Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-13 / 46. szám
A •A Bemutatjuk Grigorij Csuhraj ssovjet fiImrendezőt Is a békéért éltek és a „békében gondolkoztak“... Mint ök — mutatott a szereplőire, a lányra és a fiúra. — Vagy én, amikor ugyaneny- nyi idős voltam, mtnt most ők. És háború volt. — Háborús élményt dolgoz fel? — Tudja, hol szerettem meg az életet? — válaszolta. — A háborúban. Eltalált a németek golyója, súlyosan megsebesültem. Magyarok találtak rám, Székesfehérvár 'környékén. Magukhoz vettek és ápoltak. A mikor visszanyertem az eszméletemet, az volt az első gondolatom, hogy az élet szép és milyen jó élni... Ezt a gondolatot elmondani egy háborús filmben, és úgy, hogy ők is megértsék — és a műtereimből műterembe csörtető külföldi tudósítók felé bökött a fejével. Nehéz és hosszú munka, de nem reménytelen, ha az ember őszinte akar és tud lenni. Olyan ez, mint egy ballada. Végül is az lett belőle; Ballada a katonáról. S megismétlődött az első sikere, sőt ez a második még nagyobb volt. A világ fejet hajtott Csuhraj előtt. Vagy a katona előtt. A világsajtó nem tehetett mást, mint lélegzetvételnyi szünetet akkor a szovjetellenes uszításban, és azt írta: büszkék lehetünk rá, hogy kortársai vagyunk ennék az óriásnak, ennék az igazi művésznek. Simon Gy. Ferenc Még fiatalember volt Grigorij Csuhraj, éppen csak befejezte a moszkvai filmművészeti főiskolát, amikor a „Negyvenegyedik“ című első filmjét 1956—1957-ben szerte a világon bemutatták. Emlékszünk rá, hogy abban az időben milyen dühödt szovjetellenes kampány dúlt a világsajtóban. Ám e film sikere és méltatása elől sehol sem térhettek kii. A fiatalember szavára oda kellett figyelni, mert mondanivalója érdekes volt és lényeges. A közelmúlt történelméről, a forradalom konfliktusaiban megszületett és érlelődő, tisztuló szovjet hatalomról vallott őszinte szavalnak nemcsak merészségével és hitelességével, hanem művészi szépségével is. S a film e vonásainak egyike vagy másika mindenkit, mindenütt megragadott. A világ és a világsajtó Grigori] Csuhrajban korunk e- gylk legeredetibb, legjelentősebb filmrendező egyéniségét köszöntötte, sőt ünnepelte. Aztán Grigorij Csuhraj hirtelen, szinte egyik napról a másikra eltűnt a világ szeme elől. Egymás után mondta le a filmjének újabb külföldi bemutatóira szóló meghívásokat. A világsajtó előbb csak gyanakodott, később pedig a „Csuhrej-ügy“ kapcsán is szovjetellenes tá madásba lendült. Azt harsogta, hogy „bátorsága miatt“ Grigorij Csuhrajt „némaságra ítélték“ a Szovjetunióban. Ez a kampány ts eltartott egy darabig, majd a név lekerült a napirendről és a világsajtó hasábjairól. Már el is felejtették a nemrég még ünnepelt filmrendezőt, amikor az I. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon, 1959-ben a MOSZFILM-stúdióba ellátogató külföldi tudósítóknak a vendéglátók bemutatták Grigorij Csuhrajt. A fiatal rendező javában dolgozott új filmjén az egyik műteremben. Noha ez volt a magyarázat „eltűnésére“, a társaság nem túl nagy figyelmet szentelt neki, nyomban továbbvonult a következő műterembe, hogy minél többet lásson. Útközben visszafordultam. Csuhraj még mindig ott állt a műterem ajtajában, és meglepetten nézett utánuk. Aztán legyintett és visszament színészei közé. Utána mentem. Most a váratlan érdeklődés lepte meg, ugyanúgy, mint az imént a váratlan érdektelenség. Bemutatkoztam. Meglepettsége ekkor feloldódott. Csuhraj elmosolyodott. — Ahá! — mondta. — Hát onnan az érdeklődés, hogy maga nem nyugati.... Mit tudják ezek, hogy... De hagyjuk! — Én se tudom, hogy min dolgozik. Odavezetett a díszlethez. A díszlet egy tehervagon volt. Tehervagon szalmával bélelve. Azon ült egy megszeppent lány és egy katonaruhás fiú. — Háborús téma? —kérdeztem. — Vagy békében játszódik? — Emberekben játszódik — felelte Csuhraj. — Emberekben, akik a háborúban Csuhraj legsikeresebb filmje a Ballada a katonáról az 1960-as cannes-i filmfesztiválon díjat kapott. Képünkön a két főszereplő Zsanna Prohorenko és Vlagyimir Ivasov. lives Montand, a világhírű sanzonénekes évek éta ellenállt minden kérésnek: nem lépett fel sem az Olympiában, sem a Bobinóban, sem a televízióban. A mai francia fiata lók nem ismerik Montandot, az énekest. Érthető volt hát a nagy, mondhatni országos érdeklődés, amely az október 10 i televíziós fellépését megelőzte. Montand egy havonta vetített, több órás müsorblokk keretében jelent meg a képernyőn: régi nagy sikereiből és új számaiból énekelt. Az újságok a legnagyobb elismerés hangján írnak müso ráról, amelyet egyszerűen „Montand-fesztivál“-ként emlíle nek. Hangja változatlanul meleg, árnyalt és erős, mozdulatai tökéletesek, fegyelmezettek, sanzonjai a csiszolt gyémánthoz hasonlíthatók — írják a lapok. — Vajon a zenés színház e nagyja miért hagyta el a deszkákat? — kérdezik a kritikusok. Valószínűleg azért, hogy bebizonyítsa: másra is képes. A bizonyítás tökéletesen sikerült. Az elmúlt években világhírű alkotások sorával a film legnagyobbjai közé emelkedett. Visszatér-e a mikrofonhoz? Montand nem ad határozott választ. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb rock-együttese 1968 februárjában alakult meg. Első slágerük, a Csitt hamarosan világ- sláger lett. Következő balladájuk; Mély folyók, magas hegyek, Ismét vlláigsláger. 1969 szeptemberében a londoni Albert Hallban szimfonikus zenekarral mutatták be Concerto combóra és zenekarra című — ahogy írták róla — „kvázi-szímfonikus" zenéjüket. 1970-ben újra az angol slágerlista élére kerültek a „Fekete éjszaka“ című dalukkal. Az együttes megalapítója és vezetője Jon Lord zongorista-orgonista (1941. VI. 9.), vezetőgiitáros Ritchie Blaokmore (1945. IV. 14.), dobosuk lan Paice (1948. VI. 29.), énekesük lián Glllan (1945. VIII. 19.), basszusgitárosuk Riger Glover (1945. XI. 30.), Ez a bemutatás azonban mér inkább a történelemé, mert a Deep Purple nincs többé. Venyjamin Kaverin nálunk is a legolvasottabb szovjet írók közé tartozik. A kiváló író müveit rövidesen filmen Is láthatjuk. A Lenfilm stúdióban két regényéből forgatnak filmet. A vágyak teljesülnek főszereplője Innokentyíj Szmoktunovszkij; a Nyitott könyv filmváltozatában pedig együtt játszik Vjacseszlav Dvorzseokij és Ljudm-ila Gurcsenko (a képen). Az együttes felbomlásáról már a múlt év végén és az év elején, a Deep Purple amerikai turnéján szállingóztak a hírek. Még a kitörő siker, a huszonnégy koncert reménytelenül telt háza sem tudta elsimítani az ellentéteket lan Gillan és Ritchie Blackmore között, s a légkör napról napra jobban élmérgesedett. Az együttes még lebonyolított egy angliai, európai és ausztráliai -tuBnét, majd a nyár elején Japánban vendégszerepelt. Itt azután betelt a pohár. Tokióban a lelkes közönség még órákkal a koncert után sem akarta elhagyni a Budokan csarnokot. Oszakában szintén telt ház volt. Ez a hangverseny azonban botrányba fulladt, és a Deeep Purple utolsó fellépése volt. Tokióban Ritchie Blackmore bámulatos gitárszólólval, Jon Lord utánozhatatlan Improvizációival még valósággal elragadtatta a közönséget. Oszakában azonban Gillan enyhén szólva is hamisan énekelt, lépten-nyomon eltévesztette a ritmust, elfelejtette a szöveget. A néhány perces kényelmetlen intermezzo után Jon Lord felugrott és kifutott a színpadról, a dobos lan Paice sírva szétszedte felszerelését. A basszusgitáros Roger Glover annyira megrémült, hogy azt sem tudta, mitévő legyen. Ml történt? Az oszakai koncert előtt még mindannyian igyekeztek megcáfolni az együttes tagjai között uralkodó ellentétekről szóló híreket. A színpadon aztán eredeti módon „kiöntötték a lelkűket.“ Az együttes néhány tagjáról már korábban köztudott volt, hogy egyéni tervei vannak. Roger Glover fel akar csapni producens- nek. Első próbálkozása a Nazareth-együttes „Broken Down Angol“ című számát a slágerlistaélére tornászta fel, természetesen az együtessel együtt. Ráadásul írni és festegetnii akar. Iám Gillan politikai téren próbál szerencsét. A Deep Purple maradék három tagja egyelőre csak pihenni akar. Aztán munkába szeretnének fogni. Bíznak benne — mint hangoztatják —, hogy a Deep Purple ismét a régi lesz. (ná) új ifjúság 7 ' ''"TWMfc-’PWMWfjJfÉ' 1 ! V 7 tnHHr gB Leáldozóban wan Elvis Presleynék, a hajdani rock-l királynak a csillaga, leg-, alábbis Európában. Legutóbbi angliai vendégszereplése Idején a közönség félig sem töltötte meg a termet. Pre- . sley sértődötten fordult ai rendezőkhöz: — Biztos nem is hirdették, hogy én lépek feli — Dehogynem — válaszolt az egyik illetékes. — Éppen azért vannak ilyen kevesen! ooo A nyugati filmkritikusok ódákat zengenek Tatum O'Nealről, Ryan O’Neal ismert amerikai filmszínész (Szerelmi történet] kilencéves kislányáról. A „Papír- hóid" című filmben együtt játszott az ap fával, s az ú jságírók mindjárt elnevezték a hetvenes évek ShMey Tempeljének. , — Eddig úgy emlegettek — mondta erre a szellemes kislány —, mint a híres Ryan O’Neal lányát. Most , apukámról mord jak: itt megy a tehetséges Tatum O'Neal apja! ooo Orson. Welles, a híres an- . goi színész csodagyerek volt. Hétéves korában fejből tudta a Lear királyt, nyolcéves korában megírta a drá- mamüvészet történetét, tizenkét éves korában pedig megtanult kínaiul! Ezzel még sokra viheti... Günter Sachs nyugatnémet playboy, Brigitte Bardot egyik férje a sok köm nemrégiben közölte, hogy hamarosan megjelenteti emlékiratait „Nők az életemben“ címmél. A hírek szer,int Brigitte Bardot 'ügyvédei követelték, hogy a könyvet megjelenése előtt cenzúrázhassák, nehogy védencükről kellemetlen dolgok lássanak napvilágot. Ogy látszik, öregszik a filmdíva. Régebben nemigen vlszolygott egy kis botránytól. ooo A ,JJews of the World” című brit hetilap az alábbi információt közölte: „Hartritle, a Scotland Yard egyik főnöke sajtótájékoztatón elmondta, hogy Londonban évente negyven- egynéhány gyilkosság történik. Hozzátette azonban, hogy a helyzet ennek ellenére nem aggasztó, mivel az esetek többsége a házastársak közötti leszámolás következménye.“ Az más.
