Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-27 / 48. szám
n rág« szivében, a Národnf tflda SS egyik kapubejárata felett jelzi a cégér: VIOLA. A Viola Irodalmi- színpad: ugyan, de kizárólagos fenntartója a 'főváros 1. körzetének vendéglátóipar! vállalata, a Raj 1 Igazgatósága.. Ez azonban nem azt jelenti, hogy’ a költészet jó üzletet jelent a vendéglősöknek, csaposoknak, pincéreknek; a vállalkozás anyagilag nem rentábilis, valójában az Irodalmárok, a művészek és a laikus versbarátok a- zok, akik ebből élnek. Enyhébben szólva általuk Jutottak régi ábrándjuk megvalósulásához, méltó fórumhoz, ahol már egy évtizede a legszebb formában testesítik és szólaltatják meg a hazai és világirodalom költészeti kincseit. PhDr. Vladimír Justl, kandidátus, ma a Viola lelke, mozgatója, Irányítója. A- ránylag fiatal ember, az Odeon kiadó- vállalat dolgozója. Az Irodalmi színpadot egy lelkesült 'vezetőgárdával együtt elvezette a tízéves jubileumig, amelynek alkalmából jogos büszkeséggel adnak számot eredményeikről: 2974 ELÖADÄS egy évtized alatt — ebből 2817 a Viola házi színpadán, 357 pedig vendégszereplésen. Ez 563 önállö műsort jelent, melyből 83 a Viola törzsrepertoárja, a többi alkalomszerűen rendezett műsor; hivatásos és műkedvelő művészek; költők, zenészek, zenekari és dalegyüttesek műsora. 84 koncert írók és színművészek közreműködésével, szerzői alkotások felolvasásával zajlott le. E néhány számot előre kellett bocsátanunk, hogy érzékeltessük, mekkora munkát végeztek a Viola köré csoportosult lektorok, forgatókönyvírók, zeneszerzők és zenekari tagok, képzőművészek, költők, műszaki dolgozók és más munkatársak. S még pár számadat: a Viola rendezvényein 238 hivatásos színész és előadóművész, 08 színművészeti főiskolai hallgató és több mfnt 100 műkedvelő lépett fel eddig. Ma már jőelöre kell jegyet biztosítani a Viola előadásaira, különben nem jutunk be még a harmincadszor ismételt műsorra sem. — Nem volt ez mindig lgv, — mondja justl doktor. — Az első öt évben rendszerint a helyiség háromnegyed részét foglalták el csak az érdeklődők. A második öt évben a- zonban a befogadóképesség kicsinek bizonyult, sokszor van telt 'ház. Az eltelt évtized alatt hozzávetőlegesen 185 ezer látogatója volt a színháznak. Dr. justl a legnagyobb szeretettel beszél mindazokról, akik az irodalmi színpadot s a körülötte zajló Irodalmi életet Istápolják: — Mindnyájan valahol alkalmazásban vagyunk, valamely ágazat évi és napi feladatainak teljesítéséért felelünk, szívügyünkért — a Violáért — pedig leginkább szabad Időnkből áldozunk. A vezetőség tagjai és a legaktívabb munkatársaink, barátaink különféle fontos társadalmi posztokat A10 évesen érett Viola töltenek be, az az eredményeken Is meglátszik. Például alaposan kiaknázza a lehetőségeket a Csehszlovák Rádlő, amely már negyvenhat műsort vett fel a Violában, némely program részelt a televízió Is sugározta, s többször szerepelt már Irodalmi színpadunk filmben ts. A Supraphon tizennégy műsort vett fel előadásainkból, s ezekből már hét LP-lemez meg Is jelent... Külföldi rádiós és tévés vendégeink is elég sűrűn akadnak. AZ Oj ÉVADBAN a Viola műsoraiból és a törzsrepertoárból huszonnégy előadás marad továbbra Is műsoron. E nagysikerű programokból csak néhányat említünk: „Prága népének dala“, vagy „Egy cseléd regénye“ a főváros folklórját mutatja be. zenében, dalban és egy prágai szolgálólány eredeti leveléből vett szemelvényekkel. 1988-ban mutatták be először, eddig 87- szer került színre. Idén átdolgozott és bővített formában kerül bemutatásra és további sikereket Ígér. „Vita Caroll“ — IV. Károly cseh király saját életrajza cseh fordításban, régi hangszerekkel kísérve — 1971-től fut, eddig huszonegyszer Ismételték. „Kosmos“ — Vladislav Vanőura novellája az első cseh krónikásról, a népszerű Karel Höger felolvasása. régi hangszerek kíséretével, 1972 óta tizenháromszor. „Máj“ — Karel Hynek Mácha költeménye j. és F. Traxler korhű megzenésítésében: 1986- tól, az ősbemutatótól számítva 82 alkalommal mutatták be. Minden műsornak megvan a maga története, amely nem csupán a kezdetet, az útkeresést, az e- röfeszltéseket. a tanulás és a próbák fáradalmait, hanem az eredményeket, a sikert és az elismerést ts elkönyveli. A cseh művészek és alkotók közül az ú] évad programjában oly műsorokat találunk, amelyek Vladimir Holan, loset Hora, Josef Hanzllk, a régiek közül K. j. Erban és mások költészetét viszik közel a hallgatók szivéhez, felhasználva erre a zenét, a dalt, az eló- adóművészetet. a képzőművészetet, sőt a technika minden eszközét Is. A külföldi remeklrők közül is hadd említsük meg néhány nevet. Fracols Villon, Jean Cocteau, Jacques Prévert, Robinson Jeffers, Elisabeth B. Bárét és Robert Browning,’ Cyprian Norwld és mások... — Már régóta nagy súlyt helyezünk az orosz és szovjet költészet bemutatására, — mondja Justl doktor és a legsikeresebb műsorokból felemlíti Szerge] Jeszenyin, Marina CvJetajevova, F. M. Dosztojevszkij, N. V. Gogol és J. M. Lermontov alkotásaiból készült összeállításokat. Most szeptembertől kezdve mutatjuk be V. V. Majakovszkij poémá |át a szerelemről, melyet Jifl Tauler tolmácsol cseh nyelven és Jlfl Nérae- őek előadóművész szólaltat meg Hana Kofránková közreműködésével. VERSBARÄTOK, MŰKEDVELŐK Éveken keresztül képzőművészeti kiállításokat Is rendezett az Irodalmi színpad: száztíz művész alkotásait állította ki. Az utóbbi Időben saját munkásságát dokumentálja és propagálja a Viola: Pavel Jasansk? művészi fényképeinek tükrében az elmúlt évtized sikeres előadásaiból mutat be mozzanatokat. A Viola lránt tanúsított állandó ér deklődés 1968-ban klubba tömörítette az Irodalmi színpad barátait. A Klub Viola évente mintegy ezer tagot számlál s a legkülönbözőbb rétegekből tevődik ösz- sze. A klubtagnak egy évadban legalább négy előadást kell megnéznie, persze kedvezményes belépővel; kiválik a tagok közül, aki ezt a feltételt nem teljesíti, vagy meg nem újítja a tagságát. A leggyakoribb nézőkről Is statisztikát állítottak fel: 24 lrodalombarát Vtola- látogatúból ketten 82 előadást tekintet tek meg. A legtöbben közülük 20-40-et. A számbavett gyakori látogatók kb. egy- őtödrésze diák, a többiek Iparosok, hivatalnokok, nyugdíjasok, tudományos dolgozók, stb. A legifjabb közülük 19 esztendős, a legidősebb éppen 60 évvel több. A klubnak munkacsoportja és önálló vezetősége van. Tevékenységüknek tán legérdekesebb területe a szinte havonként megszervezett s meg Is valósított autóbusz kirándulás, amelynek ú- tlcélja mindig valamely lrodalomtörté- netlleg nevezetes hely megtekintése, a- mit helyszíni műsorral kötnek össze. A szeptemberi program Tfeblí és JaromS- fice — Otakar Bfezina és Vítézslav Ne- zval nyomában. A kedvelt költők verselt a Klubtagok adják elő. Máskor viszont neves előadóművészeket hívnak meg, hogy a klasszikus alkotásokat ő- don várak, kastélyok vagy múzeumok környezetében hallgathassák meg. A műkedvelő versmondók számára öt évvel ezelőtt megalakult a Studio Viola, amelynek már önálló műsorai Is voltak. Ez a stúdió eddig öt versmondő-ver- senyt rendezett. Dr. Justl és barátai jóvoltából betekintést nyertünk egy aránylag rövid, de sikerekben és eredményekben gazdag múltú Irodalmi színpad életébe. Elmondhatjuk. hogy n Viola 10 éves korára nemcsak, érett, hanem jelesen é- rett, hogy megvalósíthassa új terveit és társadalmi küldetését. Szántö György MIT BIZONYÍT CSOKONAI?- Az igazi költészet mindig élvezhető és időszerű! Jól sikerült „irodalmi és kulturális napok“ zajlottak le november közepén Králousky Chlmecen (Király- helmec) és Veiké Kapusanyban /Nagykapos], A CSEMADOK központi bizottsága, a Treöisovi (Tőketere- bes) Járási Bizottság, a irebisovi JTöketerebesJ járás népművelési és egyéb szervei, ^trálovsky CMmec és Veiké KapuSany Városi Nemzeti Bizottsága, valamint CSEMADOK szervezetei megünnepelték Csokonai Vitéz Mihály születésének kétszázadik évfordulóját. Csokonait a felvilágosodás első jelentős magyar poétájának tartjuk, a Dorottya nagybecsű szerzőjének, az első magyar komikus eposz alkotójának. Ez az, amit általában tudunk róla. A többi a Csokonat-napok nagy élménye volt. Elegendő volt egy kicsit ráfújnt versei parazsára, hogy azok lángra lobbanjanak, és ma is hassanak, gyönyörködtessenek. Éppen Csokonai döbbentett rá talán sok hallgatót a szépszámú közönség soraiból, hogy az igazi költészet mindig élvezhető és mindig időszerűi A szervezők nagyon jól tették, hogy mindkét keleti kisvárosban gondoltak a közönségre. jAz egyik nap Kapóson bemutatott műsort másnap Hel- mecen látták, a helmeei produkciót meg Kapóson, j A műsor közben többször is eszembe jutott, hogy ezt a színvonalas rendezvényt az ország más táján Is élvezhették volna a nézők, Komáméban (Komárom], vagy Rimavská Sobotán (Rimaszombatban). Kár, hogy erre nem volt mód. Mit láttunk? A trebiSovi járás magyar tanítóinak énekkarát, Kovács Aladár vezetésével. Hallottuk Ozs- vald Árpád költő emlékbeszédét. Megtekintettük a Királyheim^ci Magyar Tannyelvű Gimnázium szép Do- rattya-előadását — Kmeczkó Mihály összeállításában és Rácz Gusztáv rendezésében. Hallottuk — a CSEMADOK királyheknecl helyi szervezete mellett működő Vox Humana iro- dalmt színpad tolmácsolásában Csokonai verseit; a rendező Hajdók Géza volt. Vendégként a szomszédos Magyarország képviselőjét — a sárospataki Rákóczi Gimnázium szavaiéit és énekeseit élvezhettük. Miközben pénteken, 16-án este az ttt közölt műsor folyt Nagykaposon, azalatt a szomszédos Királyhelme- cen a Nagykaposi Magyar Tannyelvű Gimnázium színjátszó csoportja Gé- czi Lajos rendezésében bemutatta Csokonai „Az özvegy Kamyóné és a két szeleburdiak" című Tómé diáját. Az újságíró, aki az ünnepségek vendége és szemlélője volt, ezúttal kellemes helyzetben van. Csak jót írhat, szép teljesítményeket, lelkes nézőket, becsületes szervezőket ismert meg, és az utóbbi hónapok sorozatos rendezvényei után bátran állíthatja: egyre színvonalasabb népművelő munka folyik Kelet-Szlovákia magyarlakta tájain. Lám, újabb szép munka, amely néhány társadalmi szervezet és néhány ember összefogásából született! Ösz- szefogásban az erő, tartja az ismert mondás, és ez most beigazolódott „keleten“. Csokonait ünnepelték és közben maguk is fényesebbek lettek tőle, írtam jegyzetfüzetembe hazatértem után, és ezzel a mondattal fejezem be rövid beszámolómat ts, kívánva az elkövetkezendő esztendőkben Is ilyen lelkes és színvosa- las népművelő munkáin (bt) Kopócs Tibor rajza. Amikor Csokonai József debreceni borbélymester felesége 1773. november 17-én fiúgyermeknek adott életet, senki sem sejtette, hogy megszületett a magyar felvilágosodás legnagyobb Ifri'kusa — Csokonai Vitéz Mihály. Születésének kétszázadik évfordulóján ébresztjük Csokonait, mert a múlt értékeinek tisztelete, emlékeinek őrzése és befoglalása az ember egyre teljesebb életéneik alkotóelemei közé feladatunk, kötelességünk. Élete nem volt olyan lüktető, sokfelé ágazó, tótat Petőfié, életútja Debrecenből Pozsonyba, majd Komáromba, onnan pedig Somogyba vezetett, ahonnan gyalog tért vissza szülővárosába — meghalni. Soha nem lépte át hazája határát, de képzelete az egész világot bekóborolta, és a világ szellemi hatásait hazai sar- jakba oltva, magyarrá tett mindent, amit átvett és nemesebbé mindent, ami magyar. Költői érdeklődése már a. szülői otthonban elkezdődött, ahol édesanyja Gyöngyösi verseit mondogatta. Az Iskolában néhány tanítója korán felismerte rendkívüli tehetségét és a tanítási időn túl is foglalkozott vele. Amikor 1786-ban meghalt az édesapja, házukat egy régi — és kifizetett — adósság miatt álnak módon elárverezték, és az özvegy édesanya fonással, kosztos diákok tartásával kereste meg a nagyon vékony karéj kenyeret. Ez a tény két szempontból is fontos: egyrészt azért, mert ebből az élményből fakad a már kritikát hangvételű és az iskolai erkölcstan dogmáit mellőző „Zsugori uram“ című verse, másrészt pedig azért fontos az elszegényedés ténye, mert ennek révén zuhantak a polgárok színvonaláról a zsellérek és városi plebejusok színvonalára. Tanulmányait a debreceni kollégiumban. kezdte. Jellemző, hogy ennek a gőgös magyar cívisvárosnak az iskolájában szigorúan tiltották a magyar Irodalom és a magyar nyelv tanítását. Persze tudni kell, hogy a kollégiumban többnyire jövendő pá- pokat és megyei korifeusokat neveltek, akiket el kellett szigetelni a francia felvilágosodás eszméitől, már fjedig ezek az eszmék elsősorban az anyanyelv hullámain terjedtek szerte az országban. Amikor II. József, a centralizált államhatalom kialakítása érdekében, kötelezővé tette a német nyelv használatát, Csokonai megírta „A magyar nyelv feledéséről“ c. csonkán maradt tanulmányát: „Magyar nyelvi édes nemzetemnek nyelve! teáltalad szólaltam én meg legelőször, teáltalad hangzott először az én fülembe az édes anyai nevezet...“ Kevés költő vallott Ilyen szeretettel az anyanyelvröll A közállapotok éles bírálója volt. „Az istenek osztozása“ c. szatirikus versében gúnyolta ki az országgyűlést és a megalkuvó magyar rendeket, a nemesek vitézik ötéses hazafi- ságát ostorozta „A bagoly és a kócsag“ c. prózai párbeszédben, majd még élesebben a Békaegérharc víg eposzban. 1794-ben a Magyar Hírmondóban egy Ismeretlen debreceni tudósító méltatta a költő munkásságát és mutatott rá „A méla Tempefői“, avagy „Az Is bolond, ki poétává lesz Magyarországban“ című nemzeti szatíra értékeire. A nép nyomorát írta le Az estve . költeményében, a Konstantinápolyban pedig már a távoli jövőt sejttette, amikor a felbomló feudalizmus helyén felépül a szabad embereik társadalma. Joggal mondhatjuk, hogy életművére csillagtávolokat egybefogó optimizmussal válaszol a mi szocialista korunk, amelyben a valóság ösz- szerímel Csokonai álmaival. A debrecent kollégiumból háladó nézetei miatt kizárták. Sárospatakra ment jogot tanulni, de. fél év múlva már Pesten, majd Pozsonyban kereste a boldogulás lehetőségét. Pozsonyt tartózkodásáról írta égy barátjának: „Hazám kikötőhelyén hajótörést szenvedtem.“ Azután Komárom következett, ahol megismerkedett Vajda Júliával, irodalmunk Lillájával. A fettobbanő szerelmet szakítás •követte, és a költö elindult Keszthelyre majd a Somogy ságija — a 'közhiedelemmel ellentétben nem Lilla kedvéért, de egyenesen annak emlékétől menekülve. Egy ideig barátait, költötársalt látogatta, falusi mecénások kényszerű lantosa lett, majd amikor felépült a csurgói iskola, nem egészen egy é- vig helyettesítette a Jénában lévő Lósii Pál professzort. A tanulók bőrében megszervezte a színjátszást, Vergiliust fordította és verseket írt, de közijén még ruhája sem volt, „Nagy Gergely meghalt pap rossz kaputjáhan tanított.“ A somogyi gol- gotajárás legfontosabb eredménye, hogy ott vesz részt Széchenyi Ferenc főispán beiktatásán, és ez az élmény .ihlette, a Dorottya megírására, melyben á: magyar nemesi társadalom és szellemi elmaradottság reális képét kapjuk. Amikor „kitelt az esztendő“ gyalog tért vissza Debrecenbe, küzdött a létért, az érvényesülésért, de csak két kötete jelent meg: a Tavasz 1802-ben és a Dorottya 1804-ben. Aztán Rédei Lajosné temetésén tüdőgyulladást kapott és 1805. január 28-án meghalt. Ébresztjük Csokonait! Műveivel nemesítsük nyelvünket, gazdagítsuk szürkülő kifejezőkészségünketl Csendüljenek szavai mindenütt. Idézzük tisztelettel és szeretettel emlékét, mert mint Illyés Gyula írja: „Az a- ranyalmát termő fának sorsa1 ápolóinak kezében van. Gyümölcsével a ía nemcsak magát vallja meg: kertészét is.“ Péteri! Gyula 1 29. A CSEH ÉS A LENGYEL NYOMDÁSZÁT KEZDETE Az első cseh nyomtatott könyv a könyvnyomtatás feltalálása titán mintegy 20 évvel, 1468-ban látott napvilágot. Címe: Trójai krónika, és Plzenben nyomtatták. Csehországba tehát hamarabb jutott el a nyomdászat mestersége, mint számos más országba. A cseh nyomdászat megindulásánál meglepő, hogy a legelső nyomtatott könyv már nemzeti nyelven jelent meg, holott a legtöbb ország kezdő nyomdái latin nyelvű könyveket nyomtattak. Nem tudjuk ki volt a Trújai krónika nyomdásza. Bizonyára vándornyomdász lehetett, a kölni Ulrich Zell tanítványa, de a cseh nyelvben való jártasságáról ítélve kétségtelen, hogy cseh anyanyelvű volt. Az ismeretlen plzeüi mester nyomdáját az ország területén mindenféle űjabb nyomdák alapítása követi. Prá gában 1488-ban indul a Severyn és Kamp nyomda. A cseh nyelvű Bibliát és Petrarca egyik könyvét nyomtatták itt ki. Működését a nyomda 1520-ban már be is foiozí. Plzeá ben Mikulás Bakalár nyit nyomdát, Brnöban .pedig Konrad Stahel és Matthias Preinlein. Ennek az az érdekessége, hogy a Thuróczy-fóie krónika egyes példányait egyidőben az ausburgl nyomdával itt is kinyomtatták. A 15. századbeli cseh nyomdák, mint általában az európai nyomdák, kezdetben tanítómesterük, a német nyomdai művészet hatása alatt állnak, de akárcsak az olaszok és a franciák, ők is levetik magukról a német gyámságot, és néhány évtized alatt, a 18. század elején már kialakítják nemzeti stílusukat. Fejlődésük legmagasabb fokát obben a században érik el, és tekintélyes helyet biztosítanak maguknak Európa nyomdászatában. A 18. század legnagyobb cseh nyomdásza a prágai Jlfí Melantrich Rozdalovsky volt. Melantrich előbb Prágában tanult, majd Frnbenlusnál Bázelban. Innen visszatért Prágába, ahol néhány lelkes mecénás támogatásával nagy vállalatot létesített. Művészi és technikai téren tökéletes munkát végzett. A cseh könyvek tametszetű díszítései a 16. században a legtökéletesebbek. A cseh nyomdászat dicsőséges fejlődése azonban 1620-ban félbeszakadt. A fehérhegyi csatában Csehország elvesztette függetlenségét, s évszázadokon ál a Habsburgok tartománya lett. A nyomdászat csak a nemzeti ébredés korszakában a 19. század elején kezdett újra fellendülni ebben az országban. A legrégibb lengyel nyomtatvány, amely 1473-ban Krakkóban készült, az 1474. évi kis kalendárium volt. A jelek arra mutatnak hogy a krakkói nyomdász. Günther Zainer -angsknrgi nyomdájában tannlt. A naptár és az ezt küvetőhárom könyv betűi Dagyon hasonlóak a Zainer betűkhöz. A krakkói ismeretlen nyomdász vagy Kaspar Straube, vagy nagyobb valószinüség szerint Kaspar Hochfelder lehetett Heilingenbrunnból. Ez utóbbi Günter Zainer augsburgi nyomdájában tanult, s úgy látszik, az első krakkói letelepedése nem sikerült, mert visszament Németországba. A 16. század elején mégegyszer megjelent Krakkóban, és az egyik- nyomdai műhely vezetője lett. Krakkó 16. századbeli nyomdászata magyar szempontból is nagy jelentőségű, mert a török megszállást követő időkben, két-hérom évtizeden át Becs mellett Krakkó volt a magyar könyvek nyomtatója. A legtöbb magyar könyvet Hieronymns Vietor nyomta, aki Sziléziából került előbb Becsbe s onnan 1517-ben Krakkóba Ő nyomta egyebek között 1527-ben és 1531-ben Heyden Sebald „Gyermekek tanulságának formái“ című könyvét iattn, német, lengyel és magyar nyelven és sok más könyvet. Krakkóban még Vielornál is jelentősebb nyomdász volt Florian Ungier. 151Q-től kezdve széles körű tevékenységet fejtett ki, különösen Magyarországból kapott megbízásokat. Ungler kiadványai közül meg kell említenünk a Till Eulen- spiegel első lengyel nyelvű kiadásit. A 16. század második és a 17. század első felében egész Lengyelországban tért hódított a nyomdászat. Az első állandó nyomdász azonban csak 1624-ben teleoedett le Varsóban. A fejlődés ezután egyértelmű lett, 1861-ben már 33 nyomda működött a lengyel fővárosban. — ar—- új ifjúság 5 Vilii • MIHÁLY Ébresztése
