Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-20 / 47. szám
z utóbbi esztendőben A megjelent cikkek és beszélgetések olvasásakor legalább tíz o- lyan témára bukkantam, amelyek önt a rendezőt, bizonyára érdekelnék. Ilyenek a John Reddröl szóló film, Csehov Sztyeppéje, Puskin Borisz Godunovja, Gogol Tavasz Bulybája, Tolsztoj I- vatí Iljios halála, filmek a dekabristákról, Konsztantyin Fe- okíyisztov űrhajósról, a kortársakról, és végül Dante Isteni szín játéka. — Valóban egészen rendes sorozat. Magam is meg vagyok lepve. Valószínűleg azért, mert a Waterloo forgatása után kerestem annak módját, hogyan használhatnám fel a még bennem rejlő alkotóenergiá.t. Bár még ez a felsorolás sem teljes, mert kifelejtette Dosztojevszkij Feljegyzések a halottak házából-t. Mind közül Tárász Bulyba áll hozzám a legközelebb. Nemcsak a filmet szeretném rendezni, hanem el is szeretném játszani a főszerepet. Már minden elő van készítve, mégpedig annyira alaposan, hogy akár holnap megkezdhet Beszélgetés SZEBGEJ BONDARCSUKKAL A fi lm - művészet ném bármely epizód forgatását. — A forgatókönyvet állítólag sokszor átdolgozták? — Ez igaz. Az idő múlott, és én mindig.újra visszatértem a forgatókönyvhez. Tárászról már nagyon régen gondolkodom. Már a 40-es években is, amikor a filmfőiskolán tanultam. Később, amikor Tárász Sef- csenko, ukrán költő szerepén dolgoztam, kezembe kerültek azok a sorok, amelyeket felhasználtam a forgatókönyv előszavaként. Így hangzanak: „Az ukrán szereti ha,Ugatni a kobzos szomorú dalát arról,' hogyan harcolt a lech nemzet a kozákok ellen. De miközben hallgatja egyben az is eszébe jut — milyen jó, hogy ezek a nyomorúságos idők már mögöttünk vannak. Mert ha tudatosítjuk, hogy mi és a lengyelek egy anya szülöttei vagyunk, hogy szlávok vagyunk, a szivünk hasadhatna meg. És mégis azokat az időket emlékezetünkbe kell Idéznünk, hadd tudják meg a fiaink és unokáink, hogy őseik mily kegyetlenül vétettek egymás ellen. Ha elolvassák ezt a költeményt, kibékülnek volt ellensé^ geikkel, hadd csituljanak el az ellentétek tengertől tengerig a szláv területeken...“ Most viszon# egy kortársakról szóló film gondolata nem hagy nyugodni. Sokat olvasok, megteszek mindent, hogy a mából semmi se kerülje el figyelmemet. Azt hiszem, ha egy mű annyira leköti az ember érdeklődését, hogy állandóan vissza kell térnie hozzá, akkor bizonyáré filmet kell belőle készíteni. Ez történt Tárász Bulybánál is. Sajnos, ilyen művel a mai emberről még nem találkoztam. És ami az Isteni színjátékot illeti — hogy filmet készíthessünk belőle, ahhoz az egész világ filmeseinek ©gyütmüködéséae lenne szükség. Úgy látszik ez még ma lehetetlen. A világűrben a szovjet és amerikai űrhajósok törekvése közös üggyé vált. Nincs tehát kizárva, hogy egyszer majd Dante egyesíti a világ film nagyhatalmait. — A Háború és béke befejezése után a Waterloon kezdett dolgozni. Annak idejében Wellington szavait idézte: „Waterloo a>z ön utolsó ütközete.“ — örülnék, ha valóban ez lenne az utolsó ütközet. Hiszen mér a „csatarendező“ melléknevet Is megkaptam, bár nem tartom magam csupán a csaták ábrázolójának. A Waterlooban és a Háború és békében is az ütközeteken túl jellem- rajzok és lírai jelenetek váltották egymást. — Térjünk vissza a „Szerjo- zsa“ és az „Ember sorsa“ című filmjeihez, amelyek még a Háború és béke előtt készültek. Találhatő-e az ön darabjaiban valamilyen hagyományos téma, amelyhez mindig visszatér? — Azt hiszem igen. Iíegta- lálóbban Puskin szavai fejezik ki: „Az ember sorsa, a nép sorsa.“ Konkrétabban a hábo- rúellenes tematika. Nyilván ez befolyásolja a választásomat. — Ügy gondolja, hogy áj film művészi mondanivalóját, a rendezői szándékot a végeredmény igazolja? — Régebben René Clair gondolatát osztottam — a film kész, most már csak foVgatni kell. Ezt éreztem Az ember sorsa, sőt a Háború és béke filmnél Is, de ugyanakkor egy más gondolat is megfogant a- gyamban. Mosd már meggyőződésem, hogy egy film háromszor készül: először, amikor az ember a forgatókönyvet írja, másodszor, amikor forgatja és harmadszor, amikor a filmet nyírja. Ha valaki átnézi a Háború és béke filmhez készült jegyzeteimet, azt hihetné, hogy a film. már abban az időben é- refct volt a forgatásra. De az élet kisebb-nagyobb módosításokat hozott magával. Volt, a- mit meg tudtam valósítani, volt, amit nem sikerült, és o- lyan is volt, ami fáradtságomban elkerülte a figyelmemet. — Nemrégen volt 50 éves. Mi mindent sikerült terveiből megvalósítania? Mi nem sikerült, és mi az ami már minden valószínűség szerint meg sem valósulhat? — Természetesen Hamlet szerepét már nem játszhatom el. Pár évvel ezelőtt találkoztam Lawrence OUvierrel. öazt mondta, hogy Hamletét alakítani csak 40 éves korig szabad. Amikor ő betöltötte a negyvenet — nem játszotta többé ezt a szereipet, csak figyelte, hogyan alakítják mások. És én egyet értek vele: Hamletét valóban csak negyvenen alul lehet játszani. Viszont ne higgye, hogy sajnálom azokat a szerepeket, amelyek esetleg minden erőmet i- génybe vennék. Ami a rendezést illeti — talán már nincs messze az az idő, amikor már nem lesz elég erőm egy nagy mű forgatásához. A film a fiatalok művészete. Lehetséges, hogy ezen a nézeten idővel változtatok majd — természetesen önzésből — de egyelőre még érvényes. És hogy mi teljesült? A Háború és béke forgatásánál azt mondtam, hogy ez az első és egyben utolső művem. Va- lőszínűlég így kell minden filmről gondolkodni. Legalább sosem éri az embert csalódás. Pavel Antonov, APN A hanglemezgyűjtésről A hanglemezgyüftés világszerte elterjedt hobby. Ab falában egyszerű lemezvásárlással kezdődik. A gyűjtés szándéka ilyenkor még fel sem merül, gyakran még határozott műfajú igény sem jelentkezik. A lemezvá- s,árlá ízlése vagy kedve szerint egyformán vehet opera-, operett-, népszerű szimfónikus muzsika- vagy tánczenei felvételeket. Minden lemezvásárló akkor teszi meg az első lépést a gyűjtés felé, amikor meghatározott területet, választ, vagyis specializálódik. Esetleg főbb száz lemezt Is összevásárolhat valaki, s mégsem tartják a sző valódi értelmében lemezgyűjtőnek. Lemeztára tarka, pillanatnyi hangulatának hatása alatt összevásárolt egyveleg, amelyből határozott célt, a tudatos válogatás magasabb szellemi tevékenységét nem lehet kihámozni. A gyűjtésben nem az a döntő, milyen műfajra szakosítja magát valaki, hanem a gyűjtemény rendezése, tudatos válogatása emelt a lemeztárat szinte a műgyűj- iemény rangjára. A darabszám sem döntő a gyűjtemény értéke szempontjából, csak annyiban érdekes, ameny- nyiben mérhető vele, mennyire közeim meg a választott témakör teljességét. Számos lemezkedvelö zenebarát megelégszik annyival, hogy lemeztára a világ zeneirodalmának metszetét, esetleg csak legnagyobb alkotásait tartalmazza a ma elérhető legjobb felvételekben. Sok hanglemezgyűl- tő úgy vélekedik, hogy ez már voltaképpen az Igazi gyűjtés kezdete, legtöbben szükségesnek Is tarifák, hogy még a kiválasztott tárgykörre specializálódott gyűjtő is bizonyos általános átapgyüfteményt teremtsen. Nem lehet jó specialista — mondják — aki a szűkeb b érdeklődési területen kívül eső félvételeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Az alapgyűitemény ösiszeáWitásához fontos szempont, hogy a gyűjtemény ne törekedjék teljességre, hanem jól kiválasztott, jellemző példákból ’álljon, lehetőleg ne korlátozódjék egyetlen műfajra, hiszen az alapgyüfte- ménynek szinte a „kéztkönyvtár" feladatot kelt betöltenie. Vannak, akik úgy vélik, hogy hanglemezen nem 'érdemes versi elvételeket venni. Ez a nézet már azért ts téves, mert a leírt vers olyan, mint a kotta, Igazán élővé, hatásossá csak az 'értő, művészi módon elmondott vers válik. A szakemberek 'általában azt ajánlják a temez>gyültöknek, hogy kerüljék a tematikus egyöldaíüságoi. ’Az ért,ékes álapgyűjtemény összeállftásánák megkönnyítése végett valóságos szakirodalom keletkezett, amely nemcsak szempontokat, hanem mintajegyzékekéi ts ad a gyűjtőknek. Hitvallása a becsületes munka Michal Dnéolomanskyt, a Bratislava! Szlovák Nemzeti Színház művészét nemcsak a színpadlátogatók. hanem a könnyűzene rajongói is jól ismerik. A színpadon különleges előadóművészeiével, a tánczenében pedig az Éva Kostolányiovával közösen énekelt „Halo tarn“ című dallal vált közismertté és közkedveltté. ■ Miért lett színész? — Az egész dolog Galántán, egy operettelőadással kezdődött. A darab elmére már nem emlékszem, de az a tény, hogy az előadás légköre teljesen hatalmába kerített __ Annyira, hogy Bratislava melletti Jarban gyakran szerepeltem mint műkedvelő. E- gyébként autószerelőnek tanultam ki. s csak a barátom bíztatásának köszönhetem, hogy végül fs Bratislavában, a színháznál kötöttem ki. Természetesen előbb 1964-ben elvégeztem n színművészeti főiskolát. ■ Emlékszik-e még a kezdetkezdetére? — Természetesen. Tanulmányaim befejezése után lettem a Szlovák Nemzeti Színház tagja. Igaz. vendégművészként már előtte Is kaptam kisebb-nagyobb szerepeket. Mégis igazán boldognak csak akkor éreztem magam. amikor végre együtt szerepelhettem a színművészet nagy mestereivel, igazi képviselőivel. Ekkor jöttem rá arra is, bogy tulajdonképpen még nagyon keveset tndak. ■ Vávra rendező „Az árulás napjai“ című filmjében Ján Sver- ma szerepét alakítja. Bizonyára nem ez az utolsó filmszerepe? — A Katarina Padychová vétke film egyik főszerepét játszom, s emellett a televfzióban most fejeztük be a „Csendes élet dicső pillanata“ című darab forgatását, melyben dr. Gny feltaláló szerepét alakítom. ■ Sikereinek titka? — Termfiszetsen kész recepttel én sem tudok szolgálni. A siker titka véleményem szerint a becsületes mnnka. Cs még valami: az, hogy ■ hétköznapok éa az ünnepnapok kis mozzanatainak, s általában az életnek ürülni tudjunk. ■ Nős? — Igen. ■ Gyermeke van? — Kettő. Az ötéves MHko és a hároméves Martuáka. ■ Jut Ideje a családjára? — Kevés, nagyon kevés. Annak ellenére, hogy a feleségem valóban példamutatóan törődik a gyerekekkel, mégis ágy érzem, hogy néha-néha hiányzik az apai szigor, az apai kéz, s ezért a szabad időmet csak a családomnak szentelem. ■ Mentalitása? — Melankolikus optimista. ■ Hobbyja? — Oj dolgokkal próbálkozni. ■ Legújabban? — Repülni tanulok. ■ Hol? — A bratislavai Aeroklubban. ■ Ml jut eszébe a „peches, emberről“? — Egy kedves dal, a „Smoliar“ című felvétel, amelyet eszem á- gában sem volt előadni — és Éva Kostolányiová, aki az éneklésre rábeszélt. ■ Tudja miért? — Ezt tőle kérdezzék meg. Elnézést, de a gyengébb nem tagjai mindig kitalálnak valamit, a- mivel borsot törnek az orrunk alá. ■ Énekes? — Egyáltalán nem. ■ Mit nem szeret saját természetéber)? — Ojjoj! ■ Például? — ... például azt, hogy dohányzóm. ■ Mi a leghőbb kívánsága? — Hogy az emberek jők és boldogok legyenek. KARRIER Matyusz Gábor tíz évig, volt vidéken színész, cvstáti\ felikerült a fővárosba, az a- nyősa zöldség- és gyümölcs-, kereskedésébe, eladónak. Al-\ maiban ugyan nem így kép- • zelte el a fővárosba kerü-\ lést, de hát a sors útjai egy\ göröngyös pályán nagyon titkozatosak. Matyusz a sztoikus bölcsek nyugalmával törődött bele a változásba, és fájdalmas nosztalgiával ugyan, de lassan kezdte elfelejteni színészmúltfát, ahol e- gy éhként sem sok babér termett számára. Különösén a fűmnél nem. Egyszer hívták ki a filmgyárba egy nyúlfarknyi szerepre, akkor is tévedésből. Amikor Pö- cetnyik Pál, a rendező meglátta, élénken tiltakozott , hogy nem rá gondolt. — Sokkal rusztikusabb, göcsörtösebb fejre van szükségem ehhez a szerephez, erős, kemény kontúrokkal. Ugye, nem haragszik? Ez volt az az élmény, a- mely a filmgyárhoz kötötte Matyuszt, meg az a két pár virsli, amit bánatában megevett a büfében. Érmek sok íve már, de azért csak megdobbant a szíve, amikor egy napon Pocetnyik Pál ’épeit be a zöldséges boltba. Erősen megkopaszodva, de a régi zsenire emlékeztető mozdulatokkal válogatott a padlizsánok között. — Vajon megismer-e? — gondolta Matyusz, és a kék köpeny felső gombját fs katonásan begombolva, kicsit 1cihúzta magát. Pocetnyik ránézett, aztán 'többször ts végigsepert Ma- 'y úszón a pillantásával. Koncentrált, erős nézéssel, miközben a padlizsánokat ’dkosgatta a eekkerbe. — Uram — mondta hirte- 'en —, megkérhetném valamire? A ceruzáját legyen szíves, rákja a főbb füle mögül a bal füle mögé. Matyusz meglepetten bár, le így cselekedett. — Ez az! Most arra ké- mm, tegyen néhány lépést 2 pult mögött. Mondjuk, a hagymákig, aztán meginti vissza, a krumpliszsákig. Ha ehet, elgondolkozva! Aztán majd elmondom, miért kérem erre! Matyusz készségesen el- jyalogolt a hagymákig, az- án megint vissza, a Terűmiliszsákig. — Nagyszerű! — harsant ocetnyik. — Köszönöm, u’am, és egyben elnézését, térem, hogy f árasztott am., filmrendező vagyok, és a egúfabb filmemhez keresek 'öszereplőt, de hát kizáró- 'ag civilt. Magának olyan •usztikus, göcsörtös feje. sasa, erős, kemény kontúrokkal. Ne haragudjon a •zákmai jellemzésért, de valami ilyenre gondoltam a szereppel kapcsolatban.^Na- iyon kérem, jöjjön ki holnap a filmgyárba próbajel- vételre. Matyusz természetesen kiment. Megcsinálta a próba - felvételt, és néhány nap múlva közölték vele, hogy megkapta a szerepet. — Nagyon jó, amit csinál — dicsérte Pocetnyik —, ez a veleszületett természetesség, ezek a szöa- letes mozdulatok, az e- nésznek élet szaga van! Látja. ezért szeretek inkább civilekkel 'dolgom! a filmjeimben. Matyusz Gábor lapított, istenem, csak nehogy vala- lebuktassa. legalább a film megkezdéséig. ftótW, 4
