Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-13 / 46. szám
\ George éppen elhatározta, bogy főz egy csésze kávét magának, amikor megérkezett a reggeli posta. Kelletlenül bámulta a szürke és kék borftékokat: figyelmeztetések, számlák, figyelmeztetéseik. Csupán egy tért el a többitől. Rózsaszínű volt, halvány, kellemes illatot árasztott. Római pecsét volt rajta. „Édes George! Találkozásunk feledhetetlen volt. Te vagy életem első és egyetlen szerelme. Meghalok utánad! Lehet, hogy érzéketlennek tartasz, de gyűlölködöm, ha arra gondolok, hogy a feleséged milyen közel lehet hozzád. Hlszém azonban, hogy megtartod ígéreted, és elválsz tőle, mihelyt erre alkalmad nyílik. Szeret Rhonda“ Hát ez meg ki a csoda lehet? — töprengett George, s tanácstalanul bámulta a szép, szabályos betűket. Ügy elmerült gondolataiba, hogy észre sem vette: az ajté kinyílt, és megjelent feleségének, Louise- nak gömbölyű alakja. — Ml az, te ostoba! Mi az ördögöt bámulsz? A víz kiforrt, kis htján tüzet o- koztál. Állandóan a fellegekben élsz. 6s milyen levelet tartasz a kezedben? — Nem tudom, valamilyen számla. — Soha nem lesz ember belőled. Én egész nap kfn- lődok, mosok, vasalok, főzök rád, te meg hogy hálálod meg?! Harvey Pool, George régi barátja délután meghívta egy pohárka italra. — Nem tudom, mit tegyek — öntötte ki a szívét George. — Louise az utóbbi . időben elviselhetetlen lett. S irigykedve nézte barát- , ját, aki új öltönyben, öntudatos arccal, vidám léptekkel járt a világban. Szerencsés ember, gondolta magában. A felesége, Betty a város egyik legszebb asszonya, pedig hét gyermeket szült. Harvey mégis állandóan nők után futott, minden alkalmat kihasznált egy kis kalandra. Most is szorgalmasan sugdosott a fekete hajú ptncémő fülébe. A lány elmosolyodott, és bólintott. — Beleegyezett — mondta elégedetten Harvey, amikor letelepedett barátja mellé az asztalhoz. — Hogy sikerül kapcsolataidat eltitkolni Betty előtt? — Azt hiszem, Bettyt nem érdeklik ezek a dolgok. Mindene megvan, éli világát, kedvére öltözhet, és hét gyermekkel is megajándékoztam. Mit várhat még? — Ez erkölcstelenség! — lázadt fel George. — Milyen ostoba szó! Valami nincs nálad rendben, drága barátom. Jó barátok vagyunk, de még sohasem beszéltél nekem a nőügyeidről. Talán csak nem akarod azt mondani, hogy hű vagy Loulse-hoz? Egyáltalán, mi az ördögnek vetted feleségül? — Tetszett az anyámnak. XXX A következő négy napon még három levél érkezett Rh ondótól Nizzából, Rómából és Athénból. Mindegyikben arra kérte, bontsa fel a házasságét. Az utolsóban megírta, hogy a következő héten hazaér. Az ötödik levélben fénykép is érkezett. Csodálatos lány volt rajta, bikiniben heverészett a homokos strandon. George a képet és a leveleket édesanyja nagy portréja mögé rejtette. Két nap múlt el. George és Harvey ismét a bárban üldögéltek. Hirtelen összecsendültek a poharak. — Földrengés! — kiáltott George. — Semmi vész — nyugtatta Harvey. — Csak gyenge lökések voltak. Hazatérve George a szalonban találta Louise-t a rózsaszínű leveleket olvasta. — Mit jelentsen ez? — kérdezte villámlő szemmel. — Bolond egy nőszemély lehet, ha éppen te tetszetté! meg neki. — Louise — lehelte George —. hogy találtad meg ő- ket? — A földrengésben kiestek anyád portréja mögül. Szégyen! Itt rejtegeted hát erkölcstelenséged bizonyítékait? Holnap pontban tíz ó- rakor legyél McDuglanál. — Az ki? — Az ügyvédem, te szerencsétlen! XXX Louise tartásdíjat követelt, meg a házat, a berendezést. — Legyen mértéktartóbb —■ mondta kelletlenül az ügyvéd. — Érje be kevesebbel. t — Rendben van, megelégszem a házzal és a megtakarított pénzzel. — Aláírom — bólintott George. — Mindent neki a- dok. Csak az írógépem veszem el. Most tehát szabad vagyok? — Szörnyeteg — sírta el magét Louise. — Hogy szabad vagy? Tűnj el a szemem elől. Amikor hazament holmijáért, egy 100 000 dollárra szóló pónzutalványt talált levelei között. Életbiztosítási kötvény volt, Rhonda Neele kötötte a javára. Izgatottan felhívta a biztosító- társaságot. — Hát nem hallotta, hogy IMInoisban lezuhant egy repülőgép? Senki sem élte túl a katasztrófát — mondta neki egy személytelen hang. — Rhonda Neele stewardess volt a gépen. Szegény fiatal lány! A rokona volt neki? — Nem... . Leült, bámult maga elé. Ekkor csengett a telefon. Harvey hfvte: ' — George, öreg fiú — mondta. — Louise járt itt, és mindent elmondott Bet- tynek. Azzal vádolt, hogy én ismertettelek össze Rhondá- val. Igazán sajnálom, hogy tönkretettem a házasságodat. — Nem értem — mondta George. — Már többször is tettem ilyesmit, de nem hittem volna, hogy baj lesz belőle. Gyakran felhasználtam a neved apró kalandjaim során. Azt mondtam Rhondá- nak, hogy George Martin a nevem. Nem hittem volna, hogy kinyomozza a címed, és levelet ír neked. George a zsebébe süllyesztette a 100 000 dollárról szóló csekket, és elhatározta, hogy a sárga földig leissza magát. Holeóko Viktor dlusztrdctója TRIFONOV: A KIS ZÖLD EMBERKE M tt csinállak veled, Ignatov? — kérdésié az l• gazgatő. — Legutóbb figyelmeztettelek, hogy nem kegyelmezek többé. Most pedig másfél órával a munkakezdés után érkeztél. — Rendkívüli dolog történt... — Veled mindig rendkívüli dolgok történnek. Na, csak mesélj. A nagymamádat ebben az esztendőben már harmincszor eltemetted. A nagynénikéid a világ ösz- szes fellelhető betegségem átestek már. A liftben is bentragadtál. Beleestél a kanálisba. A trolin áramütés ért. Leégett a lakásod. Sőt, ha jól emlékszem, a kerületetekben földrengés Is volt már. Most pedig? — Most pedig olyan történt... — Semmt kétségem — válaszolta az igazgató, és a legrosszabb előérzettel rágyújtott. — Szóval reggel felkeltem, meg- b orot válkoztam, m egneggeli zfem és már indultam volna, amikor csengettek. Kinyitom. Na, mit gondol, ki állt az ajtóban? — Marina Vladyt — vágta rá az igazgató. — Szervusz, Ignatov, mondta, nem szánhatnék meg nálad egy hétre? A Nattonalban már nincs hely... — Nem így történt — tiltakozott Ignatov. — Nem Marina Vlady volt. Hanem egy marslakói Igazi marslakó. A Marsról! — A Marsról?! — Onnan, Fura egy ólaik. Olyan zöldes kis pacák. Csűre volt, és három lába. Azt mondja, é.ppm most érkezett, hogy felvegye a kapcsolatot a Földdel. Na gyere, koma — mondtam neki — igyunk rá egyet, maradt még egy kis söröm.. Mégsem mindennapi esemény ez. Két civil tzáctó találkozását — Értem — morogta az igazgató. — De miért éppen téged szemelt ki, Ignatov?... — Véletlenül! A szomszéd lakásba csengetett be, de Karpov ék nyaralnak. — Ez minden? — kérdezte az Igazgató. — A csőrét már elmondtam — homlokát ráncolva emlékezett Ignatov. — A három lábát ts. Ogy tűnik, ez minden. Ja Igen, majdnem elfelejtettem, hogy nagyon, szeretik ezek a marslakók a papírt. Ogy eszik, mint mi a káposztát. Odaadtam neki az összes papíromat. — És milyen nyelven beszéltetek? — Telepátiával — vágta rá Ignatov. — Megette a papírt, de nem ivott rá semmit. Csak jelezte: majd később. Előbb az egész földkerekséget értesíteni kell az érkezéséről. Nem akárhonnan csöppent ide, hanem a Marsról. Egyszóval, amíg így csevegtünk, ráment az idő. Ezért késtem. Az a véleményem azonban, hogy nyomós okom volt rá. Mégis csak két civilizáció találkozása... — Részeg vagy, Ignatov? — kérdezte mogorván az igazgató. Ignatov magabiztosan' a főnökére lehelt. — Ha még részeg sem vagy, akkor teljesen meghibbantál! Sok mindent meg tudok bocsátani, de azt azért nem, hogy hülyét csináljanak belőlem. Menj Tamarához, fogalmazza meg a papírt az elbocsátásodról. A mai nappal! Ignatov vérig sértve távozott. Megkereste a tátikámét, aztán hazament. A lépcsőházban, az egyik ablak- párkányon ott ült a marslakó. Két lábát lógatta, a harmadikat maga alá húzta. Papírt evett. B „I. B. I. CS.“: A szándék szép, nemes, a megvalósítás azonban már kevésbé. Verse nyers, költőieden sorok halmaza csupán. Tanulnia kell, ha valaha Is elfogadhatót alkar alkotni. Az ön verséből felhallatszó szerelmes gügyögés kevés a költészethez. Arany János mondja valahol: „A költők gyakran szerencsétlenek, de azért a szerencsétlenek nem mind költők.“ Ügy gondoljuk neki van igaza! „Szappanbuborék“: Idézzük néhány sornyi levélét: „Írok önöknek, mert szeretem az irodalmat. És úgy érzem írnom kell, hogy 161 érezzem magam. Írnom azért, mert érzem, van bennem az, amit ki kell fejezni.“ Nézzük talán „Álomképek című versét: / Eső veri az ablakom, / lányok sóhajtanak, / csillog az aszfalt, / lépteik kopognak. / Valami virágos mezőn, / egy rlbizke bokor a nap, / a barna nyers álom, / és egy ifjú sápadt arc. / Nos, ezekből a sörökből nemigen látszik, hogy van önben „amit ki kell fejezni.“ Tanuljon, művelje magát és legközelebb tiszteljen meg bennünket azzal, hogy olvashatóan írja le verselt. fll S. V. Bratislava: Ha 1deje engedi, látogasson be szerkes ztőségü nkbe. H „Halastó“: Elbeszélése túlságosan szirupos. régi kalendárium-ízű. Alakjai természetellenesen élnek és beszélnek, s az olvasó nem tudja őket elfogadni Gyakran idéztük már Gorkijt, de ágy látszik ön még nem olvasta: „Az elbeszéléstől megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását. a szereplők életszerűségét, a nyelvezet pontosságát és színességét; az elbeszélést úgy kell megírni, hogy az olvaső lássa mindazt, amit a szerző elbeszél.“ Tehát látni, és láttatni 1 ■ „ÉN“: Önnek pechje van. Csokonait ugyanis mi is olvastuk! Több olvasónk kérdezi, rovatunk miért nem jelenik meg lapunk minden számában. Kérdéseikre válaszolva közöljük, hogy rovatunk nem szűnt meg, de kellő mennyiségű levél híján minden számunkban nem közölhetjük. Reméljük, hagy a Jövőben ismét elegendő levelet fogunk kapni, s akkor rovatunk az Űj Ifjúság minden számában megjelenhet. NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES Szeretném, ha tanácsot adnának problémám megoldásához Huszonhárom éves lány vagyok, eddig komolyan nem jártam fiúval. Fél éve összeismerkedtem egy fiatalemberrel, s azóta együtt járunk. Kezdetben úgy gondoltam, hogy talán be lészeretek. Sajnos, úgy érzem, hogy ma sem vagyok belé szerelmes. Jó fiú és kedvelem, de úgv érzem, hogy ez nem elég a házassághoz. Nem tudom, hogyan adjam mindezt a tudtára. Arra nem ad okot, hogy elküldjem, s így tehetetlen vagyok. Lehet, hogy később megbánom, amiért elküldtem, de az is meglehet, hogy igent mondok, és akkor mindkettőnk életét elrontom. Számomra nem sürgős a férjhezmenés, 6 viszont olyan helyzetben van, hogy szeretne minél előbb megnősülni. Kérem az olvasókat, hogyha voltak már hasonló helyzetben, írják meg tapasztalataikat, írják meg, miiként cselekedjem. ' jelige: TANÁCSTALAN LÁNY VÁLASZ A TANÁCSADÓMNAK Nem lehet mindenki boldog jeligével megjelent levelemre egy barna lány válaszolt, és Heltai Jenő szavalt Idézte a szabadságról: „Nem ajándék, Ingyen azt nem adják, hol áldozat nincs, nincsen szabadság.“ Ez a barna lány még nem lehetett boldogtalan. Könnyű papírra vetni, hogy légy boldog, csak akarni kell. Számomra nincs boldogság. Nem tudom, milyen a jóbarát, mert nekem még sohasem volt jóbarátom. Szerezzek? Amint írtam, sehová se járok. Hogyan szerezzek hát barátot? Ha beülök egy kávéházba, ott nem biztos, hogy szerezhetek barátot. Ki figyel fel rám? Senkii Porszem vagyok a sivatagban. Mindezt a szüleimnek köszönhetem. Mindig örültek, ha az idegenek megdicsértek. „Jól nevelt“ lettem. Köszönöm az Ilyen jól neveltséget. Nem kívánom senkinek. Úgy hiszem, hogy számomra nincs boldogság. Túl elrős az önkritikám. Megtagadom magamtól a jót, mert tudom, hogy nem érdemiem meg. Maga az élet tanított a csalódásra. Nehéz lesz a wlsz- szaút, de belátom, hogy nem szabad elhagyni m aigam. Képtelen vagyok elfeledni a múltat. Ebben kérek segítséget. Jelige: NEM LEHET MINDENKI BOLDOG II. VÁLASZ EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL! JELIGÉRE Levelében említette, hogy félénk természetű kislány volt, és ezért ment olyan helyre dolgozni, ahol emberek között van. Ennek ellenére félénkségét mindmáig nem tudta levetkőzni. Többféle társadalmi munkát végez, ennek ellenére boldogtalannak érzi magát, mert a szerelemben nincs szerencséje. Több udvarlója volt, de nem tudta megtalálni az igazit. Megdöbbentett legutolsó udvarlója szüleinek az a véleménye, miért kell egy lánynak folyton olvasni, miért kell újságokra költeni a pénzét. Sajnos, hogy az udvarlójának is ez volt a véleménye. Bátran kijelentem, hogy aki Ilyen véleményt hangoztat, az elmaradott és sajnálatra méltó. Mi rossz lehet abban, ha egy lány olvas és érdeklődik a világ dolgai Iránt? Nincs szebb annál, ha egy lány olvas és művelődik. Azt hiszem, hogy a volt udvarlója nagyon zavarba jönne, ha megkérdeznénk a világ dolgai felől. Ne hallgasson az udvarlójához hasonló emberekre. Olvasson és művelődjön. ’Biztos vagyok benne, hogy csakhamar akad olyan udvarlója, aki éppen ezért fogja magát megszeretni. Hiszen ma már ’többségben vannak az olyan fiatalok, akik állandóan művelődnek. Legyen bátor, és ne veszítse el a reménvét. ifj. GÖRÄSZ jÖZSEF V
