Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
\ új ifjúság 3 Találkozások a Sirályban szívélyesebbek azonban mégis a szocialista országok küldöttségeivel való találkozások voltok. Számtalan, örök Időkre szóló barátság szövődött Itt a különböző országok fiataljai között. Számtalan esetben Itt vették meg a különböző országok Ifjúsági szerve zeteivel való együttműködés alapjait. Különösen meghitt volt a magyar küldöttség fogadtatása. Meleg hangú beszédében Jura) Var- holík, a SZISZ KB elnöke Is több Ízben hangsúlyozta, hogy a két szomszédos, testvéri országot és ifjúságát már eddig Is megbonthatatlan kapcsolatok fűzték egymáshoz, és szinte korlátlan lehetőségek vannak az együttműködés elmélyítésére. A SZISZ KB dolgozói — fűzte tovább a szét — jó példával járnak elől. Jan Breznlck^, a SZISZ KB titkára egri kislányt vett feleségül — mondotta • két népes Jura) Varholík csehszlovák és magyar fiatalok körében a Strály- klub előtt „Az egri kislányt" gyakorolja. Palágyl Lajos Foto: a szerző D ie Möwe — sirály. Ezt a hangzatos nevet viseli az NDK fővásorának színészklubja. Ödön kis é- pület a Hermann Matern utca 18-as száma alatt, alig tíz percnyire a helyi vasút, az S- Bahn frledrlchstrassel végállomásától. Normális körülmények között itt találkoznak szabad Idejükben a berlini színészek. Ide hívják meg kedves vendégeiket a Rote Laterne előadására, a klub kabarészínházába vagy csaik baráti csevegésre egy csésze fekete mellett. A X. Világifjúsági Találkozó 1- dején azonban felborult a klub megszokott rendje. A Sirályban helyezték el a Szocialista Ifjúsági Szövetség hivatalos székházát. Kis csehszlovák oázis volt a klub az ezerajkú, egy pillanatnyi megállás nélkül zajló városban. A fáradt újságírónak is Jutott Itt mindig egy szelet prágai sonka, prágai virsli, egy pohár hűsítő pilze- nl, és mindig talált Itt hálás témát olvasói számára, ha arra vezetett útja. Küldöttségünk tagjai Itt fogadták külföldi vendégeiket, az egyes küldötségek képviselőit. Reggeltől késő éjszakáig valóságos nonstop műsor színhelye volt a Sirály. A küldöttségek egymásnak adták a kilincset. Egyik találkozó szívélyesebb volt, mint a másik. A legMarúthy László és Juraf Varholík baráti eszmecseréle küldöttség nagy derültségére. S ha valaki Breznickynéval akar értekezni, nincs más választása, kénytelen megtanulni magyarul. Egyesek már egész jól haladnak a nyelvtanulásban, s ennek bizonyítására magyarul üdvözölte az éppen szólásra emelkedő Maróthy Lászlót, a magyar KISZ KB első titkárát. , A hivatalos beszédek elhangzása után még sokáig Az egri kislány kezdetű népdaltól visszhangzott a Sirály, s ki tudja, lehet, hogy a barátságnál sokkal forróbb érzelmi szálak is szövődtek a Sirályban vagy esetleg a fesztivál alatt. Jő néhány hónap telt ej már a VIT óta, ám az iméntihez hasonló ezernyi epizód olyan élénken él az emlékezetemben, mintha csak tegnap történt volna. 0- lyan élmények ezek, amelyek egy életre szólnak. JÖVŐNK ZÁLOGA A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK 30. ÉVFORDULÓJA Már három évtized múlt el legújabb történelmünk fordulópontja óta. Harminc évvel ezelőtt 1943 december 12-én a moszkvai Kremlben aláírták a csehszlovák- szovjet barátsági és kölcsönbe megsegitési szerződést. A két kormány a szerződés öt cikkelyében kötelezte magát, hogy közös harcban leveri a fasimust, és a hitleri agressziót, amely a nemzetek szabadságát, legelemibb létérdekét veszélyeztette. Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti szerződést a második világháború kellős közepén, a nagy erőpróba idején Írták alá. A szovjet nép hősiessége és áldozatkészsége révén a hitlerista háborús gépezet, a náci világhatalom eszköze súlyos vereséget szenvedett. A szovjet fegyverek diadala Sztálingrádnál, Paulus marsall bandseregének bekerítése a Volgánál, az 1942—43-as években meghozta a második világháború fordulópontját. A leigázott, megszállt, szenvedő európai nemzetek vágyakozva és reménykedve tekintettek kelet felé, ahol a Feketetenger és az Északi-tenger közötti végtelen területen — hóviharban vagy tűző napsütésben — az emberiség sorsa dőlt el. A csehszlovák-szovjet szerződés aláírásának 30. évfordulójára o- lyan időpontban emlékezünk, amikor a szocialista országokban a Szovjetunióval az élen, megvalósuló ökonómiám integrációs folyamatok, mindingább jelentősebbok- ké, sorsdöntőbbekké válnak a nemzetközi fejlődés folyamatában. Mély elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a csehszlovák-szovjet szerződés ennek a fejlődésnek határköve volt. LENGYEL FIATALOK A BARÁTSÁGRÓL Az embernek vannak barátai, vannak ismerősei. Végső soron még azoknak, akik nem szimpatikusak, akikről azt mondják, hogy kibfrhatatlanok, még azoknak Is van valakijük, akivel legalább társadalmilag érintkeznek. Ezt nevezik a pszicho- lögusok afiliáciénak, vagyis ember emberrel való érintkezési szükségletének. Mindenkinek szüksége van arra, bogy érezze valakihez tartozik és valakire számíthat. Ez az egymáshoz való tartozás elvész az emberi kapcsolatokból abban a pillanatban, amikor saját érdekében találja magát szemben. Léteznek azonban olyan emberi kapcsolatok ts, amikor a másiknak a jósága többet jelent számunkra, mint saját szükségletünk. Ezt a kapcsolatot nevezzük általában barátságnak. Ha a következőket halljak: Találkám van a barátaimmal, ez nem azt jelenti, bogy az illetőnek van egyáltalán igazi barátja. Ellenkezőleg: már maga a mennyiség is kétségeket vált ki. Ha valaki azt mondja, vannak barátai, akkor ez azt jelenti, bogy nincs barátja. Gyakran hallani a következő szavakat: „Nem tehetem meg neki, mert a barátom.“ Nem jelent ez semmivel többet, mint csnpán csak ezt, bogy munkatársak vagyunk, tegezzük egymást, és időről időre egyött szórakozunk. Tehát: Szokványos lojalitás olyan személlyel szemben, akivel a kö rülmények véletlenül összehoztak. Az igazi barátság talán nem a véletlen müve: Inkább olyan személy kiválasztása, akiben ked vünket leljük... — Először is kell, hogy ez illető személyében valami nagyon is megkapjon és vonzzon. (Persze nem a szokásos szép-csúnya alapon!). Aztán az a bizonyos „valami" vagy barátsággá fejlődik, vagy nem; kiábrándulunk — ami — sajnos — a gyakoribb eset. Ex a nézete annak a fiúnak, akitől megkérdeztem, mit gondol a barátságról. Az alábbiakban a többi lány és flő válaszát közlöm: X. X.: Nincs barátom. Gondolom, nem azért, meri még nem találkoztam senkivel, akt barátom lehetett volna, hanem mert én magam sem tudnék Igazi barát lenni. Szerintem az ambernsk először magának kell nagy E-vel írható emberré lennie, hogy igaz barátot találhasson magának. X. X.: A barátság rendkívüli összhang: nézetekben, reakciókban, de szól nélkül is; bizalom, egy mfis Irént! őszinte érdeklődés... X. X.: Sok az ellentét köztem és a barátnőm között. Ez már több is talán, mint a szokásos: „Veszekszenek, mert szeretik egymást.“ Ez ebbál ered, hogy nagyon Is Igényesek vágyónk egymás lránt. Amit nyngodtan elviselek egy kolléganőnél, az a barátnőmnél dühbe hoz. A barit ság talán — természetesen nem az ügyész szám szögéből — az illető személy állandó értékelése. X. X.: Az apém azt mondja, hogy az a jó ba rét, akiben megbízhat az ember. Az, hogyba va lami baja esik az embernek, akkor az a másik segit. En azonban égy látom, hogy ez kevés a barátsághoz Számomra a barát valami egészen konkrét, élő és közös, Dühit, ba valaki visszaél ezzel a szóval. A lányok tesznek Így. Már az osztálytársakat Is barátnőkként mulatják be... X. X.: Barátot még ifjú korban kell keresni. Az úgynevezett produktiv korszakban már nehezen talál az ember barátságot. Akkor már más jár az emberek eszében: keresni, karriert csinálni, megnősülni stb. X. X.: Az anyámat bántja, hogy nincs barátnőm. Olyan Igazit Neki az én koromban már volt ilyen barátnője, „elválaszthatatlanok" voltak. Viszont ba megkérdem tőle, hogy most mit csinál a barátnője, az anyám nem tudja. Es hogy még ez a barátsági Szerintem a barátság egész a sírig tart. Ha a fiú és köztem kellene választania a barátnőnek, akkor engem választana. Nemi Rosszul raondoml Oe mindenesetre, ahol elkezdődik a szerelem, ott már vége a barátságnak. £s ekkor kiderül, hogy tulajdonképpen nem Is volt Igazi barátság. X. X.: Kétszer változlattam iskolát, kétszer állást, és minden esetben volt néhány jé kollégám. Olyan összeszokott parti voltnnk. De amikor elmentem, megszakadtak a kapcsolataink. Ezt, úgy hiszem, nem lebet barútsúgnak nevezni, bár mindig nagyon ürülök, ha találkozom valakivel a régi partiból... Ez csak néhány vélemény, bár jellemző arra a helyre, időre és személyekre, abol, s akik kimondták. Sok bennük a közös vonás Is. így például, hogy a barátsághoz meglehetősen magas erkölcsi adottságokkal kell rendelkezni. Vagyis, hogy ez nem olyan érzés, amelyet bárki magáévá tehet. A barátsághoz nemeslelkűségre, önfeláldozásra van szükség. Van itt egy látszólagos ellentét: Nincs barát ság erőszakosság nélkül. Azért van ez, mert a barátság nem vak megértés, hanem szükség van hozzá kritikai hozzáállásra és aktivitásra. Azt mondják: Amit senkitől sem fogadnék el, azt elfogadom a barátomtól.“ Pedig leggyakrabban csupán arról az Igazságról van szó, amelyet a ba rátám még dühében ts megmond nekem. A mai fiatalok óvatosabban használják ezt a szét, hogy „barátság". Lehet azért van ez iyy, mert mélyebb értelmet tulajdonítanak neki. Vala mikor az emberek gyakrabban találkoztak, a vitáik hosszabbak voltak és más — nyngodtabb volt az életritmusuk Is. A lakhelyváltoztatás ese tén a gyakori találkozásokat a levelek pétoltfik, amelyek tájékoztattak a barit minden öröméről és bánatáról. De barátság volt ez, vagy csak gaz dagabb társadalmi elet, amelyet a mai élet már megsemmisít, komplikál vagy teljesen megváltoz tat? Ogy gondolom, bogy a „régi szép Időkben" épp olyan ritka volt az igazi barátság, mint ma. Csakhogy akkor ezt a tényt elkendőzték az élei különböző mozzanatai, tormái. A mai fiatalok — saját koroknak szellemében — sokkal több reá litást mutatnak már magával a fogalommal és a barátsággal szemben Is. Az a nézetem, hogy ma már nem lehet egészen beérni a régi definícióval: A szerelem — két lélek egy testben, mfg a barátság — egy lélek két testben...“ Dookola Swiata A ferde toronyhoz vezető pisai utcán egy szakállas fiatalember röpiratokat osztogat. Percenként húsz, harminc darabot ad tovább, s így kerül egy röplap az én kezembe is. Nagyon keveset mond, hiszen nem tudok olaszul, de a lényeget megértem; kommunista röplap, s nyilván a fiatalember ts kommunista. Este a szállodában lefordít- tatom a röplapot. A közelgő helyi választások kapcsán került az utcára, s arra szólítja fel a pisaiakat, hogy a kommunista jelöltekre szavazzanak. Harmadnap egy másik utcán találkoztam a fiatalemberrel. Kezében ismét röplapok. Tolmács segítségével szólítom meg, és menet közben, míg a röplapokat osztogatja, — beszélgetünk. Guidónak hívják, harmincegy éves. A közeli márványfejtőben egy buldózeren dolgozik, s Immár egy hete, hogy délutánonként kiáll az utcára a röpirat okkal. Öt éve tagja a kommunista pártnak. Mikor felvették, még diákoskodott, szociológiát tanult, de a diákok körében kifejtett propaganda-tevékenységéért ki- zsuppolták az egyetemről. Visszatért a szülővárosába, Pisába, ahol anyja és testvérei élnek. Apja a második világháború alat partizánként harcolt — elesett. A gyerekek kommunista szellemben, antifasiszta, családi, elvtársi közegben nevelkedtek, hiszen az e- gész rokonság kommunista. Guidóból így lett az, aki. Római diákoskodása idején nem egy tüntetés alkalmával börtönbe is került. Most röpiratokat osztogat, és híven szolgálja a párt várost szervezetének azt a törekvését, hogy a soronlevö választások révén minél több kommunista kerüljön be a várost tanács képviselőtestületébe. Olaszország; GUIDO és MARIA — Nem kockázatos es, Guido? — De igen — válaszolja. — Megtörtént már, hogy két évvel ezelőtt ismeretlen tettesek“ nagyon megvertek, megfenyegették. Ha személy szerint nem ts, de tudom — és a rendőrség is tudja — hogy kik voltak. Üjfaslsziák. Nem kis szégyene az Olaszországnak. 0 0 0 Máriával, aki szintén triász és kommunista, — a tengerparton, Lignánóban találkoztam. Maria művészettörténetet tanul, s az egyetemen nem kevésbé aktív kommunista, mini Gutdó a márvány!ejtőben, a munkások között. — Nem vagyunk kevesen — mondja Marta. — Tudnia kell, hogy az olasz kommunisták soraiban rengeteg a fiatal, s hogy a párt komoly erőforrásnak tart bennünket. Maguk külföldiek talán érdekes jelenségnek vélik, azt, hogy a fiatal o- lasz kommunisták soraiban nemcsak munkáscsaládok gyermekei tömörülnek, hanem szép számmal akadnak közöttük olyanok ts, akiknek szociális viszonyai a felületes szemlélődőben más- iéle következtetéshez vezetnek, mintsem hogy élhiggye valaki, hogy egy fiatal kommunista apja esetleg autógyáros legyen, Van ilyen, méghozzá nem ts kevés. Bevallhatom, hogy én ts közéjük tartozom, s hogy odahaza nem kevés szemrehányást kaptam az apámtól. Politikai nézeteink, ha nem is homlokegyenest eltérők, de nem azonosaik. Apám jómódú üzletember. Kettőnk kétféle meggyőződése oda vezetett, hogy elköltöztem hazulról, s most öneállátó vagyok. Firenzében élek, s most, a nyáron Itt Lignánóban dolgozom, tolmácsolással keresem meg a tandíjamat. —t.
