Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-20 / 47. szám

6 új ifjúság — VIKTOR: Együtt laktam BENÉVEL Csehszlovákia jelenlegi legjobb labdarúgója kétség­kívül Ivó Viktor, a Dulkila Praha kapusa. Legutóbb or­szág-világ színe előtt bizo­nyította kiváló képességeit, ö védett az Európa — Dél- Amerika futball-mérkőzé- sen, Barcelónában. Viktor már harmadszor részesült abban a megtisz­teltetésben, hogy magáira húzhatta a FIFA égszínkék mezét. Először tavaly, Moszkvában, Lev Jastg bú- csúménköaésén játszott, majd ez év tavaszán Bázel­ben. Baroelónában Benővel e- gyütt a szó Dia lista ország ok labdarúgását képviselte. Térjünk tehát vissza Bar­celonához. Két gólt kapott... — Azt hiszem, az elsőt nem védhettem, az a máso­dik azonban Izgat, mert azt háríthattam volna. Egy ki­csit haragudtam Is a vé­dőkre, akik elég könnyen vették a mérkőzést. Igaz ugyan, hogy sem Pavlovié, sem Sál nem igazi közép­hátvéd. Kivel barátkozott össze Baroelónában? — A szállóban Bene Fe­renccel laktam együtt. Nyelvi nehézségek miatt nem sokat beszélgettünk, de a futballisták kézzet-iábbal is jól megértik egymást. Rá­adásul négy számmal ki­sebb mezt adtak nekem a rendezők, úgyhogy volt min derülnünk. Hogy érezte magát a „csillagok“ között? — Én továbbra is a sze­rény csehszlovákiai vagyok. Facchettt például egy ara­nyozott bőrönddel érkezett, arany betűkkel dlszlegett rajta az „Inter Milan“ fel­irat. Facchettl tíz pár zok­nit hord benne... És Cruiff? — ö nem Is aludt vetünk a szállóban. Egy órával a mérkőzés ikezdete előtt fu­tott be, lejátszott egy féli­dőt, a szünetben rágyújtott egy cigarettára, felöltözött és villámgyorsan eltűnt. Ügy vettem észre, hogy a barcelonai közönség meg­kedvelte. Kár, hogy nem játszottak az NSZK és Ang­lia labdarúgói, úgy látszik az ottani labdarúgó-szövet­ségek nem értették meg a meccs igazi jelentőségét. Sajnos a tizenegyesek rú­gását mór nem közvetítette a televízió. Mi történt tu­lajdonképpen? — Az Európa — Dél-Ame- rika mérkőzést minden esz­tendőben meg kell rendez­ni, és mindig úgy, hogy győztesnek Is kell lennie. Ezt a szabályt már a mér­kőzés előtt is ismertük. Saj­nos az európaiak nagyon rosszul rúgták a büntetőket. Még a mérkőzés előtti já- tékosérteke 2íleten eldöntöt­ték, hogy Mbar csak a má­sodik félidőben véd, Így ez a kellemetlen feladat őt várta, nem engem. — Hogyan elégedett Ive Vik­tor az első Európa — Dél- A meri ka mérkőzés végered- ményével? — Azt hiszem, nem Is az eredmény a döntő, hanem az, hogy egyáltalán létre­jött egy Ilyen mérkőzés. A közönség tapasztalhatta, hogy lehet még szép játé­kot látná, olyat, amely örö­möt szerez, nem keserűsé­get és bosiszainkodást. Szimetria A labdarúgás az utóbbi évek során valóban e- seményekben gazdag. Tavaly fejeződött be az Eu- rópa-bajnokság, amelynek legjobb csapatai sor­rendben a következők voltak: 1. NSZK, 2. Szov­jetunió, 3. Belgium, 4. Magyarország, s 1974 ja­nuár 16-án már az újabb EB csoportjait sorsolják Párizsban. Az újabb Európa-bajnokságot 1974 és 1976 között bonyolítják le. Alig fejeződnek be a világbajnoki küzdelmek, következük földrészünk nagy viadala, amely egyre jelentősebbé válik, és nagyobb látogatottságnak örvend. Az EB rangban még növekedhetne azzal, ha a FIFA és az UEFA közös nevezőre tudná hozni ér­dekeit. Arról van szó, hogy az EB végső sor­rendje végeredményben bizonyos mértékben se­gítséget adhatna a világbajnoki 16-os mezőny lét­rehozásé terén. Így időpontnyereséget Is jelent­hetne, ami semmiképpen sem lebecsülendő té­nyező. Annyi bizonyos, hogy nem ártana az EB lebo- riyolításánál is számításba venni azt az új meg­AZ OJABB LABDARÚGÓ EB ELE... oldást, amely jövőre az NSZK-ban már a VB so­rán érvényre Jut: az arra érdemes együttesek mindvégig csoportokon belül küzdenek a leg­rangosabb helyezésekért. Ez sokkal igazságosabb, mint a kiütéses rendszer. Mint Ismeretes, az 1974-es VB-m négy csoport kezdi meg a küzdelmeket. Mindegyikben minden csapat megmérkőzik csoportja valahány együtte­sével és csoportonkint két-két válogatott, tehát összesen nyolc együttes jut tovább. Ezt a nyolc nemzeti tizenegyet újabb két négytagú csoportba osztják, s e csoportokon belül megint mindenki mindenkivel mérkőzik, — legfeljebb azok a csa­patok nem találkoznak egymással újra, amelyek az előző csoportmérkőzések során már megmér­kőztek egymással. Ezek tehát továbbvinnék előzetes eredményü­ket. A két négyes csoporton belül megint kiala­kul a végső sorrend. A helyosztók párosítása úgy alakulna, hogy a két csoporton belül azonos he­lyezést elért együttesek mérkőznének egymással. Ä két első csapat, a* első és második helyéi#, a két második, a harmadik-negyedik, a két har­madik, az ötödik-hatodik s a két negyedik a hetedik-nyolcadik helyezésért. Ez a megoldás teljesen megközelíti a bajnoki rendszereik mikéntjét, s egyetlen vereség még nem jelentené az illető csapat elbukását. Annyi azonban bizonyos, hogy a csoportok sorsolása még az eddiginél Is nagyobb elővigyá­zatosságot igényel. A sorsolásnak írányltottnBk kell lennie! A sorsolást megelőző idóbem az UEFA illeté­keseinek meg kell egyezniük egy elfogadható eu­rópai sorrendben, s kiküszöbölni annak a veszé­lyét, hogy a legütőiképesebb együtteseik már az úgynevezett selejtező-csoportmérkőzések során egymásba ütközhessenek. Európában éppen 32 résztvevő akadna, s Így nem okozhatna túl nagy gondot az említett mód­szer szerinti nyolc selejtezőcsoport kialakítása. Ezekből a csoportokból az eddigi lebonyolítási rendszer szerint az első együttes jut csak to­vább, de megfontolandó, nem volna-e igazságo­sabb két válogatott továbbjutásával számolni, s akkor ugyanazt a megoldást lehetne választani, mint a VB 10-os mezőnyében. Talán még az eddiginél Is nagyobb rangot adna az EB-nek az a tény, hogy a végső csatározások során nemcsak az első négy, hanem a legjobb nyolc csapat sorrendje alakulna ki, méghozzá föltétlenül igazságos módon. Ez a megoldás azután nyugodtan képezhetné a következő, vagyis az 1978-ban, Argentínában sorra kerülő VB európai részvételének igazságos alapját. Valami jelképes összefüggés van abban, hogy 1974 januárjában nagyon közel esik egymáshoz a világbajnoki négy csoport beosztásának létre­hozása, valamint az újabb Európa-bajnokság sor­solása. A VB után a legjelentősebb az EB, hiszen föld­részünk adta a labdarúgást a világnak és egyet­len más kontinens sem rendelkezik — még meg­közelítőleg sem — annyi nagyszerű nemzeti ti­zeneggyel, mint Európa. Minden okunk megvan tehát arra, hogy min­dent megtegyünk az EB Igazi .rangosítása érde­kében. Zala József Kikre szavazott az Űj Ifjúság? Mint minden esztendőben, az idén is megválasztják a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság tíz legjobb sporto­lóját. Szerkesztőségünk sportrovatát is felkérték, adja le szavazatát. Az ered­mény ünnepélyes kihirdeté­se december huszonegyedi­kén lesz Pűchovban. Kik azok, akikre mi sza­vaztunk? Jan Kodes, ^teniszező, wimbledoni győztes. Alica Grófová, az asztal- tenisz-világbajnokság ezüst­érmese. Frantisek Mrázek, Euró- pa-bajnok, terep-motorke­rékpáros, a „hatnapos“ győztes csehszlovák együt­tesének tagja. Kvétoslav Masita. Euröpa- bajnok, terep-motorkerékpá­ros, a világbajnok csehszlo­vák együttes tagja. Milena Duchková, a mű­és toronyugrás belgrádi vi­lágbajnoka és a moszk­vai univerziádé ezüstérme­se. Jifí HoleCek jégkorongo- zó, a válogatott erőssége, a VSZ és a Sparta Praha nagyszerű kapusa. Helena Fibingerová súly­lökőnő, fedettpályás Eurő- pa-bajnoknő, minden idők második legjobb súlylökőnő- !«• Jaroslav Brabec súlylökő, iedettnályás Európa-bajnok, huszonegy méteren felüli dobó. A Pospisil-testvérek, a vi­lág legjobb kerékpárlab- dázói, akik ebben az évben is világbajnoki aranyat sze­reztek. Ivó Viktor. napjainkban talán az egyetlen csehszlo­vák futballista, akit vérbeli játékosnak és valódi klasz- szisnak nevezhetünk. (Néhány feljegyzés Igor Ter-Ovafteszjan naplójából) Sokszor egy centiméterem múlik min­den e távolugráisban. Van úgy, hogy áldja, és van úgy hogy átkozza az em­ber azt a centimétert. Helsinkiben e- züstöt nyertem „csupán“ egy fránya centiméter miatt, Budapesten pedig ara­nyat. A Népstadionban ádáz küzdelmet vívtam a francia Cocharddal. Egyaránt 788 om-et ugrottunk. De a második ugrás nekem sikerült jobban, egy centiiméterrell Egy hét múlva, egy másik versenyen ismét egyformán ugrottunk, ezútttal 777 cm-t. De az én második ugrásom ismét hosszabb volt — egy centiméterrel... És végül, Ismét egy franciával, Páni­vá! versengtem. Mindketten 805 oentit ugrottunk, de az én második ugrásom csak 804-re sikerült, míg Páni ismételt. Sgy lett ő a győztes. nyílt az olimpia győzelem megszerzésé­re, világcsúcstartóként utaztam oda, de nem tudtam leküzdeni az esöverte pá­lya okozta nehézségeket. Mexikóban va­lamennyiünket sokkolt Beamon, de az ATLÉTÁNAK NAGYSZERŰ pülní, mint a néger atléta, de a nyolc és fél métert ébren többször megálmod­tuk. Beáimon 890 centiméteres ugrása... Az ember fizikai lehetőségei sokkal me­részebbek, mint sejtenénk. Hiszen maga Beamon sem készült Ilyen ugrásra, ő sem számított rá, ez a teljesítmény egy­szeresek megszületett, szinte váratlanul. Persze a mexikói olimpiai bajnak na­gyobb tehetségű mint én. De ugyanak­kor fiatalabb is, és csaknem kétméte­res magasságával és hatvankllenc kiló- nyl testsúlyával egészen más, mint én és a többiek. Nála az volt a nagyszerű, hogy lélektant problémát szinte nem ts voltak. Már íizenötéves korában 734 cm-t ugrott. A nyolométeres bűvös ha­tárt Játszi könnyedséggel érte el, míg nekünk komoly lelki problémát okozott ez Ilyen teljesítmény elérése. Nemcsak a távolugrás, hanem általá­ban az atlétika és maga a sport nagyon izgalmas. Talán ezért olyan szép. Meg­tanítja az embert a becsületes küzdés­re, arra, hogy ellenfelét minden körül­mények között tisztelje. Rettenetes érzés volt a müncheni olimpia után, mikor tudatosítanom kellett, hogy vége, eljárt fölöttem az ldó, abba kell hagynom... Még szerencse, hogy az atléták között maradhattam. Nagy megtiszteltetés ért, amikor — teljesen váratlanul — a szov­jet válogatott második edzője lettem. Ez a kitüntető megbízatás egyben azt is jelentette, hogy nem éreztem olyan ke­servesnek a búosűzás pillanatait. VOLT - EMBERNEK IS AZ A sportoló és általában az ember jel­leme akkor kovácsolódik, amikor nehéz­ségek állnak élő, amikor bajba jut. öt­venkilencben sietni voltam és nagy se­bességgel száguldottam le egy lejtőn. Olyan súlyos izomsérüléseket szenved­tem a lábamon, hogy heteikre tétlenség­re kényszerültem, a lábamat mozgatni sem bírtam. Harc következett, nehéz küzdelem azért, hogy egyszer még tá­volba tudjak ugrani. De én erre tulaj­donképpen nem ts gondoltam. Az volt b lényeg, hogy még egyszer uralni tud­jam a testemeT, hogy mozgatni tudjam a lábamat. Amikor ez sikerüli, dgv é- reztem, mintha másodszor születtem volna meg. Nem tartozom azok közé, akik el­mondhatják, elégedettek azzal, amit el­értek, amit tettek. Az ember mérlegel, összeveti a lehetőségeit és az eredmé­nyeit. ‘Tokióban nagyszerű alkalmam évek során kiderült, hogy nem Is volt ez olyan nagy sokk, hiszen régen ter­veztük néhányon az „évszázad ugrását“ ha nem Is olyan messzire akartunk rö­Ma Is minden nap mozgok. Ha mást tem, teniszezem a feleségemmel. Igény­em a mozgást, nélküle nem tudnám el­képzelni az életemet. KORBUT i világhírű szovjet násznő olyan ezen felvételen, mint harmatos virágszai. köszöntjük a enszlovák-szovjet irátság hónapját.

Next

/
Thumbnails
Contents