Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-13 / 46. szám

' 2 új ifjúság — Erdélyi Ignác életrajza Nem költő, nem táncdal- énekes, nem labdarúgó: kő­műves. Tatranská lesnán vallattam életéről, teljesü- letlen és teljesült vágyairól. Este volt, a fenyőfák a csil­lagok felé nyújtóztak, mi pedig ott álltunk az üdülő előtt, mélyen leszívtuk a ci­garettafüstöt és halkan per­gettük a szavakat. Erdélyi Ignác kőműves, vágsellyei lakos. Ennyit tudtam róla. Meg azt, hogy szeret nevet­ni, és mohó kíváncsisággal csodálkozik rá az élet min­den szépségére. — Zslgárdon születtem 1924-ben. Az apám földmű­ves volt. Ttzenketten vol­tunk testvérek, egy meg­halt, a többi él. Tizenötéves voltam, amikor a szüleim meghaltak. Dóig ott am én, kérem, szénraktárban, talaj- javító munkán cseh földön... aztán a Salai Járási Építői­pari Vállalatnál kitanultam a kőmüvesszakmát. Jó mun­kám van, szépen keresek, elégedett vagyok. Ez az utolsó mondat még ma is Itt muzsikál valahol, a tudatomban... mert ez egy egyszerű munkásember bol­dog életének a képlete. „Jó munkám van. szépen kere­sek, elégedett vagyok!“ Nem az a fontos, hogy nyu­gati márkájú gépkocsija le­gyen, hanem a jó munka és a szép kereset, mert abból lesz a mindennapi, meg a ház, ahol a kertben virá­gok nyílnak. — Tel fésületlen vágyam? Volt. Gyermekkoromban ze­nélni szerettem volna, tan- góharmonikázni, de nem volt rá módom. Miből telt vol­na? Édesanyám hetenként tíz kenyeret sütött, apám meg látástól vakulásiq dol­gozott, hogy jusson arra a tíz kenyérre. Sokszor gon­dolom, milyen szomorú éle­te volt az apámnak. Soha nem jutott túl a falu hatá­rán... Én meg voltam már Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, pihentem Karlovy Varyban, Stólán... Nem vágyik párizsi mula­tóhelyekre, bécsi vetkőző-lo- kálokba. Örömtől csillogott a szeme, amikor a Tátra ő- szi színeit nézte, és kisfiú­sán boldog mosoly tilt az arcán, amikor mókust lá­tott. — Amikor a házat építet­tük, nehéz volt. Dolgoztunk keményem a párommal e- gyütt, hogy sikerüljön. Es sikerült. Nemcsak nekem. Tíz testvérem közül nyolc a saját házában, lakik. Ez is olyan jő érzés, melegíti az ember szívét... Éppen renoválták az üdü­lő egyik részét, és láttam, hogy szakértő tekintettel nézegeti a munkát. legszí­vesebben maga is belese- gítene egy kicsit, csak úgy... a változatosság kedvéért. —Ogy szeretem a mun­kámat, hogy nem is merek arra az időre gondolni, ami­kor már nyugdíjas leszek... Ilyen egyszerű szavakkal vallott nekem Erdélyi Ignác az őszi este sötét palástja alatt, és jó volt hallgatni töredékes félmondatait, fó volt összeállítani az apró mozaikokból egy dolgos em­ber életrajzát. Önzetlen ember, mert aki diófát ültet, vagy falakat e- mel, az nem a jelennék, ha­nem a jövőnek dolgozik! Péteri! Gyula A nyárról beszéltek Most kétféleképpen lehet a nyárról beszélni. Ügy, hogy meghányjuk-vetjük a jövő évi terveinket és úgy, hogy elgondolkodunk az elmúlt nyár fényeiről és ár­nyairól. Ezt az utóbbit tette az a szerény kis értekez­let is, amelyen falusi fiatalok, mezőgazdászok beszél­tek az elmúlt év tapasztalatairól. Az értekezletet a SZISZ SZKB mezőgazdasági osztálya hívta össze, és az volt a feladata, hogy kiértékelje a Szemveszteség nél­kül jelszó jegyében lefolyt mezőgazdasági ifjúsági szo­cialista munkaversenyt. A találkozó bevezetőjét Ján Crman mérnök, a SZISZ mezőgazdasági osztályának a vezetője tartotta. Vázolta azokat a tapasztalatokat, a- melyek levonhatók a nyári mimkaoersenyből, és kiemel­te azokat a fiatalokat, a Szemveszteség nélkül elneve­zésű munkwerseny győzteseit, akik példát mulattak a többieknek. Az értekezlet zárszavát Ondrej Sáling mér­nök, a SZISZ SZKB titkára tartotta. A találkozón részt vett az Űj Ifjúság munkatársa is és elbeszélgetett néhány fiatallal. Az alábbi kis írások az ezekből a beszélgetésekből leszűrt tapasztalatok nyo­mán születtek. Az a fekete hajú fiú — „Te Ismered ezeket a fiatalokat? Adj nekem egy Jő tippet, kivel érdemes beszélni“ — mondom a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizott­sága egyik dolgozójának. Ö máris mutatja nekem Nem- csok Pált. — Nézd ott azt a kék kabátos, fekete hajú fiút. Ö szerezte meg az első helyet a kombájnokra beosztott szerelők között. Szerény fiú, de bizonyosan érdekes dolgokat tudhatsz meg majd tőle. Nos, a barátomnak igaza volt Nemcsok Pál, ez a szerény nenincei (lukanyényei) fiú ugyanis rendkívül meggyőzően válaszolt kérdéseimre: — Nem tudom, hogyan és mi szerint értékelték a teljesítményeinket, de annyi bizonyos, hogy a Velky Krtís-i (nagykürtösi) járás többi kombájnosa is dolgo­zott annyit, mint én. Reggeltől késő estig húztuk. Mi szerelők azért voltunk beosztva a gépekre, hogyha meghibásodnak, ott helyben tudjunk segíteni. Nos, eb­ben nem volt hiba. Igaz, az idén nem is tettek ben­nünket a.rmyira próbára a gépek, mint más években. Az alkatrészellátás is jobb volt, mint korábbam, és az időjárás is kedvezett. Egyszerűen ment a munka. — Volt ugyan olyan rész is, ahoi sokat álltunk. A palotai dombokon (Plachtlnské lazy] nagyon gyomos volt a gabona, a gyom rácsavarodott a motollákra és bizony akadt olyan hely, ahol néha húsz méterenként is meg kellett állni és leszedni a gyomot. Azért végül is learattuk a gabonát... — Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést? — Nem is tudom. Mondom, a többiek is megérdemel­ték volna. Talán néhány órával volt több nékem, mint másnak... A MAI MEZŐGAZDÁSZ Gyakran tapasztaljuk, hagy a ma! mezőgazdász már rág nem az az ember, aki csak arat, szánt, vet. Sót, nem rit­ka az olyan eset, hogy az il­letőnek csak elhanyagolható kapcsolata van magával a föld művelésével, és mégis mezőgazdasági dolgozó. Nos, ez föltehetöleg azért van Így, mert ma a mezógazdasági munka egyre közelebb kerül az ipari jellegű foglalkozá­sokhoz, és olykor egy-egy villanyszerelő, autószerelő, géplakatos vagy éppenséggel egy személygépkocsi vezetője is minden mellékzönge nélkül mezőgazdasági dolgozónak vallhatja magát. így van ez Horváth Mi­hálynak, a Bálványos! Állami Gazdaság Ifjúsági szervezete politikai felelősének az ese­tében is, aki személygépkocsi­vezető, ám mégis mezőgaz­dász. Hogy ez Így van, arról könnyen meggyőződhetünk. E- iég csak a gazdaságra terel­ni a figyelmét: — A gazdaságunk legna­gyobb eseménye az idén, hegy mi is, rekordtermést ér­tünk el. A gabona 42,5 q át­lagtermést adott, de egy-egy tábla búza megadta a 60 má­zsát is. Az állattenyésztésünk Is szépen fejlett. Mindig tel­jesítjük a hústermelésben az előirányzott mennyiséget. A tejtermelésben sem maradunk le, és az idén is előrelátható­lag legalább 101—102 száza­lékra teljesítjük a tervet. — Viszont sokkal nehezebb a helyzetünk az ifjúsági szer­vezettel kapcsolatosan. ]úl működik ugyan a gazdaság ifjúsági szervezete, de vannak problémáink. Elég nehéz ösz- szehoznl a fiatalokat egy-egy taggyűlésre, tanácskozásra. Ennek a magyarázata az, hogy a szervezet 55 tagja 7 alapszervezetba tartozik. Vagyis, amikor például évzá­ró taggyűlést tartunk, hét különböző elképzelést és i- gányt kell összeegyeztetnünk. Debát azért csak tudunk ma­gánkon segíteni: olyan prog­ramot állítunk össze, hogy mindenkit érdekeljen, ás Így aztán szívesen eljönnek a fiatalok. It csináltak a nyáron? — kérdem Diószegi Gyulától és Fúró Ernőtől, a két bátorkeszi fvojnicei) fiatal­tól. Ök kurtán és egyszerűen válaszolnak: — A rat tunk I Aztán hirtelen zavarba jönnek, magyarázkodni kezdenek, fészkelődnek az ülő alkalmatosságon. Szinte nem érteim őket. Aztán kiderül, miért ez a hirtelen bizonytalanság: nem sze­retnének idegen toliakkal ékeskedni. Ugyanis, nem ők, ha­nem Pintér János és Székely József voltak azok, akik az SK— 4 és SK—3 aratócséplő gépek kombájnosa! között harmadikok lettek szlovákiai viszonylatban. Szóval, így már egyenesben vagyunk. A két kombájnos most (okt. 23-án) sem pihen, hi­szen a kukorica gépi betakarítása most folyik a legintenzí­vebben, és ezért nem is hagyhatják odahaza a gépeiket. De ARATTUNK, DE... hogy a kitüntetés se vesszék kárba, és a lehető legrövidebb úton hazakerüljön, a község Ifjúsági szervezetének két veze­tője jött el a fővárosba, hogy átvegye a SZISZ SZKB által adományozott kitüntetést. A -két kiváló kombájnost így dicsérik: — Nagyon kiteltek magukért a fiúk. Ahol csak jártak, min-x denhol dicséretesen dolgoztak, Csehországban is ők lettek a vendégkombájnosok között az elsőik. Ahogy a beszélgetés folyamán megtudtuk, nemcsak ők, ha­nem a község többi fiatalja is megérdemli a dicséretet. Jól működik,az Ifjúsági szervezet, dolgoznak a fiatalok tánccso­portban, a színjátszó csoportban, fellépnek a község kultu­rális rendezvényein, segítik a pionírokat. Persze, mint sok más helyen, nekik sincs klubjuk. — Még többet Is dolgoznánk — mondja Diószegi Gyula csoportvezető, az ifjúsági szervezet elnöke — csak nincs hol össze jöjjünk, találkozzunk, megbeszéljük a gondjainkat. ígére­tet kaptunk, hogy az év végére rendelkezésünkre bocsátanak egy volt lakóházat, dehát ebbe egyelőre még nem járhatunk. Egyébként nem Is panaszképpen mondják. Épül már a köz­ség művelődési központja, maguk is munkával segítik a mi­előbbi befejezését és ezért, remélhetőleg, már nincs is olyan messze az az idő, amikor nemcsak a szervezetnek, hanem minden egyes csoportjának lesz hol dolgozni. —Mátrolh Diószegi Gyula és Fúró Ernő, a bátorkeszi (vojnicei) alap­szervezet vezetői Ilik ás csukódik a bejárata ajtó. A be­járat előtti lép­csőkön még egy­szer átgondolják teendőiket, majd gépiesen lenyomják a kilin­cset és belépnek az előcsar­nokba. Az ajtó automatiku­san becsukódik, ők pedig folytatják útjukat. De mi ez? Pár lépés után megállnak, körülnéznek, majd irányt változtatva kör­bejárják — néhányat! két­festmények, bajé- és autő- modellek, lámpák, gyertya- tartók fémből és fából, kö­töttruha, művészi fotók stb., stib. összesen 104 mestermű és a fotók. A Járás 17 ifjú­sági aia p&zervezetének és három pionírcsapatának tag­jai készítették őket szakkö­ri tevékenység keretében a szabad idejükben. íme, ez rejlik bennük, ezt tudjuk — hirdetik a kiállí­tott tárgyak készítőik he­lyett, méghozzá a lehető felállítani. Ogy oldotta meg a „megöldhatatiant“, hogy kiválasztotta a legértéke­sebb 19 tárgyat s oklevéllel jutalmazta. így a Veiké Űl'a- ny-i (nagyfödémesi) ifjúsá­gi aiapszervezet három, a Duslo fiataljai és a SZISZ koáútyl tagjai két-két okle­velet kaptak. Mindenekelőtt a födémesiek kombinált gyertya-pohár- és üvegtartő- ját, a duslőiak kézimunkáit és a kosútyi fiatalok színes zenéjét kell kiemelni. Ez u­ZENIT-VÁSÁR szer is — az előcsarnokot. Nem, nem a feljáratot kere­sik, ez nagyon jól látható. Csupán az etí nöézend ő kr81 feledkeztek meg egy pilla­natra — kilenc vitrin és a bennük látható tárgyak jó­voltából. Ezek vonták el a figyel­müket, ezeket szemlélik cso­dálattal a látogatók, s eze­ket nézegetem én is Szend- rődi Zoltánnal, a SZISZ ga- lántal járási bizottságának politikai dolgozójával. A galántal Jnb épületének Impozáns előcsarnokában vagyunk, a vitrinekben so­rakozó készítmények pedig a Zenit-mozgalom járási vá­sárára küldött versenydara­bold Kézimunkák, rajzok és legjobb helyen. Ott, ahol a járás minden szegletéből na­ponta százan és százan meg­fordulnak. Vajon melyik a legszebb, tesszük -fel kísérőmmel ön­magunknak a kérdést. Tény­leg melyik? Harmadszor nézzük végig a vitrineket, de még mindig nem döntöt­tünk. Több tárgyat már ki­emeltünk, de aztán mások ragadják meg a figyelmün­ket. Sok a szép. vonzó, sőt értékes darab. A sorrendet képtelenek vagyunk megha­tározni. Mindezt nyugodtan bevalil- hatom, annál is inkább, mi­vel az Október 23-án össze­jött és értékelő zsűrinek sem volt „szíve“ a kiállított tárgyaik között a sorrendet tóbbi lényege, hogy egy na­gyobb dobozba beépített tranzisztor a doboz üvegfala mögött a hangmagasságnak és hangszernek megfelelően mindig más és más színes égőket villant fel. Ugyan­csak meg kell említeni a járási székhely bútorgyárá­nak fiataljait, akik a SZISZ- jelvényt fából — intarziás módszerrel — készítették el. Persze, ugyanígy felsorol­hatnánk valamennyi beneve­zett szervezetet és verseny­tárgyat. Mind megérdemel­né, hiszen kivétel nélkül hozzájárult ahhoz, hogy ez a vásár valóban az ügyesség­nek, találékonyságnak és tu­dásnak a seregszemléje le­gyen. Egri Ferenc FELHÍVÁS takarékosságra SZISZ-TAGOK AZ ÖTÉVES TERV FELADATAINAK TEL­JESÍTÉSÉÉRT Ifjúsági szövetségünk mindig tetemes részt vállalt a népgazdaság fejlesztéséből. Pártunk nagyra értékeli azt az erőfeszítést, amelyet az ötéves terv feladatainak teljesítéséért kifejtünk, és ennek megfelelően méltá­nyolja is. Most, hogy az ötödik ötéves terv építésének döntő, záró szakaszába értünk, még fokozottabb erőki­fejtésre lesz szükség. Napjaink egyik legfontosabb feladata: takarékosko­dás a tüzelőanyaggal, az energiával, a nyersanyaggal és anyagkészlettel. A legközelebbi időszakban erre irá­nyul majd a dolgozók kezdeményezése és a szocialista munkaverseny. Mint már annyiszor, most sem mara­dunk tétlenok. Szervezetünk hagyományaihoz híven hoz­zá akarunk járulni a népgazdaság felvirágoztatásához. A SZISZ Központi Bizottsága a Szövetségi Kohó- és Gépipari, a Tüzelőanyagipari és Energetikai Miniszté­riummal karöltve október elsejétől két új munkaver­senyt hirdetett meg. Az egyik a fémekkel, nyersanya­gokkal és anyagkészlettel, a másik a tüzelőanyaggal és energiával való takarékoskodásra irányul. A mozgalomba bekapcsolódhat minden fiatal és min­den kollektíva, tehát a SZISZ-alapszervezetsk is, a- mennyiben a legközelebbi időszakban valamilyen javas­latot terjesztenek elő az említett nyersanyagokkal és energiával való takarékoskodásra, s a javaslatot meg­valósítják, esetleg elfogadják. A javaslatokat az üzem felelős dolgozójának igazo­lásával 1974. szeptember 30-ig kell beküldeni a követ­kező dinre: Institut pre rnzvoj a realizáciu vynálaz- covstva a zlepSovatefstva, Praha 4, posta irányítószám 145 00, Míchle, Nuselská 110. A két mozgalom különösen jó alkalmat nyújt az if­júsági fényszóró járőreinek és a ZENIT mozgalom részvevőinek arra. hogy felélénkítsék tevékenységüket. A Iegjobbakra értékes tárgy- és pénzjutalmak várnak. P. L. í< t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents