Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-06 / 45. szám
JOHN REED: FODOR JÓZSEF: ÉVFORDULÓRA Oh, fantázia, feszítsd szét szárnyaidat, fogd át a rnppant birndalmat, ahol negyven évvel ezelőtt megrendült a vihar s forradalom kelt, melytől más lesz a vén világi Szlvszakasztó robotjából felszökkent a muzsik: a Rendből, melynek útja vak volt, reménytelen a barmaiként izzadó, silány dőzsnek eszköze csak, a vérrel kenyér-csikaró, henye asztalra ütve, kelt, mfg piros zászlóival munkája-nyütt keze reszketett — állati nyűgből, az embernek addig legalja, eb, zendült, forrt, az új életet nyelve, könnyek között, forró boldogan, a büszke év szavára felszökött. A láncok megroppantak, retten a kény, mint vakítva lecsapó villám nyomán, hirtelen a zsarnok kardja zsugorodva lehullt, ahogy ugrottak, léptek a kihevült milliók, megroggyant eresztékein át bnggyant a gyár. míg ömlött és zúdult a munkás raj habja ott, kik éhén épült acélban, vasban e világ, — keserves, kiszakadt dühével robbant a had, mint a Történelem ébredt, s ellenállhatatlan ereje bamba zsoldos-hadat semmiként elsepert; rebbent az éj. roppant az úri, ősi, buta gőg, s a világot, aki építi, kezébe vette a nép! Sápadt cárok hideg és kegyetlen őrülete, bitók, börtönök, henye dózs és dolgos éh, babona, éj és a gyilkos butaság vad dühhel tartott világa, mint hirtelen álom, eltüntl Óh, óriás napok indulása, új és új győzelem, Hogy dobbant út útra a megrekkent, suta lét. s minden, mi, mint gyökerén, ölt, megremegett, királyok, pénz, hatalom, rögzött ősi jog, nép hátán épült büszke, konok rend, ál-,,biztos“ világ, öröklött kény, cím, rang, mint isteni rendelés — és, mint földrengés, morgó bomlás, természeti tünemény. ormokat ontva vállaival, a felmozdult szörnyeteg. bilincseiből felszökkenve, mint megbillen a föld. nyomán, ami régi. rút. reszketett s összetört! Ezerkilencszáztizenhét októberében történt, hogy új utakra szállt, ami él. írjátuk, jegyezzétek ezt a napot, írók. hiába már az elkendőzés, erőszak, bamba düh. ami akkor elindult, száll a forradalom, millió úton kanyarogva, rejtve, vagy nyíltan, s porlik a rossz, ami akkor, ott győzött, megváltoztatja a levőt — s az egymásnak-feszült-népű, vak, buta régi renddel végre az embert! Mint óriás ormon álló ember, óriás testtel felmagasodva, messze láthatóan térfélén terekig, felemelt kézzel int és rettentő hangja távolokat áthatva zendül, ■épek fölött, kik sürgésükben meggyökerezve megállnak és vésik fülükbe: nyúlik amott, negyven évnek távoli ormán roppant alakkal a Hatalmas, ércszóval világot indító, s időtlen, vakra végzetes büv-szavú hős: — nézd, Lenin kiált onnan, legtávolabbi sarkáig a jövőnek, — s Emberré szökött rab, s derék, vagy a hangjára meglapult sunyi zsarnok hallia a Irinlf ácf I J SZERGEJ JESZENYIN: KANTÁTA 01 foganás a világban, véres a hajnali pír — hősök, aludjatok árnyban, s fénylik örökre a sír. Hősük, aludjatok árnyban. Rendül, elindul a rög, szikla-erő, csatalázban Kreml-fal alatt dübörög. MIHAIL ISZAKOVSZKIJ: Nap szlnarany-karimásan őrzi jövőnk kapuját — hősök, aludjatok árnyban, míg viharos vonulásban nép kél a hajnalon át. Oly eldugott vidéken nőttem en I» s # Oly eldugott vidéken nőttem én, hol bús paraszti tréfa járta régen, hogy a szerencse lovon jött felénk de gazdag emberek ragadták féken. Ott nőttem fel, hol nagyapám s apám más birtokán bolyongott bús-riadtam, hol minden házban — ezer éve tán — az asztalfőn ínség ült mozdulatlan. Ott nőttem fel, hol ködlepett utak, hol köd borult gyér és fukar mezőre, hol az anyák ringatva karjukat, keservről búgtak neki már előre. Tenyérnyi föld, faeke, borona — ilyen volt gyermekségem otthona, hová napunk magas ege alól képzelmem gyakran visszavándorol. Bejárom én az átélt éveket, a vészek és az ínség Ifjúságát, s mihez győztes kezünk elérkezett így lesz szívemnek napról napra drágább. Tíz nap, amely megrengette a világát (Részlet) A Szmolníj masszív homlokzata ki volt világítva, amikor odaértünk, és az oda torkolló sötét utcákból csak úgy özönlöttek a siető emberek. Autók és motorkerékpárok jötteik-mentek. A kapun kiforduló óriási elefántszürke páncélautó erősen tülkölt. Tornyán két vörös zászló lobogott. Hideg volt, a külső kapunál őrt álló vöröskatonák tüzet gyújtottak. A belső kapunál Is lobogott egy tábortűz, az őrök ennek gyenge fényénél lassan betűzték ki igazolványainkat és fürkésző tekintettel vizsgálgaítaik bennünket. A kapu mellett kétoldalt felállított négy géppuskáról már levették a vitorlavászon takarót, és a géppuskaheveder kígyóként tekeredett rájuk. Az udvaron a fák alatt hosszú sorban zakatoló páncélautók álltak. A hosszú, néptelen, rosszul világított csarnokok tompán visszhangzottak a léptek, beszéd, kiábálás zajától... A légkör tele volt nyugtalansággal... A lépcsőn nagy tömeg jött lefelé, munkások fekete zubbonyban, kerek fekete prémkucsmában, soknak közülük puska lógott a vállán, katonáik piszkos színű köpenyben és szürke szőrmesapkában; itf-ott egy-egy vezető — Lu- nacsarszkij, Kamenyev —, kezükben hatalmas ak- tacsomőval,“ a siető, izgatottan tárgyaló, fáradt, gondterhelt aircú emberek csoportjai között. Éppen ekkor ért véget a Petrográdi Szovjet rendkívüli ülése. Kamenyevhez léptem' — egy széles, élénk arcú, rövid nyakú, mozgékony emberkéhez. Kommentár helyett folyékony francia-sággal felolvasta az imént elfogadott határozatot: ,,A Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetje köszönti a petrográdi proletariátus és helyőrség győzelmes forradalmát, és különösen kiemeli azt az egységet, szervezettséget és fegyelmet, amely a tömegek felkelését jellemezte; alig ismerünk ennél vérteienebb és sikeresebb felkelést. A Petrográdi Szovjetnek meggyőződése, hogy a munkás- és parasztkormány, amelyet a forradalom — mint a szovjetek kormányát — létre fog hozni, és amely az ipari proletariátus részére biztosítja majd a szegényparasztság támogatását, habozás nélkül a szocializmus útjára lép. meri csak ily médnn menekülhet meg az ország a háború szörnyűségeitől, a háború fölidézte szenvedésektől. Az új munkás- és parasztkormány azonnal igazságos és demokratikus békét fog felajánlani az összes hadviselő országnak. Azonnal megszünteti a nagybirtokot, és a földet felosztja a parasztok között. Megvalósítja az ipari termelés és az elosztás feletti inunkásellenőrzést, biztosítja a bankok ellenőrzését, majd államosítását. A Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetje felszólítja Oroszország összes munkását ás parasztját, hogy minden erejükkel támogassák a proletár- forradalmat. A Petrográdi Szbvjetnek meggyőződése, hogy a városi munkások a szegényparasztokkal szövetségben. biztosítják a teljes forradalmi rendet, a- meiy a szocializmus győzelmének elengedhetetlen teltétele. A Petrográdi Szovjetnek meggyőződése, hogy a nyugat-európai országok proletariátusa segítségünkre lesz a szocializmus tényleges és végleges győzelmének kivívásában.“ , „Szóval, önöknek az a véleményük, hogy már győztek?“ Kamenyev vállat vont. „Egyelőre még igen sok dolgunk van. Rengeteg. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk...“ A lépcsőn Rjazaoovval, a szakszervezet alelnö- kével találkoztam. Tekintete komor volt, idegesen <rágta szürkülő bajuszát. „Őrültség! őrültség!“ — ordítozta. ,,Meg vannak bolondulva. Az európai munkásság nem fog megmozdulni. Egész Oroszország...“ Legyintett, majd elsietett. Rjazanov és Kamenyev is ellenezte ama emlékezétes ülésen a felkelést, és Lenin bizony nem kímélte őket... Történelmi ülés volt. Trookij a Forradalmi Katonai Tanács nevében bejelentette, hogy az ideiglenes kormány nincs többé. „A burzsoá kormányokat az jellemzi —■ mondotta —, hogy becsapják a népet. Mi, a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei olyasmit .kísértünk meg, ami egyedülálló a történelemben: létrehozunk egy olyan hatalmat, amely csakis a katona-, munkás- és paraszttömegek javát a- karja.“ Lenin is megjelet, óriási üdvrivalgás fogadta. Arról beszélt, hogy a világforradalpm győzni fog... Majd Zinovjev: „Az orosz proletariátus a mai nappal lerótta a nemzetközi proletariátussal szembeni tartozását. Óriási csapást mértünk a háborúra, halálos csapást minden imperialistára, de különösen a hóhér Vilmosra...“ Utána Trockij közölte, hogy a frontot értesítették a felkelés győzelméről, de még nem érkezett válasz. Állítólag néhány csapat Petrográd ellen vonul, küldöttséget kell meneszteni eléjük, hogy megtudják, mi az igazság. Közbeszőlások: „Meg kell várni az összoroszor- szágl szovjetkongresszus döntését!“ Trookij hűvösen: „A petrográdi munkások és katonák felkelése nem várta meg a szovjetkongresszus döntését!“ Az ajtó előtt tolongó tömegen átvergődve sikerült bejutnunk a nagy ülésterembe. A fehér csillárok alatt a széksorokban, az ablakpárkányokon, sőt az emelvény szélén Is, egymás hegyen-hátán ültek, hol mély csendben, hol hangosan ujjongva az egész ország munkásainak és katonáinak képviselői. A terem nem volt hűtve, de a levegő elviselhetetlenül fülledt volt az emberi testek kigőzölgésétől. A tömeg fölött sűrű, fojtó felhőként lebegett a cigarettafüst. Időnként valaki felállt az emelvényre, és kérte a küldötteket, hogy tartózkodjanak a dohányzástól; Ilyenkor mind, a dohányzók Is, kiabálni kezdtek: „Ne dohányozzunk, elvtársak!“ — és aztán folytatták a dohányzást. Petrovszkij, az Obuhov-gyár anarchista küldötte, helyet szorított nekem maga mellett, lorotváiat- lan és mocskos volt, három napja nem aludt, éjjel-nappal dolgozott a Forradalmi Katonai Tanácsban — alig állt a lábán. Az emelvényen a régi Központi Végrehajtó Bizottság vezetői ültek — most utoljára irányították a szovjeteket, amelyeken az első napoktól kezdve uralkodtak, s amelyek most fellázadtak ellenük. Az orosz forradalom első szakasza — amelyet ezek az emberek igyekeztek nyugodt mederbe terelni — lezárult... E szakasz három legjelentékenyebb figurája nem volt jelen: Keren- szkij forrongó és ingadozó hangulatú kisvárosokon át a frontra menekült; Csheidze, a vén sas, mély megvetéssel minden iránt, visszavonult grú- ziai hegyeibe, hogy tüdőbaját gyógyítsa. A nemes lelkű Cereteli is teljesen összeroppant, de még egyszer felbukkan majd, hogy ékesszólóan védjen egy vesztett ügyet. Góc itt volt, s itt volt Dan, Liber, Bogdanov, Brojdo, Filipovszkij is — sápadtan, beesett szemmel, dühösen. Lábuknál forrongó, kavargó tömeg — a második szovjet- kongresszus képviselői, felettük a Forradalmi Katonai Tanács, mely kezében tartotta a felkelés szálait és amelynek korlátlan hatalma volt... Este tíz őrá negyven perc volt. Dán, egy katonaorvosi egyenruhába öltözött szelíd arcú, kopaszodó férfi, a csengőt rázta. Hirtelen néma csend támadt, melyet csak az ajtónál tolongó emberek izgatott vitatkozása tört meg... „Kezünkben a hatalom — kezdte Dán szomorúan, aztán kis szünet után halkan folytatta: „Elvtársak! A szovjetkongiesszus olyan szokatlan Időben és körülmények között ült össze, hogy tneg fogják érteni, miért tekinti a Központi Végréhajtó Bizottság szükségtelennek, hogy politikai szónoklatot tartson önöknek. Ezt meg fogják érteni, különösen ha arra gondolnak, hogy én is tagja vagyok a Központi Végrehajtó Bizottságnak, és hogy ebben a pillanatban pártunk tagjait, akik pedig csak a Végrehajtó Bizottság utasításait hajtják végre, a Téli Palotában tűz a- latt tartják.“ (Izgatott lárma.) ,,A munkás- és katonaküldöttek második szov- jetkongresszusát ezennel megnyitom!“ Az elnökség megválasztása nyugtalan lárma, mozgolódás közeeptte folyt le. Avanyeszov bejelentette: a bolsevtkok, a baloldali eszerek és az internacionalista mensevikek megállapodtak abban, hogy az elnökségben az egyes csoportok számarányuknak megfelelően lesznek képviselve. Néhány mensevik hevesen tiltakozott. De egy sza- 1 kállas katona rájuk rivaílt: „Gondoljatok arra, mit tettek velünk, bolsevikokkal, amikor mi voltunk kisebbségben!“ Az eredmény ez volt: 14 bolsevik, 7 eszer, 3 mensevik, 1 internacionalista (a Gorkij-csoport tagja). Hendehnan az eszerek jobbszárnya és „centruma“ nevében kijelentette, hogy ők nem hajlandók részt venni az elnökség munkájában; ugyanezt mondta Hincsuk a mensevikek nevében; az internacionalista mensevikek pedig kijelentették, hogy bizonyos körülmények tisztázása előtt ugyancsak nem lehetnek az elnökség tagjai. Szórványos taps és lárma: Egy hang: „Renegátok, és ti nevezitek magatokat szocialistáknak!“ Az ukrán küldöttek egyik képviselője kért egy helyet, s kapott ts. A régi Központi Végrehajtó Bizottság emberei elhagyták az emelvényt. Helyükbe Trockij, Kamenyev, Luna- csarszkij, Kollontaj asszony, Nogin került... Az egész terem felállt, s óriási tapsvihar tört ki. A bolsevik párt alig négy hónap előtt megvetett és gyűlölt szekta volt, ma pedig a forradalmi Oroszország vezére! Kamenyev ismertette a napirendet: 1. A hatalom megszervezése. 2. A háború és a béke. 3. Az alkotmányoző gyűlés. Utána Lozovszkij szólalt fel. Közölte, hogy az összes csoportok előzetes megállapodása alapján javasolják a kongresszusnak: hallgassa és vitassa meg a Petrográdi Szovjet jelentését, azután adja meg a szót a Központi Végrehajtó Bizottság és az összes pártok képviselőinek, és csak ezután térjen át a napirendre. Egyszerre azonban egy másfajta hang szűrődött be a terembe, túlharsogva a tömeg lármáját, egy nyugtalanító, megismétlődő hang — az ágyúk tompa dörgése. Mindenki riadtan nézett az ablakok felé, valami lázas izgalom lett úrrá az embereken. Martov szót kért, és rekedten ordította: „Elvtársak! Kitört a polgárháború! A legelső kérdés csak az lehet, hogyan juthatunk ki a válságból békés úton. Azonnal meg kell tárgyalnunk elvileg és politikai szempontból, hogyan, mi módon háríthatjuk el a polgárháborút. Az utcákon testvéreinket gyilkolják! Ebben a pillanatban, amikor egy forradalmi párt a szovjet* kongresszus megnyitása előtt megkísérli a hatalom kérdését katonai összeesküvéssel eldönteni — egy pillanatig képtelen volt túlharsogni a lármát —, minden forradalmi pártnak szembe kell nézni ezzel a ténnyel! A kongresszus napirendjének első pontja — a hatalom kérdése, és ezt a kérdést most fegyverrel döntik el az utcánl... Olyan hatalmi szervre van szükség, amely az egész demokrácia szócsöve kíván lenni, nem ülhet ölbe tett kézzel, amikor a polgárháború veszélye egyre fenyegetőbb, s amikor emiatt köny- nven kitörhet az ellenforradalom... A békés kibontakozás lehetőségét egy egységes demokratikus hatalom kialakulásában látom... Választanunk kell egy küldöttséget, amely tárgyal a többi szocialista párttal és szervezettel..." Közben szünet nélkül hallatszott a tompa, ütemes ágyúdörgés, és a küldöttek egymás szavába vágva, izgatottan vitatkoztak... így, ágyúdörgés közben, egy gyűlölettel, félelemmel és bátor a- karással telt sötét éjjelen szüleitett meg az ú) Oroszország.
