Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-11 / 50. szám

A szocialista gazdasági integráció útja 4 új ifjúság A z az igazság, hogy hajdan egy na­gyobb szatyor Is elég volt a ka­rácsonyi ajándékok vásárlásához. A pénz és az áru Jóval kevesebb, az ajándékozás szimbolikusabb volt. Ma csomagokkal zsúfolt személykocsik par­kolnak az áruház előtt. A Prior előtti tágas, ám zsúfolt par­kolóhelyen megszólítom az egyik, a cso­magok bezsúfolásán vitatkozó fiatal csa­ládot. Egyszerűt kérdezek: mit vásárol­tak. Bonyolult választ kapok, s a felsoro­lás teljességét tgy. nem Is garantálom. — Karácsonyfadíszek, három Ing, két női, egy férfi- és négy gyerekpulőver, két-két nadrág a kislányoknak, egy haj­szárító, szobaszökőkűt, szörmesapka, szőrmegallér,, svéd gyártmányú konyha­kés-garnitúra, állőlémpa, subaszőnyeg, keleti váza és keleti findzsa az Őriem­ből, ingek, alsőnemük, apróságok és há­romféle ital a Tuzexból. — £s mibe került mindez? Még nem számolták össze, hogy meny­nyi pénzük maradt, de biztosan tudják, hogy négyezernél többet költöttek. Kény­telen vagyok hát megkérdezni, mit nem kaptak, s mennyi pénzük maradt meg a karácsonyi költségvetésből? A második kérdés, talán túlságosan bizalmas, nem adnak rá egyértelmű vá­laszt. Ám, hogy mit nem kaptak, azt he­vesen felsorolják. Nem kaptak a Tu- zexban külföldi férfibundát — a most divatos műszőrméről van szó — nem kaptak megfelelő szőnyeget, megfelelő egyebek között arról Is, hogy nemcsak a zsebtolvajok, hanem az árut meg- dézsmálő tolvajok elcsípése Is naponta előforduló esemény egy Ilyen nagyáru­házban. Elmondta, hogy tavaly_ novem­berben negyvenhét millió volt a forgal­muk, ezzel szemben az Idei novemberi forgalom kilenc millióval emelkedett, ami a Jobb áruellátásnak, a nagyobb választéknak köszönhető. Az áruház harminckét osztálya így folyamatosan teljesíti és túlteljesíti a tervét. Hatezer négyzetméternyi üzleti terület, több mint nyolcszáz alkalmazott, s bő áru­választék áll a vásárlók rendelkezésére. A vásárlók sokan vannak, s nem cso­da, ba záróráig a legforgalmasabb osz­tályok polcai kiürülnek. Természetesen csak másnap reggelig maradnak üresek. Körülnéztünk a prágai karácsonyi pia­con is. A legjellemzőbb természetesen itt Is a karácsony, előtti zsúfoltság. A Vencel tér, S persze a? egész város ki­rakatai ünnepi köntösben díszelegnek. Az emberek itt Is ugyanolyan hévvel vásárolnak, mint Bratlslavában, vagy az ország bármely városában, vagy szerte az egész világon. De maradjunk Prágában, s nézzük meg a főváros, és egyben az ország legnagyobb áruházát, a Bílá labuf-ot (Fehér Hattyú), ahol valóban minden kapható, a gombostűtől a személyautó­ig­Ludmila Bohuslavická, az áruház ke­reskedelmi és piackutatás! osztályának a vezetője azzal kezdi a tájékoztatást, hogy a bútor Iránt legnagyobb a keres­let, Áruházuk úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy a karácsonyi vásárra na­gyon ízléses, hazai piacunkon újszerű­nek számító .magyar bútorokat impor­tált. Ezenkívül természetesen az aján- dékjellegű cikkek a legkelendőbbek. De hát manapság ml nem számíthat aján­déknak. Újdonság a náluk bevált vá­sárlási ankét. Nemcsak a ;,Mit nem ka­pott meg az áruházban?“ című kérdő­ívekre, hanem a televíziónézők nyilvá­nossága előtt zajló vevő-eladó-gyártó ankétsorozatra gondol, amely nagyon hatékonynak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy a Bílá lábút valóban bő választé­kot kínáló áruház — a szélsőségeket leszámítva. A napi három-bárom és fél milliós forgalom valóban nem csekély­ség, s annál Inkább nem az, mért az utóbbi években hazánkban a vásárlók jelentős minőségi változását tapasztal­hattuk. Az áruház 999 — tehát egy híján e- zer alkalmazottja napi öt — nyolc sze­mélyautót, s nap! száz-százötven gye­KARÁCSONY ELŐTT - A PULT ELŐTT függönyt, és nem kaptak az akvárium­boltban szárított vízibolhát, ami nem kis gond a családnak, hiszen ében vesznek az aranyhalak. Mindenütt azt mondták: jöjjünk a jövő hét elején, lönnek a jövő hét elején is, mert ak­kora ígérték a szőnyeget, s egy Isme­rősnél pénzt hagytak, hogy a Tuzexban próbálja meg a bundát megvenni. És végül az utolsó kérdés: miért elé­gedetlenek, miért akartak mindent egy­szerre megvenni, ha van fpég elég idő karácsonyig? A válasz: mert a bankból Is egyszer­re vették ki a megtakarított pénzt, s a nagyapáéktól Is megkapták már az évt „karácsonyi járadékot.“ Nem mondják mennyit de a nyelves kislány elkoty- tyantja: ötezer koronát — persze aján­dék gyanánt. XXX Természetesen másféle példával Is találkozhat a karácsony előtti tumultus­ban bámészkodó riporter. Rengeteg a hozzá hasonló nézelődő, aki úgy gon­dolja, van még Idő a vásárlásra, és egyelőre csak „szondáztk“. Olyanok Is vannak, akik már csak nézelődnek, a- kik már megvásárolták a szükségeset, s egy-egy jó alkalmi fogásra lesnek csu­pán. A nézelődők között legtöbb a fia­tal. az iskolából kiözönlő bakfisok, ka­maszok. Nekik legkevesebb a pénzük, s nekik legnagyobbak az ábrándjaik. A lemezpult előtt csoportba verődött kö­zépiskolás diáklányok; és tízen vesznek egy lemezt ajándékba. A kérdésre: mit vennének, mennyi pénzt tudnának egy fedél alatt, Itt a Priorban elkölteni —■ kórusban válaszolnak. Mondanom sem kell: csak úgy sorolják a luxusárukat, no meg a nagy számokat. Végülis kará­csony előtt mindnyájan vesznek, vagy vettek már valamilyen csekélységet, diákpénztárcára szabott karácsonyi a- jándékot, amit a szülők, nagyszülők ga- vallérosan viszonoznak majd. Persze nem a viszonzás a lényeg, mert köz­hely ugyan, de ajándékozni valóban ő- röm. XXX Ami kezdettől fogva a Priorhoz tarto­zik és jellemző rá — az a mozgólépcső. Sajnos a mozgólépcsőhöz és a karácso­nyi tolongáshoz Is jellemzően hozzátar­tozik valami: a zsebtolvaj. Téblábolá- som közben akkor volt szerencsém, mi­kor az egyik „zsebtolvaj cigánylánynak éppen nem volt szerencséje“, mert Je­lenlétemben kapták el. Ml több, az én zsebemben kotorászott. Ezerháromszáz koronát találtak nála... jött az áruház egyik vezetője. Jött a rendőr, kihallga­tás, Jegyzőkönyvezés, és oda Is volt a délutánom. Az egészben nem volt több érdekes, mint az, hogy a tlzennégyévés leányzónak nem ez -volt az első esete, s hogy konokul hallgatott, egyetlen mukkot sem szólt. Aztán leültem rövid beszélgetésre VoJ- tech ßurcek mérnökkel, az áruház ke­reskedelmi osztályának vezetőjével, aki gyorsan tájékoztatott néhány dologról, rekkocsit ad el. Ez az adat a karácso­nyi vásár folyamán, a teljes árukíná­lat minden darabját beleértve arányo­san emelkedett. ooo KI tudná megmondani, hogy a ha­gyományos karácsonyi csemegékből, föl­dimogyoróból, mazsolából, dióból, kó­kuszdióból, mandulából, fügéből, csoko­ládéból, datolyából mennyi fogyott el decemberben? Rengeteg — bizonyára na­gyon sok. És észre sem vesszük, ter­mészetesnek tartjuk, hogy a karácsonyi ünnepi asztalon ott sorakoznak a déli gyümölcsök, a banán, a narancs, to­vábbá a friss uborka, paradicsom, kar­fiol. Nem vagyunk tehát szerények, mi­ért Is lennénk. S ne csodálkozzunk könnyes szemű öregeink sokszor hallott Idézetein, miszerint h.ajdan ők két szem sztaniolba csomagolt dióval beérték. Es­ne elégedetlenkedjünk, ha századiknak kerül ránk a pultnál a sor, ahol or­runk előtt adták el az utolsó, az ezre­dik luxuscsizmát, 'potom kilencszázért. Gondoljunk a múltra, naponta értékel­jük újra jelenünket, és persze gondol­junk a jövőre is. Mindhárom nagyón fontos. És gondoljunk rá az ünnepi asz­talnál, a villanygyertyák fényében, az ajándékozás és a megajándékozottság ö- römétől meghatódva. KESZEL1 FERENC IV. A szocialista gazdasági integráciő «- tapvető kérdése valamennyi tagország sokoldalú együttműködése a Szovjetu­nióval. A Szovjetonió az a szocialista ország, amely a legtöbb tapasztalattal rendelkezik a szocialista gazdaság irá­nyításában, a szocialista elosztásban és ösztönzésben, a társadalmi aktivitás ki- teljesítésében és hasznosításában. Kie­melkedő helyet foglal el a Szovjetunió a KGST országok közösségén belül gaz- dasági-tndományos-müszaki súlyával, e- rejével is. A KGSl’-n belül a Szovjet­unió adja az ipari termelés 75 száza­lékát. a mezőgazdasági termelés 60 szá­zalékát. a nemzeti jbvedelem 70 száza­lékát. az összberuházások 60 százalékát, a tudományos ráfordításoknak több mint kétharmadát. Hatalmas nyersanayag-for- rásalval ipari és mezőgazdasági terme­lésének volumenéve!, óriási belföldi piacával a Szovjetunió a KGST vala­mennyi tagországának a legfontosabb gazdasági partnere. A szocialista gazdasági integráció leg­fontosabb céljai közé tartozik a részt vevő országok gazdasági fejlettségi színvonalának egymáshoz történő köze­lítése. Ez bosszú távra szóló, történelmi jelentőségű feladat. A közelítés azonban nem egyformaságot jelent. Nem arról van szó. hogv valamennyi szocialista országban egyforma gazdasági komple­xumok jönnek létre, hogv a testvéror­szágoknak egymáshoz kell igazítaniuk minden termelési vagy fogyasztási mii tatőszámukat stb. Az eltérő természeti viszonyok, hagyományok, területi és né­pességi nagyságrendek következtében távlatilag is lesznek eltérések az egves országok gazdaságának szerkezetében, a fogyasztási szokásokban stb. Ugyan­akkor döntő: a társadalmi újraterme­lési folyamat szempontéból meghatáro­zó mutatók kieevenlítődése, egymáshoz való közelítése. Ilven mutató az egv fő­re jutó nemzeti jövedelem, az ipari ter­melés, a munkatermelékenység, a reál­jövedelem növekedési üteme. A szocialista országok gazdaságának egymáshoz történő közelítése nemzetkö­zi érdek. Mindez fontos feltétele a ha­tékony és stabil kooperációs kapcsola­toknak, a speciális erőforrások gazdasá­gos hasznosításának, a tudományos-mű szaki eredmények széles körű haszno- sftásának. A szocialista gazdaságok egymáshoz történő közelftésének alapvető útja a nemzeti gazdaságok összehangolt, a bel­ső erőforrások maximális hasznosításán alapuló fejlesztése. A közelítés végső soron nem más, mint a társadalmi mim ka hatékonyságának, termelékenységé nek magas szinten történő kiegyenlítő­dése. Nem kezdhető a legalacsonyabb árak, vagy a legmagasabb bérek nem­zetközi méretű bevezetésével. A szocialista gazdasági integráció se­gítségével a KGST-országok történelmi feladatot oldanak meg: a tőkés államo­kénál is magasabb termelékenység el­érését. A világszocializmus fejlődésében kie­melkedő helyet elfoglaló, húsz évre sző­lő Komplex Program most megvalósító sónak új szakaszához érkezett. A jövő évben befejeződik a KGST-országok 1975—1980-as évekre szóló ötéves tervei­nek koordinálása. A Komplex Program célkitűzéseit a népgazdasági tervek is rögzítik majd. Mindez új típusú és meg­bízható garanciát jelent a program cél­kitűzéseinek a megvalósulására. A KGST szerveiben folyik a 15-20 évre szóló távlati tervek egyeztetésének előkészí­tése. A közös tervezés az utóbbi Időben számos űj elemmel gazdagodott. A XXVII. ülésszak a Komplex Program cél­kitűzéseinek megvalósítására közvetlen tervezési alap létrehozását irányozza elő. Megértek a feltételek arra is, hogy a tagországok éves és ötéves' terveiben önálló szakasz foglalkozzék az integrá­ció speciális kérdéseivel. A közös ter­vek szilárd alapul szolgálnak a terme­lés magasabb színvonalú specializálódá­sához és kooperációjához, a termelési és tudományos együttműködés kérdései­nek komplex és a távlatokkal is szá­ntóié megközelítéséhez. A közös tervező tevékenység tökéle­tesítése terén nagy feladatok várnak a KGST tervezési egvöltmüködési bizottsá­gára. Ez a bizottság lesz a tervszerű szocialista integráció tényleges vezérka­ra. A terveken alapuló közös termelési együttműködés igen korszerű formáját alkotják a nemzetközi gazdasági egye­sülések. tovább bűvölnek — elsősorban a nyersanyag-kitermelö iparágakban — o KGST-országok közös nagyvállalatai, az eddiginél is magasabb színvonalra e- metkedik a tudományos-technikai e- gynttműködés. A KGST prágai ülése rá­mutatott: a tudományos-technikai együtt­működés szerves része az egész integ- ráciés folyamatnak. Éppen ezért szoro- rosabban, szervesebben össze kell kap­csolni az együttműködés tudományos- technikai és termelési formáit. A KGST mint a világgazdaság törté­netének napjaiban ói típesii nemzetkö­zi gazdasági közössége a szocializmus alkotása. Minél nagyobb arányokat ölt a szocialista országok gazdaságainak integrációja, minél sokoldalúbbá válik a tudományos, technikai és termelési e- gynttmüködés. annál nagyobb lesz a szo­cialista világrendszer és az egyes szo­cialista országok gazdasági ereje, an­nál gvorvnhhan emelkedik a szocialista munka íermeléknnvsége. annál maga­sabb lesz népeink életszínvonala. Korszerűbb szakemberképzést Schick Károly igazgatóhelyettes büszkén mu­tatja az új iskolát. Az új iskola kétségkívül megfelel a maga­sabb színvonalú oktatás követelményeinek. Korszerű villamos írógépek, elektromos szá­mítógépek, magnetofonok és oktatógépeik áll­nak a tanulók rendelkezésére. Ilyen körülmé­nyek között jobban megy majd a tanulás. Er­ről beszélgetünk a diákok egy csoportjával, többek között Gergely Lacival, aki a közel­múltig a SZISZ-alapszervezet elnöke volt. Csen­des, megfontolt fiú, a mezőgazdaság szeretete a vérében van. Elsősorban az állattenyésztés problémái érdeklik. Akár egy napig is elbe­szélgetne szakmai kérdésekről, s egy percig sem Untatná az embert. A gyakorlat embere. A rövidesen sorra kerülő érettségi után vala melyik szövetkezetben helyezkedik el. — Ilyen körülmények között öröm a tanú lés, de a SZISZ-szervezet Is jól járt — kezdi mondókáját, nem hazudtolva meg az egykori SZISZ-elnököt. Legutóbb jó munkánkért 60 e- zer korona jutalmat kaptunk a SZISZ járási bizottságától. Vettünk érte két magnetofont, egy lemezjátszót, hangszereket, rendbehoztuk a sportpályákat. Azelőtt a gyűléseket is alig volt hol megtartani, az említett felszerelések­nek sem vettük volna nagy hasznát. Most már egész más a helyzet, tovább javulhat az ifjúsá­gi szervezet munkája. A SZISZ-alapszervezet új elnöke, Puha Mar­git is hasonlóképpen vélekedik. A jövőben el sósavban, a szakkörök munkáját akarják meg­javítani. A szakkörök vezetésére a tanító elv .társakat szeretnék felkérni: így- lehetőség nyílik arra, hogy az oktatás és az iskolán kí­vüli szakköri tevékenység szervesen kiegészít­se egymást. Hogy miért választotta éppen a mezőgazdaságot? — Faluról származom, gyerekkorom óta sze retem ezt a munkát, és szerintem az életcél kiválasztásánál ez a döntő. A többieket is arról faggatom, mi késztette őket arra, hogy a mezőgazdaságot válasszák élethivatásukul. — Szüleim a hidaskürti szövetkezetben dol­goznak — mondja Modrovszky Edit — nekem is tetszett az adminisztráció, a könyvelés. Ö- rülök, hogy legalább az utolsó évben korsze­rű eszközökön tanulhatom a korszerű könvvi- telt. Biztos nagy hasznát veszem majd a gya­korlatban. Fülöp Ibolya ugyancsak arra hivatkozik, hogy szülei nyomdokaiba akar lépni. Beszél­getésünk e pontjánál Schick Károly igazgató- helyettes is közbeszól: — Ha 10-15 évvel ezelőtt készítette volna az interjút, aligha kapott volna az elmondot­takhoz hasonló válaszokat. Szerencsére ma már csak rossz emlék, hogy a fiatalok me­nekültek a faluról, a mezőgazdaságból. Hoz­zánk kétszer, háromszor annyian jelentkez­nek, mint ahány növendéket fölvehetünk. Két­ségtelen, hogy a megváltozott körülmények, a jobb anyagi, kulturális és életfeltételek ját­szottak közre. Nekünk és általában a mező­gazdasági oktatásnak — pedig az a célunk, hogy még korszerűbb, tudományos szintre he­lyezzük a mezőgazdasági termelést, kulturál­tabbá tegyük a falusi életmódot. Ebben a kor­szerű iskolában szándékunkat meg is valósít­hatjuk. Aztán az iskola további terveiről beszél. A korszerű felszerelés lehetővé teszi merészebb elképzelések megvalósítását is. — Azt szeretnénk elérni, hogy iskolánk a csallóközi mezőgazdasági szakemberképzés, a mezőgazdasági tudományok központjává vál­jon. A járási szervek segítségével iskolát könyvtárunkat járási szakkönyvtárrá szeret­nénk bővíteni, ahol az érdeklődők megtalál­hatnának minden hozzáférhető irodalmat és dokumentációt, s minden szakmai kérdésükre a választ. Szép és nemes elképzelések. S az Iskola legjobb úton halad, hogy valóban a mezőgaz­dasági tudományok csallóközi fellegvárává váljék. Palágyi Lajos a szerző felvételei Modrovszky Edit és Puha Margit az ökonó­miai tagozaton tanul. Most már ideális körül­mények között készülhetnek fel leendő hiva­tásukra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents