Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-11 / 50. szám
A KÖLTÉSZET HATALMA A JAPÁNOK NEMZETI SZENVEDÉLYE A VERSÍRÁS Nem kell meglepődni, ha valaki utazás közben azt veszi észre, hogy a mellette ülő japán hirtelen felugrik, zsebéből papírt szed elő, és lázas sietséggel, számunkra érthetetlen hieroglifákkal rója tele a lapot. Ilyenkor verset ír. Egy- jelenet, hirtelen fónyviUanás, váratlan hanghatás ihletére nem tudj-a leküzdeni versírási szenvedélyét. A versírás ugyanis, nyugodtan mondhatjuk, hogy a japánok nemzeti szenvedélye. Verset írnak mindenhol, és minden időben, ihletforrást, nagyon könnyen találnak. Szinte mindegyikük magabiztosan állítja, hogy igazi költői tehetség. Verset ír Hirohito császár, a gyári munkás, egyforma tűzzel vitatkoznak a költészetről miniszterek és csendes háziasszonyok, babérkoszorú után vágyakozik a rendőr és a megrögzött bűnöző is. „A költészet nemzeti hagyomány és szórakozás“ — írja az egyik kritikus. — „A költészet nyugtatja az a- gyat és nagyobb erőfeszítésekre késztet. Erősíti az érzéseket és egymás megértését.“ Leggyakrabban három versfajtát használnak. A haiku verset, ami stilizált, 17 szótagből álló versekből tevődik össze, vagy a senr- ju formát választják, amelyik rövid és szatirikus vers, esetleg a bonyolult vaka vagy tanka elnevezésűt, amit először a középkorban a császári udvarban használtak. Egész Japánban szinte naponta rendeznek — nem költészeti fesztiválokat, ha nem — versenyeket. Legismertebb az újévi verseny, a- melyet a császári család szervez. Ezier és ezer Lelkes műkedvelő költő írja verseit külön erre az alkalomra, reménykedve abban, hogy valamilyen csoda folytán versük bekerül a legszűkebb válogatásba és a császárnak is felolvassák. Ez az egyetlen jutalmuk. Százszámra szerveznek ..költészeti iskolát“, klubokat és költők társaságát. Mindegyik lap, beleértve a csak gazdasággal foglalkozókat is, hetente legalább egy oldalt szentel a műked velő költők verseinek közlésére. Hozzávetőlegesen tíz hivatalos irodalmi folyóirat van Japánban, amelyek kizárólag verseket publikálnak, nem számítva a több száz magánkiadást. Katonák és szumo-bir- kózók, vasutasok és bárhölgyek, diákok és idősebb földművesek mindannyian képesek arra, hogy bármelyik pillanatban papírra vessék a rímbe foglalt legtitkosabb gondolataikat. A költészet hatása alól nem vonhatják ki magukat a legmegrögzöttebb bűnözők sem. így például a 38 éves Tamotsu Koh-ara, akit egy hároméves gyermek elrablása ós megölése miatt felakasztottak, több poémát hagyott maga utón, amelyekből kiderült, hogy menynyire megbánta tettét. Versei egyik rokona kezébe kerültek, s az elküldte őket az egyik irodalmi folyóiratnak, s aiz meg is jelentette — mint Szeicst Fukusima verseit. Erre azért volt szükség, mivel Japánban tilos a bűnözők verseit igazi nevük alatt megjelentetni, nehogy a nagyközönség megkedvelje őket és felmentésüket követelje. Jellegzetes az 54 éves Hi- roko jamamota esete, aki két gyermek anyja. Az oszakai bíróság 1951-ben kötél általi halálra ítélte ezt az asszonyt, mivei bebizonyosodott róla, hogy gyilkolt és gyújtogatott. Négy évve! később a könyvkiadók megjelentették egy versgyűjteményét — a hatóság engedélyével — igazi nevével. Egybenhangzó vélemény szerint ennek köszönheti, hogy 1969-ben megkegyelmeztek neki. ö volt az egyetlen nő, a- kit köté] általi halálra ítéltek a háború után Japánban. Szadamicsl Hiraszava, 82 éves festő, akit halálra ítéltek 1948-ban, mivel megmérgezett tizennégy bank- tisztviselőt, verseinek köszönhette, hogy elhalasztották az ítélet végrehajtását. Hasonlóképpen járt a 37 éves Kioei Okuko, akit kiskorú lányok megerőszakolásáért és meggyilkolásáért Ítéltek halálra. A börtönben írt verseinek köszönhetően most várja a bíróság végső döntését, az itéletvégrehaj- tás örtödszöri elhalasztása után. A költészet századokon át döntő szerepet játszott a japán történelemben. Sok történelmi személyiség, akik szolgálatvégzés közben életüket vesztették, gyönyörű verseket hagytak hátra. A Japán költészet ismert antológiája, a Maniosu, a- mely a VII. és VIII. században Irt verseket tartalmazza, 4500 különböző hosszúságú költeményt gyűjt egybe. Ez az antológia évekig valódi kábítószerként hatott a költészet Ihlette japánokra. Egykor a Japánok Maniosu verseit, amelyeket ..Tízezer lap gyűjteménye“ néven is emlegetnek, úgy idézgették, mint ma a kínaiak Mao Ce-tung műveit. Sokan még ma is elragadtatással hallgatják azt a legendát, amely arról a szamurájról szól, aki versírás közben esett el. A köl- tészetimádás hagyományát sok második világháborús vezető is ápolta, köztük Hi- deki Tojoa miniszterelnök, Isoroku famamoto tengernagy és Tomojuki Jamasita tábornok. „Minden, amit el lehet képzelni, a költészet forrásául szolgál“ — írja agy kritikus. Ez lehet a születés vagy a halál, a siker vagy a sikertelenség, beszélgetés egy tavasszal tündöklő virággal vagy a rozsdavörös őszi falevéllel, sőt a szennyezett tenger vagy a gyárkémények füstjével borított ég is. FIGYELEM! FIGYELEM Mivel a CSKP 50. évfordulójára meghirdetett (5 évig tartó) Irodalmi pályázatra tavaly kevés magyar pályamű érkezett be, szükségesnek tartjuk a követkozó akciókat szélesebb kórbeu propagálni. Az Irodalmi Alap által meghirdetett pályázatokon nemcsak az Írószövetség tagjai, hanem bárki részt vehet — politikailag elkötelezett, könyvben még meg nem jelent alkotásával. A CSKP évfordulójára szánt pályaművet 1974 január végéig kell eljuttatni a következő címre: Slov. literárny fond. Bratislava, Stúrovo *. A nevezett pélyázaton kívül ebben az évben az Irodalmi Alnp pályázatot hirdetett a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára is. E pályázatra olyan irodalmi alkotásokat lehet beküldőn!, melyek a fasizmus elleni harc (hazai földön), a spanyol polgárháború, a fasizmus ellen harcoló csehszlovák katonai egységok problémakörével foglalkoznak. Beküldési határidő: 1973. XII. 31. Pályázni lehet a következő müfajű írásokkal, költészet, regény, novella és elbeszélésgyüjtemények. gyermek- és ifjósági művek, színjátékok, televíziójátékok, rádiójáték, filmforgatókönyv, emlékirat és visszaemlékezés, történelemnépszerüsltó írások, irodalom- kritikai müvek. Az egyes kategóriákban 25 000 — BDD0 korona értékű dijakat lehet adni. s a dijat nem nyert müveket kisebb összegekkel lehet jutalmazni. A pályaműveket 3 példányban gépelve kell elküldeni. Csanda Sándor, a szekció titkára Most jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában Zsilka Tibor „A stilus hírértéke“ című kiváló tanulmánygyűjteménye. A kötet a maga nemiben a csehszlovákiai magyar Irodalom egyedülálló jelensége, hisz a szerző az irodalmi kommunikációval foglalkozó FnantíSek Miko professzor által vezetett nyittrat kutatócsoport tagja, s munkájában az Immár „iskolának“ nevezhető csoport kutatási irányzata és módszertani eredményei jutnak kifejezésre. Zsilika könyve, melyet Miko professzor „Szövegnyitása“ vezet be, három részre oszlik. Az első ciklus szövegelemzéseket és stílusvizsgálatokat tartalmaz, a második ciklus szépirodalmi szövegek vizsgálata kvantitatív módszerrel, míg a harmadik ciklus, melynek címe „Kitekintés“, a világirodalom, mindenekelőtt a szovjet jeltudomány jelenségeivel foglalkozik. S e oiklusokon belül a kötet egyes tanulmányai is izgalmas jelenségeket tárgyalnak: Fábry Zoltán nyelvi stílusáról, Kommunikációelmélet, stílus, szövegelemzés, Az Irodalmi mű társadalmi vonatkozása, A XX. századi magyar Irodalom statisztikai modellje, A nyelvi rendszer és struktúra, A szovjet jeltudomány sajátossága, A kifejezés esztétikája — Íme ízelítő a gazdag anyagból. Több jelentős munka látott napvilágot az utóbbi hetekben a Madách Könyvkiadónál a jelenkori szlovák szerzők tollából, így többek között immár második magyar kiadásban jelenik meg, Tóth Tibor időtállónak mondható, kiváló fordításában Vladimír Mináé „Sohasem vagy egyedül“ című kötete. A tízegynéhány évvel ezelőtt Íródott, s annak í idején magyarul is jelentős sikert aratott „kettős no.vella“ ; az utóbbi évek szlovák irodalmának egyik legmaibb írása. Mináö kolombuszi útra indult a mai fiatalok közé. A felfedező út eredménye ez a kötet: Marina talán a modern szlovák irodalom egyik legjobban megformált mai alakja, aki minden személyes válság és szenvedés ellenére megtartja szocialista hitét. Az ikernovella másik részében Marina partnerével Zsorzsikkal ismerkedünk meg, aki sok mindenben emlékeztet a negyvenöt utáni építőévek hőseire, csupán egyvalamiben — alapvető valamiben — tér el: mer kételkedni,, sőt nehézségiekbe ütközik, meg mer küzdeni velük, és kis híján elbukik. A két ember sorsa példázza azt az igazságot, amelyet Mináö iker« öve fiájának címében mond ki: társadalmunkban az ember soha sincs egyedül, még akkor sem, ha leg- alulra kerül, ha megtapossák, igazságtalanul vétenek ellene: mindig akad valaki, aki melléáll. Natasa Tanská „A tenger“ című kisregénye, amelyet Kopasz Csilla tolmácsolt a magyar olvasóknak, annak a Mináü-utáni szlovák prózaíró-generá'ció nak a tagja, melyet éppen a Mináöék nemzedékének problémafelvetése indított el útján. A közös könyvkiadási egyezmény keretében behozott kötetek közül az Olcsó Könyvtár legújabb kötete érdemel különös figyelmet. A XIX. századi realizmus egyik legnagyobb legénye fl ISZTELET A KONYVNE 31. BEFEJEZÉSÜL MÉG NÉHÁNY GONDOLAT l Mint mindennek ennek a sorozatnak is vannak határai. Egyszer be kell fejezni, mert az olvasó idővel rann a témára legyen bármilyen érdekes is. All ez a mi sorozatunkra is, annál is inkább, mert feltételezhetően szűkebb szakmai volta miatt nem minden cikkünk tartott számot közérdeklődésre. Befejezzük sorozatunkat. nem azért mintha kifogytunk volna a témából, mert a könyvek mindig új és új problémát vetnek fel. A könyvekről amíg könyvkiadás van megszakítás nélkül lehet írni. Lehet őket elemezni nemcsak tartalmilag, hanem vizsgálni lehet a könyv szerkesztését, nyomását, illusztrációit, kötését stb. Tehát a lapszerkesztési szempontok azok, amelyek törvényszerűen véget vetnek egy-egy sorozatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem közlünk majd könyvvel kapcsolatos írásokat sorozaton kívül. Befejezésül néhány adatot közlünk a könyvkészítés egyik utolsó fázisáról, a kötésről, és szólunk a könyvkereskedelem dolgairól is. A 4. században már ismerték a könyvkötés mesterségét. A legrégibb ismert könyvkötések a 7. századból valók, tökéletes kivitelük nagyon régi gyakorlatra vall. A könyv táblájának anyaga hosszú időn keresztül a fa volt. E szokás eredetét valószínűleg Keleten kell keresnünk. A fatáblákat a középkorban bőrrel vagy pergamennel vonták be. A templomi célokra szolgáié könyveket igyekeztek a legdíszesebben kiállítani. A ti. és 12. században a kódex íveit már bőrszíjakra fűzik fel, s a kötési tábla is szervesen illeszkedik a könyvhöz. A kötés díszítését nagy gonddal, költséggel és mű- értéssel végezték. A fatáblát aranylappal vonták be, a tábla közepét rendszerint elefántcsont reliéffel díszítették, amelyet drágakövek vettek körül, vagy pedig miniatűr képeket festettek rá. A könyv sarkain drága kövek álltak ki a fémfoglalatból, és ezek a díszen kívül arra is szolgáltak, hogy a könyv ne feküdjön közvetlenül a polcon. A kódexek kötését, akárcsak a szöveg írását és díszítését a kolostorokban szerzetesek végezték. Természetesen voltak világi könyvkötők is, főképpen az egyetemeken. A művészet valamennyi ágára. így a könyvkötészetre is nagy hatással volt a reneszánsz. A könyvfedelet a legnemesebb bőrökkel vonták be, és gazdag díszítésekkel, arabeszkekkel látták el. A kódex kötések legszebb példányai Mátyás király Corvináinak kötései. Ezek e- gészen különálló, a könykötészet területén máshol le) nein található stílust képviselnek. Ezekről annak idején sorozatunkban részletesen írtunk. A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája. Most már nemcsak fejedelmek, hanem tehetősebb polgárok, tudósok is gondolhattak könyvtáralapításra, és így mind nagyobb jelentőséget kap a könyvkötészet. A másik jelentős határkő a könyvkötészet történetében az új korszak, a technika korszaka, amely más igényeket támaszt a könyvkötéssel szemben. Olyan igényeket, amelyek a technika helyes alkalmazását teszik lehetővé, nem pedig régi, kézzel kötött, aranyozott fó- liánsoknak gépi úton való utánzását A kinyomtatott, hekötött könyv alapjában készen áll arra, hogy az olvasó kezébe kerüljön. A közvetítés a könyvkereskedő, a könyvkereskedelem végzi. Ez a folyamat azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A kinyomtatott könyv esetében másról van szó, mint valamilyen árufajtának egyszerű termeléséről. A könyv alapjában véve szellemi termék, lényege a tartalma — a külső alak, a papiros, a festék, a betű csupán a tartalmat rögzítő és kifejező eszköz. A könyv szerepe és feladata is egészen más, mint bármilyen egyéb ipari terméké. Az átlagos árunál az előállításhoz felhasznált anyag jósága szabja a minőséget. A könyvek minőségét elsősorban is a beléjük fektetett szellemi munka értéke határozza meg. A jé könyv a legrosszabb papiroson és a legolcsóbb eljárással készítve is jé könyv marad, a rossz könyv viszont a legfinomabb papiroson, fényűző kiállításban is értéktelen holmi. Az egyéb kereskedelmi cikkektől való ilyen lényegbeli eltérése egészen különálló helyet biztosít a könyvnek, és éppen ez az oka annak, hogy a könyvkereskedő működése más jellegű és talán nehezebb Is, mint bármilyen egyéb cikket árusító kereskedőé. —ar—
