Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-27 / 48. szám

N em Is olyan régen, két-három évvel ez­előtt, gyors fellendülést reméltek a len­gyel film-futurológusok: az apályt, mon­dották, bizonyos objektív és szubjektív körülmények jobbrafordulásával az öt­venes évek végének új hullámához ha­sonló virágkor követheti. Néhány jelentős mü született is (Közjáték, Nyírfaliget, A korona gyön­gye, A szerelem anatómiája stb.) a lengyel film­művészet általános színvonalára, problémalátásá­ra, eszköztárára azonban a tartós népszerűség volt jellemző. A rossz sorozat — sajhos — még ma sem szakadt meg; a legfrissebb bemutatóik a tétova útkeresésről s egyelőre csak szerény ered­ményekről beszélnek. Magyarázat és mentség ter­mészetesen bőven akad. Csak az ismertebb alko­tókat megemlítve: Andrzej Wajda a Menyegző u- tán színházban rendez (rebesgetik, hogy vissza fog térni a kamera mögé), Kawalerowicz a bal- sikerű olaszországi kiruccanás után még nem ta­lált magára, Skolimowski egyelőre Nyugaton ké­szült, meglepően gyenge .krimi-filmjével (Király dáma, ász) képviselteti magát a lengyel mozi­műsorban. Kevés a tehetséges debütáns. A „szűk esztendők“ okait kutatva egyesek szervezési gon­dokat emlegetnek, mások a merész kísérletező kedvet hiányolják: bizonyára más fehér folt is akad a filmgyártásban. A tények mindenesetre tények: a lengyelek még nem tudták visszanyer­ni a filmművészetben méltán kivívott és sokáig birtokolt előkelő pozíciójukat. A nemrégen bemutatott nyolc mű megtekintése után nehéz összefoglaló képet alkotnunk a mai lengyel filmről, ám ha figyelembe vesszük, hogy az előzményeket többé-kevésbé ismerjük, a ten­denciák így Is kirajzolódnak, s bizonyos össze­függések a gyorsmérleg készítése során is felis­merhetők. Kezdjük azzal, ami — ha nem is feltétel nél­kül, de alapkoncepcióját tekintve — tetszett: Jó­zef Gebskl és Antoni Halor „Szokások leírása" című filmjével. A dokumentumba oltott játék, vagy ha úgy tetszik, játékfilmbe oltott dokumen­tumsorozat sztorija megfelel az etnográfiai csen­gésű filmnek: fiatal egyetemisták felkerekednek, hogy a jövő számára rögzítsék egy település nyel­vét, dalait, hagyományait. Olyan falut keresnek fel, melyet a németek a háború idején a földig leromboltak — mindössze egyetlen család maradt életben. Ez a család viszont némaságba burko­lódzik; senki sem hajlandó feleleveníteni az egy­kori élményeket. A dráma parázsa akkor lobban lángra, amikor fény derül a titokra. Félszavak­ból és vallomásokból áll össze a kép, miközben a két szemlélet, a két vílágfeífogás ütközik — a fiataloké és az öregeké — látványos nagyjelene­tek nélkül egymással. Gebski és Halor nem szí­nes mesét szerkesztettek, hanem a lélek mélyére igyekeztek ásni. Krysztof Zanussl nevét a tájékozott mozinéző már megtanulta. A Megvilágosodás szervesen kapcsolódik a most még szerény életmű korább! darabjaihoz: ezúttal Is a pályakezdés, az érvé­nyesülés, a kapcsolatteremtés gondjairól és lehe­tőségeiről mondja el véleményét a filozofikus LENGYEL PANORÁMA hajlamú, s a filmet egyfajta „tudományos kifeje­zési lehetőségnek“ tekintő rendező. Hőse — fia­tal fizikus, aki önmagával, családjával, környe­zetével egyaránt sokszor birokra kel, sokat pró­bál és még többet vitatkozik, amíg helyét az é- letben meg nem találja. Wojciech J. Has „Szanatórium a homokóra a- latt“ című, bonyolult szimbólumokkal és sajáto­san lengyel történelmi utalásokkal telezsúfolt drámája az idei cannes-i fesztiválon került be­mutatásra — elutasító közöny, jobb esetben két­kedő fenntartás kíséretében. Az eszmei-művészi cél: egy ember sorsában láttatni a múltat és a Jelent, politikai változásokat és csoportok har­cát, a nemzeti küzdelmet és a felnőtté érés lép­csőit, döbbenetes vízióba sűrítve az Ifjúi eszmél- kedés sorsdöntő találkozásait, élményeit, gondja­it. Nagyszabású freskót ígért, Wojtech Has azon­ban nem ura roppant anyagának. Két új lengyel film is foglalkozik a tizenéve­sek világával. Nasfeter müve, a Pillangók gyer­mekek és felnőttek kapcsolatáról, az első mély érzelem születéséről (no és persze az életre szó­ló sebekről) szől; a Batory rendezte Furcsasá­gok tava pedig a családi fészek megbillent e- gyensúlya — és saját bizonytalansága — követ­keztében válságba kerülő csítrl lány hányatta­tásait beszéli el. Nasfeter remek gvermekszíné- szeket talált, alkotása azonban nem meggyőző: csupa „felnőttes“ mondatot ad szereplői szájába, jellemfestése — a pszichológiai ábrázolást is ide­értve — túlságosan, vázlatos. Látszólag mai témát dogoz fel, valójában azon­ban kitaposott ösvényeken halad Lenartowíez „őrültség“ című nim)e (szó szerint: Megszállott­ság, de hát a cím 1942 óta foglalt a filmtörté­netben). Ez a krimielemeket Is magába olvasztó mű azt az ősrégi „szellemességet“ illusztrálja — sajnos, nem szellemesen és nem is hitelesen —, hogy a házasság bilincseinek elviseléséhez lega­lább három ember szükséges. Az alapállás: fér), feleség, szerető. A házaspárnak nincs gyermeke, a szerető viszont egy-kettőre teherbe esik. tenar- towlcz elbagatellizálja a drámát, és minden po­tent a Feleség borzalmas bosszújának elökészité- *se érdekében játszik ki. Az Őrültségen az sem sóéit, hogy kitűnő színészek próbálják meg elhi­tetni a banális fordulatokat: a hosszabb ideje csak színházakban foglalkoztatott Stanislaw Mi- kulski és a Közjátékban feltűnt Barbara Wrze- sinska. Végül néhány szót a szórakoztató filmekről. Nem is olyan légen az Éva aludni akar volt a mérce: ma legalább egy-két klasszissal gyengébb filmeket, forgatnak. Nem sok jót mondhatunk Stanislaw Bareja „Kerestetik.. kerestetik“ című vígjátékáról, melynek cselekménye egy rejtélyes képlopás körül bonyolódik, humorforrása pedig szakállas ötlet: egy férfi nőnek öltözve kavar fel­fordulást és szenvedélyt. Feltehetően közönség­filmnek szánták a „Féltékenység és orvostudo­mány“ című drámát Is: Janusz Majewski egy har­mincas évekbeli híres Choromanskl-regényt vitt vászonra, Ewa Krzyzewska játssza a „végzet asz- szonyát“, ügyesen pendlizve a joviális férj és délceg szerető között. A sztori sok fordulata és a film hangszerelése (felfokozott szenvedélyek, sejtelmesség, lrodalmiaskodő dialógusok) a har- mincos évek stílusára emlékeztet — a banalitá­soktól elidegenítő Irónia nélkül. Ez az ízig-véríg kommerszfilm legfeljebb annyiban tekinthető mainak, hogy merész szexjelenetek és naturálls- ta betétek (operáció) tarkítják. A lengyel film „gyengélkedése“ — mint az Idei termésről szóló krónika bizonyítja — tovább tart. Ez a filmgyártó ország pedig a közelmúltban mestereket és mesterműveiket a- dott a világnak... Filmsorozat MARXRÓL Érdekes vállalkozásba kezdett Jugoszláviában az újvidéki Neo- planta filmgyár. Nagyszabású do­kumentumsorozatot készít Marx Károly életéről. A „Marx nyomá­ban“ című filmsorozat megvalósí­tásának első szakasza befejező­dött: a forgatócsoport — Rado­mir Subotlc forgatókönyvíró és rendező, Branko Ivat ovi c operatőr és Srdjan lile segédrendezö befe­jezte a forgatást. A napokban tértek haza 15-napos, mintegy 6000 kilométeres Htjukról körülbe­lül 2000 méternyi filmjeinél ellel. Meglátogatták mindazokat a vá­rosokat, amelyekben Marx Károly élt és alkotott. Nyugat-németországi tartózko­dásuk idején Marx szülővárosá­ban, Trlerben, továbbá Bonnban és Kölnben, valamint a Wuppertal ré­szét képező Bermenban, Engels szülővárosában forgattak. A mun­kát Brüsszelben folytatták, ahová Marx 1845-ben utazott, miután ki­utasították Párizsból. Ezután Londonban tevékenyke­dett a forgatócsoport. Mint isme­retes, amikor 1849-ben Marxot ki­utasították Németországból, elő­ször újra Párizsba ment, majd Londonban telepedett le, s itt halt meg 1883-ban. A htghgate-i temetőben levő sírjáról is készült felvétel. Eastbourne-ben a Brigh­ton és Dover között levő ismert nyaralóhelyen is jártak a Neo- planta filmesei: Engels hamvait kívánsága szerint ugyanis itt szórták a tengerbe 1895-ben. Párizsban három napig forga­tott a csoport. Megörökítette a fllmszalagon azokat az épületeket, amelyekben a tudományos szocia­lizmus megteremtője 1843-1845- ben, majd 1849-ben tartózkodott, és mindazokat az emlékeket, ame­lyek párizsi éleiére és munkássá­gára vonatkoznak. ki csak egy kicsit is odafigyel a dalokra, an­A nak bizonyára emlékezeetében marad Hana Zagorová hangja és előadásmódja. — Ne vedd annyira a szivedre — bátorítja egy leány levelében Hanát azután a hangver­seny után, amikor a szerelemről dalolt — a- melynek rossz vége volt. — Ne légy mindig oly szo­morú. Velem is már megesett ehhez hasonló dolog... Az érzelmes levélke írója naiv módon azonosítja ma­gát az előadóval és a daa tartalmával. De hagyjuk ezt. Való igaz viszont, hogy az énekes befolyásolhatja a fia­tal hallgatót, és így némiképpen ö is felelős annak ne­veléséért. Mi a véleménye erről Hana Zagorovának? — Nagyon sok gyereknek eszményképe az énekes. Tudjuk ezt a hallgatók leveleiből. Tehát az az igazság, hogy az énekes valóban hatást gyakorol rájuk. Első­sorban az egyéniségével és a viselkedésével. Természetesen nem mellőzhető a dal gondolati és ér­zelmitartalma sem. Hana Zagorová szövegei mind meg­ütik a mértéket. Milyen elvek alapján választja ki re­pertoár)^, és milyen típusú dalokat részesít előnyben? — Nagyobbára magam választom ki dalaimat, és így tehetőségem nyílik dönteni arról, hogy mit akarok és mi az, ami nem felel meg nekem. Korrepetálás közben a szerzőkkel egyetértésben sok mindenen lehet még változtatni. Nem szeretném magam sem slágerekre, sem sanzonokra specializálni. Igaz ugyan, hogy repertoá­romban minden műfajt képviselni akarok, mégsem tel­jesen a műfajuk szerint válogatom dalaimat. Inkább a mondanivalójuk szerint. Legjobban a komolyabb tartal­mú dalokat szeretem, olyanokat, amelyek valamilyen eseményt tolmácsolnak. Az természetes, hogy a meló­dia sem közömbös, hiszen a dallam a szöveg egyen­rangú társa. Az Idén Karel Vágner zenekarával énekel, melynek tagjai nagyon tapasztalt és képzett zenészek. Mindkét fél elégedett, és közös munkájuk már szép sikereket hozott. A kéthónapos sikeres szovjetunióbeli körút ti­tán a Goszkoncert szerződtette Hana Zagorovát és e Vágner-zenekart, egyben egy jugoszláv zenekart is kö­zös vendégszereplésre a szovjet köztársaságok főváro­saiba: Vilniusba, Rigába, Mínszkbe, Tbiliszibe, Bakuba, Taskentbe, Alma-Atába, Novoszibirszkbe és Moszkvába. Hana Zagorovának igen figyelemreméltó közönségsike re volt, ami azért is értékes, mert francia, német és jugoszláv énekesekkel együtt lépett fel, és fgy a kö­zönségnek módja volt az összehasonlításra. A Szov­jetunióban nagyon gyakran szerepelnek énekesek a világ minden tájáról. A második, szovíetunióbeli körút augusztus 20-án ért véget, ezután Hana Zagorová Lengyelországban, az NDK-ban lépett fel, de még ezelőtt idehaza három új dalt Játszott fel hanglemezre, és most készíti műsorát a lengyel és természetesen a mi televíziónk számára is. Nyakig munkában, ezer meg ezer kilométeres autó­utak, állandó Idegfeszültség, közbena mesterség csi­szolása... és így csak álom marad a szabad idő kedv szerinti kitöltése. Szeretne gimnasztikát űzni, renge­teg új könyvet elolvasni, szeretne valamit megkötni magának, az autővizsgát letenni... De a levél, amelyet egy kórházi orvostól kapott —, hogv dala segített egy kis páciensnek a krízist átvé­szelni — elégtétellel és jóérzéssel tölti el... A Svét v obmzech nyomán — bea — A DAL GYÓGYÍT HANA ZAGOROVÁ if ifjúság 7 Az olasz televízió, a RAl nemrég körkérdést intézett a nézőkhöz, hogy melyik műsorokat kedvelik és né­zik a legszívesebben. íme a sorrend: 1. filmek, 2. híradó, 3. té­véfilmek, 4. vetélkedők, 5. bűnügyi regények, 6. revük, 7. varieték, 8. tévéjátékok, 9. komédiák, 10. labdarúgó- mérkőzések. ooo Omar Sharif a legnépsze­rűbb színészek közé tarto­zik. Amerre jár, körülra­jongják a nők, még sem e- légeden. — Valóban sok nő van körülöttem, de milyenek? Csupa társaságbeli hölgy, filmszínésznő, művésznő. Nekem pedig egyszerű nőre volna szükségem. Olyanra, akinek csak telefonálhat­nék: drágám, nemsokára ér­kezem, főzheted az ebédeli ooo Fabio Testi olasz színész Ursula Andress legújabb vá­lasztottja: Az újságírók megkérdezték tőle, mi tet­szik neki Ursulán: művészi vagy testi kvalitásat-e? A válasz: — Ella Fitzgerald is nagy művésznő, mégsem von­zott. ^ ooo Anna Magnani, a közel­múltban elhunyt olasz szí­nésznő is hozzászólt a mo­dern férfiról folyó vitához, amely a római rádióban folyt. — Ha a mai férfi eroti­kus viselkedését vesszük fi­gyelembe, akkor foggal fel­tételezhetjük, hogy egy nap a komputerek ts szeretők lesznek. Nem lesz köztük különbség. Na, na... ooo Barbara Bouchet, a csinos színésznő kolléganőitől el­térően elégedetlen azzal, hogy szép: A szép lányt mindig bu­ta libának tartják. Szeret­nék találni egy rendezőt, aki csúnyává és reálissá tudna tenni. .. ,v- > / ooo — Foglalkozása? Egy beatvtcc: — Egy neves beat-zene- kar nélkülözhetetlen tagja vagyok. — Gitáros? — Nem, villanyszerelő.

Next

/
Thumbnails
Contents