Villanyvonatot! — Szóval körülbelül mindazt, amit a napokban látott, vagy amiről olvastunk neki. — De Csernő, nincs annyi pénzünk, hogy ezt mind megvehessük neked, vetem ellen. Ö azonban nem hagyja magát zavartatni: — Őzikét meg másik őzikét! — Repülőt! Olyat, aminek vitorlája vanl — Rakétát! — És ha semmit sem kapsz — mondok ismét ellent, de 6 határozott és kérlelhetetlen: — De! Szóval, úgy látszik, nem sokra megyek vele, az lett volna a legegyszerűbb, ha nem Is kérdem meg. Äm most már hiába Is töprengek, mert 6t már nem lehet megállítani: — Nem volt még kis pacőm — mondja és hozzáteszi: — Olyan vlnetus pacőt még nem vettél nekem. A listája persze még mindig hosszú: — Farkast hozzál nekem, olyan bundés farkast! — Kis kutyát. Olyan kicsi kis kutyátl — Pincsit — mondja a feleségem, aki Örök életében Irt őzott a kutyáktól. De őt ez sem tudja megállítani: — Olyan Icipici kis kutyát — ás csücsöríti • kis száját. Aztán természetesen kér még kis házat, kis lovat, őzikét, biciklit, tankot. A kis szó hallatéra most már komoly, első osztályos lányom Is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Az ő Igénye mér korlátozottabb. Kis tükröt, edénykéket, házikót kér, ennyivel be Is éri. Persze, a fiam még mindig nincs a végén. Illetve most már üjra, nem Is tudom hányadszor Ismétli, hoéy géppuskát akar, és közben meg Is mutatja, úgy ahogy a televízióban látta, hogyan fog vele lőni, majd felemeli a kezét és ráborul a székre, jelezvén ezzel, hogy éppen lelőtték. Kisvártatva a játék tovább tart. Szalad a konyha egyik sarkából a másikba, kerepel, lelövi az anyját, a nővérét, végül engem Is. Amikor aztán el- Játsszuk neki az annyiszor eljátszott „meghaltam“ jelenetet, és az anyja csak és csak nem akar feléledni, odajön hozzá és tárgyilagosan kOzll vele, hogy már él, már nincs lelőve. Később ugyanez ellenkező előjellel, vagyis újra: — Anyu, te már halott vagy! — Csernő, te lelőtted az anyut?l — kérdem megrökönyödve, majd hozzáteszem: — Nem géppuskát, hanem szenet kapszl — «- talva ezzel a közeli Mikulás-csomagra, amelybe annak jeléül, hogy a viselkedésével nem vagyunk egészen megelégedve, néhány szenet Is becsempésztünk. De ót ez sem zökkenti ki az egyensúlyából: — Szenesautót — mondja utalva ezzel a játékprospektusra, amelyben az ötvenkétféle antó közt nemcsak versenyautó, hanem a tejes-, a sörös-, a borosautó ts megtalálható. Igaz. a szenes éppen nincs Is rajta, de mit számít ez neki! Neid szenesautó kelll —Németh István— „Akarom, hogy nektek legyen több“ — Mikor lesz karácsony? kérdezem ötéves lányomtól november közepén. — Egy hét műivé, végje rá magabiztosan, olyan hitelességgel, mintha 6 állította volna össze a világ valamennyi naptárát. — És honnan tadod. hogy karácsony lesz? — Onnan, hogy akkor esik a hé, feleli némi tűnődés után. — Mit szeretnél karácsonyra, folytatom tovább a beszélgetést, amely láthatóan nagyszerű téma számára, ragyng a szeme, élvez minden szét. — Egy filmvetítőt, olyat, amilyen Petikének van. a hapsikának (hároméves öccse) egy őrlési dobozban egy ériási autót, é- desanyának szvettert, parókát és egy szép fésűt, édesapának Inget, könyvet, nyakkendőt. — Miért akarsz nekünk ennyi ajándékát, magadnak meg csak egyet? — Akarom, hogy nektek legyen több. — Más megindokolás aztán nincs is, marad ez az „Akarom, hogy nektek legyen több.“ Ki tadja, honnan termett meg benne ez a váratlan ötlet, miért lett Ilyen önzetlen és ennyire szerelő? O- lyan titok ez tatán, mint mnga karácsony titka. Egészen váratlanul szabadulnak tel egészen váratlan melegséget szerző energiák, amelyek csak akkor, karácsony ünnepi áramában érezhetők, és amelyek úgy meg tndják különböztetni ezt a fagyoshavas Időszakot minden mástól. A karácsony a szeretet ünnepe az a- gész világon. Batta György ANDREA VILÁGGÁ MEGY — Andrea, tudod-e, hogy pár nap múlva karácsony? — És mi a karácsony? — Hét az olyan ünnep, amikor ajándékot kapsz... — De csak ha fó leszek, nem? — Mi az, hogy jé leszel? A kérdésen megtorpan, észbe kap, és látom, kicsit dühíti, hogy elloptam a kérdéstechntkáját. Nem szívesen tettem, de amikor annyira tetssik... — Nyisd ki a bálkonajtót, világgá megyek. Csomagol a kosarába, és amikor már minden limlomot összeszedett, az ajtóhoz megy és csendben várakozik. — De épp most karácsony előtt akarsz világgá menni? Es miért? — Éppen azt kérdem tőled... — Nyolc árára visszajövök. Ha jó leszel, veszek neked nyalókát... Most ő lopott, de neki szabad. Még mindig útra készen áll az ajtó előtt. Felsőhajtok. — Hát menj, nem bánom... — S addig nem lesz karácsony? — Hát nem tudom.... — Es ki tudja? Erre már nehezebb válaszolnom, Inkább kijavítom magam és azt mondom, lehet, hogy mire visszajön, már el is múlik a karácsony. — Miért? — Mert elbolyonghatsz, és sokáig tarthat, míg hazaérsz. — Mint Jancsi meg Juliska? — Igen. — Es hol a Jánost? Jöjjön velem a Jánost t$. Az egyik babáját gyorsan kinevezem Jancsinak, beleteszem a kosarába, de neki nem tetszik a dolog. — Es tud ez a Jonest fára mászni? Hogyan vessünk véget ennek a világgámenetelnek? Belefáradtam. — Andrea, én leszek a Jancsi, majd én felmászom a fára. — Hogy gondolod, kin htdeg van, megfázol és mehetek veled az orvoshoz. Várjuk meg Itt a karácsonyt, majd öt elküldjük világgá.., Zácsek Erzsébettel hároméves leánya, Andrea készített interjút BESZÉLGETÉS MEGLEPETÉSSEL ÜJ Ifjúság: Ilyenkor karácsony előtt a szülők általában azon törik a fejüket, milyen ajándékkal lepjék meg szeretett gyermeküket. Megmondhatná néhány szóval mivel kívánja meglepni lányait? Horváth R.: Hogyan Is kezdjem... Ül Ifjúság: Ha lehet magyarul! Horváth R.: Szöval, hát, ugyebár... Üj Ifjúság: Egyértelmű választ kérek! Horváth R.: Van mér valamilyen elképzelésem, úgymond tervem. ígértem... Üj Ifjúság: Az Ígéretekből már elegem van. Emlékszem egy tgért kerékpárra, ha a bizonyítványom tiszta egyes lesz. A bizonyítvány az megvolt, de a kerékpár még ma sincs. Horváth R.: Vannak objektív nehézségek, egyébként is, egy riporter ne személyeskedjen a riportalannyal. Ami az ajándékot Illeti, legyen az meglepetés. Üj Ifjúság: Meglepetés? Köszönöm az Ilyen beszélgetést! Beszélgetett Horváth Éva
