Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-27 / 48. szám
6 új ifjúság — JASIN, PLÁNICKA, VIKTOR Megkezdődött a csehszlovák-szovjet barátság hónapja. Országszerte folynak az ünnepségek. Az észak - morvaországi labdarúgó-bizottság élményszámba menő rendezvénnyel köszöntötte a csehszlovák-szovjet barátság hónapját. A VZKG Ostrava óriási kultúrhelylségében találkozót rendezett a labdarúgás néhány nagy kapuvédő fe és a közönség számára. Köztudott, hogy októberben nálunk járt Lev fasln, minden Idák legfőbb szovjet kapusa. fősín érdemet elismeréséül 1963-ban megkapta a France Football arany labdáját. Az észak-morvaor- szágidk kihasználták Jasin jelenlétét és meghívták öt a kapusok találkozófára. fashion kívül felen volt még Pláníőka, Pavlls és Viktor. Plántőkáról talán nem szükséges beszélnünk, öt hírből a legfiatalabbak is Ismerik. A csehszlovák válogatott legendás hírű tagja volt, szinte nem lehetett neki gólt Iónt. Pavlls a nagy Dukla idején őrizte a katonák hálóját. Ivó Viktor pedig ma véd a sárga-pirosaknál. A kapus-randevú jól sikerült. Nemcsak a közönség érezte magát jól, hanem a szakemberek Is, a- % kik kihasználták az alkal- | mat és Ostravára utaztak. Sok edző jegyzett be érdekes feljegyzéseket a füzetébe. Sok riport készült. Másnap Faults és Viktor elutazott, Pavltst edzőt, Viktort játékost teendőt várták. Ekkor viszont befutott Vüiam Schrolff és Kostka. Schroijfről Ismét nincs mit beszélnünk, hiszen a nagy kapust mindenki tsntert, a chilei ezüst tulajdonképpen az ő nagy érdeme volt. Kostka Lengyelországból jött, nemrégen a Górnék Zabrze kapufában őrködött, ma edző. A rendezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a becses vendégek jól érezzék magukat. Az egyik délutánt például vadászatra szánták. Kirándultak a hűk- valdi vár környékén elterülő szép erdőkbe, hogy megpróbálkozzanak a vadász - szerencsével. Jasin is puskát vett a kezébe, és csaknem elejtett egy muflont. Már éppen célzott, amikor a vad közelében megjelent az anyaállat kicsinyeivel. Jasin mosolyogva eresztette le a fegyverét, és megjegyezte, hogy a közbejött esemény egyáltalán nem bosszantja. Örülök —mondta —, hogy engem még mindig futballistának tartanak. Ha lelőttem volna a muflont, szétkürtölték volna a lapokban, és akkor azt hitték volna az emberek, | hogy vadász tettem. Pedig § én még most is inkább lab- I dákra és nem muflonokra | vadászok szlvesebbenl (kiochanj ■ Ismét Antonín Himl lett a CSSZTSZ elnöke A Csehszlovák Testnevelési Szövetség IV. kongresszusa után A z egész ország érdeklődéssel figyelte a Csehszlovák Testnevelési Szövetség IV. kongresszusának tanácskozását és határozatait. Bizalommal tekintettek elé a funkcionáriusok, a sportmozgalom „szürke" emberei, de érdeklődéssel várták maguk a sportolók és a szurkolók is Most, néhány nappal a kongresszus befejezése után elmondhatjuk, sokat várunk a jövőben az új határozatoktól és intézkedésektől. Itt van már, szinte a küszöbön a következő, huszonegyedik olimpia, amelyet 1976-ban Innsbruckban és Montrealban rendeznek meg. A Münchenben szerzett két aranyérem dicséretes dolog, de Kanadában többet kell nyújtanunk, hiszen a csehszlovák sporthagyományok erre köteleznek. A IV. kongresszus fontosságára mi sem jellemzőbb, mint az a tény, milyen nagy figyelmet szentelt neki a CSKP Központi Bizottsága. A küldöttséget Gustáv Hu- sák főtitkár vezette. Husák I elvtárs felszólalt és elmondotta, hogy a sport fontos nevelési eszköz a társadalom kezében, ezért még nagyobb figyelmet szentelnek neki. És az sem közömbös egyikünk számára sem, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság sportolói milyen sikerrel szerepelnek a világ- versenyeken. A IV. kongresszuson szá-* mos értékes és hasznos felszólalás hangzott el, megbecsült és lelkes szakemberek kerültek be a CSSZTSZ Központi Bizottságába. Az elnök ismét Antonin Himl lett, s néhány neves sportoló is bekerült a központi bizottságba. Szeretnénk hinni, hogy a IV. kongresszus mérföldkő lesz testnevelési mozgalmunk életében, hogy az elfogadott határozatokat meg-: valósítjuk a gyakorlatban, és megindulunk azon az ú- ton, amelyen a szocialista testnevelésnek járnia kell, hogy a tömegsport és élsport bonyolult problémáját közmegelégedésre oldjuk meg. * A párizsi L'Équlpe érdeíkes cikket közöl „Talán megértük az amaboli- kumok halálát?“ címmel. Világszerte régi és izgalmas téma a mesterségesen, vegyi úton megteremtett erő és állóképesség fokozása a sportolóknál. A csúcsok azért vannak, hogy a sportolók legyőzzék őket. De egyáltalán nem mindegy, milyen módon történik ez. Dr. Roger Bannister, a Brit Sportbizottság elnöke, aiki kiváló atléta volt fiatalkorában, anyagi eszközöket kért kormányától, hogy tudományos alapokon vizsgálhassa az anaboMikumok hatását a szervezetre. A londoni Szent Tamás-kórház orvosainak és kutatóinak egy csoportja nem mindennapi lelkiismeretességgel fogott hozzá a munkához. A vér és vizelet vizsgálatakor radioimmu n o lógial eljárást alkalmaztak. Ez a módszer VÉGRE! olyan pontos, hogy segítségével egyezted milligramm szteroidot is fcl lehet mutatni a szervezetben. Az eredmények egyértelműek. A szervezetbe Juttatott legkisebb mennyiségű sztereóid Is a máj megbetegedését' (elváltozását) és a szexuális potencia csökkenését vonja maga utáni A felmérés eredményét eljuttatták az egyes országok sportszövetségeihez és a nemzetközi szövetségekhez, és a Jövő évben Bannister újságban Is közli őket. A francia lap szerint itt az ideje, hogy végre megszűnjön az emberi szervezet kizsákmányolása, mert ki lesz a felelős azokért a sportolóikért, akik évek múlva megromlott egészségi állapotban találják magukat? Véleményünk szerint is 1- gen hasznos volt a Brit Sportbizottság munkája, és kellő időben Is történt. Végre meg kell állítani a vegyi úton történő csúcshajszát, amelynek semmi köze a sporthoz!-bt— KÉT ÉV MtLVA CSEHSZLOVÁKIA MEGNYERHETI A DAVIS KUPÁT! Az utóbbi esztendőkben talán a teniszben tette meg legnagyobb fejlődését a csehszlovák sport. Lehetséges, hogy Kodéi lesz az év legjobb hazai sportolója, aki számos külföldi és belföldi győzelme után Wimbledonban is győzött. A csehszlovák teniszválogatott, azaz a Davis Kupa csapata a legjobb európai közösségnek bizonyult, és nagy elismerést kiváltva szerepelt Melbourne-ben, ahol ugyan kikapott az ausztráloktól, de csak nagyon szoros küzdelmek után. Kodes mellé — aki elfáradt az év végére — Hfebec és Zedntk nőtt fel. Különösen Hfebec szerzett kellemes meglepetést, amikor legyőzte Newcombe-t. Érdemes idézni néhány véleményt az Ausztrália — Csehszlovákia mérkőzésről. Kodes: A jobbik csapat győzött. Legjobb emberük — és egyáltalán, a pálya legjobbja — Laver volt. N. Fraser, ausztrál kapitány: Nem vártam, hogy ilyen nehezen boldogulunk majd Csehszlovákiával. Ellenfeleink kitűnően teniszeztek. Két év múlva, ha fiatal játékosainak fejlődésében nem áll be törés, akár győztese is lehet Csehszlovákia a kupának. LABDARÚGÁSUNK HOLTJA ÉS JELENE AMILYEN A BAJNOKSÁG SZÍNVONALA... Ahogy elnézte az ember válogatottunk játékát egy valamire való ellenféllel szemben, akaratlanul is az a gondolata támadt, hogy az ellenfél csapata futballistákból, míg válogatottunk csak játékosokból áll, aWk többet törődnek a taktikával, a kötelességükkel, mint azzal, hogy elsősorban játszani jöttek - ki a pályára. Az egyes mérkőzéseken helyénvaló a taktikázás, de válogatottunk játéka kit győzött meg csak egyszer ts arról, hogy ott a helye a legjobbak között? És itt vagyunk a- dolgok lénye généi: amilyen játékmodor jellemző a bajnokságra, olyan felfogásban futballozik a válogatott is. Ez csak természetes, nem? E megállapítás után mintha ellentmondásba keveredtünk volna, mert az I. labdarúgó-liga színvonala sok európai ország bajnoksága mögött kullog, és mégis volt rá példa, hogy ezeknek az országoknak válogatottját legyőzték futballistáink. Hogyan lehetséges ez? Már az elején szögezzük le: nem a modern labdarúgás fegyvertárából kölcsönzött elemekkel győztük le az ellenfelet, hanem hihetetlen küzdenitudással, akarattal, megfelelő taktikával. Talán egyetlen példa sincs arra, vagy csak nagyon kevés, hogy válogatottunk „túljátszottá“ volna ellenfelét, és így nyert volna mérkőzést. Futballistáink ugyanis nem rendelkeznek a „tűljátszáshoz“ szükséges l a bda rúg ó -tu la j d on s á g okká 1 (gyorsaság, 'technika, a labdave- zetésl technika, rögtönzés, meglepetésszerű támadásvezetés, célszerű egyéni alakítások). Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az erkölcsi-akarati tulajdonságokra való túlzott ráállás, az erkölcsi-akarati tulajdonságok túlzott hangsúlyozása okozta labdarúgásunk kisebb fajta „tragédiáját“. Ugyanis megfeledkeztünk a lényegről, mégpedig arról, hogy a futballt elsősorban játszani kell. Néha csakugyan úgy tűnt a mérkőzéseken, hogy a labdát szinte csak a szabályok által előírt kelléknek tekintették futballistáink; pedig a labdával játszani kell! Talán azt gondoltuk az elmúlt évtized folyamán, hogy ha a ligában valaki Ilyen erényekkel még bajnokságot Is nyerhet, miért ne kereshetne ezzel valamit a nemzetközi porondon? Néha kijött a lépés. De csak néha. Általában Jöttek a kiábrándító eredmények, a még kiábrándítóbb játék. Ugyanis ma már csak a vak nem látja, hogy csupán a szívósság, a taktika, az akarat nem e- legendő a tartós sikerhez. Ezért értünk el csak véletlen sikereket, és azt is csak egy indiszponál tan játszó ellenféllel szemben, amely megengedte nekünk a mi játékunkat, a lassú, fantázia nélküli, öreguras labdarúgást. Az elmúlt évek során csaknem valamennyi nemzetek közötti és nemzetközi mérkőzésen kitűnt, hogy futballistáink csak „rajongói“, nem pedig művészei a labdának. Igaz, játékosaink is tudnak technikáznl, dekázgatoi, de a modern labdarúgás nem álló zsonglörködés, hanem futó játék. Futás és mozgás közben kell alkotni, technlkáznl, helyzeteket teremteni. A felgyorsult játékban a- zonban csak a legjobbaknak engedelmeskedik a „bőr“. És nálunk Ilyen játékosokat elvétve találhatunk csupán. A válogatott sikertelenségének az okát nem nehéz kitalálni: a klubokban elmarad a modern labdarúgás követelményeinek megfelelő edzésmunka. Hogy kik ezért a felelősek? Ezt sem nehéz kitalálni: az egyesületi edzők és vezetők, valamint maguk a labdarúgók. Nem régen mondta az egyik élvonalbeli futballistánk: szerinte nálunk semmivel sem edzenek kevesebbet a labdarúgók, mint bárhol másutt Európában. De hátakkor hol a hiba?l Ha például nem edzenek többet, nem edzenek intenzívebben más európai országok futballistái, akkor miért játszanak jobban? Miért technikásabbak, miért gyorsabbak, miért tudnSk alkotni a pályán? Talán mert csodalények? Vagy nemzeti mentalitásuk predesztinálja őket erre? Nem, ne legyünk nevetségesek! Nézzünk csak meg néhány országot, amelynek futballistái néhány évvel ezelőtt még csak botorkál tak a nemzetközi futball görön gyös mezején, és most előttünk vannak! Lehet, hogy nálunk eleget edzenek a labdarúgóik. Lehet. De azt már képtelenek vagyunk aláírni, hogy az edzések körül minden a legnagyobb rendben vanl Mert a mennyiség és minőség közé nem lehet egyenlőség! jelet tenni. Talán frázisként hangzik, de Így i- gaz: az egyesületekben kell komolyan venni a korszerű edzésmunkát, mert ez az alfája és o- megája mindannak, ami ma a sportban, a futballban történik., Hiába akarunk mi korszerűen játszó válogatottat, ha a klubokban komolytalan edzésmunka folyik, ha a klubcsapatok csak a pontokat gyűjtögetik a bajnokságban, s nem törekednek a játékra. Sokszor mondták, sokszor írták , az újságok is: válogatottunknak nem megy a korszerű játék. De hát miért ts menne? Milyen alapon? Láty.nk-e klubcsapataink mérkőzésein pontos, hosszú átadásokat, meglepetésszerű átmenetet a védekezésből a támadásba, gyors, szellemes labdaváltásokat? Csak nagyon ritkán, pedig ezek a tényezők a modern futball alapkövetelményei. De hát a válogatott keret edzései nem azért vannak, hogy ott játszani tanítsák a futballistákat... TOM' u«Mnr ; Reméljük, mérföldkő lesz
